Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-24 / 19. szám
1969. Január !M. péntek 5. oldal Jól hasznosítják a holtidényt Egy néprajzos naplójából Téli tanfolyamok sorozata Bátyán A pártvezetőségek újjá- választását követően községi pártszervezetünk határozata alapján Bátyán elsősorban úgy igyekszünk hasznosítani a hosszú téli estéket, hogy a tsz-veze- tők és tagok, továbbá a többi falusi dolgozó politikai és gazdasági tanfolyamokon ismerkedhessen az időszerű kérdésekkel. Az előadások megtartásával és a viták vezetésével olyan vezető pártfunkcionáriusokat, állami tisztség- viselőket és gazdasági szakembereket bíztunk meg, akik politikailag tájékozottak és jól ismerik a gondjaikra bízott szakterület problémáit, fejlődését. Az elmúlt ősszel 31 hallgatót vontunk be — kommunistákat és pártonkívü- lieket egyaránt — a pártoktatásba. A részvevők szívesen foglalkoznak a mindennapi életükhöz, tevékenységükhöz legtöbbször szorosan kapcsolódó kérdésekkel. Az oktatás célja segíteni abban is, hogy a hallgatók az új gazdaságirányítási rendszer eddigi tapasztalatairól képet kapjanak. A felnőttoktatás mellett az ifjúsági szervezetben is politikai oktatást kezdeményeztünk, amelynek elsődleges feladata az ifjúság világnézeti, erkölcsi és politikai nevelése, szervezeti erősítése, mozgósítás a szocialista építőmunkára. A kollektíva 35 tagja a „KISZ oktatási kör” cím elnyeréséért folyó versenybe is benevezett. Az MSZMP IX. kongresszusa fontos feladatként jelölte meg az eszmei of- fenzíva megindítását, amelynek célja a szocialista embertípus kialakítása, s a marxista—leninista elmélet győzelemre juttatása a társadalmi élet minden területén. Ebben a munkában jelentős szerepe van a községi MHSZ-szer- vezetnek is, amely évente sok idősebb és fiatal dolgozó honvédelmi technikai képzését van hivatva elősegíteni. Politikai feladatként kezeljük a 22 sorköteles előképzését is. A községtől 2 kilométerre eső Felsőszálláson mintegy másfél száz dolgozó részére polgári védelmi oktatást tartunk. Az ismeretterjesztés célja, hogy a részvevők tájékozódjanak az esetleges tömegpusztító háború veszélyéről, s megismerkedjenek a védekezés legalapvetőbb tennivalóival. A korábbi téli tanfolyamot az idén speciális zöldségtermesztő szakmunkás- képző tanfolyammal is bővítettük. Ez az oktatási forma, amely január első napjaiban indult, 23 tsz- fiatalnak nyújt hasznos ismereteket A Kecskemét —Kisfái Szakmunkásképző Iskola kihelyezett osztályaként működő 300 órás tanfolyam rendszeres hallgatói egyébként munkahelyükön keresettérítést kapnak. Hegedűs János, az MSZMP községi bizottságának titkára Áz őrsi „Az idegenforgalom útlevél a békéhez” — az ENSZ jelszava volt ez 1967- ben, érvényben van ma is, hiszen milliók vallják magukénak. Az idegenforgalom azonban magában rejti annak a veszélyét, hogy jó néhányan visszaélnek a határokon való szabad közeledés adta lehetőségekkel. Somlyai József határőr főtörzsőrmester és Kenyeres János határőr őrmester gyakorlott mesterei munkájuknak, már több olyan személyt lepleztek le, akik az idegenforgalom ürügyén tiltott határátlépést kíséreltek meg, vagy éppen csempészkedésre szánták el magukat S hogy rajtavesztettek, leginkább határőreink éberségén múlt * — Egyik este a nemzetközi gyorsvonaton teljesíióghatáron tettem szolgálatot Figyelemmel, körültekintéssel végeztem munkámat Már majdnem végeztem, amikor az egyik kocsiban teljes sötétség fogadott. Gyanús volt hiszen ez ritkán fordul elő. Gyanakvásomat csak fokozta a fülkében ülő két utas viselkedése. Megkértem őket hogy néhány percre fáradjanak ki a folyosóra. Amikor felálltak már láttam, hogy az ülések alján a csavarok nincsenek eredeti helyükön. Egy fekete rongyba csomagolva 18 pisztolyt találtam... — fejezte be a történetet Somlyai József. • Kenyeres János határőr őrmester is a gyorsvonaton végezte munkáját. — Egy üresen álló fülkét ellenőriztem — mondta —, történt s a pad alatt több összegyűrt papírcsomagot fedeztem fel. Gyanú* volt, ezért szétszedtem a csomagokat, amelyekben különböző címletű bankjegyek voltak. Kerestem, de a csomagokból összeszedett 8 ezer forintnak nem jelentkezett a gazdája... A valutacsempész bizonyára észrevette, hogy a rejtekhelyre bukkantam, s ezért inkább veszni hagyta a pénzt. • Örömmel látjuk és szívesen fogadjuk a hozzánk látogató külföldieket, vagy a tőlünk világot látni induló hazánkfiait. A tiltott rakománnyal, hátsó gondolatokkal és célokkal érkezőknek azonban nem garantáljuk a szabad, nyugodt tevékenységet, a pihenést G. B. 110. Fogjon egy ceruzát, papírt és próbálja feljegyezni szó szerint mindazt, amit a fiú suttogva, vagy kiabálva kiejt a száján. Ne zavarja, ne állítsa meg, hadd beszéljen. Aztán majd mutassa meg nekem azt a feljegyzést. Rendben? Vera egész éjszaka nem hunyta le a szemét. Reggel átadta Bászjutának a papírlapokat. — Oly sok érthetetlen dolgot mond. Aligha igazodik el köztük... Bászjuta felvont szemöldökkel olvasta a fiú lázálmában kiejtett szavainak feljegyzését. „Nem, nem, nem kell... Az, aki dallal az ajkán lépked ... Előre, Tuj! Hadd menjenek csak a 'első kráterbe ... Én áttöröm ... Vlagyimir Ivanovics!... Megfojt engem! Gáz, gáz mindenütt... Nem, Angyal, most te következel!... Borzalmas! Fekete víz... Csapj végig rajta!... Anya úgy sem tud róla ... Én agyonlőlek.. Jogom van hozzá! Dobd él a kést! A kráterben minden elpusztul... Vid, hozzám! És nem harap? El kellene fogni és felkapaszkodni rá.., Gömb, vagy repülőgép ... Szóval félsz, Ferdeszájú? Én nem halok meg? Borisz, Borisz, te nem férsz át, pedig hát ketten együtt... Kitörtem a kráterből ... Előre!... Milyen Jóízű kenyér... Én felkelek, eresszetek!... Robbanóanyag kellene... Hol Vannak a farkasok? Lju- bimov... A kráter nem pusztul ki!... Felhők... Pim, emeld fel az ormányodat ... Vlagyimir Ivanovics! Vászja bácsi! Jaj! Megfulladok!...” Az igazgató elgondolkodott, — Vajon ki lehet az a Vlagyimir Ivanovics? Többször is ismétli ezt a nevet. A 14-es számú csapatban, ha jól emlékszem, ilyen nevű ember nem volt... — Talán valamelyik rokona lehet? — Rokonaink között nincs semmiféle Vlagyimir Ivanovics — szólt közbe Uszkovné. — Rejtélyes dolog. Tovább. Még egy szó ismétlődik négyszer: „Kráter” ... Hm... Ez nem véletlen. Kráter. Kráter. Hol lehet errefelé kráter? Mondja, Sec elvtárs, a legutóbbi mentőexpedíciójuk ' során nem repültek el e hegy fölött? Hát afölött ni, amely fehér sapkát visel. — Az Ersot fölött? Nem, nem repültünk el. Az Ersot fölött örökké felhők ülnek. — De hátha csak füst. — Lehetséges. Mindenesetre a repülőgépek kénytelenek voltak állandóan megkerülni a hegycsúcsot. — „Kráter”! Érdekes. Nos, rendben van, majd kigondolunk valamit. Még egy dolog. „Kitörtem a kráterből”. Szintén érdekes mondat. Kráter. Kitörtem. „Borisz nem fér át”. A hűvárhálő A RAKTÁRRENDEZÉS közben egy kagylókanál került a kezembe. Nézem az egyszerű kis eszközt, és az emlékek hosszú láncolata merül fel bennem. 1952 nyarán Dunaszek- csővel szemben, a sziget partján ültünk. A bográcsban szépen főtt a hal, Miska bácsi pedig mesélt. A „kásafal” — gondoltam magamban, mikor belekezdett a beszédbe. A gyűjtőnek ugyanis sokszor végig kell hallgatni az adatközlő kedvenc történeteit katonaéveiről, a világháborúról, a rokonsággal való huzakodásról stb., stb., ahogy a mesehősnek átkeli rágnia magát azon a bizonyos kásafalon, hogy célhoz érjen. Most azonban egész jóízű volt ez a kása. — Amikor a fekete emberek között éltem ... volt a visszatérő refrén, míg elmondta, hogy miként került haza Indián keresztül az orosz fogságból. Nagy bajuszú öreg halász volt Miska bácsi, s mire az ebéd elkészült, megkerültük a fél világot az emlékezés szárnyán, s haza is jutott Komáromba, a máAkkor hát ki fér át? Csak is az, aki kisebb Borisznál. Igaz? Márpedig Borisznál csak Pétya Ogyincov kisebb ... Lám, itt van a rejtély kulcsa! Aztán mag miféle Vid és Pim ez, itt? — Ezek csak lázálombeli szavak. Sok mindent fecseg az ember lázálmában. — Nekem pedig az az érzésem, hogy az Ersotra különös figyelmet kell fordítanunk. „Kráter”!... Amint megjött a helikopter, felszállunk magával, Svec elvtárs, és megtapogatjuk a csúcsán, nem forró-e. Az egész völgyben folyt a keresés. A vadászok felfedezték Ivanov sírját. Az eső és a hóvihar félig már lemosta a feliratot. Nagy- nehezen azért mégis csak elolvasták: „Nyikita Petro_ vies Ivanov... Az Északi Tröszt 14-es számú geológiai kutató csoportja”. Ki ez az Ivanov? De bárki legyen is, kell-e még több bizonyíték ahhoz, hogy az Uszkov féle csapat errefelé járt? Hová tűnhetett innen? Az aggodalom új erővel tört fel az emberekben, mintha most kapták volna az első hírt a hat kutató eltűnéséről. | sodik világháború után pedig áttelepült Dunaszek- 1 csőre öccsével, Zsiga bácsival együtt. Közben azonban más is történt, szerkesztettek egy új fajta hálót. A 30-as évek közepén a Vág torkolata körül ha- lászgattak kecsegehálóval. Jó szerszámnak tartják ezt a halászok, mert erősen ólmozott ina egészen a fenékre húzza, hármas hálószerkezetébe pedig belegabalyodik a hal. A 60—80 m hosszú hálóval két ember is elbír, mert egyik végére „vágatéra” kötött bárka a víz erejétől sodortatva húzza, feszíti a hálót, két embert helyettesít. TA'S’ISKÄ bácsiéknak volt -LT-H- egy búvár barátjuk, aki egyik alkalommal leszállt a mélybe, és figyelte a hal járását. Azzal jött fel, hogy a halak javarésze átbújik az ín alatt és kiszökik a hálóból. A két halász és a búvár összedugta a fejét, s újítottak. Az ólmos ín alá kötöttek még egy hálócsíkot, arra másik ólmos inat, azt kissé visszakötötték, s XXXIII. FEJEZET Helikopter a kráterben. — A mammutok pusztulása,— De hol lehet Uszkov és az emberei? A helikopter, amely egy nagy, tarkára festett szitakötőre emlékeztetett, ismét leszállt a fagyalbokrok övezte tisztásra. Kinyílt az ajtaja. Egy éltes férfi, az orvos lépett ki rajta táskával a kezében. Megnézte a beteget és kijelentette, hogy nincs életveszélyben. A fiú erős fizikumú, túléli a betegséget Mindnyájan megköny- nyebbülten sóhajtottak fel, s elhatározták, hogy most még serényebben fognak hozzá a többiek megmentéséhez. J Ezen a tavaszi napon az egész világ, sőt az egész távol-északi táj fölött tisztán ragyogott a kék ég. A szarkák szüntelenül cserregtek a bokrokban; a hósármányok mint rózsaszínű golyók röpködtek bokorról bokorra. A tavakon a vadkacsák valóságos zsibvásárt rendeztek: fülsiketítő háoosást csaptak, víz alá buktak, vagy elbágyadva ücsörögtek a parton, tisztogatták amúgyis elég tiszta tollazatukat. (Folytatjuk) most már ha a hal át is bújt az első kötél alatt, egy másik zsákba jutott. A szerszám termelékenysége észrevehetően megnövekedett. Bárka helyett egy deszka háromszöget szerkesztettek a háló belső végére, a „kutyát”, s hamarosan a Kiss testvérek kedvenc szerszámja a „búvárháló” lett. A BŰVÁR is szeretett vol- •‘™- na hasznot látni közös találmányukból, ezért a felső Dunán több bérlőt is felkeresett, hogy eladja nekik az új hálót. A szerencse azonban elkerülte. Ahányszor bemutatásra került sor, mindig „akadtra szállt”, elakadt valami tus- kóban, és összeszakadt a háló. A háború után több komáromi halász települt át a középső és alsó Duna- szalcaszra, köztük olyanok is, akik már ellesték a búvárháló titkát. A helybeliek távolról nézegették az idegen és mégis ismerős szerszámot, elnevezték pokolhálónak, ördöghálónak, fodroshálónak, zsákoshálónak. A felső része hasonlított a kecsegehálóra, az alsó a sleppzsákra, vagy ráchálóra, de így együtt mégis idegen volt. Próbálgatták régi szerszámokból összetol- dani. Ha az első kísérletek sikerültek, hamar megkedvelték, de ahol elakadtak, ott évekig elő sem vették. Baja környékén is Miska bácsiék hatására terjedt el. Ennek is megvolt a titka. A háló nagyon hajlamos arra, hogy minden tuskóba, kődarabba beleakadjon. Miska bácsiék mielőtt ismeretlen mederszakaszon használták volna, egy hosszú, leónozótt kötelet húztak végig a mederben keresztben. Ezt nevezték „taccsolásnak”. Ahol a kötél elakadt, azt a helyet megjegyezték, és a hálóval elkerülték. TAI IRE elkészült a hal, megismertem a búvárháló születésének körülményeit. Miska bácsi invitált a bográcshoz, s nyúj- tatta a bádog kanalat. — Tudja, ha nem volt elég kanalunk, kerestünk gyorsan egy békateknyőt, bele- csíptettük egy faágba, az volt a kanál. De most van igazi. — Pedig én örülnék egy olyan kagylókanálnak — mondtam. — No, ha legközelebb jön, addigra csinálok egyet, de itt nincs a közelben kagyló. Aztán folytatódott a kedvenc mese, de a borocska hatására már így kezdődött: „Amikor a fekete asszonyok között...” 15 év múlva találkoztunk újra. Halászbúcsúra voltam hivatalos. Az ünnepélyes megnyitóra gyülekeztünk, mikor a tömegből elém- bukkant Miska bácsi. Hir- telenében alig ismertem meg. Örömmel rázta a kezem, aztán megfordult és szó nélkül elsietett. Tíz perc múlva jött vissza: — A múltkor ígértem, hogy csinálok kanalat békatek- nyőből, de csak nem jött érte. Hát itt van — s kezembe nyomta. Af'ORGATOM az egyszerű kis szerszámot. Nemrég hallottam, hogy Miska bácsi nem mesél már a fekete emberekről és fekete asszonyokról. Emlékét őrzi névtelenül a Dunán használt sok búvárháló, s ez a kagylókanál. Dr. Sólymos Ede Színes tv Rövidesen befejezik a színes televízióadó szerelését az Elektromechanikai Vállalat dolgozói. Két hónap múlva megkezdődijf a kísérleti adás. A képen: a nagyfeszültségű hálózati transzformátor elhelyezése az adóberendezésben.
