Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-07 / 287. szám

IMS. december 1, szombat T. oldal A talajvédelmi beruházások költségeinek 70 százalékát az állam viseli A párttitkár győzelmének titka: bízik az embeiekben, a fiatalokban Több mint egy hónapja, amikor a Petőfi Népe lap­terjesztési kampány meg­indult, a kecskeméti párt- alapszervezetek titkárait is megkérték a városi párt- bizottságon: segítsenek ä kommunista kollektívák is a párt megyei lapja olva­sótáborának növelésében. Az említett titkári érte­kezlet résztvevői azt is eszükbe vésték, hogy éppen a megyeszékhely — és nagy tanyavilágú környéke — lapolvasottság dolgában eléggé hátul van az ország hasonló városai között En­nek végiggondolása késztet­te arra egyiküket hogy — versenyre hívja az alap­szervezeteket Kétszázhatvan új előfizető A megbeszélés befejezté­vel kiki megkapta a hagyo­mányos borítékot amelyben rövid úton juttatják el az alapszervezetekhez a kü­lönböző határozatokat meg­hívókat tájékoztatókat Most ebbe a borítékba tet­ték a Petőfi Népe előfizeté­si nyomtatványokat is. Van egy kis alapszerve­zet, a 623. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tizenegy tagú közössége, amelynek a borítékjába egy előfizetési blankettát setet­tek. Végeredményben új pártalapszervezet — az is­kola kettéválása után, az ősszel indult mai összetéte­lében —, új a szinte egy hónapja megválasztott tit­kár, Jártás Istvánná is. Az iskolába úgy is jár Petőfi Népe, a tantestületben is bizonyára többen előfizet­nek rá, ne terheljük az elv­társakat — gondolták a pártbizottságon. Odamegy ám az értekez­let végén Járfás Istvánná, a kedves megjelenésű párt­titkár, dr. Eszik Sándorhoz, a . pártbizottság osztályve­zetőjéhez. — Mi miért nem kaptunk előfizetői papírt. Eszik elv­társ? — érdeklődött majd­hogynem megbántottam Az osztályvezető elmagyarázta, de a végén — látva az elv- társnő határozottságát — hozzátette. — Hát akkor adunk az elvtársnőéknek is egy töm­böt: öt előfizetőre. — ötöt? Százat kérek! — pirosodott neki Járfásné. A derűs epizóddal érde­kes munka kezdődött a szakmunkásképző intézet alapszervezeténél. Hogy, s mint törtéht, még erre nem is gondoltak, de rá harmad­napra megint megjelent az elvtársnő a pártbizottságon. Vidáman csörgetett egy kis zacskó pénzt, mutatta a ki­töltött előfizetési ívecské- ket, s bejelentette. — Megvan a száz előfi­zető. Most megyek a pos­tára a pénzzel... Kérek újabb száz nyomtatványt. Eszik elvtárs régen né­zett ilyen nagyot. Adta a kért blankettamennyiséget. Rá pár napra megint 60 előfizető „meghódításához” kért papírokat Járfás Ist­vánná. A „titok" nyomában Amikor Tóth Lászlótól, az intézet igazgatójától afe­lől érdeklődtünk, mit jelent az alapszervezet segítsége az iskola oktató-nevelő munkájában —, mint a pártbizottságon Eszik elv­társ — ő is kiemelte: az új vezetőség, élén Járfás Istvánnéval tevékenysége középpontjának tekinti mind a pedagógusok, mind az ifjúság politikai nevelé­sét. „Felfedezték” ennél az alapszervezetnél, hogy van­nak tömegszervezetek' — szakszervezet — KISZ — jellemezték a pártbizottsá­gon a vezetés stílusának egyik új vonását Tudják, hogy munkával, foglalkoz­tatással lehet legjobban formálni, nevelni az embe­reket Járfásnét többek kö­zött így „káderezte” Tóth László: — Pompásan megtalálja a hangot az emberekkel, nagyon tud lelkesíteni, szer­vezni ... Olyat keresztül­visz, amit nehezen hittünk volna... — Mire ért! ezt Igazgató elvtárs? — Például erre a lapter­jesztési eredményre... Az ifjúságnál érte el... Na­gyon bízik a fiatalokban ... S most keressük fel Jár­fás Istvánná elvtársnőt, az intézet reszelógyári iskolá­jában. Dél elmúlt Az ifjúság lelkesedése Csengetéskor az ismert élénkséggel tódulnak ki az udvarra a leendő szakmun­kások. Tanáraik is csupa fiatalok. Két óra közti szü­netben váltunk néhány mondatot a párttitkárral. Csak a lényegét annak, amit mondott — KISZ-munkában kap­ták a gyerekek — inkább kérésként — a feladatot. Beszélgettünk a pártsajtó- ról. A mai világban szük­séges tájékozottságról: hogy mennyire kell az írott betű minden otthonban. Kecske­méten, a közeli falvakban, tanyákon, ahonnan sokan tanulnak közülük... Ne ti fizessetek elő: szüléitekkel, ismerőseitekkel, a szomszé­dokkal beszélgessetek az új­ság szerepéről — ilyeneket mondtam ... Pár nap alatt szinte szétkapkodta a 30 KISZ-alapszervezet — eny- nyi osztály van — az elő­fizetési blankettákat... ... Ha most kezembe nyomna 5 előfizetési papírt ez a lelkes kis elvtársnő, szó nélkül indulnék én is munkára. De csak feljegy­zem még, hogy a legmele­gebb elismerés ennek az új alapszervezeti titkárnak, a 623. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet minden KISZ- alapszervezetének. élén az I/14-es és I/3-as osztálynak, ahol több mint 30—30 elő­fizetőt nyertek meg a párt­lap olvasójának... S en­nek la törékeny fiatalasz- szonynak 4. osztályos kisfia, katonatiszt férje, otthona van — „magunk építettük” — s ott is helyt kell állni. Államvizsga előtti izgalom­ban él, a Műszaki Egyetem utolsó éves hallgatója... Mindemellett — miniszté­riumi megbízásból — tan­könyvet is ír, egy módszer­tani munkabizottság tagja­ként ... Tóth István Az ország legnagyobb ku­koricatermesztő gazdasága, a Lajta-Hansági Állami Gazdaság hibridüzemében néhány nap múlva befeje­zik a vetőmagnak termesz­tett kukorica feldolgozását. Mivel a mostoha időjárás ellenére a tervezettnél va­lamivel magasabb termés­átlagot értek el a nagy gonddal ápolt táblákon, így a tervezett négyszáz vagon helyett 410 vagon vetőma­got fémzárolhatnak, öt ma­A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumban felmérést készítettek a ta­lajjavítás és a talajvédelem helyzetéről és összegezték az ezzel kapcsolatos felada­tokat! Csaknem 3.5 millió hol­don az erózió hatására pusztult el a talaj kisebb- nagyobb termőrétege. 3,6 millió hold — a savanyú talaj. A szikesedés tesz ne­hezen művelhetővé 1.7 mil­lió holdat 620 000 holdnyi futóhomokon hiányoznak a talajképződés nyomai. A felmérés szerint az el­múlt húsz évben 1 707 000 holdon végeztek talajjaví­tást, a felszabadulás előtt az ilyen célból megmunkált terület alig érte el a negy­venezer holdat. A talajja­vítást szakszerűen megala­pozva folytatják majd a kö­vetkező években. A sava­nyú talajok javítását je­lentős mértékben fokozzák. Erre a célra a helyileg is beszerezhető, ipari mész- iszapot használják fel. A szikes talajokat gépi mód­szerekkel javítják. A munkák ütemét külön­féle gazdasági ösztönzőkkel gyorsítják meg. A kiemelt körzetekben a gazdaságok ilyen irányú anyagi befek­tetését teljes mértékben megtéríti az állam. Az or­gyar kukoricafajta került a zsákokba, legtöbb az Mv—40-es fajtából, de je­lentős mennyiséget dolgoz­nak fel a Szegedi 71-es és a Georgikon 250-es korai fajtákból is. A gazdaság termesztett vetőmagot az NSZK, illetve Ausztria számára a német Prior, illetve az osztrák Harrach-fajtából. A ma­gyar fajtákból jut Lengyel- ország és az NDK részére is. (MTD szág más vidékein a géppel végzett talajjavítás költsé­geinek hetven százalékát, az egyéb talajjavítási költ­ségeknek pedig a felét kap­ják meg a# mezőgazdasági üzemek. Idén a szállítási költségek csökkentésére a Tiszántúlon a lignites őrölt gipsznél mázsánként hat forint fuvarozási költségté­Csütörtökön este könnyen tragikussá válhatott volna az a szerencsétlenség amely Jászszentlászló és Kiskun- majsa között a vasút és a közút kereszteződésében történt. Tóth József MÁV váltóőr ittas állapotban tel­jesített szolgálatot. A jász- szentlászlói vasútállomásról elindított egy mozdonyt, amelynek előzőleg sorom- póleeresztésssel biztosította áthaladását. A gép elindu­lása után pem győződött meg arról, hogy a kereszte­ződésen túlhaladt-e, s a so­rompót felnyitotta. Ebben az időben a 9. sz. AKÖV te­hergépkocsijával Hegyi Jó­zsef a sorompó előtt vára­kozott, s amikor látta, hogy felnyitják, elindult. A moz­dony és a tehergépkocsi összeütközött A baleset kö­vetkeztében Locskai Gá­bor, a gépkocsi utasa köny- nyebben megsérült A jár­műben 50 ezer forint kár keletkezett A rendőrség megállapítása szerint a fe­lelősség Tóth Józsefet ter­heli. Kisktmmajsa belterületén nagy sebességgel vezette motorkerékpárját Fűz Pál, csólvaspálosi lakos. A fia­talember későn vette észre az előtte haladó, s kerék­párját tolp Beke Béla, kis- kunmajsai lakost Az ütkö­zés következtében mindket­ten a földre zuhantak. Fűz Pált életveszélyes állapot­rítéssel segítették a ter­melőszövetkezeteket. A felmérés szerint a ta­lajvédelmi beruházások összes költségeinek hetven százalékát viseli az állam. Segítséget jelent a mező- gazdasági nagyüzemeknek az is, hogy a további költ­ségekre beruházási hitelt vehetnek igénybe. (MTI) ban, koponyatöréssel szállí­tották a kórházba. Beke Bé­la könnyebben megsérült Az 5-ös számú főútvonalon, Kecskemét és Lajasmizse között, Pálinkás Imre kecs­keméti lakos egy személy- gépkocsinak ütközött. Pá­linkás Imrét lábszárcsont­töréssel szállították a me­gyei kórházba. Elfogták a bundatolvajt December 2-án Kecske­métre rendelte be az ügyészség Rostás Lajos 28 éves, büntetett előéletű (bácsalmási segédmunkást, aki nemrégiben Bácsalmá­son az egyik vendéglőben ittasan garázdálkodott. De­cember 2-án dél felé Rostás és társai alaposan felön­töttek a garatra, s a társa­ság felkereste Kecskeméten a Bizományi Áruház Válla­lat üzletét, azzal a éellal, hogy Rostás egy bundát vá­sárol. Fel is próbálta a so­főrbundát, s amíg Meggyes István bácsalmási lakos szóval tartotta a kiszolgá­lót, Rostás az 1500 forintot érő bundával eltűnt. Csü­törtökön már a bácsalmási rendőrőrsön volt a lopott bunda. Rostás Lajos és tár­sai ellen társadalmi tulaj­dont károsító lopás miatt indítottak eljárást. G. G. 74. A barlang keletnek vitt. majd nyugatnak fordult és újra délnyugatnak. Embere­ink elfáradtak. — Céltalan bolyongás! — dörmögte Uszkov dühösen. — Most is olyan messze va­gyunk a céltól, mint az út elején. Ekkor meglebbent a mécs lángja. Mindnyájan meg­álltak. Valahonnan elölről és fentről friss levegő áram­lott. Még megtettek vagy hetven métert, amikor — ó, micsoda öröm! — közvetle­nül a fejük fölött nappali fény kis foltja világított. A fénysugár mint egy láng­pallos hasította ketté a fo­lyosó sötétségét és mozdu­latlanul tapadt a sziklafal­hoz. Milyen szánalmasnak tűnt e fénysugár mellett a mécs sápadt lángocskája! Az emberek szíve megdob­bant a reménytől. Mind­nyájan a nyíláshoz tódul­tak. Repedés volt a sziklá­ban. Az egyik helyen egy darab kő kihullott és az ég benézett, mint egy ablakon. — Gyorsan munkára! — kiáltott fel Uszkov. Ideges mozdulattal ledobta háti­zsákját és kalapácsával lá­zasan kopogtatni kezdte a sziklát. — Ejha, ez a fal csupa repedés! Ljubimov és Borisz köny- nyedén hengergették félre és dobálták a földre a szik­latömböket. A fény köze­lebb jött és világosabb lett! Csak nem ez lenne a ki­járat? Végre félregörget­tek egy egész faldarabot. Fenyegető dübörgés, fentről kavics hullott lefelé. — Vissza! — kiáltott fel Ljubimov. A kőlap elvesztette tá‘ masztékát, lustán félrebil­lent és dübörögve legör­dült. Levegő csapott a bar­langba. A mécsesek elalud­tak. A felderítők önkéntes lenül behunyták a szemü­ket. Amikor ismét kinyi­tották, csendes őszi nap ra* gyogott rájuk. Erdőt pillantottak meg. A sűrű fenyők magaszto­san, nyugodtan álltak, a távolban tó csillogott, pa­tak csobogott, nagy rét te­rült el sárga fűtakaróvaL S e békés táj fölött meg­közelíthetetlen szürke szik­lafal magasodott. Bizony így van, ük még mindig a kráterben van­nak, ugyanabban, amely­ben voltak! Lám, hová ve* zette ki őket a föld alatti labirintus! Nyomban elhalványult előttük a nappali ragyo­gás. Embereink leereszked­tek a kráterbe, s alig egy óra múlva ismét annak a barlangnak a bejáratánál álltak, amelyen reggel be­léptek. Pétya és Luka Lu- kics meghökkentek, amikor az esti szürkületben meg­pillantották a közeledő ala­kok homályos körvonalait. De Káva és Tuj vidám csa- holással futottak a jőve* vények elé és oly sebesen csóválták a farkukat, hogy Pétya már-már attól félt, leszakad a kutyák farka. Tehát a barlang egy be­zárult kört képez. Helye­sebben a hegy belsejében két labirintus — egy nyír; kos és egy száraz — ka­nyarog, s találkozik össze a központi teremben. A patak pontosan abban a teremben tűnik el, ahol a kőomlást előidézték. Onnan kiindulva kell hát keresni a helyes utat — A kutatást mégis foly­tatnunk kell — mondta Uszkov határozottan. — Borisz, te most itt maradsz. Pétya jön velünk. Orocsko és Szperanszkij békésen beszélgetve ücsö­rögtek a sötétben. De meg* lepődtek, sőt megijedtek, amikor a hátuk mögött ért­hetetlen — hol nyüszítő, hol sóhajszerű hangokat hallottak. Egy meleg, sző­rös test zuhant Orocsko mellére és ledöntötte az agronómust a barlang hi­deg földjére. A következő pillanatban fény villant fel, távoli han­gok hallatszottak. Szperan­szkij még meg sem tudta gyújtani a mécsest, felemel­ni Orocskót, amikor bará­taik már körül is sereglet* ték őket. — Mi volt ez? Mi tör­tént? — kérdezte az agro- nómus, aki még mindig nem tért magához az ijedt­ségtől. , Ostoba Káva! A kutya állt mellette farkcsóválva és csodálkozva bámulta az embereket Egyáltalán eszé­be se ötlött, hogy ésetleg 5 ijesztett rájuk. Tábortüzet gyújtottak. Lepihentek. Később mécs­esei a kezükben átkutatták a termet Keresték a föld alatti folyó eltűnt med­rét Szperasznkij az általa megjelölt hasadékhoz ve­zette Uszkovot. Megvizs* gálták a nyílást. Kétségte­lennek látszott hogy ezen a repedésen távozott el a víz a terembőL Kövekkel volt eltömve, amelyek a mennyezetről hullottak le sok száz esztendő alatt. Ám az út nem folytatódott to­vább .,. Hangulatuk elromlott. Ismét egy reménnyel sze­gényebbek lettek. In ’.ülni akartak éppen, mikor Pétya ráöntötte a veder vizet a már csak pislákoló tűzre. Hangos csattanás hallatszott. Az emberek csodálkozva néz­tek körül. A lapos kő, ame­lyen a tűz égett, megre­pedt és darabokra esett széjjel. A kövek bizony gyakran megrepedeznek az éles hőmérsékletváltozás­tól. Ljubimov sokáig nézte elgondolkodva a megrepe­dezett kőlapot. Egy gondo­lat motoszkált a fejében. (Folytatjuk.) 410 vagon fémzárolt vetőmag Ittas volt a váltóőr Mozdony és teherautó karambolja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom