Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-28 / 22. szám
1969. Január 28. kedd S. oldal Mozgalmas mozgalom Beszélgetés az ifjúsági klubokról Az utóbbi néhány évben meglehetősen sokszor beszámoltunk a megye ifjúsági klubjainak tevékenységéről. Többnyire azonban csak egy-egy klub életét mutattuk be, s kevés szó esett az ifjúsági klubmozgalomról. A mozgalom egyik megyei irányítóját, Komáromi Attilát, a megyei KISZ-bizottság kulturális munkatársát kerestük fel, hogy tájékoztassa olvasóinkat. — Ifjúsági klubmozgalomról csupán négy éve beszélhetünk. Azt megelőzően akadtak ugyan szórványosan klubok, de működésük teljesen ötletszerű volt. Ne restelljük kimondani, senki sem törődött velük. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott. Jelenleg 96 klubja van a megye ifjúságának, ha szigorúbban értelmezzük. Ha szabadabban, jóval több, de a mozgalom patronálói csak azokat a társulásokat tekinthetik klubnak, amelyek rendszeresen, gondosan összeállított munkaterv alapján dolgoznak, választott vezetőséggel az élükön. — A tanácsok művelődési há~'f]n kívül milyen szerv ••tanak még fönn ifjúsái .ubokat? — A kérdés fölveti a mozgalom egyik negatívumát. Amilyen dicséretes a művelődési házak buzgalma — ez a Megyei Népművelési Tanácsadónak és a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának is köszönhető — annyira érthetetlen az üzemek, de főként az utánpótlás-gondokkal küzdő tsz-ek közönye. Persze kivételek vannak, mint például a bajai Fehérneművagy a Ganz-Villamossági Gyár, ugyancsak Baján a szakmaközi bizottság, vagy Kiskőrösön a három szak- szövetkezet. Ez azonban kevés. Véleményem szerint a termelőegységeknek módjában állna anyagi segítséget adni, amely nem terhelné meg őket, viszont a klubmozgalomon nagyot lendítene. A tanácsokon kívül a néphadsereget lehet csupán egyértelműen klub- pártinak mondani. Valamennyi fegyveres erők klubja mozgalmas ifjúsági klubot is létre hozott. ■ ■ ■ ■ — Mi kell ahhoz, hogy jól működjön egy klub? — Három alapvető feltétel: helyiség, felszerelés és rátermett vezető. Klubjaink mintegy felének van csak olyan szobája, ahol mindig zavartalanul megtarthatják összejöveteleiket. A többiek állandó csendes viszálySzaktárgyi versenyek Megkezdődtek az előkészületek a megye általános iskoláiban a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Üttörők Országos Szövetsége által meghirdetett országos szaktárgyi versenyekre. Az úttörőcsapatokban január 31-ig dől el, melyik két versenyző jut tovább a városi döntőkre. A városi versenyeket február 17. és 27. között tartják. ban állnak a tv-nézőkkel vagy más rendezvények szervezőivel. Rendszerint a klubok húzzák a rövideb- bet. A felszerelés minősége meglehetősen szélsőséges. Sok helyen a legmodernebb bútorzat, játékok serege, lemezjátszó, magnó, bárpult, ezzel szemben nem ritkaság az sem, hogy a leülés is gondot okoz. A helyzet fokozatos javulását ígéri, hogy a megyei tanács anyagi támogatásának mind nagyobb hányadát — tavaly negyedmillió forint volt — klubfölszerelés vásárlására fordítják a művelődési házak. ■ ■ ■ ■ — A vezetőkről mit lehet mondani? — Többségükről csupa jót. Különösen a pedagógusok és a művelődési ház igazgatók, előadók lelkesedéséről, ötletgazdaságáról, áldozatkészségről. Nem egy. szer megduplázzák a munkaidejüket a klubtagság művelődése, szórakozása érdekében. Hasznosnak tartanánk, ha a legjobb klubvezetőket, noha társadalmi feladatot töltenék be, némiképp anyagilag is honorálnák. ■ ■ ■ ■ — A választott vezetőség méltó segítsége a klubvezetőknek? — Rendszerint minden a vezetőkre hárul a munkatervtől a szereplők meghívásán át egészen a klub- napló vezetéséig. Azok a klubvezetők, akik lemondtak, többnyire a tagság részvétlensége miatt vesztették el a kedvüket. Kitűnőnek látszik a jászszent- lászlóiak módszere. Negyedévenként beszámoltatják a vezetőséget, és ha kell, újraválasztják. — öt klubunk kapta meg az év végén a „Kiváló” címet. Elégedettek lehetünk ezzel? — Én büszke vagyok rá. Az ország kilencszáznál több pályázója közül mindössze száztizenegy klub részesült a kitüntetésben. A jászszentlászlóiakat tökéletes szervezeti egységük, az egész falu kulturális életét befolyásoló, sokoldalú érdeklődésük érdemesítette erre. A foktőiek mellett az szól, hogy rendkívül sivár tárgyi feltételeik ellenére is együttmaradtak, kapcsolatot teremtettek a kalocsai gimnazistákkal, sok társadalmi munkát végeztek. A fegyveres erők halasi ifjúsági klubja hazafias nevelőmunkájáért tekinthető példaadónak, a kecskeméti pedig színvonalas szórakoztató programjaiért. A kecskeméti Berkes Ferenc Kollégium klubja dicsekedhet a legsikeresebb író-olvasó találkozókkal, művészeti rendezvényekkel. Jancsó Miklós, Weöres Sándor, Latinovits Zoltán volt a vendégük, hogy csak egykét nevet mondjak. ■ ■ ■ ■ — És az a három klub, amely már 67-ben „Kiváló” lett? — A kiskunhalasi Gózon István Művelődési Ház klubja folytatta a címhez legméltóbban a munkát. Az általános klubon kívül egy irodalmi szakklubjuk is alakult, nagyszerűen működik. Baján a művelődési házban továbbra is változatos a program, viszont a szakmaközi bizottság klubja nem sokat hallat magáról. — Mit tervez 69-re a megyei KISZ-bizottság? — Állandó tanácsadást, akárcsak eddig, és rendszeres továbbképzést most már nemcsak a vezetők, hanem a vezetőségi tagok részére is. Szabó János 113. Bászjuta kitakarta az egyik agyagedényt, amely a tűzhelyen állt. Igazi orosz borscs illata csapta meg orrát. Erős. kissé savany- kás, borostyánolajszerű, étvágygerjesztő szag volt. Ha Luka Lukics látná e pillanatban a jövevények lelkes arcát, alighanem büszkeség töltené el, és nyomban asztalhoz ültetné őket. De Észak-Ázsia e tökéletes szakácsa nem volt odahaza. — Hol lehetnek az emberek? Gyerünk, keressük meg őket! Svec elővette revolverét, és kétszer-háromszor a levegőbe lőtt. A kráter falai sokszorosan verték vissza a dörrenést. Aztán ismét elcsendesült minden, mintha a völgy, az erdő és mindkét kráter, a ház és az étvágygerjesztő borscs a gyermekmese elvarázsolt birodalmához volna. tartozott XXXIV. FEJEZET, amelyben olyan váratlan találkozás történik, hogy Hvataj-Muhának odaég a hagymája A kráter lakóit akkor sem találták volna meg, ha átfésülnek minden bokrot, megnéznek minden követ. Immár két napja nem jöttek elő a barlangból: a kijárat utolsó métereit tör- ték-zúzták. Csak Luka Lukics szaladt néha haza, hogy megfőzze az ebédet, de még neki sem volt szabad felesleges perceket elfecsérelnie. Arról van szó. hogy a gázfelhő egyre közelebb lopakodott Szperanszkij házához. Felmerült annak veszélye, hogy el lesznek vágva a barlangtól, ahol a munkájukat végezték. Beköszöntött a nap, amikor Holdudvar Az élet: felelősség önmagunk iránt. Tulajdonképpen csak ennyit mond Mészáros Márta második játékfilmjében, a Holdudvarban, de olyan kifejező erővel, hogy az önmagában megkérdőjelezhető mondanivaló gondolatlavinát indít minden érzékenyen figyelő nézőben. Váratlanul meghal egy ember. Aki nem ismeri eléggé, a tudóst is gyászolja benne, aki viszont elég bátor ahhoz, hogy átnézzen a gyász kegyeletteljesen megszépítő fátyolén, tudja, hogy csupán egy tehetségnek induló de zsarnok bálvánnyá merevedett lény tűnt el az élők sorából. Legfőképpen Edit, a feleség van ezzel tisztában, hiszen két évtizedet élt férje „holdudvarában”, tökéletes „kényelemben”, élvezve az anyagi javak minden bőségét. Az egyetemet abbahagyta, csak feleség és anya volt, ahogy a napjainkban is érvényes, bár sokszor cáfolt, polgári erkölcsnormák előírják. Szeretne fölszabadulni, megvalósítani önmagát, mert ahhoz eléggé gondolkodó ember, hogy ne elégítse ki az özvegység tisztes nyugdíjjal és magas életbiztosítási díjjal járó szerepe. De sikertelen a holdudvarból való kitörés heves érzelemhullámzásban megnyilatkozó kísérlete. Az elmulasztott percek (és a percekből összeálló órák, évek) soha nem hozhatók többé vissza. Aki passzívan sodródik az életben, még ha valamely „fontos személyiség” árnyékaként is. örökre elveszti a cselekvő személyiség kibontakoztatásénak lehetőségét. Ez történik Edittel is. Hiába akar lemondani az özvegység minden kellékéről, fia, akinek szelídségében az apa zsarnokság? folytatódik tovább, még sűrűbbre fonja körülötte a holdudvar, az elidegenedett élet kerítését. Nem segít rajta sem fia menyasszonyának példája sem, mert a rideg értelem épp olyan gyilkos, mint az álmokba, pózokba burkolózó belső szenvedély. A záróképen hosszú hajú fiúk, fürdőruhás lányok — hippik, ha tetszik — száguldanak a semmibe. Ez lenne az egyetlen igazság? — Igen, ez, ha az önmegvalósítás gátlástalan lendületére, az öröm percének tökéletes megragadására figyelünk. De ez a jellem végzete is, ha arra gondolunk, hogy száguldásuk csak a pillanatnak szól, csupán az élet bonyolult szövetéből kikapcsolódott láncszem, ha mégoly csillogó is. Mészáros Márta tökéletes művészi fegyelemmel, talán túlságosan is puritán módszerekkel vitte filmre ezt a szomorú, nagyon mély témát. Nagy kár. hogy nem lesz közönségsiker, pedig önmagában is érdemessé tenné rá Törőcsik Mari tökéletes játéka, és Kende János lenyűgöző fényképezése. Az utóbbiról még külön is néhány szót. Világszerte a fekete-fehér film válságáról beszélnek, pedig amíg ilyen operatőri teljesítményt láthatunk, a szürke színskála lehetőségeivel ilyen tiszta, művészi bánni tudást, nem hihetjük el, hogy a színes technika érthető terjedése mellett ne lenne önálló, mással nem helyettesíthető értéke a fekete-fehér filmnek. Előkészítő tanfolyam a dolgozók gimnáziumához Azok a szakmunkások, akik a hagyományos vagy emeltszintű szakmunkás- képző iskolát elvégezték és szakmunkávizsgát tettek, rövidített tanulmányi idővel érettségi bizonyítványt szerezhetnek. Sikeres különbözeti vizsga esetén a dolgozók a gimnázium II. vagy III. osztályában kezdhetik meg a tanulmányaikat 1969. szeptemberében. Hogy a különbözeti vizsga eredményességét elősegítse, a Dolgozók önálló Gimnáziuma Kecskeméten előkészítő tanfolyamot szervez. A tanfolyam ideje a hagyományos szakmunkás- képző iskolát végzettek részére 20 hét, az emeltszintű oktatásban részt vettek részére pedig 10 hét. Az előkészítő tanfolyam kezdete: február 4-én délután 5 óra. Mindazok, akik az önköltséges előkészítő tanfolyamon részt kívánnak venni, az említett időpontban jelentkezzenek a Dolgozók Iskolája, igazgatóságán, Kecskemét, Jókai u. 2. A jelentkezéskor be kell mutatni a szakmunkás, valamint az általános iskola 8. osztályának elvégezését igazoló bizonyítványukat. mindnyájan, köztük Luka Lukics is. átköltöztek a barlangba és tömören befalazták a védőfalat, hogy útját állják a gáznak, s elkerítsék munkahelyüktől. — Gyanús nekem ez a néptelenség! — szólalt meg Bászjuta elgondolkodva. — Gyerünk, repüljük be az egész krátert. Vagy mi látjuk meg őket, vagy ők minket. — Biztos abban, hogy azok lesznek, akiket keresünk? — Tökéletesen. Nézze: itt egy hálózsák, rajta a monogram: „14. sz. Cs.” Itt meg egy térképtáska és egy puska ugyanazzal a monogrammal. Hvataí-Muha akkurátus ember, mindent megszámozott. Egyetlen dolog. amit nem értek — mikor volt idejük megművelni a földet és bevetni, s felépíteni ezt a házat. Alig* hanem a kráterben már lakott valaki kutatóink idejövetele előtt is. Rejtélyes dolog! A helikopter végigrepült a sziklafal mentén, aztán két iránvban keresztülszelte a krátert, de embereket akkor sem fedeztek fel sehol. A nan kezdett lefelé ha- nvatlani. Éiszakázzanak itt? De akkor meg a táborban tör ki a pánik. — Egyelőre visszarepülünk a táborunkba — javasolta Bászjuta. — Holnap reggel visszatérünk és alaposan átkutatunk mindent. A titok lassan kezd megoO dódni. Uszkov és társai élnek, egész biztosan itt laknak a kráterben. De hol? És hogy kerültek ide? A nap utolsó sugarai csusszantak végig a völgyön, a vörös madarat a felszállás helyére kísérték, néhány másodpercre megpihentek a vulkánkúpok lejtőin és kihunytak. Magukkal vitték az elmúlt napot. Nyomban sötét lett. A mentőexpedíció tagjai a tűz körül gyülekeztek. Pétya éjféltájt felébredt. Kinyitotta szemét és e gyötrő napok óta első ízben értelmes tekintettel nézett széjjel maga körül. Alacsonyan csüngő ponyva, „denevér” lámpa, földbeszúrt lábú asztalka, gyógyszeres ampullák! De a legmeglepőbb volt Vera jelenléte. Pétya sokáig dörzsölte a szemét, mielőtt meggyőződött volna, hogv valóban a lány alszik az ágya előtti szőrmékkel borított ládákon. — Vera! Vera! — suttogta. A lány meg se moccant. Arca a tenyerén pihent, s oly kimerültnek tűnt, hogy Pétya sajnálta felébreszteni. De kíváncsisága egyre jobban elhatalmasodott. — Nő-vér-ke! — szólította most valamivel hangosabban és a lány abban a pillanatban felnyitotta szemét és hunyorgott. Felsóhajtott, s nyilván arra gondolt, hogy mindezt csak álmodta, mert ismét behunyta szemét. — Vera, ébredj! Ö, hát te vagy az, Pétya? — A lány felugrott — Felébredtél? Kérszvala„ mit? Mindjárt hívom anyut. .. — Várj csak. Hol vagyok most? — Otthon ... Azaz nem egészen odahaza, hanem a táborban, de az mindegy. Itt van anyu, Svec elvtárs, az igazgató, sőt az orvos is. Csak most éppen alszik. — És Vászja bácsi? Meg a többiek? Vera lehorgasztotta a fejét. — Nem tudom, hol lehetnek. Kerestünk benneteket. Téged már megtaláltunk, de a többiek még nincsenek meg. Talán te tudod, hol lehetnek? — Tudom. Persze, hogy tudom! Hívj ide mindenkit. Elmondom. De ne síri, miért sírsz? (Folytatjuk)
