Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-12 / 291. szám
1968. december 12. csütörtök 3. oldal Döntések és emberek Jogos és jogtalan törlések a termelőszövetkezetekben Hídgyárat tervez az UVATERV Többször szóba került a. termelőszövetkezeti törvény ] végrehajtása 6orán, hogy, mindig legyünk tekintettel a körülményekre. A tagsági viszony eldöntésekor hozott határozatok embereket érintenek és kihatnak további sorsukra. Az alábbiakban három esetet ismertetünk, amelyek már a panaszeljárás során kerültek a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályához, döntéshozatal végett. Szövetkezeti tag maradt A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Termelőszövetkezet vezetősége Törteli Jánost törölte tagjai sorából azzal az indokkal, hogy az illető huzamosabb ideje nem dolgozott a közösben. A városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya helyt adott a határozatnak. Törteli János viszont sérelmezte a döntést és a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumhoz fordult panaszával. így került az ügy a megyéhez. A felülvizsgálat során kiderült, hogy az ügy főszereplője elérte már a nyugdíjkorhatárt, vagyis 65 éves elmúlt, tehát nem lehet törölni a tagság soraiból. A tsz-tagok nyugdíjáról szóló törvényerejű rendelet szerint ugyanis a munkaképtelenség megállapítása nem lehet vitás azokban az esetekben, amikor a tag életkora meghaladja férfiak esetében a 65, nők esetében pedig a 60 évet. A történethez hozzátartozik, hogy Törteli János valóban évek óta nem dolgozott a termelőszövetkezetben — betegségére hivatkozva. 1965-ben még teljesítette munkaegységét, ezután azonban teljesen elmaradt a közösből. Kizárását tehát akkor kellett volna megfontolni, vagy figyelembe venni betegségét. A kizáró határozat viszont akkor született, amikor már betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Ilyen esetben nem is kell vizsgálat tárgyává tenni azt sem, hogy a nevezett betegsége miatt maradt-e el a szövetkezetből. A törvény így védi az I tézkedni, amikor a szabály- I talanságokat észlelte. He- j lyes határozatot hozott tehát a megyei tanács vb illetékes osztálya, amikor az előző döntéseket semmisnek nyilvánította és megállapította. hogy Törteli Jánost továbbra is tagnak kell tekinteni, akinek a törvé- ben meghatározott nyugdíjat, vagy járadékot kell biztosítani. összekevert jogviszony Meglehetősen bonyolult özvegy Garas Mihályné ügye. A jásaszentlászlói Új Barázda Termelőszövetkezet ez év január l_i hatály- lyel megszüntetett pártoló tagságát. Az asszony fellebbezést nyújtott be. amelynek eredményeképpen a járási tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya a tsz határozatát megsemmisítette. Az Űj Barázda vezetősége nem nyugodott bele a döntésbe és panaszt nyújtott be a megyei tanácshoz. Hivatkozott arra, hogy az asszony nem volt a termelőszövetkezet tagja. A vizsgálat során viszont kiderült, hogy özvegy Garas Mihályné még 1960 februárjában belépett az Üj Barázda Termelőszövetkezetbe. Kapta is a földjáradékot — kivéve azokat az éveket, amikor mérleghiányos volt a közös gazdaság —, sőt a vezetőség 1933 novemberében , . igazolt^,, hogy szövetkezeti tag. Amikor viszont az asszony, a nyugdíjjárulék - megszerzése céljából a termelőszövetkezethez fordult, megkezdődött a vita, hogy tag-e vagy sem és pártoló tagnak számítva ez év januárjában kizárták. Tehát Garasné nem pártoló tag volt, hanem tag, csak a közös gazdaságban adminisztrációs hiba folytán összekeverték a két jogviszonyt. Érthető, hogy a járási tanács, mint fel- lebbviteli szerv, megsemmisítette a tsz határozatát és azt a megyei tanácsnál is helybenhagyták. Beteg, ' de nem rokkant Egészen más László Sán- dornénak, a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet volt döntését a tagság soraiból való törléséről. A vizsgálat megállapította ugyanis, hogy az illető évek óta egyáltalán nem vett részt a közös munkában. Lászlóné arra hivatkozott, hogy betegsége miatt maradt el, A megyei tanács kecskeméti rendelőintézete írásban közölte, hogy megvizsgálta és megállapította: László Sándorné 50 százalékig munkaképes, s ezért, könnyű, fizikai megerőltetéssel nem járó munkát végezhet, nem számít azonban rokkantnak. Mint kiderült a termelőszövetkezet gondoskodott volna megfelelő munkakörről részére, de nem fogadta eL Mivel Lászlóné még abban a korban van, hogy nem illeti meg járadék, vagy nyugdíj, egyet lehet érteni a szövetkezet és a járási tanács határozatával, amelyet a megyei tanács szakosztálya is jóváhagyott. K. S. Szinte szalagon gyártja majd a hidakat az az üzem, amelynek tervein most dolgoznak az Üt- és Vasúttervező Vállalat — az UVA- TERV szakemberei. Az üzemnek természetesen nem Erzsébet-híd méretű hidak előregyártása lesz a feladata, hanem olyan kisebb közúti hidak elemeit kell majd elkészíteni, amilyeneknek egész sora épül meg az utak és az autópályák építése, illetve korszerűsítése alkalmából. A gyár tipizált elemeket — tartó és járdaelemeket, készít, amelyekből már csak össze kell szerelni a 2—15 méter nyílású hidakat. Egy-egy híd felszerkezetének helyszíni építése az eddigi néhány hónap helyett mindössze egyetlen hetet vesz majd igénybe. A gyár létesítése előreláthatólag 70 millió forintba kerül majd. az összeg azonban az elérhető gazdasági előnyök révén számítások szerint három-négy év alatt megtérül. Lópatkolás Bár az ágasegyházi Mathiász Tszcs gazdái — a tél kö- zeledtén mind ritkábban fogják szekér elé lovaikat, azért a helybeli kovácsmesternek, Bcrente Józsefnek szinte mindennapra akad patkolnivalója. Igaz, mint elmondja, manapság már tovább tart a lovak lábán a patkó, mivel hosszabb távolságra inkább a gépet veszik igénybe, meg a vas kevésbé kopik az aszfalton, mint régen a zúzó1 tkövés makadámon. A felvételen: Mikus Béla lovának patájára felerősíti a patkót a kovács. idős embereket. Az más kérdés, hogy Törteli János is követett el szabálytalanságot. Például nem igazolta azonnal betegségét, lovat tartott a háztájiban, amely- lyel dolgozgatott. A szövetkezet vezetőségének azon - ban akkor kellett volna inMa délelőtt Kiskőrösön ülést tart az Alsódunavöl- gyi Vízgazdálkodási Terü'c ti Választmány. A résztvevők megvitatják a víztársulatok múlt évi problémáit, a vízrendezés feladatait és az 1969. évi gépesítési lehe‘ "ségeke* különös tekintettel a megtagjának az ügye. Lászlóné — aki egyébként Alpáron lakik —, panaszt nyújtott be a kecskeméti járási tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának határozata ellen, amely megerősítette a termelőszövetkezet vezetőségének felelő hazai gépek és berendezések használatára. Értékelik a helyi vízrendszerek műszaki állapotát, megvitatják az új technikai elképzeléseket, korszerű vízművek létesítésére. Végül beszámoló hangzik el a munkaversenyről és a -’■s'i’at-közi együttműködésről. B. Purlagin: Hívat a — Hívat a Főnök!... Megyek. Dehogy — rohanok! — Maga az? — keresztül szúr a tekintetével. — Maga mert engem kritizálni, mivel nem hagyom önállóan tevékenykedni a beosztottjaimat! Vegye tudomásul, hogy mehet, amerre lát! — Olyat csap öklével az asztalra, hogy majdnem széthasad. (Nem az ökle, hanem az asztal.) — Szenya, Szenyuska! Miért bőgsz? — hallom a nagymamám hangját. — Lidércnyomás kínoz, vagy miféle?... Nem gondolod, hogy ideje felkelni? — Semmi baj — törlőm a könnyeimet —, csak egyszerűen bőgök egy kicsit. Olyan régen sírtam már. Főnök! Furcsa álom volt, — el- mélkedek magamban. — Nem vagyok babonás, de valami lóg a levegőben!... Apám mesélte, hogy mit kapott 6 egyszer, amikor bírálni merte a főnököt... De persze, akkor még más pennával írtak! .. .Milyen vésztjóslónak tűnik a csend!... — Hívat a Főnök — szól valaki a hátam mögött, s én már — száguldók! — Maga az?! — gúnyos mosollyal fogad, s rámför- med: — Maga mert engem kritizálni, hogy beosztottjaimat nem engedem kibontakozni?! H'-llatlan! Itt vannak az asztalomon a legújabb tervezési feladatok. Tessék, magára bízom Vízgazdálkodási tanácskozás Munkaidő-csökkentés és a közlekedés A DOLGOZOK életszínvonalának alakulásában jelentős szerepe van annak, hogy milyen a munkaidő hossza és beosztása. Az sem közömbös azonban, hogy a szabad időt hogyan lehet beosztani. Éppen ez az oka annak, hogy ma már nem a napi munkaidő, hanem a munkahét rövidítését igénylik inkább a dolgozók. Ezév január 1-től országosan 70 ipari és építőipari vállalatnál tértek át a 44 órás munkahétre. Ez országosan 130 ezer, megyénkben megközelítőleg 10 ezer dolgozót érintett. A korábbi tapasztalatok szerint a napi munkaidőcsökkentés általában kevéssé értékelhető változásokat hozott a családok szabad idő fel- használásában. Ennek oka, hogy ez esetben a szabad időtöbblet szétforgácsoló- dott. Ezzel szemben az egy napra összegyűjtött szabadidőtöbbletet megteremti a reális feltételeit annak, hogy a családok jobban gazdálkodjanak, pihenésre, szórakozásra, kulturálódás- ra rendelkezésükre álló idejükkel. A heti két ösz- szefüggő szabad nap — különösen ha a családtagoknál azonos napra esik —, nagyarányú változásokat hozhat a dolgozók fogyasztási, szolgáltatási, művelődési igényeiben, legaiább is a hét egyes napjait illetően. A KÉTHETENKÉNTI szabad szombatokra való általános áttérés, többek között a személyszállítási igényeket is módosítja. A fürdő-, üdülő- és kirándulóhelyekre utazók már pénteken este, vagy szombaton reggel elindulnak, s nem szombat délután és vasárnap reggel, mint eddig. A forgalom ilyen eltolódása szükségessé teszi az egyes autóbuszjáratok és vonatok menetrendjének megváltoztatását. valamint az eddigi nél több fürdő-, üdülő-, kirándulójárat indítását. Megyénkben a 9-es számú AKÖV már találkozott az idén ilyen igényekkel. Ezek kielégítésére indította meg a Kecskemét—Petőfi- tó, a Kiskőrös—Petőfi-tó, á Soltvadkert vasútállomás— Petőfi-tó, a Kalocsa—Szeli- di-tó, a Dunapataj—Szelídítő, a Kiskunhalas—Kuníe- hértó stb. új járatait. Jövőre az igények még tovább növekednek. hiszen újabb üzemek térnek át a csökkentett munkaidőre. Ezért a tavaszai és a nyáron a fentebb említett járatokat a 9-es számú AKÖV nemcsak újra megindítja, hanem bővíti is azokat. Emellett a Volán utazási iroda az üzemek megrendelésére és saját szervezésében kétnapos társasutazásokat szervez Balaton mellé, Hévízre, Har- kányfürdőre. illetve a hegyek közé, a Mátrába, a Bükkbe. A SZABAD SZOMBATOK rendszerére való általános áttérés következtében természetesen fennáll a veszélye annak, hogy a teherszállítási igény — amelynek eloszlása a hét r as napjaira a vasút kapacTmsa szempontjából eddig sem volt túl kedvező — a jövőben a hétnek csak négy napjára — kedd, szerda, csütörtök és pénteki napokra — szűkül, s így a vasúti áruszállításban a nehézségek növekedése várható. A helyi közlekedésben az ötnapos munkahét sajátos átcsoportosítást igényel. Számolni kell a pénteki pályaudvari járatok forgal- -;í*)áftsik jonÖYekedéséKEl. a szabad szombatokon első' sorban a kirándulójárato- konr utaZhák maid többen. A helyi közlekedési vezetők feladata lesz rugalmasan átcsoportosítani a járműkapacitást az egyes vonalak között. (Zöld-övezeti és strandforgaiom). AZ IDEGENFORGALOM számára is újabb lehetőségeket teremt a kéthetenkénti szabad szombat. Az elő- és utószezont gazdaságosabban lehet kihasználni, ha a kétnapos turisztikai utak iránti érdeklődést felkeltik, s kielégítésükre gondot fordítanak. Erre természetesen nemcsak a közlekedésnek — a MÁV-nak és az AKV-öknek — kell felkészülni, hanem a szolgáltató, a vendéglátó iparnak és egyéb szerveknek is. Dr. Torna László valamennyit! Csupán magára. Oldja meg egytől-egyig — önállóan!... No, rajta, bátran! — s olyat sújt öklével az asztalra, hogy csak úgy táncolnak rajta a feladatok. — Szenya, Szenyuskám.. Mi van veled? — hallom ismét a nagymama hangját. Mi az megint sírnék?.. — Elkésel a munkából, hallod-e?! Már fél nyolc! — s kimegy a konyhába ... — Nagymama, — kiáltok utána a fürdőszobából, — az öregek szerint melyik álom szokott leginkább beteljesedni? Az első, vagy a második? — Mikor melyik — hangzik a diplomatikus vá'asz. .. .Alig kezdek bele a munkámba, amikor megszólal asztalomon a telefon. Hívat a Főnök. ,*Ahá! — gondolom. — Kezd’dik!” — Szói'al. — fogad, mosolyogva a Főnök, — gondolkoztam a maga kritikai megjegyzésein és sok mindenben egyetértek a véleményével. Jól van, szabad kezet adok magának, megengedem, hogy önállóan dolgozzék, hogy kibontakozzék, hogy kibontakoztathassa képességeit. De... azért lássa be, hogy maga még elég fiatal mérnök, s rászorul az idősebbek segítségére. Beosztok hát maga mellé négy főmérnököt, három csoportvezető mérnököt, •két laboratóriumvezetőt és egy igazgatót, azaz — magamat. „Na, — villan fel bennem — most fog majd az asztalra csapni, és én felébredek .. De nem csapott. — No, miért hallgat? — néz rám csodálkozva. — Menjen csak, és dolgozzék önállóan! Fordította: Baraté Rozália
