Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

KÍVÁN Vidám percek esi FOTO KA ME RA Penny Brahms londoni dlvatmo- dell viszont normál méreti eiizmát visel. Szoknyája meglehetősen lenge viselet. Valóseinűles azért hord hoz­zá báránybőrbekeeset. he%’ meg ne Íá7TOn_ Az óriáscipő és a c'izma után lássunk egy mezítláb»* hölgyet is: Brigitte Bradet esupasz talppal — ás meg nem nevezett kíeárével — esattog végig a Rohama-szigetek fővárosa, Nassau utcáin. Hiáb*. nem mindeneinek van pénze a mai drága lábbelikre... tha-) Miniatűrök EZ ABROSZ A nyáron Firen­zében jártunk és kószálás közben megéheztünk. Dél­felé járt az idő, ebé­delni kellene. Az ismerősök jó előre figyelmeztettek, hogy ne fehér abrosszal terített vendéglőben étkezzünk, mert ott a teríték árát is fel­számítják. A fele­ségem, aki kardi­gán-valutában szá­molt, egyre bízta­tott, hogy menjünk be a mellékutcák­ba, ott majd ta’á- lunk tarkeubrossos vendéglőt. Így Is lett. Leül­tünk a zöldkockás abroszú asztalhoz, jött a pincér és mondtuk, hogy ebé­delni akarunk. Abban a pillanat­ban a pincér lekap­ta az asztalról a tarka abroszt és ki­cserélte fehérre. GYENGÉD CÉLZÁS Éppen végeztünk a vacsorával és a teánál tartottunk, amikor beállított a barátom két ka­masz fia. Leültet­tük őket, a lányom csészékért szaladt, és a feleségem a fiáknak is föltett teát. — Bizonyára ott­hon is citrommal szoktátok inni a teát — mondom, a citromprést feléjük nyújtva. — Persze, csakis — válaszolta az egyik fiú a tálalóra sandítva — de ná­lunk egy kis son­kát és kolbászt is beleaprítanak. NEVELÉS Erzsébet néném büszke fiatalos kül­sejére és nagyon nem szereti, ha né­ninek szólítják. A napokban dolga volt egyik boltban, ahol egy bizonyos kar­társat keresett. Az üzletben egy fiatalember fogad­ta és megkérdezte: — Mit óhajt a néni? Erzsébetemnek. Jól megmosta a fiú fe­jét. Kikérte magá­nak a nénizést és szenvedélyes kiselő­adás keretében ma­gyarázta meg a fia­talembernek, mi­lyen felháborító ta­pintatlanság minő­síthetetlen nevelet­lenség, megenged­hetetlen bizalmas­kodás egy vadide­gen hölgyet, vevőt egyszerűen néninek nevezni. Majd ki­fulladva, a méreg­től pirosán közölte, hogy kit keres. A fiatalember a szózáportól megi­jedve, riadtan szólt oda nem messze álló kollégájának: — Téged keres a nő! E. R. PÁRBESZÉD — Feleségem fogyni szeret­ne és most állandóan lovagolj — Es mi az eredmény? — A ló tiz kilót lefogyott* FELVILÄGOSULTSÄG A fenti csinos ifjú hölgy js királyi család sarja: Aficaela Pignatelli olasz Hercegnő, aki a maga mód­ján kötött „házasságot” — 4 filmezéssel jegyezte el magát. A jobb oldali képünkön látható nem mindennapi láb­belit legfeljebb Óriásország valamelyik hercegnője vi­selhetné. Hossza másfél méter, sarokmagassága 14 cen­timéter és súlya 12 kiló. Készítője, Friedrich Zainzinger alsó-ausztriai cipészmester szerint ez a világ legnagyobb cipője. Cáfolat eddig nem érkezett... — Köszönöm, iuegentől nem fogadok el édességet! vallomás — Verácskám én egy őszin- te vallomással tartozom ön-« nek. Férfiasán bevallom, hogy már nős vagyok! — Üristen, ne ijesztgessen, már azt hittem, hogy az autó nem a magáé! A KAvE — Remek ez a kávé, asz­szonyom. — Azt meghiszem. A fér­jem hozta személyesen Bra­zíliából. — Csodálatos. És még egé­szen forró. RÉSZLET Fiatalok tanakodnak, hogyan lehetne autóhoz jutni. — öregem, az kellene, hogy az autót havi 50 forint rész­letre adnák. — Megőrültél? Akkor száz­húsz évig fizethetnéd a rész­leteket ! — Vállalnám .. $ EBÉDLŐBEN Egy házaspár érkezik a ven. déglőbe. A férfi megszólal: — Válassz, drágám, mire van leginkább kedved? — Ejnye, hiszen tudod, mit szeretek a legjobban. — Tudom, tudom, de azért valamit ennünk is kell. MONOLOG — Borzasztó, mennyire vál­toznak az idők. Az esküvőm előtt én beszéltem és ő hall­gatott. Utána ő beszélt és én hallgattam. Most már mind­ketten beszélünk és a szom­szédok hallgatnak. Két esemény is a századforduló hangulatát idézte Londonban a minap. Az egyik: a bal oldali képen látha­tó kánkánt táncoló ifjú hölgyek csináltak reklámot egy Offenbach-felújításhoz a belváros utcáin. A másik: erről a felső kép tanúskodik, csaknem hét­évtizedes kocsik versenyét rendezték meg a fővárostól az ismert fürdőhelyig, Brightoníg. A rendőrség egyetlen versenyzőt sem írt fel gyorshajtásért __ — Kivel csókolództál az érté a parkban? — Melyikben? • Házastársi veszekedés titán: — Jól van — mondja a fe­leség — beismerem, hogy egy­formán hibásak vagyunk, kü­lönösen te! • Bíró: — Beismeri, hogy pofon vdgéi ezt az embert? Vádlott: — Nem, bíró úr! Sértett: — Hazudik! Vádlott; — Fogd be a szád, mert kapsz még egyet! A CSODA — Ez az orvos csodát mű­velt. Képzelje, percek alatt ki­gyógyította a feleségemet. — De hát hogyan? — Megmagyarázta, hogy ami­re panaszkodik, azok az öre­gedés tünetei. Ezen a párizsi lóversenyen viszont már túl nagy volt a lendület. J. Baraud zsoké az akadály előtt hirtelen megtorpanó paripa nyergéből nagy ívben vágódott a hű­vös habokba. Ezekbe a habokba Jacqueline Kennedy nam baleset, hanem házasság folytán került: Onassis görög milliár­dos új hitvese férje magánszigete mentén úszkál a ten­gerben. És akinek Onassis még sok bosszúságot okozhat: Konstantin, a római szám­űzetésben élő görög király. Nemrég olyan hírek szivá­rogtak világgá Athénből, hogy a katonai junta meg akarja fosztani trónjától az egykori vitorlázó olimpiai bajnokot és a komolyabb hajókkal operáló Onassist akarja államfővé tenni. Le­het, hogy az a 360 millió dolláros üzlet. amelyet Jacqueline új férje kötött most a juntával — már af­féle „előleg” volt?.

Next

/
Oldalképek
Tartalom