Petőfi Népe, 1968. december (23. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

2. oldal IBÖ8. december 1. vasárnap Megvan a lehetőségünk a mezőgazdasági termékek külföldi elhelyezésére Beszélgetés Darvas László külkereskedelmi miniszterhelyettessel A megye fontos szerepet tölt be az ország mezőgazda- sági eredetű termékekkel történő ellátásában. Jelentős mennyiségű exportáru is kerül ki tőlünk számos ország­ba. A megye adja az ország vágómarha-felvásárlásának 7—8 százalékát, a hizottsertés-felvásárlásnak szintén kö­rülbelül 8 százalékát. Előkelő helyen állunk a borterme­lésben, mert az ország borfelvásárlásának 45—48 szá­zaléka, az exportnak 35—40 százaléka Bács-Kiskunból származik. Mindez indokolja, hogy figyelemmel kísérjük a me­gye állattenyésztését, valamint szőlő- és bortermelését. Érthető, hogy közvéleményünket is érdekli miként ala­kult az export, milyen távlataink vannak. Felkerestük Darvas László külkereskedelmi miniszter- helyettes elvtársat és két témakörben: a húst és a bort illetően kértünk tájékoztatást a külföldi elhelyezés lehe­tőségeiről. Darvas elvtárs készségesen állt rendelkezésünkre és részletes információt kaptunk a Petőfi Népe olvasói szá­mára az említett témakörökben. Az alábbiakban közöljük az interjút. Milyen távlatai vannak a szarvasmarha-export­nak? Értesüléseink sze­rint az olaszok az ala­csony súlyú növendék­marhákat keresik, míg a jelenlegi állatfelvásár- lási árrendszer az 550— 600 kilogrammos súly el­érésére ösztönöz. Azokból az információk­ból, amelyek Nyugat-Euró- pa húsellátására vonatkoz­nak, megállapítható, hogy marhahúsból gyorsabban nőnek az igények,., njint . a termelés. Tehát előrelátha­tólag néhány évig a jó mi­nőségű élőtnaíbíL.és nw- hahús továbbra is olyan cikknek számít, amellyel biztonságosan jelenhetünk meg a nyugati piacokon. Az igények változásával azonban számolni kell. Je­lenleg az alacsony súlyú vágómarha — fehér húsú borjú — és a továbbhizla- lásra alkalmas bikaborjak — 220—300 kilogrammos súlyhatárok között — iránt növekedett meg a kereslet. A Közös Piac országaiban olyan rendelkezés született, ■mely különösen az utóbbi kedvezőbb bevitelét ered­ményezheti. A szarvasmar­hapiac várható alakulása kétségkívül megköveteli az igényekhez való gyorsabb és rugalmasabb alkalmaz­kodást és ehhez kapcsolód­va a felvásárlást lebonyo­lító bel- és külkereskedelmi vállalatok belső információs és szakmai propaganda- munkájának megjavítását. Szeretném megjegyezni azt is, hogy az alacsonyabb sú­lyú szarvasmarha felvásár­lási árában történt válto­zás, de ez még mindig nem eléggé ösztönző. Fontos feladatnak tart­juk általában a szarvas­marha-tenyésztés korszerű­sítését, a gazdaságosságra való törekvést, amely elő­segíti a jó minőségű árú­alap megteremtését. I Az előbbi kérdéssel ösz- szefügg a tejtermékek feldolgozásának bővíté­se, illetve exportja. Mi­lyen elképzelések van­nak e tekintetben? Világjelenség, hogy a fej­lett szarvasmarha-tenyész- ■ tést folytató országokban is nagy gondot okoz a tejter mékek — különösen a vaj — piaci elhelyezése. Nyu- . gat-Európában például nagy vajkészletek halmo­zódtak fel, emiatt az árak alacsonyak, nem fedezik még a termelés költségeit sem. Ilyen helyzetben a te­héntejből készített tejter­mékeink exportlehetőségei kedvezőtlenek. Egyes tej­termékek, például a sajt minőségének javításával ta­lán tudnánk piacot szerez­ni. . Értékesítési lehetősége­ink ugyanis nemcsak Nyu- gat-Európában vannak. Az elmondottak nem vo­natkoznak a juhtejből ké­szített sajtokra. E termé­kek értékesítése viszonylag kedvezőbb árakon, vala­mint gazdaságosabban le­hetséges. A juhtejből ké­szült termékek, sajtok ex­portját bővíteni is tudnánk. Az Ällatforgalmi Vál­lalat sonkasertésre is köt szerződést, de a je­lenlegi megállapodások nem ösztönöznek a jobb minőségre. Tudomásunk szerint nagy lehetősé­geink vannak a dobo­zolt sertéssonka értéke­sítésére. A közelmúltban megál­lapodást kötöttünk az Egye­sült Államokba történő szállításra. Ez előrelátható­lag lehetővé teszi, hogy nö­veljük a termelést és termé­szetesen a sonkasertés-fel- vásárlást. Itt ismét felhí­vom a figyelmet a minő­ségre. A jobb áruért maga­sabb devizaárat kapunk, aminek alapján ösztönzőbb felvásárlási árakat lehet be­vezetni. Milyen kilátásai vannak a juhexportnak? XJgy tudjuk nagy a lehetőség I mind a élőállat-, mind 1 a húskivitelre. Vágójuhexportunk az el­múlt évek során jelentősen fejlődött. A második ötéves terv időszakában átlagosan valamivel több mint nyolc­ezer tonnát szállítottunk ki évente, tavaly az expor­tált mennyiség meghaladta a 15 ezer tonnát. Kedvező­nek ítéljük a távlatokat. Szerintünk a tavalyi ex­portot növelni tudjuk. E té­mával kapcsolatosan is megjegyzem: több gondot kell fordítani a minőségre, továbbá a legkedvezőbb ér­tékesítési időszakok nyúj­totta lehetőségek kihaszná­lására. Másik témakörünk a bortermelés. Milyen le­hetőségünk van az al­földi borok külföldi el­helyezésére, folyik-e piackutatás? Az alföldi borok minősé­ge az utóbbi években sokat javult. A Hosszúhegyi, Izsáki, Kiskunhalasi Álla­mi Gazdaságok borait kül­földön is megismerték. A magyar külkereskedelem Európában csaknem vala­mennyi importáló országba, de egy sor tengeren túli államba is szállít. ezért eléggé pontosan ismeri a piacokon kialakult. vagy várható tendenciákat. Meg­állapítható, hogy fokozódik a kereslet a palackozott, elsősorban a minőségi, egyes esetekben a desszert borok iránt. Ez azonban nem általánosítható. A szo­cialista országokba irányu­ló exportunk palackos bor­ban — megítélésünk szerint — jelentősen bővíthető, a nem szocialista országok­ban azonban a magas vám­tételek sok esetben nehezí­tik az elhelyezést. Célunk: növelni a palackozási lehe­tőségeket. Az ehhez szük­séges számottevő beruházá­si összegeket a külkereske­delmi és a termelővállala­tok — állami gazdaságok, állami pincegazdaságok, termelőszövetkezetek — ösz- szefogásával teremtjük meg. A palackozás fejlesz­tési programját most dol­gozzák ki. Az elképzelések szerint Kecskeméten létesül korszerű üzem a vállalatok összefogása révén. Erről egyébként a Petőfi Népe már hírt adott. Ezt az üze­met szeretnénk alkalmassá tenni csemegeborok előállí­tására is. megteremtve mindazokat a feltételeket, amelyek az export érdeké­ben szükségesek. A szőlőtörköly kiváló exportcikk. Az olaszok szívesen vásárolják tő­lünk. Érdemes eladni nekünk ezt a fontos mellékterméket, vagy hasznosabb lenne itt­hon feldolgozni? Szőlőtörkölyt olyan nagy mennyiségben nyerünk, hogy egyaránt indokolt a külföldi értékesítés és a hazai feldolgozás megszer­vezése. illetve bővítése. Az idén a törköly magas bel­földi ára, a korai szüret és az exporttal kapcsolatos minőségi követelmények miatt a külföldi igényeket nem tudjuk teljesen kielé­gíteni. Ügy véljük, hogy a törköly elhelyezése az olasz piacon a következő évek során is lehetséges, azon­ban indokolt a hazai fel­dolgozás megoldása is. A külkereskedelem devizahi­tel nyújtásával támogatja ezt a törekvést és ezért vált lehetségessé, hogy Bács-Kiskun megyében a Kunfehértói Állami Gazda­ságban törkölyfeldolgozó, borkősavgyáró üzem létesí­tését kezdhették meg. Ha a Bács-Kiskun megyei Ál­lami Építőipari Vállalat gyors munkát végez, akkor az üzem a jövő idényben már megkezdheti a terme­lést. Tudomásunk van ar­ról is, hogy az állami pin­cegazdaságok hasonló épít­kezést terveznek. A borkősav hazai gyártá­sának fejlesztése tetemes importtól mentesítené a népgazdaságot és az ezzel párhuzamosan előállított törkölypálinka — megfelelő minőség esetén — elhelyez­hető lenne a külföldi piaco­kon. A szőlőtörköly korsze­rű üzemi feldolgozással szinte teljes egészében hasznosítható, mert a ma­got olajgyártásra, a meg­maradt anyagokat pedig más célra lehet felhasznál­ni. Nagy figyelmet érdemel­nek azok a Bács-Kiskun megyei kezdeményezések is, amelyek a szárított és táp­anyagokkal dúsított szőlő­törköly takarmányozási cé­lokra történő felhasználá­sára irányulnak és az eddi­gi tapasztalatok szerint igen kedvező eredményeket mutatnak. I Kívánja-e kiegészíteni az eddigieket a minisz­terhelyettes elvtárs? Talán annyival, hogy a külkereskedelem el tudja helyezni a mezőgazdaság­ból eredő termékek jelen­tős részét, ha azok megfe­lelnek a piac minőségi kö­vetelményeinek. A felsza­badult, valamint a fejlő­désnek induló országokkal egyre erősödnek gazdasági kapcsolataink. Nem va­gyunk rákényszerítve csu­pán a nyugati országokra, hanem üzleteket tudunk kötni a világ minden táján. Mégegyszer hangsúlyo­zom azonban, hogy a minő­ségi követelmények egyre nőnek. Üzemeinknek töre­kedniük kell a korszerű, gazdaságos termelésre. Csak így tudunk nagyobb meny- nyiséget értékesíteni, ma­gasabb árbevételhez jutni. Nagyüzemi gazdaságaink tehát kutassák a lehetősé­geket a több. jobb és ol­csóbb termelésre — hangoz­tatta végezetül Darvas László elvtárs. Ügy gondoljuk, hogy ezekkel a megállapítások­kal messzemenően egyet le­het érteni. Kereskedő Sándor Katolikus és protestáns lelkészek tanulmányútja az ISDK-ban A Hazafias Népfront kez­deményezésére. Bács-Kis­kun megyéből harmichat katolikus és protestáns lel­kész Szakács Gyula, megyei egyházügyi tanácsos társa­ságában nyolc napot töltött a Német Demokratikus Köztársaságban. A küldöttséget fogadta az NDK egyházügyi állam­titkára és a Keresztény Demokrata Unió elnöksége. A magyar egyházi férfiak megismerkedtek az ottani egyházi élettel, majd tanul- mányútjuk során Sachsen- hausenban megtekintették az egykori koncentrációs tábort. LENGYEL tájakon I. Poznani változások Valljuk be, keveset tu­dunk — a köznapi híradá­sokon túl — Lengyelor­szágról. Pedig a két nép közötti rokonszenv — me­lyeket történelmi emlékek is táplálnak — közismert. Az 1550-ben épült öreg városháza — most törté­nelmi múzeum —, s mel­lette a halkereskedők egy­kori házainak romantikus árkádsora. Ezért is fogadtuk örömmel lengyel testvérlapunk, a Poznan területi Glos Wiel- kopolski meghívását. Egy hétig voltunk vendégeik. Rövid ott-tartózkodásunk alatt is sok érdekeset lát­tunk, tapasztaltunk. Ezek­ből az emlékekből villan­tunk fel néhányat olvasó­ink előtt. Bács-Kiskun barátai Nem tudok róla, hogy Poznanban megalakult volna a Bács-Kiskun me­gyeiek baráti köre, de azt hiszem csupán az ötlet hi­ányzik hozzá. Testvéri kap­csolataink révén ugyanis már olyan sokan jártak nálunk az ottani kollégák közül, hogy kitelne belőlük ez a társaság. De nem csak jártak Magyarországon, ha­nem írtak is róla sokat. Egész cikksorozatokat. Így — habár a két város és megye között nincs hivata­los kapcsolat —, Poznan és a poznani terület lakói jól ismernek bennünket. Kedves kísérőnk, Eugé- nius Cofta, az újság vá­rospolitikai rovatának ve­zetője is gyakran idézte fel emlékeit, s tett összeha­sonlításokat. Zofia Dohnke mezőgazdasági újságíró a férjével együtt járt Ma­gyarországon, s most büsz­kén mutatta megyénkről szóló cikksorozatát. Ma is emlegeti: Aranyhomok, Szikra, Lakitelek, János, halma, Tiszakécske, Ka- rolyne Santa, Pal Horvath — ahogy cikkeiben leírva szerepelnek. Tadeusz Kacz- marek és Marian Fleisie- rowicz kollégáink lelkesen magyarázták munkatársa­iknak — a tőlünk kapott új fotók alapján — Kecs­kemét város nevezetessé­geit, s meglepetten öröm­mel fedezték fel a változá­sokat is. Versengtek, hová menjünk látogatóba, mert valamit viszonozni szeret­tek volna az itteni ven­dégszeretetből. Ezt a fo­gadtatást — őszintén szól­va — nehéz lett volna győzni, ha sokáig ott ma­radunk. Ilyen légkörben szinte otthon érzi magát az em­ber, s nem csoda ha kér­dést kérdés követ. Járjuk az utcákat gyalog és bu­szon, taxival és villamo­son, aztán kiutaztunk a megyébe is, s kísérőnk szavai nyomán megeleve­nedik előttünk Lengyelor­szág gazdag és szép nyu­gati területének változatos élete, gyors ütemű fejlődé­se. Bunkerek és az óváros Nem véletlen* hogy együtt említem ezeket. Poznan óvárosát szinte tel­jesen lerombolták a neme­tek. A XV. században épült — olasz mesterek által tervezett —, s igazi rene­szánsz hangulatot árasztó óváros a háború után épült újjá. Mint Varsóban is sok régi épület — eredeti stílu­sában. Büszkék rá, s nem ok nélkül. Csakis a múlt emlékeinek ilyen szeretet­teljes megbecsülése — amivel másutt is lépten- nyomon találkoztunk — vezethet el a mának igazi értékeléséig. S a múlt itt még szánté a levegőben van. Nem en­gedik elfelejteni, ök is mosolyognak rajta, még­sem mosolyogni való, hogy megőrizték eredeti állapo­tában — néhol vendéglőt, másutt csak raktárt csi­náltak belőle ’— azokat a bunkereket, ahova a német megszállók fészkelték be magukat. A barakkok is épek, ahová a város lakos­ságát kitelepítették a be­tolakodott hódítók. Még mindig épül és gyarapszik a 70 hektár területen fekvő Citadella, ahol hatalmas park övezi a felszabadítók emlékművét s a háború­A Citadellához vezető lépcsősor, kétoldalt a hősök sírjaival. (Mezei István felvételei) ban elesett szovjet és len­gyel harcosok sírjait. Száz­negyvenezer fasiszta mene­kült el innen a négy hétig tartó csata után, 22 ezer elpusztult, 25 ezer pedig fogságba esett. Az erődít­ményből kultúrpark lett. A város lakói százezer fát ültettek el társadalmi mun­kában felszabadulásuk 21. évfordulóján. Minden okuk megvan rá, hogy ne felejtsenek, s erre neveljék gyermekeiket is. (Folytatjuk.) F. Tóth Pár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom