Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-23 / 301. szám
IM8. december 23. hétfű 3. oldal r Úttörő kezdeményezés a népmozgalom adatainak feldolgozása űlíst tartott a megyei tanács (Folytatás az t. oldatról) — Most először kerül a megyei tanács plénuma elé a megye demográfiai helyzetéről szóló jelentés — kezdte vitaindítóját Madarász László. — Mint ilyen, magán viseli az első kísérlet tulajdonságait. Ugyanakkor viszont feltár egy sor olyan összefüggést, melyek eddig különböző okok miatt rejtve maradtak, vagy amelyeknek nem tulajdonítottunk fontosságot, méltó jelentőséget. A népmozgalmi helyzet alakulása, a népesség száma, kor és nem szerinti összetétele, a születések és halálozások, a természetes szaporodás, a népesség belső mozgása nemcsak kihat a gazdasági, kulturális és egészségügyi fejlődésre, hanem bizonyos esetekben meghatározója is lehet az utóbbiaknak. Ugyanakkor jelzi, hogy a társadalom fejlődését szabályozni hivatott intézkedése’: milyen tendenciákat szülnek az emberek, az egyének, a családok magatartásában, milyen új igényeket támasztanak, illetve milyen módosításokat tesznek szükségessé a meglevőknél. A továbbiakban a demográfiai helyzet alakulásának egyik fő, a munkaerőhelyzettel való összefüggésénél időzött az előadó. Mint ismeretes, az, hogy az életkörülmények alakulásában a legdöntőbb tényező a keresők és eltartottak aránya, azok aránya, akik egyik részről megtermelik a nemzeti jövedelmet, más részről még, vagy már csak fogyasztói annak. 1960 és 1967 között Jelentősen csökkent a megyében a munkaképes korú népesség, elsősorban a természetes szaporodás ütemének kedvezőtlen volta és a nagymérvű elvándorlás következtében. Az ezer lakosra jutó élve születések száma például 1949. és 1960. között 20,7-ről 15-re csökkent, 1967-re pedig a további csökkenés nyomán az országos átlag alá süllyedt. — Kormányzatunk felismerte e nagvmérvű csökkenésben rejlő veszélyt és több intézkedésével, főleg a gyermekgondozási segély bevezetésével, erőteljesen befolyásolta, lassú emelkedéssé változtatta a kedvezőtlen tendenciát — folytatta az előadó. — A mi feladatunk, hogy a helyed intézkedések pozitív határának kibontakozása elől minden akadályt elhárítsunk, javítsuk a foglalkoztatási és lakásviszonyokat, a bölcsődei, óvodai, napközi otthoni elhelyezési lehetőségeket, a lakosság jövedelmét, szociális, kulturális és egészségügyi körülményeit. E kérdéskomplexumon belül kiemelten foglalkozott Madarász elvtárs a sokgyermekes családok helyzetével, a velük való fokozottabb törődés szükségességével. Ezt bizonyítandó, egy figyelemre méltó megyei vizsgálat — mely a hat- és ennél több gyermekes családok helyzetét tanulmányozta — tapasztalataira hívta fel a figyelmet. — A felkeresett ezer család között egy volt olyan, amelynek összjövedelme meghaladta a 3 ezer forintot. Tizenegy családnál 2500—3000 forint között, hatvannégy családnál 2000— 2500 forint között, 196 családnál 1500—2000 forint között, míg 756 családnál a havi összjövedelem 1500 forint alatt van. Megvizsgáltuk e családok életkörülményeit is. Csak egy.etlen adat: a családok 71.3 százaléka egyszobás lakásban lakilu Mindez indokolja, hogy a nagycsaládosokkal az eddigieknél többet kell törődnünk, foglalkoznunk a családtervezési felvilágosító munkától kezdve a lakásviszonyok javításán át a családtagokról való gondoskodásig. A továbbiakban arra utalt az előadó, hogy as elvándorlást nem lehel egyértelműen negatív tendenciának minősíteni. Hiszen a községek lakosságcsökkenésének egy részét a megye városai, más részét az országnak a miénkénél iparosodottabb területei fogadták be. Ez az urbanizációs folyamat bizonyos mértékig fejlődésnek tekinthető, s az egészséges fejlődés eredménye. Ugyanakkor azonban a megyén belüli urbamizálódás is arra figyelmeztet, hogy városainknak, sőt nagyközségeinknek is előreláthatóan fel kell készülniük e tendencia további érvényesüléséből eredő feladatok megoldására. Nagy figyelemmel kísérte a tanácsülés a. vitáifíaító- ban a népességszám alakulásával kapcsolatban, az úgynevezett elöregedési folyamatról elhangzott gondolatokat, melyekről a többi között elmondta az előadó: Megyénkben a 60 éven felüli lakosság számaránya 1949-től 1967-ig 11,8-ról 16.4 százalékra emelkedett. Ez a növekedés az országosnál gyorsabb ütemű és egybe esik az aktív réteg szűkülésével. Ez pedig azt jelenti, hogy az öregkorúak eltartása, a róluk való gondoskodás terhei egyre nö- vekvőbb ütemben jelentkeznek. Megyénkben a száz produktív korú lakosra jutó idős korúak aránya 11.6 százalék, a száz gyermekkorúra jutó öregek aránya pedig 31,3 százalékkal nőtt. Különösen ez utóbbi szám elgondolkodtató, hiszen ebben jelentkezik a születések nagyarányú csökkenésének hatása, s joggal vetődik fel a kérdés: hogyan fog a társadalom és hogyan birkóznak meg majd a családok az eljövendő évtizedekben az idős korosztályokról való gondoskodás feladataival? Tovább elemezgetve e témát, ismét egy — Jánoshalmán végzett — vizsgálat rendkívül elgondolkoztató tapasztalati adatait ismertette Madarász László. A többi között megemlítette: Jánoshalmán jelenleg 3895 család él, s közülük 1521, tehát a családok 39 százaléka gyermektelen! — Mindez igazolja — folytatta —, hogy nagyon időszerű feladat számba venni a demográfiai helyzet jövőbeni alakulását, s felkészülni a fejlődés várható problémáinak megoldására. Ez volt az elsődleges célja a végrehajtó bizottságnak e témának a tanácsülés elé való hozatalát val. Hiszen a népmozgalmi helyzet elemzéséből nemcsak általánosan és megyei szinten, hanem ágazati és területi vonatkozásban is, járási, városi, sőt községi szinten is szükséges levonni a megfelelő következtetéseket. Annál is inkább, mert a megyei összesített számadatok olyan területi differenciálódásokat takarnak, amelyek feltárása nélkül az egyébként helyes jó szándékú intézkedések hatékonyságát veszély fenyegetheti. Vitaindítója befejező részében a demográfia és a településformákkal kapcsolatos összefüggésről szólt Madarász László vb-elnök- helyettes. Mint mondotta: — A tanyarendszer az alföldi megyékben történelmileg kialakult, a maga idején gazdasági szükségszerűségként jelentkező, napjainkban viszont e szükségszerűséget fokozatosan egyre inkább elvesztő települési forma, melynek fennállása, de megszűnése is jelentős hátrányokat, illetve többletterheket jelent, különösen Bács-Kiskun megyében. E terheket a területek a maguk erejéből nem képesek elviselni, s így hátrányos helyzetük egyre nö. Ugyanakkor központi szerveink, főhatóságaink részéről eddig nem történt kezdeményezés e problémának beható és minden irányú vizsgálatára. Javaslatunkkal szeretnénk elérni, hogy országos bizottság foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Az előadó végezetül a tanácsülés plénumán is köszönetét mondott a végrehajtó bizottság nevében mindazoknak a szerveknek és személyeknek, akik a rendkívül értékes előterjesztés, az első kísérlet megvalósításában részt vettek, elsősorban a Központi Statisztikai Hivatal és megyei kirendeltsége vezetőinek és munkatársainak. Vita a megye „disszertációjáról" Mint ahogyan néhány héttel ezelőtt a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén dr. Szabadi Egon, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese nagy elismeréssel emelte ki Bács-Kiksun megye úttörő szerepét a népmozgalom adatainak, tendenciáinak a tervezésében, s a megye irányításában való hasznosításában, a tanácsülésen Madarász László vitaindítója után éppolyan méltató hangsúlyt kapott a demográfiai tanulmány jelentősége. Dr. Dobos László (Kiskunfélegyháza) a többi között kiemelte: Azért tartja rendkívül fontosnak az előterjesztést, mert most készülnek a közép- és hosz- szúlejáratú tervek, s a tanulmány olyan, melyet — aus; időközben újabb és újabb adat- és következtetés kiegészítésekkel — sokáig szükséges forgatni, és figyelembe venni, minden szakterületre vonatkozó tanácsi tervnél, elhatározásnál. Nagy Sándor (Kecel) igen találóan a megye disszertációjának nevezte a tanulmányt, s a település- fejlesztéssel összefüggésben a tanyarendszer felszámolásának problémakörét fejtegette behatóbban. Javasolta, hogy az iskolakörzetesítés tempósabbá tételével is érdemes lenne meggyorsítani e település- forma felszámolását. Erdösi József, a megyei pártbizottság első titkára felszólalása első részében ugyancsak nagy elismeréssel szólt az előterjesztésről, s annak készítőiről. Figyelmeztetett azonban arra, hogy a tanulmányban rögzített adatok, illetve a számításokkal a különböző fejlődési tendenciákra utaló következtetések nem minden tekintetben jelentenek hajszálpontos iránytűt. Mégis: a jelentésnek éppen az a nagy pozitívuma, hogy bár a népmozga- lom különböző vonatkozásaiban jelzett tendenciák némileg változhatnak ugyan, jelentős eltérésekre mégsem lehet számítani. A tanulmány jól érzékelteti azokat a feszültségeket, amelyeket a megye fejlődése szempontjából még sokáig figyelembe kell venni. Utalt például a korábban különösen nagy foglalkoztatási gondokra, melyeknek hatása — a már elért fejlődés után — szinte minden ágazatban jelentkezhet. Felszólalása befejező részében Erdősi elvtárs arra hívta fel a figyelmet, hogy a negyedik ötéves terv során, az ipari rekonstrukció elvégzése után az egyik legfontosabb fdadat — s ezt a gazdaságirányítás új rendszere is paraiicso -an előírja — a piac igényeihez való igazodás, alapvetően a műszaki színvonal emelésével. A hozzászólásokat követően Madarász elvtárs válaszolt a vitában elhangzott észrevételekre, majd dr. Varga Jenő javaslatára a tanácsülés köszönetét tolmácsolta az értékes tanulmány elkészítésében részt vevőknek. A vb elnöke .péijány indítványt tett ugyanakkor a Vmával kapcsolatos határozati javaslatok kiegészítésére, illetve módosítására. A többi között kezdeményezte, hogy a jelentés és a felszólalások alapján az egyes szakosztályok készítsenek külön kiegészítő tanulmányt, amely feltárja a megye népmozgalmi és fejlődési helyzetének elmúlt 20 év során tapasztalt öszszefüggéseit és segítséget ad az elkövetkező időszak terveihez. Ezeket el kell juttatni a főhatóságoknak, a járási és városi tanácsoknak, valamint 1969. július 1-ig a megyei tanács valamennyi tagjának. A tanácsülés az előterjesztést a javasolt kiegészítésekkel, módosításokkal együtt, egyhangúlag elfogadta. A második napirendi pontot követő szünet után a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke dr. Millasin Teréz terjesztett elő összefoglaló je-i lentést a megyei népi ellenőrzési bizottság ez évi munkájáról, egyben javaslatot tett a megyei NEB jövő első félévi mnkater- vére. Mindkét előterjesztést jóváhagyólag tudomásul vette, illetve elfogadta a tanács. A továbbiakban az ülést levezető dr. Varga Jenő vb- elnök tett javaslatot a legközelebbi tanácsülés időpontjára és annak napirendjére, amit ugyancsak egyhangúan elfogadott a tanácsülés. Végezetül az interpellációkra került sor. Ennek kapcsán Harmatit Lajosné, (Hajós) drágszéli választói nevében emelt szót néhány közérdekű probléma — lehetőség szerinti — megoldásáért. Dr. Laczi József- né, a Kecskemét környéki külterületi iskolák — busz- közlekedéssel kapcsolatos gondját vetette fel. Sarok Antal egyik szabadszállási idős választója súlyos helyzetének megoldásához kérte az egészségügyi szakosztály segítségét. — Nehéz, változatos, az új gazdaságirányítás rendszerére való áttérés miatt valóban fordulatos, de eredményes esztendőt zárunk — mondotta a tanácsülés zárszavában dr. Varga Jenő vb-elnök. Az egész évi odaadó munkáért köszönetét, s új évi jókívánságait tolmácsolta a testület tag- iainak, s általuk Bács-Kiskun megye valamennyi lakosának. Zom cm egészítő műhelyben Asszonyok a közéletben A Lámpán Zománcipari Müvek kecskeméti gyárában készítik az ország zománclemezipari üzemei részére a zománcport. Képünkön az április 4. brigád tagjai hatalmas forgókemencében olvasztják a zománc anyagát. Saermann Ferenc, a brigád vezetője éppen a for- gókemencét szabályozza. Községünkben, Csikérián régi törekvésünk, hogy a nők közéleti szerepléséhez minden támogatást, megadjunk. Hogy ez milyen hasznos, hűen szemlélteti néhány szűkszavú tény is; tanácstagságunk 23 százaléka nő, s az asszonyok ott vannak a termelőszövetkezetek vezetőségében is. Vé- leméhyük, állásfoglalásuk nem kis jelentőségű a község fejlődésében és minden területen szorgalommal, céltudatosan tevékenykednek. Az asszonyok közéleti szereplése talán attól a perctől kezdődik, amikor gyermeküket először kézenfogva vezetik az iskolába. Ekkor már úgy érzik, hogy megosztotta őt a társadalommal — ebből az érzésből és az anyai felelősségtudatból kiindulva szívesen kapcsolódnak a szülői munkaközösség munkájába. Segítik a nevetőket, kirándulásokat, rendezvényeket szerveznek. Községünkben a művelődés, szociálpolitikai és egészségügyi állandó bizottság elnöke nő. Vezetésével a bizottság felülvizsgálta az idős nyugdíj»- sok szociális körülményeit, javaslatot tett azok javítására. Sok-sok áldozatkész társadalmi munkát kíván mindez, éppen ezért Csi- kéria vezetői figyelembe veszik. sőt nagyon is igénylik a nők véleményét. Az említett esetben például a tanács az ő javaslatukra gondoskodott számos ember segélyéről, szociális otthonba való helyezéséről. A gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság javaslata alapján pedig a végrehajtó bizottság néhány szülő egymás közötti viszonyát rendezte és biztosította a gyermek megfelelő gondozását. A nőtanács községünkben is megszervezte a szabásvarrás és á kézimunkaszakkört. Nem „avult” ismeretekre tesznek itt szert az asszonyok, hiszen a modern otthonnak is kellemes kiegészítője egy-egy kézimunka, s ami még fontosabb: tervszerű felvilágosító munka folyik ezekben a szakkörökben. Előadásokat hallanak az asszonyok a tsz-tagok jogairól, nevelési kérdésekről, a giccsről, vagy az étkezés kultúrájáról. Vitát rendeznek különböző társadalompolitikai és kulturális kérdésekről. Így mindinkább erősödik az asszonyokban az a felismerés, hogy a közéleti szerepléshez politikai felvi- lágosulfság, tudás, műveltség, szakismeret szükséges, melynek gyarapításában a község vezetői a népművelés számos lehetőségével segítik őke*Vizin Gergely
