Petőfi Népe, 1969. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-04 / 2. szám

4. oldal IMS. jannár 4. szombat Kalocsa holnapja Készül az általános rendezési terv Megszűnik a „hajtűkanyar" — Mi várható a lakásépítés terén ? Beszélgetés Geri István vb-elnökhelyettessel Kalocsa lakosainak szá­ma ma 16,5 ezer. Az utób­bi évek során megindult nagyarányú iparosítás ar­ra enged következtetni, hogy a város lakossága nem is nagyon sokára lé­nyegesen nagyobb lesz en­nél, talán kétszeresére is lehet számítani. Mi történ­ne, ha ez a helyzet bekö­vetkezne! Hogyan bírná a város elviselni a lakosság megnövekedését? Ez nagy­részt a közművesítettség függvénye. Milyen Kalo­csán • kommunális ellá­tottság? Bs milyen lesz a Jövőben? Erre kerestük a választ, amikor beszélge­tést folytattunk Geri István elvtárssal, a városi tanács vb-elnökhelyettesével. *— így város lakossá­gának elsőrendű szük­séglete a jó ivóvíz. Mi­lizen Kalocsán az ivó­vízellátás7 — Nálunk hosszú ideje gondot okoz az ivóvízellá­tás, A város alatt víznyerő talajréteg nincs, mi a Du­na vízgyűjtő területéről kapjuk a vizet Az ország­ban elsőnek Kalocsán jött létre az össz-lakosság köz­reműködésével a Vízgaz­dálkodási Társulat. Elké­szült a víztorony is és ha­marosan bekapcsolódik a vízellátásba. — A fokozó­dó iparfejlesztés, továbbá a a mind nagyobb mérvű la­kásépítés miatt azonban a vízellátás mai állapota már nem kielégítő. Éppen ezért 1969-ben — 56 millió forintos költséggel hozzá­kezdenek a regionális vízmű megépítéséhez. Ez a rendszer a Dunára támasz­kodva hosszú időre meg­oldja Kalocsa és a kör­nyékbeli községek vízellá­tását —A vizetlát&shoz szo­rosan kapcsolódik a csatornázás is. Mi vár­ható: megoldják-e Ka­locsa szennyvízgond­jaitT ca és az 1. István út kiik­tatásával megvalósítható le. gyen. Ez a kerülőút renge­teg balesetnek volt már oka. A KPM a IV. ötéves terv elején kiegyenesíti a sok veszélyt magában rejtő „hajtűkanyart”. — Kulturált város ékes­sége a park, a játszó­tér és a jó közvilágí­tás. Mire számíthatnak a kalocsaiak? — Sajnos, a parkosítás­ban az országos átlag alatt vagyunk. Míg országosan 6 forintot fordítanak egy négyzetméter park fenntar­tására, addig ez nálunk — beleszámítva a külterjes parkokat is — mindössze 2 forintot tesz ki. A költ­ségkeret növelésére mosta­nában aligha lesz mód, ezért a parkok fenntartá­sában a lakosság jóindula­tára számítunk. A villany- világításról csak egy szá­mot mondok, amit a lakos­ság nem tud: rövid néhány év alatt kétszeresére, évi egymillió forintra nőtt a közvilágítás által elfogyasz­tott áram értéke. Valami­kor 100-as és 200-as égők pislákoltak az utcán. Ma már higanygőzlámpák ad­ják a fényt. Ahol szükség van korszerűsítésre, ott nem kell sokáig várni. A játszóterekkel kapcsolatban hadd mondjam el: 1969- ben öt helyein építünk ját­szóteret, elsősorban az új lakótelepeken. A Vajas mentén, a Középsőkertek­nél épülő játszótér felsze­relését a Fémtömegcikk­ipari Vállalat dolgozói vál­lalták, társadalmi munká­ban. — A kereskedelem szá­míthat-e valami újra? — Folyik és 1969-ben minden bizonnyal befeje­ződik az új vásárcsarnok építése. Ebben az emeletes csarnoképületben több ter­melőszövetkezet és állami gazdaság létesít elárusító helyet, így a zöldség- és gyümölcsellátás megoldó­dik a városban. Folyamat­ban van a szövetkezet ABC-áruházának építése: ha anyaghiány nem késlel­teti, jövő év közepére el is készül. Másrészt: az új városrészek és peremkerü­letek kulturált kereskedel­mi egységekkel való ellá­tása a fő gondunk. Beje­lenthetem, hogy a Széche­nyi út és a Kossuth Lajos utca sarkán új élelmiszer- áruház építését kezdjük meg 1969-ben. — Jelenleg 400 tuda­kolt lakáskérelem fek­szik a tanács előtt. Mi a terv ezek kielégíté­sére? — Nagyobb arányú la­kásépítés eddig városunk­ban nem volt Sok a kor­szerűtlen, összedőléssel fe­nyegető vályogház. Ezért — első ütemezésként — jö­vőre 91 lakásos bérház épí­tését kezdjük meg a Szé­chenyi utcai telepen. A IV. ötéves tervben újabb beru­házási keret áll majd ren­delkezésünkre. Ki kell emelni a KISZ-lakásépítő akciót A Széchenyi utcá­ban most épül egy 24 laká­sos tömb, de mór előkészü­letben van ugyanitt 40 la­kás építése. Ugyancsak a Széchenyi utcában valósul meg az OTP-terve: 120 öröklakás is. Ezekhez ter­mészetesen megfelelő ellá­tó hálózat is kiépül a kör­nyéken. Beszélgetésünk során szó esett még az egészségügy­ről, az iskolák fejlesztésé­ről és tatarozásáról, a für­dőkről és sportlétesítmé­nyekről, és sok egyébről. Ezeket más alkalommal ír­juk majd meg. Befejezésül csak annyit: Kalocsa kidol­gozás alatt levő fejlesztési terve nem a mai Kalo­csa, hanem — számolva a minden bizonnyal bekövet­kező lakosság-szaporodás­sal — egy 30 ezer lakosú város számára készül. Balogh József —* Erre is készülnek a. tervek, sőt részben már el i is kezdődött a megvalósí­tás, amennyiben az alíöl-1 di paraszt városra annyi re jellemző nyitott árkokat már befedtük és ezzel lé­nyegesen kisebb lett a fer­tőzési veszély. A tulajdon­képpeni csatomaépítkezés 1969-ben kezdődik. A na­gyobb mérvű lakásépítés — amiről még szó lesz — megköveteli a csatornázást. A regionális vízmű és a csatornahálózat az Orszá­gos Tervhivatal program­jában is szerepel. — A kalocsai utak közismerten rossz ál­lapotban vannak. — így igaz. Mintegy 50 kilométer belső utat kell burkolattal ellátni. E prog­ram egy része már megva­lósult, a Vörösmarty és a Petőfi Sándor utca, a Hő- Bök útja, Szőlők köze és a Dózsa György útja már el­készült, városi beruházás­ból. Meg kell említeni a lakosság nagy áldozatkész­ségét, e tekintetben ko­moly társadalmi munká­val számolhatunk. Jövőre kezdjük el a Széchenyi út felújítását egyelőre az ere­deti nyomvonalon. Ebben az utcában azonban szük­ségessé válik 11 lakóház szanálása, hogy a régi terv: a budapesti főútvonal ki- egyengítése a Kossuth ut­94. lenik a felbőszült anya. Az eseményeit most gyár- medve” — villant ót agyán, san, filmszerűen peregtek. Két oldalt függőleges szik- A kutyák veszett ugatásba lafal magasodott, amelyben kezdtek. Pétya tapasztalt valószínűleg a medveodú füle rögtön megállapította, vo^ s ahonnan a kutyák a hogy valami nagy vadra bocs okát kizavarták. Hová bukkantak. Nyomban leha- rejtőzzön el? Vonuljon visz- jítóttá magáról a hátizsá- sza’ ^ a szörnyű bőgős kot, lekapta puskáját és be- éPPen a háta mögött hang. töltötte. Az ugatás se nem ®®tt fel. A félelmetes anya. távolodott, se nem közele- medve árkon-bokron csör- dett. Ekkor a fiú néhány tetett bocsai segítségére. Ha lépést előrelépett. Kis kés. eSy békés kotlós csibéit vé- keny völgy tárult eléje, delmezve nekimegy a ku- amelyet két sziklafal szőri- tyának, mire lehet képes tott össze. Egy vékony szó- felbőszült anyamedve? ráz fatörzsön két medve- A kutyák el voltak fog­bocs ült és hegyes karmú lalva a bocsokkal, amelye- mancsaikkal kapaszkodtak két könnyű zsákmánynak a fába. Ellenségesen szima- tartottak. Most megpillan- toltak körül. Tuj és Káva tották az anyamedvét, de a fa előtt táncoltak s uga- az már nagyon közel volt tásuk felverte az egész kör- Pétya éppen az útjában nyéket. állt A boasok észrevették Pétya lélegzete elszorult, anyjukat és kéteégbeeset- Géplesen áttette a pisztolyt ten felvinnyogtak. Az anya- a nadrágzsebből a bekecs medvének felborzolódott a zsebébe. „Mindjárt megje- szőre, eszét elvette a düh, Derék helytállás volt! Hétköznapi ünnepség Nyugdíjasokat búcsúztatnak a Dunavecsei Vegyesipari Vál­lalatnál. A teremben összetá­kolt lócákon ülnek az embe­rek, a levegőben kékes do­hányfüst szállong. Lassan el­csendesedik a beszélgetés, a vállalat Igazgatója, Kara Mi­hály emelkedik szólásra: — Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor búcsút vesz a munkatársaitól, amikor megkezdheti jól meg­érdemelt pihenését. Ez a pil­lanat érkezett most el két munkatársunk: Papp Lajos és Horváth Pál számára, akik sok dolgos esztendő után a mai nappal nyugdíjba vonulnak... Jönnek sorba a barátok, a munkatársak. Amúgy férfi­módra jól megölelgetlk a két öreget, akik már nem bánják, hogy a könnyek, melyeket ed­dig visszatartottak, most ki­buggyannak és végig peregnek arcukon. Majd bor kerül az asztalra éa porosodó emlékek­ről esik szó: Emlékszik? ... emlékszel? Az első lerakott téglákra, a parányi műhelyek­re? ... Es nem marad el a tréfálkozás sem. „Tudja-e La­jos bácsi, hogy legalább tíz nadrággal tartozik nekem?” — mondja az igazgató, madd fe­lém fordulva magyarázóan hozzáteszi: „Mikor az első mű­helyek épültek, Lajos bácsi a kőműveseknél dolgozott. Ha arra jártam — márpedig sű­rűn kellett — mindig úgy In­tézte, hogy a kőmüvesfánúll- ból a nadrágomra is jusson egy kis malter.” Lajos bácsi huncutkásan elmosolyodik, fél­szemmel az Igazgatóra sandít, de az cseppet sem haragszik, csak olyan furcsán csillog a szeme... Lassan kiürül a terem. Az élet megy tovább: az embere­ket várják a gépek, a munka. Csak Lajos bácsi és Pali bácsi indul tétova léptekkel — haza­felé. Csapat Lajos T dl vagyunk a kará- * cBonyi örömszerzé­sen, az új esztendei jókí­vánságokon, no meg az Ilyenkor gyakori „fogadal­makon”. Az ilyeneken pél­dául: Igyekszem több tü­relmet, megértést tanúsí­tani a vásárló társaimmal, illetve az üzletek eladóival szemben... Ez a türelemről és meg­értésről való példálózás nem véletlenül jutott eszembe. Élénken él még bennem az üzletek ünnepek előtti forgalma, zsongása, jó néhány helyről őrzök ma­gamban különböző pilla­natképeket, epizódokat. S nyomban hozzá teszem: a pozitív, szép példák ezút­tal a kereskedelem dolgo­zóinak javára billentik a mérleget. A z év végi csúcsforga- " lomban kívülről ítél­ve is nagy erőpróbára van­nak téve az üzletek dolgozói A gazdaságirányítás első esztendejének utolsó napjai azonban mintha vizsgafélét is jelentettek volna szá­mukra. A vevővel szembe­ni udvariasságból, türe­lemből, figyelmességből. És meg kell hagyni, ez a vizs­ga jól sikerült t (Ha vala­kinek esetleges személyes Munkájuk közben főként az eladók nagy többségét kitevő nőket figyeltem tisz­telettel. Hiszen asszonytár­sakkal — háziasszonyokkal, családanyákkal álltam, áll­tunk szemben, akiknek a feszített munkaütem, nyúj­tott műszakok mellet épp úgy kellet készülődniük, bevásárolniok, takarítani­uk az ünnepekre, mint a pultok innenső oldalán fi­gyelmes, gondos kiszolgá- gálásra nem ritkán türel­metlenül váró társnőik­nek... M eglntcsak tisztelettel 1,1 ők jutottak eszembe az új esztendő első mun­kanapján, amikor az egyik utamba kerülő üzlet ajta­ján megpillantottam a táo- lát: „Leltározás miatt zár­va”. Mert tudtam, hogy az ünnepek alatti szusszanás után újra nagy munka sza­kadt rájuk. Máris ott sür­gölődnek a raktárakban, a számbavételen, az árukész­let rendezésén szorgoskod­nak, hogy — esetleges egyéni gondjaik miatt — nem is mindig oiy termé­szetes mosollyal mihama­rabb köszönthessenek ben­nünket a Kedves Vevőt. tapasztalata alapján netán ellenkeznék a véleménye, merem megkockáztatni a kijelentést: a kivétel csak erősíti az általános megfi­gyeléseimet!) IT J esztendei köszöntés ürügyén fogadják el­ismerésünket helytállásuk­ért. Mert, ha akadtak is apróbb zökkenők, ez a helytállás derék munka voltl P. I. Aki akart, leszállt, a busz motorja fel­pörög, hogy tovább induljon a megálló­ból. Éppen csikor- dulni kezd a csuklós ajtó, mikor egy — láthatóan karácso­nyi ajándékokba öl­tözött — hölgy, aki nem is utoljára lé­pett le, elfúló han­gon kiált oda a so­főrnek. — Jaj, jaj, vár­jon már aranyosit. Csak egy pillanat... Itthagytam a zseb­kendőmet ... — so­rolja lihegve, szag­gatottan, míg visz- szakecmereg. Jobb­Tapintat jóban téH háló csüng. Szalad a kocsi vé­gébe, közben persze szétkönyökU az út­jában állókat. Akik pedig még türelme­sek. Vagy talán a helyzet meglepő számukra. O pedig majdnem négykézlábig hajolva keres, fitet, taszigál. A zsebkendő nincs. — De kérem, mi vonathoz megyünk, minden perc szá­mit! — hullik a sür­getés. a köbön — Tessék sietni, mert indítok, s ak­kor velünk tetszik jönni tovább — így a gépkocsivezető, s a nagyobb nyomaték kedvéért felbúgatja a motort. Nincs eredmény. De hogy nem moz­dul a hölgy, kínjá­ban segít neki két- három utas is. Mondják, nézze meg mégegyszer a zsebét, a retiküljét, a cso­magját. Megteszi. Zsebkendő nincs. — Olyan kis ró­zsaszín volt... — magyarázná, de most már határo­zottan szakit ják fél­be. — Mennyibe ke­rült az a vacak zsebkendő, inkább megfizetjük a hölgynek. — Mondja valaki gú­nyosan. A nő oda­pillant, legyint, s indul vissza a lejá­róhoz. Visszanézve szól. — Eh, egye fene! Ügyse szerettem. Mindig úgy nézett ki, mintha nem mostam volna ki. —th —n már nem is tudott felágas­kodni. Mint egy súlyos lö­vedék zúdult' Pétyára. Lö­vés dörrent. A medve füle, szőr. és húsosoméval együtt a földre repült. Vér fröcs- osent a sebből. Az elkábult állat megfordult és újból az ellenségre vetette magát. Újabb lövés dörrent, köz­vetlen közelről. Tuj a med­ve pofájának ugrott. De már elkéstél, kedves Tuj, későn siettél kisgazdád se­gítségére! A medve man­csának egyetlen csapásával leütötte a fiút, letépte ru­háját és maga alá teperte Fétyát. Káva kétségbeesett elszántsággal vetette magát a küzdelembe. Most eldör- rent a harmadik lövés, már a medve teste alatt, ezal- kalommal pisztolyból. Az ormótlan test megvo- naglott, elernyedt, aztán rángatózni kezdett. A düh­től remegő kutyák marcan­golták a medvét, fuldokol­tak, köhögtek a szájukba ragadt szőrtől. A völgy, az iménti, alig egy percig tartó tragédia színhelye a halátrarémült bocsok fülsiketítő visításá­tól visszhangzott. Még min­dig ott ültek a fatörzsön 6 apró mancsaikkal remegve kapaszkodtak a fa kérgébe. XXVII. FEJEZET Hangyák népvándorlása. — A boltövezet szélesedik. — Terv a kincsek megmentésére. Vid és Pim nem jöttek vissza a karámba. — Szokatlan eset — mondta Szperanszkij Usz­kovnak, s hangja izgalom­tól remegett. — Valami megakadályoz­ta őket ebben. Jöjjön, néz­zük meg a gázos barlangot. Nem kellett sokat men­niük, alig egy fél kilomé­ternyire a háztól megpil­lantották a megsárgult fü­vet és az alacsony fák el­száradt leveleit. Gázt A ha- sadékból egyre több és több méreg szivárgott ki. Rövi­desen halott birodalommá, mérgezett kúttá válik a kráter. — Micsoda ostobaság! Hát nem tudunk megmene­külni, nem tudjuk meg­menteni a hatalmas kincse­ket, lelőhelyeket, feljegyzé­seket, az élő mammutokat?! A legundorítóbb, amikor érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk! A gáz láthatóan nem il­lant el. Lassan bomlik fel, nem keveredik a levegővel és mindenfelé széjjelömlik, mint valami folyadék. Faj­súlya alighanem sokkal na­gyobb mint a levegőé. — Hát igen... Ha Pé- tyának nem sikerül eljut­nia az emberek közé. ak­kor ... Gyakran fáj a szí­vem a fiú miatt. Nem dön­töttünk túlságosan elha­markodottan. amikor elin­dítottuk erre a veszélyes útra? Vajon hol lehet most? Mi lehet vele? — Én azt hiszem, kara­kán gyerek. Meg aztán fel­találja magát minden hely­zetben. Eljut az emberek­hez — felelte Szperanszkij. — Minden reményem ab­ban van, hogy valahol út­közben találkozik emberek, kel. Az időpontot mégis csak helyesen választottuk ki. Már megindult a kere­sés. Csak összetalálkozna a mieinkkel! — Persze, megmenekülé­sünk és a kráter megmen­tése ifjú követünk küldeté­sének sikerétől függ. De ne­künk is folytatnunk kell az áttörési kísérletet. Aztán meg fel kell készülnünk a kráter kiürítésére. Az erdőben egy kidöntött fán ültek. Lábuk előtt a fűben zizegő nyüzsgés hal­latszott. — Nézze csak! — kiáltott fel meglepetten Szperansz­kij. {Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom