Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-30 / 305. szám
IMS. december 30. hétfő 5. oldal Ismét befagyott a Balaton Az előrejelzéseknek megfelelően, vasárnap újra befagyott a Balaton, s az összefüggő jégpáncél általában 4—16 centiméter vastag. A partközeiben, ahol az enyheség idején is megmaradt a jég, most már kétszeresére vastagodott a jégtakaró. A hideghullám 3—4 centiméterrel hizlalta a Velencei-tó jégtükrét is. A Duna magyar szakasza Dunaföldvárig zajlik. A december eleji hideget jég nélkül átvészelte a Dráva, de az utóbbi napok erős lehűlése után megkezdődött a zajlás. A Tisza Csongrádig zajlik, a tisza- löki duzzasztóműnél pedig ál! a jég. Az előrejelzések szerint a következő napokban tovább jegesednek a folyók. Újabb kiemelkedő eredaa Az ev utolsó napjával végéhez ér a Petőfi íjépe- kampány. Bár az eredmények tényleges összeszám- lálása még folyik a párt- szervezetekben és a posta- hivatalokban, örömmel számolhatunk be arról, hogy a megyei párt-vb által megadott terjesztési irányszámokat a párt- és tömegszervezetek többsége teljesítette. Egymás után érkeznek hozzánk a jelentések, amelyekben arról számolnak be — nem kis büszkeséggel —, hogy az elképzelések megvalósultak és jelentős mértékben növekedett a községben, járásban, városban a Petőfi Népe rendszeres olvasóinak a száma. Több községből kaptunk olyan híreket, hogy a postahivatal dolgozóival megbeszélték a soron levő legfontosabb feladatot: miKI NYERT? Egy kecskeméti szülő panaszolja. — Az őszi hulladékgyűjtő kampányban a mi kisfiúnk is kitett magáért. Annyi rongyot adott be a MÉH-nek, hogy az után — az átvételi áron felül — két sorsjegyet is kapott. Tudvalevő, hogy aki legalább 5 kg rongyot bevitt, egy sorsjegyet is kapott jutalmul, melyre értékes nyeremények egyikét kaphatta meg, ha a szerencse mellé szegődött. Tudniillik a húzásnál, amely a sorsjegyen olvasható szöveg szerint december 15-én megtörtént Ugyancsak ezen közlik a sorsjegy tulajdonosával, hogy a nyereményjegyzéket a Népszabadság egyik számában közlik majd le — december 20. és 25. között. & azonban elmaradt. A szorgalmas úttörők most fűhöz-fához fordulnak kérdéssel — tanácsért Egy- egy sorsjegytulajdonos honnan tudhatná meg, nyert-e valamit? Fordultak felvilágosításért a MÉH-hez is. Ott azt közölték: náluk van nyereményjegyzék, ott bárki megtekintheti. No, de kérem... Egyrészt nem így szólt az „egyezség”, már mint a sorsjegyen tájékoztató szöveg. Másrészt nem éppen udvarias gesztus, hogy mindezek után a gyerekek tucatjai vegyék nyakukba a város szélét-hosszát, s baktassanak ki a MÉH-hez, ha látni akarják a jegyzéket... Olyan kibírhatatlan költséggel járna, ha •— mondjuk — néhány példányban legépeltetnék (másolópapír is van) és küldenének belőle az úttörőháznak, vagy például a Lapkiadó V. kirakatába? ... Nem kell más hozzá, mint hasonló lelkesedés, mint amellyel az úttörők a rongyot gyűjtötték. 0) lények ként lehet biztosítani azt, hogy a megnövekedett olvasói tábor az eddiginél pontosabban kapja meg a napilapokat. Mert mindenütt tisztában vannak azzal, hogy december 31-gyel csak az első szakasz zárul, a gyűjtés időszaka, de azt is tudják, hogy most az olvasók megtartása lesz a legfontosabb feladat. Ügy érezzük; a helyi erők jó összehangolásával, a postások munkájának segítésével elérhető, hogy az új előfizetők naponta, időben megkapják a Petőfi Népét. Csengődről Stettner Antal párttitkár és Lamport Béla postahivatal-vezető levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben a közösen végzett jó munkáról számoltak be. Mint írták, a jövőben mindent elkövetnek az előfizetők megtartásáért, hogy a most született szép eredmények ne bizonyuljanak „szalmalángnak”. Egyébként örömmel olvastuk dr. Krébesz Károly elvtársnak, a kiskőrösi járási pártbizottság titkárának hozzánk írt levelét is, amelyben arról tájékoztatott, hogy 661-gyel gyarapodott a járás területén a Petőfi Népe olvasóinak a száma, s ezzel jelentősen túlteljesítették előzetes elképzeléseiket. Hasonlóan jó híreket kaptunk a dunavecsei járásból is, ahol már túlhaladták az 550-es számot, s csak a köszönet hangján szólhatunk a kiskunhalasi járásban tevékenykedő sajtóaktivisták és nem utolsósorban a járási pártbizottság szervező, irányító tevékenységéről. Az utolsó hozzánk érkezett tájékoztatás szerint 900 új Petőfi Népe-előfizetés történt a járás területén. S itt hozzá kell tennünk, hogy a halasi járásban az elmúlt években Galántha Tibor elvtárs munkája nyomán évről évre ugrásszerű volt a fejlődés. Ilyen megállapítást tehetünk Kiskunhalas város eredményével kapcsolatban is. a Petőfi Népe terjesztésében Míg az utóbbi években lassúbb volt a fejlődés Kiskunfélegyháza város és járás területén, addig a most lezajló terjesztési időszakban „frontáttörés” következett be. A járásban 743-mal, a városban 446- tal gyarapodott olvasóink száma. Néhány jó eredményről érkezett hír Bajáról és a bajai járásból is. Baján a Finomposztógyárban Vörös Lajos párttitkár irányításával 80-nal nőtt olvasóink tábora. A Ganz Villamossági Gyárban ifj. Folcz Antal párttitkár 50 előfizetőt gyűjtött. A Vörös Fény Tsz-ben Gácsér Ferenc titkár 20 tsz-tagot szervezett be olvasóink táborába. A járásból most Vaskút eredményét emeljük ki, ahol Palatinszki József elvtárs 100 új olvasót szerzett lapunknak. A jó eredmények felsorolását hosszan folytathatnánk. Az eddig beérkezett, jobbára részeredményt tartalmazó jelentések alapján biztosra vesszük, hogy a célul kitűzött 30 ezres előfizetői számot elérjük. Tehát a kétszemélyes külföldi utat a szerencsés harmincezredik előfizető megkapja. Ehhez azonban szükséges, hogy a pártszervezetek mielőbb küldjék be ki- adóhivatalunknak az előfizetésgyűjtő tömböket, mert ezek, valamint a postások nyugtakönyvei alapján tudjuk megszámlálni az új előfizetőket és hivatalosan megállapítani a harmincezredik előfizető kilé.ét. A tömbre egyébként azért is szükségünk van, mivel — a kampány kiírása szerint — a gyűjtő aktivisták tárgynyereménysorsoláson vesznek részt. A beküldött tömbök külső borítója kerül majd a sorsolási kerékbe és húzzuk ki a szerencsés nyertesek számát. A kampány híreivel, eredményeivel az új év első napjaiban ismét jelentkezünk. M. I. Egricsillagok Különös dolog, hogy gyeL-mekkorunk szívdobogtató hazaszeretetének, rajongó hőskul túszának nem jelentéktelen adagját a legtöbben éppen ebből a könyvből szívtuk magunkba, noha nem sok köze van a történelmi valósághoz. De hát ahhoz a gyermeki lelkesedésnek sincs sok köze: úgyhogy nem is natos volt, előadása pedig oly sok életszerűséget sugárzó, hogy bizalommal hallgathatjuk meséjét. És szívesen néztük volna filmen is, valósággal áradt a közvéleményből évtizedek óta a regény megfilmesítésének igénye, annak ellenére, hogy nagyon jól tudjuk, egyetlen nagy terjedelmű, széles korképet olyan különös. Hála Gárdonyi Géza varázslatosan egyszerű írásművészetének, becsületes eszményeinek, tiszta romantikájának, az Egri csillagok talán a legolvasottabb magyar regény, és bizonyára az is marad még hosszú ideig. Hogy széphistóriát bűvölt „Zápolya öldöklő századából”? A gáncs nélküli lovag és a törhetetlen magyarság eszményképévé emelte Török Bálintot, ezt az igazi mivoltában vérszomjas, harácsoló fenevadat? Hogy szociális problémáiból kiszakítva, egységes, szorgalmas, jámbor tömegnek ábrázolta a népet? — Így tette bizony, mert mesét írt, szépséges igaz mesét. A mese igazsága célján és elhitető erején múlik. Gárdonyi naiv, néonemzeti egységet óhajtó célja pedig olyan nemes és megvalósíthatatlanul kívá91. Ha a városi élet kényelmét, a letelepedést emlegették előtte, csodálkozva húzta fel szemöldökét és nem akarta megérteni az illetőt. Hát nem az a legszebb dolog az életben, ha az ember esténként leül a tábortűz mellé, nézi a csobog hegyi patakot, hallgatja a titokzatos erdő fennséges zúgását, gyönyörködik az ismeretlen hegylánc sziklacsúcsai mögé le- hanyatló nap vöröses sugarainak játékában? Milyen vidáman dobogott Bászjuta szive, amikor valamelyik szakadék sziklatörmelékei között hosszas keresés után olyan követ talált és forgatott a k zében. amelyben fém csillogott! Ilyenkor legszívesebben énekelt, kiabált volna az örömtől, hogy meghallja az egész tajga, minden hegy, hogy egy újabb lelőhelyet tárt fel. t ezzel hazája még gazdagabbá, még erősebbé vált... De az évek nem múltak el nyomtalanul. Bászjuta megöregedett, járása elnehezült. S ekkor örömmel állapította meg, milyen nagyszerű segítőtársakat, tanítványokat nevelt fel. Tanítványa. Uszkov, az egykori gyakornok, vezető kutató lett. Nem tudott hát az igazgató megbékélni azzal a gondolattal, hogy meghalt valamelyik tanítványa, hogy bajban vannak azok az emberek, akiknek el kellett volna tüntetniük a fehér foltot és befejezni azt a munkát', amit ő fél- benhagyott. A 14-es számú kutatócsapat felkutatását életbevágó fontosságú dolognak tartotta. Uszkov felesége és lánya gépkocsin elindult a nyolcas számú telepre. Ugyanazon a napon négy fegyveres katona érkezett ide. XXVI. FEJEZET Pétya úton töltött első napjai Találkozás, amelyet nem sikerült elkerülni Dél felé járhatott, amikor Pétya kilépett a barlangból. A nap olyan élesen tűzött, hogy a hóra nem lehetett nézni. Az áprilisi hó fehéren, vörösen, narancsszínben, lilán és ibolyaszínben szikrázik olyan szemben, amely nem szokott hozzá az ilyesmihez. Eleinte egyszerűen csak káprázik a szem, aztán mintha csiklandozná valami, az ember állandóan csak dörzsölné, amitől záporozni kezd a könnye, szeme kivörösödik és rövidesen valahol a finom szemhéj alatt szúrni kezd, mintha piszok esett volna bele. De ez nem piszok, hanem egy kis pörsenés. Kezdete egy komoly szembetegségnek, amelyet csak azzal lehet meggyógyítani, ha az ember nyugodtan fekszik a sötétben, s nem dörzsöli gyulladásban levő szemét. Pétya hunyorgott és mindenáron be akarta hunyni a szemét. Elszokott a hótól. A kráterben már minden zöldbe borult, itt meg bárhová néz is, fehér néma pusztaság és furcsa komor sziklák. Fel kellett csatolnia a síléceit. A hó elolvadt, s ülepedett. Lábbelije átnedvesedett és elnehezült, lába be-besüppedt a hóba. Sível mindjárt könnyebben haladt. Pétya odahívta a kutyákat, s elindult a szakadékból azon az úton, amelyen valamikor Ljubi- movval járt. Szeretett volna estére beérni régi tanyájukra és ott éjszakázni. De bármennyire me. resztgette is a szemét, sehol nem fedezte fel még a legkisebb nyomát sem egykori tanyájuknak: mindenütt fehér, szikrázó hótakaró feküdt. Pétya délnek fordult, miközben sűrűn nézegette az iránytűjét és a térképét, amelyet Uszkov és Ljubi- mov rajzolt neki. Most tudta csak igazán hasznát venni az idegenvezető munkájának: Ljubimov menetelésük alatt felvázolta az útvonalat! Teltek-múltak az órák. A kutyák elfáradtak és már nem szaladgáltak előre-hát. ra, hanem csak vánszorogtak. A nap lefelé hanyatlott, köröskörül pedig még mindig ugyanazok a furcsa kövek kandikáltr.k ki a hó alól és a völgyet fehér szemfedő takarta. Sehol egy hang. „Legalább holló károgna” — gondolta Pétya és szomorúan felsóhajtott. — Se egy ág, se egy fa, csak a kopár kő köröskörül. Ügy látszik, tűz nélkül kell éjszakáznom”. Amikor teljesen besötétedett, Pétya kiválasztott egy zugot két nagy szikla között, elkaparta a havat és elhelyezkedett a kövön. A kutyák megéheztek és vacsorára várva szomorúan néztek kis gazdájukra. — Vadásznotok kellene — mondta Pétya nekik és kibontotta az elemózsiás zsákot. Hát le tud nyugodtan nyelni az ember egy falatot, amikor ilyen esdeklő szemek néznek rá?! Adnia kellett Hvataj-Muha pogácsáiból Kávának és Tujnak is. Vacsora után bebújt a hálózsákjába, maga alá rakta a puskáját és elaludt A kutyák ültek egy darabig, aztán rövid keringés után összeosava- rodva szintén elfeküdtek kis gazdájuk mellett. Éjszaka van ... Csendes, csillagos, hideg, hosszú és sötét éjszaka. Szellő sem rezdül, nesz sem hallatszik. Enyhén csikorog a fagyni kezdő hó, szikráznak a csillagok és úgy tűnik, mintha az egész világ kihalt volna. (Folytatjuk) festő, részletekbe feledkező regényt sem lehet megfilmesíteni. Regény alapján jó filmet csinálni, egy epizódját vagy néhány fontos mozzanatát a forgatókönyv gerincévé tenni: azt igen. Bizonyára, az arra hívatott rendezők nem mondanak le erről a nagyon szép, egyszerre hálás és hálátlan feladatról. De reméljük nem sokszor fordul elő az, ami az Egri csillagokkal történt, hogy éppen az alapul szolgáló irodalmi mű legszebb értékei maradnak ki az adaptációból. Nem eseményeket hiányolok; több van belőlük, mint kellene. Nem is a kiállítás gazdagságát, mert az meg egyenesen kápráztató a magyar film anvagi viszonyaihoz képest. Csupán az Egri csillagokat. Gárdonyi nem egyszerűen egy elcsépelt szóképet választott műve címéül. Csillagok: ebben a pontos megfigyelhetőség, a világosság is benne van. Gárdonyi hősed személyes ismerőseim, filmbeli másaikat azonosítani is alig győztem, nemhogy azonosulhattam volna sorsukkal. Az emberábrázolás láthatatlan a robbanások füst- és lángtengerétől, pedig a regényt az teszi maradandóvá, nem a technikai pompa. Hej, Mekcsey, Bornemissza, Zoltay...! — variálhatnánk a vezéreikért bú- songó kurucok dalát. — Hova lett markáns jellemetek, kedves, parasztos-vitézi nyíltszívűségetek, a népmesékbe illő, teatralitástól mentes bátorságotok? Kellett nektek Ivan- hoe-val versengeni? Nemzeti gyászra azért semmi ok, aminthogy nemzeti ügynek is kár volt kikiáltani ezt a kétségkívül nagyszabású vállalkozást, ami aztán nem egészen úgy sikerült, ahogy megálmodtuk. De azért nem is olyan rosszul, hogy ne élvezhetnénk a mozgalmas csataképeket, a kitűnő vívójeleneteket és a filmakrobatika megannyi szórakoztató, magyar filmben még soha színvonalasabban nem művelt attrakcióját. Csak nem szabad a regényre gondolni közben. Várkonyi nem Gárdonyi. Az alkotóknak csak a neve rímel. Sz. J.
