Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

1969. Január 28. kedd S. oldal Mozgalmas mozgalom Beszélgetés az ifjúsági klubokról Az utóbbi néhány évben meglehetősen sokszor be­számoltunk a megye ifjú­sági klubjainak tevékeny­ségéről. Többnyire azonban csak egy-egy klub életét mutattuk be, s kevés szó esett az ifjúsági klubmoz­galomról. A mozgalom egyik megyei irányítóját, Komáromi Attilát, a me­gyei KISZ-bizottság kultu­rális munkatársát kerestük fel, hogy tájékoztassa ol­vasóinkat. — Ifjúsági klubmozga­lomról csupán négy éve be­szélhetünk. Azt megelőzően akadtak ugyan szórványo­san klubok, de működésük teljesen ötletszerű volt. Ne restelljük kimondani, senki sem törődött velük. A hely­zet azóta gyökeresen meg­változott. Jelenleg 96 klub­ja van a megye ifjúságá­nak, ha szigorúbban értel­mezzük. Ha szabadabban, jóval több, de a mozgalom patronálói csak azokat a társulásokat tekinthetik klubnak, amelyek rendsze­resen, gondosan összeállí­tott munkaterv alapján dolgoznak, választott veze­tőséggel az élükön. — A tanácsok művelődé­si há~'f]n kívül milyen szerv ••tanak még fönn ifjúsái .ubokat? — A kérdés fölveti a mozgalom egyik negatívu­mát. Amilyen dicséretes a művelődési házak buzgal­ma — ez a Megyei Népmű­velési Tanácsadónak és a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának is köszön­hető — annyira érthetetlen az üzemek, de főként az utánpótlás-gondokkal küz­dő tsz-ek közönye. Persze kivételek vannak, mint pél­dául a bajai Fehérnemű­vagy a Ganz-Villamossági Gyár, ugyancsak Baján a szakmaközi bizottság, vagy Kiskőrösön a három szak- szövetkezet. Ez azonban ke­vés. Véleményem szerint a termelőegységeknek mód­jában állna anyagi segít­séget adni, amely nem ter­helné meg őket, viszont a klubmozgalomon nagyot lendítene. A tanácsokon kí­vül a néphadsereget lehet csupán egyértelműen klub- pártinak mondani. Vala­mennyi fegyveres erők klubja mozgalmas ifjúsá­gi klubot is létre hozott. ■ ■ ■ ■ — Mi kell ahhoz, hogy jól működjön egy klub? — Három alapvető felté­tel: helyiség, felszerelés és rátermett vezető. Klubjaink mintegy felének van csak olyan szobája, ahol mindig zavartalanul megtarthatják összejöveteleiket. A többi­ek állandó csendes viszály­Szaktárgyi versenyek Megkezdődtek az előké­születek a megye általános iskoláiban a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Üttörők Országos Szövet­sége által meghirdetett or­szágos szaktárgyi verse­nyekre. Az úttörőcsapatok­ban január 31-ig dől el, melyik két versenyző jut tovább a városi döntőkre. A városi versenyeket feb­ruár 17. és 27. között tart­ják. ban állnak a tv-nézőkkel vagy más rendezvények szervezőivel. Rendszerint a klubok húzzák a rövideb- bet. A felszerelés minősége meglehetősen szélsőséges. Sok helyen a legmodernebb bútorzat, játékok serege, le­mezjátszó, magnó, bárpult, ezzel szemben nem ritkaság az sem, hogy a leülés is gondot okoz. A helyzet fo­kozatos javulását ígéri, hogy a megyei tanács anya­gi támogatásának mind na­gyobb hányadát — tavaly negyedmillió forint volt — klubfölszerelés vásárlására fordítják a művelődési há­zak. ■ ■ ■ ■ — A vezetőkről mit lehet mondani? — Többségükről csupa jót. Különösen a pedagó­gusok és a művelődési ház igazgatók, előadók lelkese­déséről, ötletgazdaságáról, áldozatkészségről. Nem egy. szer megduplázzák a mun­kaidejüket a klubtagság művelődése, szórakozása ér­dekében. Hasznosnak tar­tanánk, ha a legjobb klub­vezetőket, noha társadalmi feladatot töltenék be, né­miképp anyagilag is hono­rálnák. ■ ■ ■ ■ — A választott vezetőség méltó segítsége a klubve­zetőknek? — Rendszerint minden a vezetőkre hárul a munka­tervtől a szereplők meghí­vásán át egészen a klub- napló vezetéséig. Azok a klubvezetők, akik lemond­tak, többnyire a tagság részvétlensége miatt vesz­tették el a kedvüket. Kitű­nőnek látszik a jászszent- lászlóiak módszere. Negyed­évenként beszámoltatják a vezetőséget, és ha kell, új­raválasztják. — öt klubunk kapta meg az év végén a „Kivá­ló” címet. Elégedettek le­hetünk ezzel? — Én büszke vagyok rá. Az ország kilencszáznál több pályázója közül mind­össze száztizenegy klub ré­szesült a kitüntetésben. A jászszentlászlóiakat tökéle­tes szervezeti egységük, az egész falu kulturális éle­tét befolyásoló, sokoldalú érdeklődésük érdemesítet­te erre. A foktőiek mellett az szól, hogy rendkívül si­vár tárgyi feltételeik elle­nére is együttmaradtak, kapcsolatot teremtettek a kalocsai gimnazistákkal, sok társadalmi munkát vé­geztek. A fegyveres erők halasi ifjúsági klubja haza­fias nevelőmunkájáért te­kinthető példaadónak, a kecskeméti pedig színvona­las szórakoztató program­jaiért. A kecskeméti Berkes Ferenc Kollégium klubja dicsekedhet a legsikeresebb író-olvasó találkozókkal, művészeti rendezvényekkel. Jancsó Miklós, Weöres Sán­dor, Latinovits Zoltán volt a vendégük, hogy csak egy­két nevet mondjak. ■ ■ ■ ■ — És az a három klub, amely már 67-ben „Kiváló” lett? — A kiskunhalasi Gózon István Művelődési Ház klubja folytatta a címhez legméltóbban a munkát. Az általános klubon kívül egy irodalmi szakklubjuk is alakult, nagyszerűen műkö­dik. Baján a művelődési házban továbbra is válto­zatos a program, viszont a szakmaközi bizottság klub­ja nem sokat hallat magá­ról. — Mit tervez 69-re a megyei KISZ-bizottság? — Állandó tanácsadást, akárcsak eddig, és rendsze­res továbbképzést most már nemcsak a vezetők, hanem a vezetőségi tagok részére is. Szabó János 113. Bászjuta kitakarta az egyik agyagedényt, amely a tűzhelyen állt. Igazi orosz borscs illata csapta meg orrát. Erős. kissé savany- kás, borostyánolajszerű, ét­vágygerjesztő szag volt. Ha Luka Lukics látná e pilla­natban a jövevények lelkes arcát, alighanem büszkeség töltené el, és nyomban asz­talhoz ültetné őket. De Észak-Ázsia e tökéletes szakácsa nem volt odahaza. — Hol lehetnek az em­berek? Gyerünk, keressük meg őket! Svec elővette revolverét, és kétszer-háromszor a le­vegőbe lőtt. A kráter falai sokszorosan verték vissza a dörrenést. Aztán ismét elcsendesült minden, mint­ha a völgy, az erdő és mindkét kráter, a ház és az étvágygerjesztő borscs a gyermekmese elvarázsolt birodalmához volna. tartozott XXXIV. FEJEZET, amelyben olyan váratlan találkozás történik, hogy Hvataj-Muhának odaég a hagymája A kráter lakóit akkor sem találták volna meg, ha átfésülnek minden bokrot, megnéznek minden követ. Immár két napja nem jöttek elő a barlangból: a kijárat utolsó métereit tör- ték-zúzták. Csak Luka Lu­kics szaladt néha haza, hogy megfőzze az ebédet, de még neki sem volt sza­bad felesleges perceket el­fecsérelnie. Arról van szó. hogy a gázfelhő egyre közelebb lo­pakodott Szperanszkij há­zához. Felmerült annak ve­szélye, hogy el lesznek vág­va a barlangtól, ahol a munkájukat végezték. Be­köszöntött a nap, amikor Holdudvar Az élet: felelősség önma­gunk iránt. Tulajdonkép­pen csak ennyit mond Mé­száros Márta második já­tékfilmjében, a Holdudvar­ban, de olyan kifejező erő­vel, hogy az önmagában megkérdőjelezhető monda­nivaló gondolatlavinát in­dít minden érzékenyen fi­gyelő nézőben. Váratlanul meghal egy ember. Aki nem ismeri eléggé, a tudóst is gyászol­ja benne, aki viszont elég bátor ahhoz, hogy átnézzen a gyász kegyeletteljesen megszépítő fátyolén, tudja, hogy csupán egy tehetség­nek induló de zsarnok bál­vánnyá merevedett lény tűnt el az élők sorából. Legfőképpen Edit, a fele­ség van ezzel tisztában, hiszen két évtizedet élt férje „holdudvarában”, tö­kéletes „kényelemben”, él­vezve az anyagi javak min­den bőségét. Az egyetemet abbahagyta, csak feleség és anya volt, ahogy a napja­inkban is érvényes, bár sokszor cáfolt, polgári er­kölcsnormák előírják. Sze­retne fölszabadulni, meg­valósítani önmagát, mert ahhoz eléggé gondolkodó ember, hogy ne elégítse ki az özvegység tisztes nyug­díjjal és magas életbiztosí­tási díjjal járó szerepe. De sikertelen a holdud­varból való kitörés heves érzelemhullámzásban meg­nyilatkozó kísérlete. Az el­mulasztott percek (és a percekből összeálló órák, évek) soha nem hozhatók többé vissza. Aki passzívan sodródik az életben, még ha valamely „fontos szemé­lyiség” árnyékaként is. örökre elveszti a cselekvő személyiség kibontakoztatá­sénak lehetőségét. Ez történik Edittel is. Hiába akar lemondani az özvegység minden kelléké­ről, fia, akinek szelídségé­ben az apa zsarnokság? folytatódik tovább, még sű­rűbbre fonja körülötte a holdudvar, az elidegenedett élet kerítését. Nem segít rajta sem fia menyasszo­nyának példája sem, mert a rideg értelem épp olyan gyilkos, mint az álmokba, pózokba burkolózó belső szenvedély. A záróképen hosszú hajú fiúk, fürdőruhás lányok — hippik, ha tetszik — szá­guldanak a semmibe. Ez lenne az egyetlen igazság? — Igen, ez, ha az önmeg­valósítás gátlástalan lendü­letére, az öröm percének tökéletes megragadására figyelünk. De ez a jellem végzete is, ha arra gondo­lunk, hogy száguldásuk csak a pillanatnak szól, csupán az élet bonyolult szövetéből kikapcsolódott láncszem, ha mégoly csil­logó is. Mészáros Márta tökéle­tes művészi fegyelemmel, talán túlságosan is puritán módszerekkel vitte filmre ezt a szomorú, nagyon mély témát. Nagy kár. hogy nem lesz közönségsiker, pedig önmagában is érdemessé tenné rá Törőcsik Mari tö­kéletes játéka, és Kende János lenyűgöző fényképe­zése. Az utóbbiról még külön is néhány szót. Világszerte a fekete-fehér film válsá­gáról beszélnek, pedig amíg ilyen operatőri teljesít­ményt láthatunk, a szürke színskála lehetőségeivel ilyen tiszta, művészi bánni tudást, nem hihetjük el, hogy a színes technika ért­hető terjedése mellett ne lenne önálló, mással nem helyettesíthető értéke a fe­kete-fehér filmnek. Előkészítő tanfolyam a dolgozók gimnáziumához Azok a szakmunkások, akik a hagyományos vagy emeltszintű szakmunkás- képző iskolát elvégezték és szakmunkávizsgát tettek, rövidített tanulmányi idő­vel érettségi bizonyítványt szerezhetnek. Sikeres kü­lönbözeti vizsga esetén a dolgozók a gimnázium II. vagy III. osztályában kezd­hetik meg a tanulmányai­kat 1969. szeptemberében. Hogy a különbözeti vizs­ga eredményességét előse­gítse, a Dolgozók önálló Gimnáziuma Kecskeméten előkészítő tanfolyamot szer­vez. A tanfolyam ideje a hagyományos szakmunkás- képző iskolát végzettek ré­szére 20 hét, az emeltszin­tű oktatásban részt vettek részére pedig 10 hét. Az előkészítő tanfolyam kez­dete: február 4-én délután 5 óra. Mindazok, akik az ön­költséges előkészítő tanfo­lyamon részt kívánnak venni, az említett időpont­ban jelentkezzenek a Dol­gozók Iskolája, igazgatósá­gán, Kecskemét, Jókai u. 2. A jelentkezéskor be kell mutatni a szakmunkás, va­lamint az általános iskola 8. osztályának elvégezését igazoló bizonyítványukat. mindnyájan, köztük Luka Lukics is. átköltöztek a barlangba és tömören be­falazták a védőfalat, hogy útját állják a gáznak, s el­kerítsék munkahelyüktől. — Gyanús nekem ez a néptelenség! — szólalt meg Bászjuta elgondolkodva. — Gyerünk, repüljük be az egész krátert. Vagy mi lát­juk meg őket, vagy ők minket. — Biztos abban, hogy azok lesznek, akiket kere­sünk? — Tökéletesen. Nézze: itt egy hálózsák, rajta a mo­nogram: „14. sz. Cs.” Itt meg egy térképtáska és egy puska ugyanazzal a mo­nogrammal. Hvataí-Muha akkurátus ember, mindent megszámozott. Egyetlen do­log. amit nem értek — mi­kor volt idejük megművel­ni a földet és bevetni, s felépíteni ezt a házat. Alig* hanem a kráterben már la­kott valaki kutatóink ide­jövetele előtt is. Rejtélyes dolog! A helikopter végigrepült a sziklafal mentén, aztán két iránvban keresztülszel­te a krátert, de embereket akkor sem fedeztek fel se­hol. A nan kezdett lefelé ha- nvatlani. Éiszakázzanak itt? De akkor meg a táborban tör ki a pánik. — Egyelőre visszarepü­lünk a táborunkba — ja­vasolta Bászjuta. — Hol­nap reggel visszatérünk és alaposan átkutatunk min­dent. A titok lassan kezd megoO dódni. Uszkov és tár­sai élnek, egész biztosan itt laknak a kráterben. De hol? És hogy kerültek ide? A nap utolsó sugarai csusszantak végig a völ­gyön, a vörös madarat a felszállás helyére kísérték, néhány másodpercre meg­pihentek a vulkánkúpok lejtőin és kihunytak. Ma­gukkal vitték az elmúlt na­pot. Nyomban sötét lett. A mentőexpedíció tagjai a tűz körül gyülekeztek. Pétya éjféltájt felébredt. Kinyitotta szemét és e gyöt­rő napok óta első ízben értelmes tekintettel nézett széjjel maga körül. Alacso­nyan csüngő ponyva, „de­nevér” lámpa, földbeszúrt lábú asztalka, gyógyszeres ampullák! De a legmegle­pőbb volt Vera jelenléte. Pétya sokáig dörzsölte a szemét, mielőtt meggyőző­dött volna, hogv valóban a lány alszik az ágya előtti szőrmékkel borított ládákon. — Vera! Vera! — suttog­ta. A lány meg se moccant. Arca a tenyerén pihent, s oly kimerültnek tűnt, hogy Pétya sajnálta felébreszte­ni. De kíváncsisága egyre jobban elhatalmasodott. — Nő-vér-ke! — szólí­totta most valamivel han­gosabban és a lány abban a pillanatban felnyitotta szemét és hunyorgott. Fel­sóhajtott, s nyilván arra gondolt, hogy mindezt csak álmodta, mert ismét be­hunyta szemét. — Vera, ébredj! Ö, hát te vagy az, Pé­tya? — A lány felugrott — Felébredtél? Kérszvala„ mit? Mindjárt hívom anyut. .. — Várj csak. Hol vagyok most? — Otthon ... Azaz nem egészen odahaza, hanem a táborban, de az mindegy. Itt van anyu, Svec elvtárs, az igazgató, sőt az orvos is. Csak most éppen alszik. — És Vászja bácsi? Meg a többiek? Vera lehorgasztotta a fe­jét. — Nem tudom, hol le­hetnek. Kerestünk benne­teket. Téged már megta­láltunk, de a többiek még nincsenek meg. Talán te tudod, hol lehetnek? — Tudom. Persze, hogy tudom! Hívj ide minden­kit. Elmondom. De ne síri, miért sírsz? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom