Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-22 / 300. szám

IMS. december 22, vasárnap 5. oldal Jövőre is kifizetheti — Kiállítások karácsony előtt Nagy könyvvásár az üzemekben Az üzemi terjesztés a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat feladata. Felke­restük az Arany János ut­cai boltban Tassy Sándor üzletvezetőt, akitől az idei karácsonyi könyvvásárról érdeklődtünk. — Jobb minden eddigi­nél — mondja az üzletve­zető. — Ugyanezt hallot­tam Németh Jánostól, az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat kecskeméti kirendelt­ségének vezetőjétől is... Mi azelőtt 120 ezer forint körüli értékű könyvet ad­tunk ki karácsony előtt az Az első népoktatási törvény SZÁZ éve, 1868 decem­berében született az el­ső magyar népoktatá­si törvény, amely több mint egy évtizeddel Anglia és Franciaország előtt ki­mondta hatéves kortól a tankötelezettséget. Rögzí­tette az állam iskolafenn­tartói jogát, s lehetővé tet­te, hogy a nemzetiségek gyerekei saját anyanyelvü­kön tanulhassanak. Igaz. 1848-hoz képest kompro­misszumos volt a törvény, 1848 követelése, az oktatás államivá tétele nem történt meg. Sőt, az állami iskola­állítási jog is inkább for­mális lehetőség marad, hi­szen az egyházi iskolák száz évvel ezelőtti 95 szá­zalékos aránya a felszaba­dulásig is csupán 73,2 szá­zalékra mérséklődött. És a nemzetiségek is alig tíz évig élvezhették a törvény elő­nyét, mert az erősödő na­cionalizmus a magyarosítás szolgálatába kényszerítette iskoláikat. S MÉGIS: önmagában a törvényt jó kezdetnek kell tekinteni, hiszen jogilag megteremtette az alapokat egy széles körű népoktatás megszervezéséhez. És Eöt­vös, bízva a törvényben, nagy igyekezettel látott munkához: megszervezte a tanügyigazgatást, megin­dította a tanítók tovább­képzését, elkészíttette a népiskola tantervét, gon­doskodott tankönyvek ki­adásáról. A klérus a parla­mentben megszavazta ugyan a törvényt, de a valóságban alig tett valamit érte. sőt sokhelyütt a szószékről iz­gatott a kötelező népokta­tás ellen. A földbirtokosok is vonakodtak hozzájárulni az iskolaállítás költségei­hez, a községek meg nem bírták- egyedül a terheket. Ami pedig az állami költ­ségvetést illeti: a törvény elfogadásának évében, 1868- ban az országgyűlés há­romszor annyit szavazott meg a királyi udvartartás­ra, mint a közoktatásra. Érthető hát, ha lassan épül­tek az iskolák, s elmaradt az Eötvös által remélt fej­lődés. A törvény születését követő 77 esztendő. 1919 ki­vételével tulajdonképpen az időnkénti nekirugaszkodá­sok ellenére is, állandó visszalépések sorozata volt. A KŐTELEZŐ népoktatás igazi megoldása csaknem nyolc évtizedet váratott magára. A felszabadulás után, az egységes és min­denki számára kötelező ál­lami általános iskola meg­teremtésével lett csak va­lóság, mégpedig új korsza­kot nyitó valóság. E hosszú. 1868-tól napjainkig tartó utat egy most megjelent, képekkel illusztrált tanul­mánykötet foglalja össze. A Tanulmányok a 100 éves kötelező népoktatásról című könyv feltétlenül szakmai hiányt pótol, de egyben em­léket is állít a centenárium alkalmából mindazoknak, akik az utóbbi száz évben oly állhatatosan küzdöttek a demokratikus alapozó is­koláért. —t. —é. üzemi bizományosoknak, elég volt. Most 200 ezer fo­rint körül tartunk. December eleje óta min­den üzemben rendeztek ki­állítást. Nagy sikerrel. A BRG-ben 11 ezer forint volt a forgalom egyetlen napon, az Épületszerelő Vállalatnál 9 ezer forint, a Fémmunkásnál, a Reszelő­gyárban, a Konzervgyár­ban hasonlóképpen, a me­gyei kórházban pedig re­kord: 13 ezer forint. — Mi fogy legjobban? — A képzőművészeti könyvek. S a „slágerek”: Passuth új könyve, Berke- si, de Palotai Boris Zöld diója is. Aztán az új autó­típuskönyv ... Nehéz vol­na felsorolni. Állandóan cseng a telefon. A bizomá­nyosok adják az újabb ren­deléseket, vagy személye­sen jönnek válogatni. Na­ponta 60—80 nagy csomagot állítunk össze és szállí­tunk ki gépkocsin az üze­mekbe ... Most szívesen veszik részletre a könyvet, mert karácsony előtt min­denki egy kicsit pénzszű­kében van. — Elegendő a készlet? — Nem mindenből. Ügy segítünk a bajon, hogy minden kedden felküldjük a kocsinkat utánpótlásért a központunkba. A nyomdák hétfőn szállítanak, nálunk már szerdán kaphatók a legújabb könyvek. — r. — ó. Bács megyeiek a Rádióban Pénteken Kecskeméten megállapodás született a Magyar Rádió képviselői és a megye művelődési ve­zetői között. A Rádió ja­nuár 4-én egyórás műsort vesz fel a megyeszékhelyen a fiatalok életéről. A fel­vételt január 15-én, szer­dán, a 20-as stúdió című adásban közvetítik. ,Csak éretteknek ajánlott' LUSZISZTRATE Arisztophanész borsos komédiája Kecskeméten Az ablak a Várhegyre nyílik. Kétoldalt megcsillan a mélyben a Duna. A Ha­tárőr úti új házból nézve a festői görög tájra emlékez­tet Buda. Talán az égre- nyúló nyárfák teszik? Vagy pedig a premier előtt min­dent átfűtő lázas hangu­lat? ... A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház december 27-én, pénteken mutatja be Arisztophanész komédiáját, a Lüszisztraté-t. Udvaros Béla rendező és felesége Dévay Kamilla, a címsze­replő, hónapok óta készül­nek a bemutatóra. Lakásuk­ban az egész falat betöltő könyvszekrény. Egyik pol­cán felhalmozva a Lüsziszt- raté jóformán teljes irodal­ma. Udvaros Béla december elejéig mindennapos ven­dég volt Devecseri Gábor Kossuth-dijas költőnél, a mű fordítójánál és Majláth Júliánál, aki a zenét írta. Színházunk most másod­ízben tűz műsorra klasszi­kus görög drámát. Két éve valóságos — nincs jobb sza­vunk rá: — operettsikert aratott Kecskeméten Szo- phoklész Elektrája (rendező akkor is Udvaros Béla volt, a címszereplő Dévay Ka­milla). — Mit várhatunk most? — A fordító is azonos — mondja a rendező. — Az akkori együttműködésünk Devecseri Gáborral, lelke­sedése, segítőkészsége bírt arra, hogy ismét hozzá for­duljak. Ennek köszönhető, hogy a Lüszisztraté 10 év­vel ezelőtti előadásához ké­pest — akkor a Néphadse­reg Színháza mutatta be — teljesen új művel állunk most ki. Devecseri új előjá­tékot írt, hogy az avatatlan néző is megértse a törté­nelmi szituációt, az erede­tileg kicsit vázlatosan ránk maradt művet dramatur- eiailag kerekdeddé tette, s kigyomlálta a mai fülnek már érthetetlen mitológiai utalásokat. Továbbá kitűnő dalokat írt, amelyeket Maj­láth Júlia invenciózus, mo­dern zenéjével élénkké, ■cönnyerj élvezhetővé teszik majd az előadást. — Igencsak borsos histó­ria Lüszisztratéé. Megesett már nagy európai városok­ban is, hogy botrányba ful­ladt az előadás. Nem me­rész vállalkozás Kecskemé­ten eljátszani? Szívesen kiíratnám a színlapra, hogy mondjuk: ben ... Ezért mondtam, hogy a Lüszisztraté érett felnőtteknek való. Akik tudják, hogy a Csárdásfci- rálynő és a Mese az író- gépről-szerű romantika ha­zug, tehát erkölcstelen, a görögök természetes élet- szeretete pedig nem az. — Az életszeretet azon­ban nem azt jelenti, hogy a szerelem körül forog a vi­Megbeszélés — otthon. Dévay Kamilla és Udvaros Béla. „Csak 28 éven felülieknek.” De még szó szerint vehet­nék. Annyi bizonyos, hogy ez a darab csak érett fel­nőtteknek való... A mai ízlésben még erősen érez­teti hatását a századforduló álszent polgári erkölcse. A polgár vasárnap 10-tól U-ig vallásos, amikor a temp­lomban mutogatja magát, de egész héten át, miköz­ben „pénzt csinál”, mate­rialista. Ebben a világban minden hazug, a szerelem is. A kirakatban — művé­szet, színpad —- csupa ro­mantika, a szerelem anda­lító, bájos varázslat. Ám a valóságban a polgár erköl­cse a házasságtörés, a nyil­vánosház, a házassága, a törvényes kapcsolat pedig csupán üzlet. G. B. Shaw és Ibsen vágta ezt közön­sége arcába legőszintéb­87. —. El tudom képzelni, mennyire izgulnak miat­tunk Hamadánban!... Kü­lönösen Verocska. Nem tré­fa dolog: csaknem egy éve nincs hír az apjáról.,, — .. .és Boriszról — tet­te hozzá Pétya. Borisz egy pillantást ve­tett Pétyára, de hallgatott: milyen pimasz ez a kölyök! • Robinsonjaink már meg­kezdték az átköltözést: a kráter alsó vége lassan ki­ürült. Eltávoztak a medvék, a kőszáli kecskék, a rókák és vadnyulak, elmásztak a vidrák, elköltöztek a ma­darak. A mammutok nyug­talanok voltak és egész na­pokat a kráter felsó végé­ben töltöttek. Az egész ál­latvilág megérezte a halá­los gáz közeledtét, Egyszer Pétya felmászott az erdő fölé magasodó szik­lára. Innen fentről nagy­szerű kilátás nyilt. A krá­ter egész alsó része zöldellt a rengeteg növénytől. De délnyugati végében borzal­mas folt sárgállott. Mintha tűz pusztított volna ott és minden kiégett volna. A fá­kon még zöld volt a lomb csúcsa, de alsó ágaik, a bokrok és a fű már elpusz­tult. A halott rész szomorú képet nyújtott. Pétyának összeszorult a szíve. Hát el­pusztul ez az északi vad he­gyek közé zárt csodálatos világ? Nem, ezt nem sza­bad megengedni! Be kell tapasztani a föld alatti já­ratokat, amelyeken keresz­tülszivárog a gáz. De nincs rá idő.,. Sietniük kell, elő­ször nekik kell biztonság­ba jutni. Vajon sikerül-e? Csupán egy ember van, aki meg tudja menteni őket és az állatokat és ezt az egész pompás természetet. És ez az ember: 6, Pétya Ogyin- cov. Lázban égő szemekkel, szilárd eltökéltséggel sza­ladt le a szikláról és futott egészen hazáig. —- Vászja bácsi! Embe­rek! — tört ki belőle, amint megpillantotta társait. — Engedélyt kérek, hogy azonnal útnak indulhassak. Most voltam a nyugati vé­gen. A gáz támad. Ha nem jön segítség, nem tudunk kitörni innen. De én ideve­zetem az embereket, meg­látják ... Már teljesen egészséges vagyok és köny- nyen megteszem az utat. Csak Kávát és Tujt kérem és meglátják, nem egészen egy fél hónap múlva ide­érnek az emberek és meg­mentik magukat és az egész krátert. No, engedjenek már el... A kutatók néma, töpren­gő arccal fogadták Pétya szavait. Ha elengedik a fiút, kockára teszik életét. De nemet sem szabad monda­ni neki. Itt mindnyájukra pusztulás vár.,. Mit tegye­nek, mit válaszoljanak Pé­tyának? Várták, mit mond Uszkov: ő nemcsak a csa­pat vezetője, hanem Pétya apjának a helyettese is. — Igazi komszomolista vagy, Pétya — mondta Usz­kov rövid gondolkodás után. — Bármennyire fáj is érted a szívem... Indulj hát el, más választásunk mncs... m Luka Luklcs egy pillanat­ra sem távozott el a tűz­helytől. Már halomban állt a sok pogácsa, sütemény. Az egész ház tele volt a sült hús illatával. Alapo­san megcsappant Szpe- ranszkij spájzában az élel­miszer-tartalék, de Hvataj- Muha még mindig sütött, főzött. Ügy nézett ki a do­log, mintha a szakács egy messzi menetgyakorlatra induló század számára ké­szítené a menázsit. A két kutya érezte, hogy valami szokatlan dolog tör­ténik, mert állandóan Pétya körül nyüzsögtek. Erőtelje­sen etették őket. Tuj úgy meghízott, hogy Borisz ag­gódva Jegyezte meg: — Túltápláltuk.,. Most már át sem fér a lyukon, Pétya egész idejét Ljubi­mowal töltötte. Az idegen- vezető kioktatta éa ellen­őrizte tudását: — Tegyük fel, hogy nincs iránytűd, elvesztetted. Hogy folytatod az utad? — Éjszaka a sarkcsillag­gal ellenkező irányba, dél­nek tartok, Nappal a fa törzse alapján tájékozódom: a moha északi részét borít­ja. — De most tavasz van, hol találsz te ilyenkor mo­hát? Hogyan tájékozódsz a folyondár alapján? — A folyondár csak a déli lejtőkön terem. Aztán meg maga azt mondta hogy napsütésben a folyon­dárban a nedvkeringés tör­zsének déli végében kezdő­dik, Így van? — Remek! Helyes! De azt mondd meg, min úszód át a folyót? — Két gerendát vessző­vel összekötözök. De még jobb a három gerenda és arra rozsét rakni. — Hogy fogsz aludni? — Hálózsákban. Előbb azonban a szél ellen hó­falat emelek. A földet tűz­zel felmelegítem és galy- lyakkal leterítem. — És ha nincs erdő a közelben? — Hálózsákommal és a kutyákkal együtt befúrom magam a hóba. — Március van, a hó csillog. Tudsz róla, hogy hóvakságot lehet kapni? — Csak sötét tárgyakra fogok nézni: fára bokorra, vízre, lábaimra. Sötét ken­dőt kötök a szememre. — Hogy viselkedsz a medvékkel szemben? (Folytatjuk) lág — fogják majd mon­dani. — Jó, lássuk akkor, mennyire természetesen gyökerezik a téma nemcsak a görög gondolkodásmód­ban, hanem a történelmi körülményekben is. A ko­média megírása idején húsz éve tart már Athén és Spárta háborúja. A férfiak a legszebb korukat, fiatal éveiket azzal töltik, hogy gyilkolják egymást. Értel­metlenül folyik a vér, pusz­tulnak a férjek, a fiák, a szerelmesek. Arisztophanész „pokoli ám zseniális” ötle­te; azon megmutatni a há­ború esztelenségét, hogy tüstént be lehet fejezni, ha a nők szerelmi sztrájkba lépnek. Ettől egyszeriben megjön a férfiak jobbik esze, s elmegy a kedvük a további hadakozástól, meg­kötik a békét... Ariszto- phanész mintegy negyven művéből 11 maradt fenn, s három kifejezetten háború­ellenes. — Nem kell-e attól tar­tanunk, hogy a mai néző félreérti ezt az elszánt bé­kevágyat is. Nem egyenlő-e ez a pacifizmussal? — Arisztophanész csak a testvérháborút ellenzi. Emlékezteti a spártaiakat arra az időre, amikor együtt harcoltak az athéniekkel, s hazája, Athén polgárait is figyelmezteti, hogy volt idő, amikor a spártaiak mentet­ték meg őket a szolgaság­tól... A darabban azt mondja egy helyen Lti- szisztraté a férfiaknak: „Ha perzsa zúdulna hazánkra, a fogunkkal, a körmünkkel veletek mi magunk is a harcba sietnénk.” * A Lüszisztraté remekmű. A szertelen játék mély ér­telmű és tiszta gondolato­kat takar, mindmáig érvé­nyes mondanivalót. Ha a néző csak a vérbő, pikáns históriát venné észre, akkor is megsejt valamit a görög szellemből, az antik huma­nitásból. De bizonyosak va­gyunk benne, hogv közön­ségünk érteni és méltányol­ni fogia a Kecskeméti Ka­tona József Színház e szép vállalkozásé* Mester László

Next

/
Oldalképek
Tartalom