Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-22 / 300. szám

1968. december 22, vasárnap S. Oldal Új módon segítik a mezőgazdasági nagyüzemeket Év végi beszélgetés a Kecskeméti Gépjavító Vállalatnál A szokásos és ilyenkor időszerű év végi beszélge­tésre készültem a Kecske­méti Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat vezetőivel, dr. Csatári Lajos igazgatóval és Tóvizi Imre főmérnök­kel. A szabályos interjú helyett azonban egy sza­bálytalan kerekedett ki. Ugyanis egy izgalmas és főként újszerű vitába csöp­pentem. A főszereplők: a vállalat igazgatója és a dusnoki Egyesült Munkás­paraszt Szövetség Termelő- szövetkezet elnöke, Zsilinsz- ki László volt. A beszélge­tés témája: a vállalat dus­noki üzemegységének adás­vétele. — No, csapjon a tenye­rembe igazgató elvtárs, 800 ezret adok érte — így az elnök. — Az kevés, akkor nem adom. Szó szót követ, folyik a vita, míg végül megegyez­nek egymillió forintban. — De az áldomást ti fi­zetitek — zárta le a vitát a vállalat igazgatója. Üzemek eladása Több ilyen adásvétel zajlott le az utóbbi hetek­ben. A vállalat vezetői úgy határoztak, hogy azokat a gépjavító üzemeket és ki­sebb egységeket, amelyek működtetése nem gazdasá­gos, eladják. Így került ér­tékesítésre a kiskunhalasi, a kalocsai, a kiskunfélegy­házi gépjavító állomás, s több kisebb üzemegység, közöttük a dusnoki is. A vevők: ipari üzemek, ter­melőszövetkezetek. — Ezekkel a kereskedel­mi ügyletekkel jól járunk, mert mód nyílik jelentős beruházásokra, a szakosítás továbbfejlesztésére, a tech­nológiai színvonal növelé­sére. Igazi ipari jellegű gépjavító, illetve gépgyártó üzemeket akarunk létesí­teni — magyarázta a vál­lalat vezetője. Változások a j'avításnál — Mostanában többször szóvá teszik, hogy a gép­javító vállalat nem tölti be eredeti funkcióját, keveset foglalkozik, vagy csak kis mértékben a közös gazda­ságok gépparkjának rend- behozatalával. Mi az oka ennek? — kérdezem az igazgatót. — Igazuk van a bírá­lóknak, de nézzük meg kö­zelebbről, mi a helyzet. A termelőszövetkezetek na­Elégedettek az utasok Sokan járnak naponta Kerekegyházáról Kecske­métre. Iskolások, dolgozók, akiknek kihasználatlanul kellett az idejüket eltölte­ni, míg az este fél 9-kor Kerekegyházára induló autóbuszra várakoztak. Kö­rülbelül egy hónapja levél­ben fordultak az AKÖV- höz és kérték: indítsák ko­rábban az autóbuszt. Kívánságuknak december J3-tól eleget tettek, az autó­busz háromnegyed 8-tól közlekedik A Szettedről vagy Budapestről érkező utasok csatlakozására pe­dig az este fél 11-kor in­duló új járat nyújt haza­utazd si lehetőséget. A kerekegyháziak ez úton szeretnék megköszönni az AKÖV-nek a gyors intéz­kedést. hoz is jelentős segítséget adunk. Az úgynevezett ma­gyar rendszerű telepek épí­tésében segítünk a nagy­üzemeknek. Többek között egyet építünk a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaságban. Összesen 84 millió forint értékben vállaltunk mun­kát, nemcsak az építést, hanem a belső berendezé­sek felszerelését is mi vé­gezzük. Az igazgató: — Éppen a legfrissebb megállapodá­sunkról adhatunk hírt. Az ELFA nevű NDK-beli cég­gel tárgyaltunk különböző tejházi és fejőberendezé­sek felszereléséről. A cég a magyar mezőgazdasági nagyüzemeknek ad el emlí­tett gyártmányaiból. Vál­laltuk, hogy az egész or­szágban ezeket mi szerel­jük fel. Az új gazdasági körül­mények íme így jelentkez­nek a Kecskeméti Gépja­vító Vállalat életében. Kereskedő Sándor Lapterjesztők dicsérete Húsz alapszervezeti párt­titkár ülte körül az asztalt. A Petőfi Népe lapterjesztési kampány során Legjobb eredményt elért vállalatok és intézmények képviselői valamennyien. Most őket köszöntötte az ünnepi szó. Hiszen még le sem zárult a verseny, s máris nagy­szerű eredmények születtek: a vállalt 800 helyett 1800 új előfizetőt szerveztek a szorgos lapterjesztők. Ez­zel a Petőfi Népe kecske­méti olvasóinak száma meg­közelítette a 12 ezret. Jár­tás Istvánná irányításával a 623. MŰM iskola növen­dékei 260, Kaspár Adolf vezetésével a ktsz-ekben 200, Nagy Imre révén a szakszövetkezetekben 119 új előfizetőt gyűjtöttek. De kitettek magukért Hatvani István, Krajcsovszky József és mások is. S most — Mezei István, a Lapkiadó Vállalat igazgató­jának és Erdélyi Ignác, a városi pártbizottság első titkárának szavai után ar­ról folyik a szó, milyen is az igazán jól terjeszthető újság, milyen kívánalmak Januárban megkezdik a lejárt személyi igazolványok cseréjét gyobb része maga épített gépjavító műhelyt, több ilyen tsz-közi létesítmény is van. Indokolttá teszi ezt az egyre növekvő géppark. Ezenkívül az is, hogy a traktorosoknak, a gépekhez értő szakembereknek télen is elfoglaltságot és kere­setet kell nyújtani. Mi ma­gunk is segítettük a folya­matot, hiszen számos szak­embert, gépet, sőt felszerelt gépműhelyeket is adtunk át a közös gazdaságoknak. Tóvizi Imre kiegészítette a választ: — Nemrég igazgatói uta­sítást kaptak üzemeink a téli gépjavítások megszer­vezésére. Ebben felhívtuk a figyelmet, hogy az igé­nyeknek megfelelően kell szorgalmazni a javítást. Megszerveztük a szakosí­tást is. Egyes erőgépeket és egyéb berendezéseket meghatározott gépjavító ál­lomások hoznak rendbe. Kiskőrösön például az SZ—100-as, a T—100-as erőgépek, valamint a Zetor- félék javítása történik. A kecskeméti üzem a nö­vényvédő gépek rendbeho­zására köt szerződéseket. Nagy gondot fordítunk a szolgáltatások minőségének javítására, a díjszabások kialakításánál anyagi ösz­tönzőket iktatunk közbe. Segítség a kertészeteknek — Mi jellemzi jelenleg a vállalat tevékenységét? — Természetesen tovább­ra is a mezőgazdaság gép­ellátását segítjük. Csökken ugyan a javítási munka, de számos olyan gépet gyár­tunk, amelyet az ipari üze­mek még egyáltalán nem készítenek, vagy sokkal ki­sebb mennyiségben mint amennyire szükség lenne. Elég ha megemlítem, hogy az idén több nagyüzemi, valamint tízezer háti per­metezőt készítettünk. Gyár­tottunk burgonyaosztályo- zót, különböző kapafélé­ket, házi vízellátó-beren­dezéseket, SZ—100-as gé­pekhez tolólapokat és így tovább — hangoztatta a vállalat igazgatója. — És a további elképze­lések? — Igen fontosnak tart­juk a gabona- és takar­mányféleségek termeszté­séhez, betakarításához szükséges gépek gyártását. A betakarításon kívül igen nagy gond a tárolás, szárí­tás is. A lap már írt a toronytároló berendezése­inkről, amelyeket kecske­méti rakétáknak neveznek. Ezekből került már kül­földre is. Rövidesen ráté­rünk az eddiginél nagyobb méretű „rakéták” gyártásá­ra. Különböző, a kertészeti termesztésben hasznosítha­tó berendezések gyártását is megkezdjük. Nemcsak művelő és növényvédő gé­pekre gondolunk itt, ha­nem borpalackozóra, kü­lönböző borszűrő berende­zésekre. Ide tartozik, a hű­tőházak építése is. A ker­tészeti termékek például gyümölcs-, zöldségfélék el­helyezését, átmeneti táro­lását meg lehet oldani az üzemeknek az általunk aránylag gyorsan — elő­regyártott elemekből — lé­tesített 50 vagonos hűtőhá­zakban. Az elsőt már át is adtuk Hercegszántón, most Nagybaracskán épül. Üj vállalkozások A főmérnök: — A ser­tésprogram megvalósítású-1 lálomra befordultunk Pus-1 család már a konyhában, a I Tömeges méretű szemé- lyiigazolvány-csere kezdő­dik 1969. január 2-án — kaptuk az értesítést a Bács- Kiskun megyei Rendőr­főkapitányság Igazgatás- rendészeti Osztályáról. E munkálatok során az 1969 és 1970-es években lejáró érvényességű személyazo­nossági igazolványokat cse­rélik ki. Az előzetes számítások szerint megyénkben jövőre mintegy 69 ezer, 1970-ben pedig 50 ezer személy iga­zolványcseréje válik ese­dékessé. Ezzel kapcsolat­ban a megyei rendőr-főka­pitányság felhívja az érde­kelt állampolgárok figyel­mét, hogy a lakóhelyük szerint illetékes városi- és járási rendőrkapitányság felhívásának és ütemezésé­nek megfelelően nyújtsák be a zöldszínű bejelentő- lapot, szerezeznek be két, a személyi igazolványhoz előírt méretű fényképet és a cseréhez szükséges 10 fo­rintos okmánybélyeget. A lejárt érvényességű igazolványok kicserélése közérdek, ezért az abban érintettek — saját érde­kükben — tegyenek eleget a rendőri szervek, illetve a lakónyilvántartókönyv ve­zetők felhívásának. Hang­súlyozták a megyei rendőr­főkapitányságon, hogy a rendelkezés be nem tar­tása szabálysértés, mely a Szabálysértési Kódex ren­delkezése értelmében 1000 forintos pénzbüntetés ki­szabását teszi lehetővé a kötelezettség megszegőivel szemben. vannak még Kecskeméten a Petőfi Népével kapcso­latban. Sok dicsérő jelző és őszinte elismerés elhangzik, de gyűlnek a kritikai ész­revételek is, van mit je­gyezniük a jelenlevő szer­kesztőknek, újságíróknak, a posta képviselőjének. — /ó lenne, ha nem­csak heti, de napi rádió- és tv-műsort is közölne az új­ság. — Nagyon érdekelnék az olvasókat a piaci árak, nemcsak kecskeméti vonat­kozásban, hanem a megye más városaiból is. — Az ipari rovat írjon gyakrab­ban a ktsz-ekről is. — A helyi szakszövetkezetekről sem feledkezzenek el. — Szívesen olvasnának még többet a tanácsi munkáról, egy-egy körzet gondjairól. — Írjanak a jól dolgozó fiatalokról! — A közúti balesetek mellett az üzemi balesetekről is essen szó, de ne csak a tényekről, ha­nem a tanulságokról is. — Az irodalmi oldalban a ma­élő szerzők mellett klasz- szikus magyar írók is kap­janak helyet. — Az asszo­nyok szeretnének több ta­nácsot kapni az otthon dí­szítéséhez, például a virá­gok átteleltetésére, helyes ápolására vonatkozóan. — Űjílsa fel a lap a jogi ta­nácsadást, adjon egészség- ügyi tanácsokat stb. Bőven elhangzott kriti­ka a posta munkájára vo­natkozóan is: — Ne csak a kampány idején vigyék ki pontosan az újságot a tanyai területre, hanem az­után is. — A vasárnapi la­pokat jó lenne korábban megkapni. — És így tovább. Közben Eszik Sándor, a városi pártbizottság osz­tályvezetője, aki a lapter­jesztési munkát összefogta és irányította, elmesél egy anekdota számba menő történetet arról, hogyan vállalt egy kislétszámú alapszervezet párttitkára, a fiatal és agilis Járfás Ist­vánná 10—15 példány he­lyett 100, majd újabb 100 példányt és ismét 60 újság­előfizető szervezését. — Fogadtam akkor két üveg pezsgőben — mondja nevetve Eszik elvtárs —, hogy ezt már úgy sem tud­ják teljesíteni. Mi tagadás, és ez őszinte örömömre szolgál, elvesztettem a foga­dást. Előkerül a két üveg pezsgő is, amit Járfásné nagylelkűen mindjárt „csap­ra veret”, s igaz, hogy csak pár korty jut belőle min­denkinek, de azért jó han­gulatban koccintottak a je­lenlevők, persze a lapter­jesztés további sikerére. Amely, lám nem szűkölkö­dik kedves, humoros ese­ményekben sem. S mint egyikőjük megjegyezte, az is a haszna, hogy közelebb kerülünk az emberekhez, hiszen személyes találkozá­sokra, beszélgetésekre ösz­tönöz bennünket. — De azért legközelebb ne kettő, hanem legalább négy üveg pezsgőben fo­gadjatok! — búcsúznak vé­gül a kiváló lapterjesztők. Akik azt mondják: leg­alább kétezerre szeretnék felkerekíteni az eddigi 1800-as számot. (T-l) Művészfii mek — közönséggel Csak üdvözölni lehet a megyei Moziüzemi Vállalat kezdeményező műsorpoliti­káját. Nemrég 20 év leg­jobb magyar filmjeiből ál­lítottak össze válogatást, s a ma már klasszikusnak számító hazai alkotásokat Kecskeméten az Árpád- moziban vetítették. A hé­Fészekközeiben A minap Tasson a Bács- Kiskun megyei Növényvé­dő Állomás udvarába ka­nyarodott be gépkocsink. Leginkább az a szembetűnő hogy az egykori kastély rendbetartva áll a többi maszeletlen, vakolatlan épü­letek között és még vala­mi. Egy üres gólyafészek hívja magára a figyelmet. Ott ékeskedik az egyik ké­ményen. Miközben körül­jártam, s kíváncsian néz­tem meg minden oldalról azon gondolkoztam: vajon hol lehetnek lakói, s visz- szajönnek-e jövő nyáron? Egy óra múlva gépko­csink már a szabadszállási határban falta a kilométe­reket. Az úton munkából hazatérő kerékpárosok mel­lett húztunk el. A tanyá­kon kigyúltak a fények. Egyszerre rádöbbentem, hogy mennyi rokonság van a fészekhez visszatérő gó­lyák és a tanyavilágból „kirepült” fiatalok között, akik karácsonykor vagy újévkor hazatérnek a csa­ládi körbe. Vajon hazatér­nek-e? Erre a kérdésre ke­restük a választ, amikor a kás Zsigmond tanyájára. — Hát bizony — kezdte az 54 éves földműves — a gyerekeim gyorsan, kire­pültek innen ... Pedig ez a föld, meg a tanya még a dédapámé volt Közben a tehenek a gé- meskúthoz érkeztek; vár­ták az itatást. Ott folytat­tuk a beszélgetést, miköz­ben az állatok jóízűen szür- csölték a friss yizet. — Zsigmond fiam 15 éves korában jelentkezett a Kalocsai Mezőgazdasági Technikumba. Kitűnően ta­nul a gyerek. Nem is bá­nom már, hogy elment, csak ember legyen belőle... Rozália 18 éves korában került Kecskemétre. Azóta a konzervgyárban dolgozik. Kecskeméten férjhez is ment. Az ünnepekre haza várjuk a gyermekeket. Ez már nálunk szokássá vált. hogy ilyenkor összejövünk. Tavaly is itthon voltak, azt hiszem, az idén sem maradnak el... Néhány kilométerrel tá­volabb, Kecskemét irányá­ban már ránk köszöntött az est. Nem csoda, hogy a szabadszállási határban ta- következő tanyán az Árvái tűzhely mellett beszélte meg az ünnep előtti teen­dőket. Többek között azt is. hogy Mihály fiukat mikor­ra várják. Remélik, hogy hazaengedik, mert jó ka­tona. Teréz az Izsáki Álla­mi Gazdaságban dolgozik, még otthoniaké. Csecsemő­gondozó szerettt volna len­ni, de nem vették fel, mert fiatalon jelentkezett. And­rás is elvégezte az általá­nost. Villanyszerelőnek ké­szült, végül ő is otthon ma­radt és más szakmában ta­lálta meg a számítását. Ilonka kitűnő tanuló. Sze­retne továbbtanulni, de még nem döntött, hogy hol foly­tatja. László a legfiatalabb. Most jár 7. általánosba. Ott­hon lesznek az ünnepekre valamennyien.., Két kép a tanyavilág­ból, fészekközelből. Az egyikből már kiröppentek, a másikban még a szárny- próbálgatásnál tartanák. Karácsonykor vagy újév­kor azonban ismét teljes lesz a családi kör. Szép ez a hagyomány, mely családi ünneppé avatja a kará­csonyt és meghitté teszi az otthont. Bancik István ten pedig a Hosszútávfutó magányossága című angol mű szerepelt a program­ban. A magyar alkotások lá­togatottsága a tapasztala­tok szerint igen gyér volt Ez a tény azt bizonyítja, hogy napi háromszori ve­títésük meghaladja a kecs­keméti közönség igényeit. (Valószínűleg közrejátszott viszont a nézők számának ilyetén alakulásában a „halvány’1 propaganda: a plakátokon ugyanis csak­nem elbújtak a keskeny és így hangsúlytalanná váló címek.) A művészfilmek műsorra tűzése minden­esetre egy összefogottabb rendszert kíván. Akár a filmmúzeumi vetítéssoro­zat, vagy az ugyancsak be­vált Art Kino forma meg­honosítása jelenthet meg­oldást. A Moziüzemi Vállalat megyei vezetőit — mint ki­derült — foglalkoztatja is ez a gondolat. A megye- székhely értelmiségében, il­letve a felsőfokú intézetek hallgatóiban ugyancsak lé­tezik az igény az úgyneve­zett művészfilmek élmény­teli, műveltséggyarapító megismerése iránt. Belőlük alakulna ki a törzsközön­ség. Akárcsak már hazai városokban. — halász — 1968. december 29-én és a jövőben minden hó utolsó vasárnapján használiautó­vásár Kecskeméten, a Műkert területén. 10 475

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom