Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
1969. Január 26, vasárnap K. Aidái mmi Csalódás nélkül öd, latyak, szemerké- lés az egész világ. Lehangoló idő — mondjuk az ilyenre, ha a nép leien téli utcán baktatunk. Menten elfelejtjük azonban az időjárás unalmát mihelyt olyan mozgalmas üzem udvarán járunk, mint a Kecskeméti Fémmunkás Válla- lalat. Daruk, behemót fém- szerkezetek, gépzúgás, a ködöt sisteregve űző hegesztő-fények. a szabadbein is sürgő-forgók serege. Az azonban eszünke jut: nem kellemes ilyenkor a munka a szabadban dolgozóknak. De még a járkál ás sem, hiszen ragad a íröcs- csenő híg sár, amely vékony rétegben a betonutat — platzot is bevonja. Ebből a szürke kinti világból szólítja be egyik munkás az autószerelő garázsba Burits Pál elsőéves autószerelő tanulót — Gyere csak be. PalL Kerek arcú, magas fiatalember. Sötét haja fedetlen; így szeretnek járni a mostani gyerekek. Egyik kezében szerszám, a másikban alkatrész. Így fogja mindkettőt egészen addig, míg le nem ülünk a műhely egyik szögletében. Alacsony az ülés. hosszú lábait „melós” módra, súlyosan széttartja, markát térdén nyugtatva várja, kérdezzek. — Érettségi után mindjárt szakmunkástanulónak jött? — Nem.i. Közgazdaság- tudományi egyetemre jelentkeztem. de a felvételi nem sikerült — úgy. — Csalódottnak érzi magát? Engem tesz félszeggé, olyan őszinte derűvel feleli. — Én csalódott? ... Miért lennék az? Én választottam ezt a szakmát és szeretem is. — Nem próbálkozik mégegyszer az egyetemmel? — Lehet... később... Külkereskedelmi vonalon™ Hová telepedtek a „fehér magyarok”? Érdekfeszítőnek ígérkezik a kecskeméti városi művelődési központ Érdekes találkozások klubjának következő előadása. A Rákóczi úti művelődési teremben január 31-én, pénteken este fél hatkor László Gyula, az Eötvös Loránd Tudományegyetem régész professzora „A két honfoglalás” címmel ismerteti majd kutatási eredményeit. „Hunor és Magyar nyomában” című művében a tudós már megírta, hogy a honfoglalás nem egy, hanem két szakaszban történt. Vagyis Árpád „fekete magyarjainak” 896-os honfoglalása előtt mintegy 250 évvel már „fehér magyarok” jöttek a Kárpát-medencébe. A professzor kecskeméti előadásában sokkal többet mond majd el a két honfoglalásról, mint ameny- nyit könyvében publikált róla. Most jelöli meg először azokat a vidékeket, amelyeket feltételezése szerint a „fehér magyarok” már a VII. század második felében elfogultak. K. M. De ha felvennének, akkor is halasztást kérnék, mert ezt a szakmát ki akarom tanulni. Micsoda előny az például egy Csepelen dolgozó külkeresnek, ha ez a szakmája is megvan. — Igaz — mondom egyetértőén, s közben egyik-másik vezető neheztelő zsémbeskedésére gondolok. Felróják, hogy nem egy fiatal csak „ugródeszkának” tekinti az üzemet... Am erre így is válaszolhatnánk ... Miért ne? ... Fiatalok... És nagyon sok múlik azon. mit tesz azért egy adott gyár. vállalat, hogy a fiatalok fantáziát, perspektívát lássanak már ott, náluk. Adjanak sanszot. kifutási lehetőséget az ifjúságnak. Olyan légkört, hogy ne kívánkozzanak másfelé. — Itt hogy érzi magát? ]^í őst igazi gyerek. Mo- solyog, mialatt tekintete körülröppen a közelben állókon. A satunál, a bejáratnál, odébb egy szétszedett járműnél félszemmel idefigyelnek a munkások. Valakit biztatnak: „Fényképet is csináltass!” — „Na. akarsz híres ember lenni?” — Jó üzem ez. A fiúk rendesek, ügyesek, öröm tőlük tanulni... A kaja príma — nevet még a szeme is —, híztam is, mióta itt vagyok. — A volt osztálytársak? — Fiúk — kilencen érettségiztünk, tagozatos osztály voltunk. Ötöt felvettek az egyetemekre, egy az NDK-ban szintén szakmunkástanuló. egy dolgozik, egy, szegény, szanatóriumban, én pedig itt. — Milyenek a fiúk... az egyetemisták? Érti, mire célzok. Azonnal ingatja a fejét. — Á, nem olyanok, mintha én — és tenyerét a földhöz közelíti. Amikor hazajönnek, mindig találkozunk, csuda jól megvagyunk ... ¥¥ erczegh Béla, szintén fiatal szerelő, akiiek a keze alatt most dolgozik —, így vélekedik róla: — Meg vagyunk elégedve Palival. Benda Jóska mellett is szokott tanulni — int a másik, ugyancsak ifjú sorban levő szakmunkásra. — Szereti a szakmát, értelmes... És becsüljük, hogy nem játssza meg magát, nem szól visz- sza... — Ott van az a Barkas típusú kisteherautó — mutatja. Második szemlés... Pali szedte szét önállóan a motort is. Én csak a kiemelésnél segítettem, vagy időnként szóltam, melyik csavarnál hogy nyúljon hozzá ... Rábízom... S ez jó, amikor egy tanulóra nyugodtan bízhat ilyen munkát az ember. De ez kell is, hiszen olyan rövid idő az a másfél-két év, míg tanul. Hadd gyakoroljon, ismerjen meg egész szerelési munkameneteket... Tóth István Magas legyen a vár! A két ünnep között csendes volt az öregcsertői óvoda, de újév után ismét benépesedtek a világos termek. 34 apróságnak szorítottak helyet az idén az eredetileg 24 személyre tervezett óvodában. De még ez is kevés. Az ősszel 11 kérelmet el kellett utasítani. Tervezik, hogy később sikerül majd bővíteni a népszerű „ovit”. Kérik a szülők, mert tudják, hogy itt jól ellátják a gyerekeket, s hogy aki ide járt, köny- nyebben kezdi az iskolát is. A kicsik pedig efféle meggondolások nélkül is szemmelláthatóan jól érzik itt magukat. 112. A mammutofc békésen legeltek az erdőtisztáson, amely a kráter keleti végében terült el. Ormányukat a fák ágai felé nyújtogatták, magukhoz húzták, letördélték az apró gallyakat és ügyesen eltüntették a szájukban. Vid és Pim most elindult a tisztás szélén, s elérték a tavakat, ahol a múltkor az agronómus a medvével találkozott Az óriás állatok lábai nagyokat cuppogtak a mocsárban. A mammu- tok megálltak. Tudták, hogy milyen csalóka a puha talaj a víz körül. Az óvatos Pim már kihúzta mellső lábait az ingovány- ból, de Vid még le akart tépni egy nyaláb édes nádat és ormányát kinyújtotta a zsákmány után. Any- nyira lefoglalta a saját dolga, hogy Pimnél valamivel későbben hallotta és látta meg azt, ami gyorsaságával biztos halálát okozza. Amikor a soha nem látott égi madár dübörögve kibukott a felhőkből és keringeni kezdett az erdő fölött, hogy helyet keressen magának a leszálláshoz, szörnyű félelem fogta el a két állatot. A motorzúgás sokszorosára erősödött a kráterben és visszhangja egyik sziklafaltól a másikhoz verődve remegtette a levegőt. A kőszálikecskenyáj nekiiramodott a köveken és torlaszokon keresztül az erdőnek, ahol menedéket keresett a félelmetes madár elől. A bamamedvék bőgtek a félelemtől. A rókák és mosómedvék, a nyu- lak és hiúzok. de még a flegma sündisznók is kíváncsi mókusok is fejvesztetten menekültek. Ki futva, ki ugrálva, ki meg csúszva-mászva. A madár pedig egyre lejjebb és lejjebb ereszkedett és dübörgött, szörnyű pánikba kergetve minden élőlényt. Pim bevetette magát a sűrűbe: Csak az erdő mélyén torpant meg, hangosan fújt és folyton hátra- hátra nézett. Hátán a bőr idegesen remegett, szemeiben téboly ült. Pár percig a tisztáson toporgott, de épp ekkor szállt el alacsonyan fölötte a vörös madár és Pim ismét nekiiramodott Futás közben tördelte, döntötte a fákat, tiporta a bokrokat, s vágtatott, mint aki sem utat, sem célt nem lát maga előtt, csak minél mcsz- szebb kerüljön a feje fölött csüngő szörnyűségtől. Lezúdult a lejtőn és szinte berontott a nyugati kráterbe, bőgve dübörgött el Szperanszkij háza mellett, berontott a magas erdőbe, végigcsörtetett rajta és elrejtőzött a kráter falánál tornyosuló magas sziklák között. Itt már kihalt minden. De ide legalább alig hallatszottak a hangok. Az óV’áe kissé megnyugodott. Szőre \dsszafekűdt a hátára, elmúlt a remegése. A mammut lehatotta fejét, ormánya a földet i i brsa li. MZM-rn-m&riisA^ Közpénz AZ IDEI költségvetési I terv vitája során találóan, — s felszólalásának ezzel | is fokozva hatását — nevezte közpénznek a költségvetési összegeket az egyik megyei tanácstag. Ez a mostanában újra gyakrabban használt megfogalmazás új motívummal, színnel gyarapította a tanácskozást végig jellemző felelősségérzetet. Hogy ilyen érzelmi nü- anszok az értelemre is hatnak, mondjuk úgy — tüzesebb töltést adnak az érvvek cseréjének — több ízben is tapasztalható volt a szerdai megyei tanácsülésen. Csupán néhány mozzanattal próbáljuk érzékeltetni, hogy a vélemények, álláspontok okos szembesítése szinte fizikailag is érezhetően formálta, mélyítette, differenciálta a szemléleteket. Felelősségérzet. Természetes, hogy ez fűtötte azt a megyei tanácstagot is, aki a kecskeméti járásnak jutó fix összegű állami támogatást kevesellte. Hiszen a megye legnagyobb népességű, legnagyobb ta- nyavilágú s bizony még sok mindenben hiányt szenvedő járásról van szó. Ügy érezte a felszólaló, hogy mindezek alapján is kötelessége észrevételt tenni. Igaza volt és van... Ha egyrészt a járáson belül tekintünk körül; másrészt ha az abszolút számokat vetjük össze a más járásokra is vonatkozó adatokkal. DE MINDJÁRT más megvilágításba kerül a felelősségtudat, amikor 1, a megye egészének fejlődését szem előtt tartva szemléljük; 2. amikor a megye harmadik ötéves tervének koncepcióját vesszük figyelembe ... Mert akkor — többek közt — el kell ismerni, hogy például sohasem a lakosság száma volt a döntő szempont az állami támogatás szétosztásánál a járások között. Hanem az egész megye fejlesztése volt a vezérgondolat, amelyen belül súlypontosított célkitűzésként kellett fejleszteni péluául a kiemelt, másodvárosi rangra törekvő, iparosítandó helységeket... Nem mellőzhető elv egy-egy járás lakcesága kommunális, egészségügyi, kulturális 6tb. ellátottságának mértékéből kiindulva dönteni abban, milyen fokú támogatást kapjon és hol legyen a sorrendben... Ez utóbbi elv még igazságosabb érvénye» sülésére a következő ötéves terv megalkotásánál is bizton lesz mód. (Több törődés jut a tanyavilágnak is,) És vajon nem a mostani ötéves tervben óéiul tűzött feladataink jelentős részének megvalósításáról mondanánk le — ha most, a befejezés fázisát hozó időszakban, új elosztási elvet alkalmaznánk. KITÜNŐEN tették helyére az összegező felszólalások, hogyan kell a helyi érdekek, igények súlyát, mértékét mindig a következő nagy egész, a megye fejlesztési célkitűzéseihez szabni. Hogy egy járás, város gyarapodása, elsőbbsége bizonyos létesítmények „elnyerésében” sosem egyedi, elszigetelt fejlődés, hogy hatása kisugárzik más járásokra, vidékekre, így azok számára is nyereség, erre is a példák reflektor- fénye vetült a megyei tanácsülésen. Vajon a leendő több száz milliós kecskeméti kórház áldásait csak Kecskemét lakói élvezik majd? .. .De maradjunk a kecskeméti járásban: a tisza- kécskei új rendelőintézet osak Tiszakécskéé? Bárcsak magnetofonról tennék most hallhatóvá a lakiteleki dr. Kiss Ágoston véleményét erről a „szomszédban” levő létesítményről. Igen sok segítséget kapnak az intézettől a lakitelekiek, de az óriási tanyavilág is. „Ügy tekintenek erre a tiszakécskei rendelőintézetre, mint az igazhívők” — mondotta a lelkes orvos-tanácstag. —th —n súrolta. Pim fáradt szemekkel nézett széjjel maga körül. Sárga, elfonnyadt füvet, kiszáradt fákat, állati tetemeket látott. S ekkor hirtelen ráeszmélt, hol is van ő tulajdonképpen: nem messzire tőle sötétlett a szörnyű repedés. Élet- ösztöne azt súgta neki. siess el innen! De Pim már nem bírt. Fel akarta emelni ormányát, de sajnos, már nem sikerült. Utoljára hangzott fel a völgyben trombitálása. Tele volt kétségbeeséssel és bánattal. Senki nem válaszolt rá. Pim szemeiben még az élet tükröződött, de hatalmas teste már nem engedelmeskedett, elnehezült és idegenné vált a számára. Lábai megbicsaklottak. A mammut térdre esett, mint ahogy ősei tették a kőrakáson levő temetőjük előtt, ott, ahonnan elfutott. Hatalmas teste megingott, és Pim a földre zuhant. Halálos szomorúság ült a szemeiben. Aztán behunyta őket. Mindörökre... Vid sorsa még ennél is szörnyűbb volt. A soha nem látott madár megjelenése megmagyarázhatatlan félelemmel töltötte el. Vid magasba csapta agyarait és előreugrott. Ugrásába beleadta hatalmas testének minden erejét, A következő pillanatban a vízben volt. Víz és sár csapott a magasba. Ez volt az utolsó földi mammut utolsó ugrása. Vid csaknem a tó közepén kötött ki. Az iszap engedelmesen megnyílt alatta és a történelemelőtti állat sok tonnás teste lassan lemerült a mélybe. Még egy-két percig a víz fölött látszott a hatalmas fej. Vadul kidülledt szemeiben még az élniakarás csillogott, még ott zúgott a völgy fölött segélykérő trombitálása, de a mohó mocsár egyre jobban szívta magába a mammutot. Már csak az agyarai látszanak ki a vízből. Bugyborékolni kezdett a sáros víz. felszínén buborékok úszkáltak. Aztán minden elcsendesedett ... — Ereszkedjünk le oda, a tó mellé. Látja azt a házat? A zöld tisztásra. A helikopter óvatosan földre ereszkedett. Szpe- ranszkij háza közelében. Három férfi ugrott ki fürgén a gépből. Izgatottan futottak a ház felé. kitárták ajtaját. Sehol senki! — Hát ez meg mi? Hol vannak az emberek? Nézzék. tisztán látszik, hogy itt emberek laknak. Ágyak, puskák. De még ebéd is! Ö, micsoda felségei1 ebéd! (Folytatjuk)
