Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-12 / 265. szám
1968. november TZ, kedd 5. oldal Drágszéliekkel a Vajdaságban (1.) Találkozás a közönséggel Gyalogolni jó — írta egykor Móricz Zsí gmond. Utazni jó — írták, mondták már nagyon sokan. Látni messzi tájakat, távoli emberek életébe belelátni, megismerni fokozatosan a világot. Jó egyedül bolyongani idegen városok színes forgatagában, ám még jobb egy igazi közösség tagjaként élvezni a változatosságot, az élményeket. A drágszéli népi együttes ilyen igazi közösség. Feloldódik, felszabadul, felvidul köztük az ember. Az a néhány nap, amit velük töltöttem jugoszláviai vendégszereplésük alkalmával, sokáig emlékezetes marad számomra. Suhan a busz a határ felé, elmaradoznak a fák kétoldalt, szikrázik a levegő. Elérjük a határt — Jugoszláviában vagyunk Feri bácsi? — kérdezi valaki, de a válaszra már nincs idő: a busz nyitott ajtajában feltűnik a fogadásunkra megjelent küldöttség. Virágcsokrok, kosarak tele süteménnyel, italokkal. Együtt megyünk veTűk tovább. Palics-fürdő, Szabadka, Bajmok, Stara-Mo- ravica. Megható kép: a művelődési ház előtt felsorakozott magyarruhás lányok. Ismét virágok: mindenkinek egy egész csokor, (ötvenhatan vagyunk.) ízlésesen díszített nagyterem, felirat: Üdvözöljük magyarországi vendégeinket! Beszéd, ahogy ilyenkor lenni szokott. Az Ady Endre kultúregyesület elnöke beszél, majd a mi nevünkben Brachna János, a MÉSZÖV elnöke, örül a harmadik éve tartó kapcsolatnak és közvetlen szavakkal fejezi ki mindannyiónk érzéseit, gondolatait. A helybeli lakosokhoz szállásolják el a népes együttest. A jó moravicaiak a kiadós ebéd után örömmel viszik magukkal a nekik jutott vendéget. Van aki kettőt is vállalt. Viszik a kedves magyar- országi vendéget, mintha valami drága kincsre leltek volna. És ki nem fogynak a beszédből, kérdezésből. Este szereplés Topolyán. (Itt született, itt töltötte gyermekkorát a költő, Fehér Ferenc. Itt fogantak legszebb, legmaradandóbb versei.) Kezdődik az előadás. Hatszáz néző, telt ház. Izgalom. Beros Ferenc, az együttes vezetője, aki „civilben” tanácselnök Drág- szélen, most egészen más oldalról mutatkozik be: konferál. Közvetlen, baráti hangja megfogja a hallgatóságot. És ekkor beüt a menny- kő. Ezt szó szerint kell érteni: vihar van, villám csap valahol a vezetékbe, megszakad az áram. „Elmegy” a világosság és nem is jön vissza, csak az előadás legvégén, az utolsó szám után. Megtartották az előadást mégis — sötétben. Ez furcsán hangzik, tudom, én sem láttam még ilyet. Előkerültek az egyik táncszámhoz odakészített gyertyák és folyt tovább az előadás. És mekkora sikerrel? (Folytatjuk.) Varga Mihály A választók bizalmából Két munkásőr apja Néhány nappal ezelőtt Csikérián a 20. számú járási választókerület polgárai jelölő gyűlésre jöttek ößsze, hogy az elköltözés folytán megüresedett egyik tanácstagi tisztséget betöltsék. A Hazafias Népfront javaslatára a választópolgárok egyhangúlag Károlyi Ferencet, a Kiskunhalasi Járási Tanács V. B. megbízott titkárát fogadták el jelöltüknek. Amikor számára előlegezték a bizalMegvitatták a termelőszövetkezetek Ä Kecskemét Kiskunfél- egyháza_ Környéki Termelőszövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetségének kezdeményezésére hétfőn délelőtt tanácskozást tartottak Kecskeméten. A megbeszélésen részt vettek Kecskemét és Kiskunfélegyháza város, valamint a két járás párt és tanácsszerveinek mezőgazdasági _ osztályvezetői. Megvitatták a közös gazdaságok szeptember 30-i fordulóponttal készült ez évi mérlegbeszámolói alapján levonható következtetéseket, a termelőszövetkezetek tevékenységi körének bővítési lehetőségeit. Külön napirendként szerepeltek a munkaverseny eddigi eredményei, valamint a felvásárló és feldolgozó vállalatokkal történő jövő helyzetét évi szerződéskötések előkészítésével kapcsolatos tárgyalások. mat, választásuk arra érdemes közéleti emberre esett. Károlyi elvtáns a tanácsok megalakulása óta dolgozik az apparátusban, gazdag államigazgatási tapasztalatok birtokában végzi munkáját, s hogy jó eredménnyel, azt a néki juttatott kormánykitüntetés és az államigazgatás kiváló dolgozója megtisztelő cím is bizonyítja. A választópolgárok meggyőződése, hogy az új tanácstag a községi vezetőséggel és a lakossággal egyetértésben hasznosan, eredményesen munkálkodik továbbra is a község gazdasági és kulturális fejlődésének előbbre vitelén. Egyidejűleg a választók számos javaslattal és tanácscsal is ellátták a kerület új tanácstagját. Vízin Gergely vb-elnök ISukoricával rogyásig ** megrakott vontatók pöfögnek a porzó utakon, távolabb emberek hajladoznak a zörgő tengeriszárak között, csomóba dobálják az aranyló buzogányokat, a mellettük levő táblán morogva marja a földet a gép. Általános betakarítás folyik a kiskun- halasi Vörös Október Termelőszövetkezet földjein, s ilyenkor sok dolga akad a mezőőrnek. Nem csoda hát, ha nehezen találtuk meg az ötezer holdas területen Ádám Andrást, aki gumikerekű kordéval járja a határt. Végül hosszas bolyongás után egy útkereszteződésnél akadunk össze. Horkanva megáll a frissvérű ló, András bácsi pedig gyakorlott mozdulatokkal lelép a könnyű járműről. — * * * AA őst azonban, amikor letelepszünk agyarló füvekre, nem a mezőőri munkáról beszélgetünk, hanem őt vallatom eddigi életéről, sorsának fordulóiról, családjáról: három fiáról, akik közül kettő — csakúgy, mint András bácsi — munkásőr. — Én húsz esztendeig szolga ember voltam, apám, testvéreim is itt cselédes- kedtek ezeken a földeken, az egykori Kolozsvári-birtokon — mutat körül egyi mozdulattal a határban. — Marhákat őriztünk, s volt úgy, hogy reggelre kelve belepett bennünket a hó, a kenyerünket baltával kellett feldarabolni. De muszáj volt, mert minden fillért meg kellett fogni a nagy családnak. Mögöttünk, a kordét buk- dácsoltatva zöldet keresgél a ló. Időnként közénk tolja okos pofáját, s nagy szemeiben ilyenkor miniatűr kép gyanánt tükröződnek a fák, szárkúpok és az egész mező. Látszik, hogy a távoli tanyára most érkezik vissza a tejeskocsi, a fáradt szürke nehezen vonszolja a szekeret a harsogó homokban. Kutyák kergetnek varjakat, de a komótos madarak az utolsó pillanatban mindig föllibbennek a sejtelmesen .kék levegőbe s szétterjesztik szurokfekete szárnyukat. — No erről elég ennyi. Még beszélni se szeret az ember azokról az esztendőkről. Eltelt, vége van. Negyvenhatban jöttem haza a háborúból, s a Kolozsvári-birtokból hat és fél holdat kaptam, így a magam gazdája lettem. Nem sokkal később úgy találtuk, hogy jobb lesz közösen. Hatan fogtunk ösz- sze, s 1952-ben megalakítottuk a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetet. Három lovunk volt, s éjszaka, lámpafénynél vetettük a gabonát. Azt mondtam a társaimnak: ha az uraságnál meg tudtuk ezt tenni, most magunknak miért ne csinálnánk? A következő évben már negyvenen voltunk tagok. * * * Á dám András hosszú évekig elnöke volt a Vörös Októbernek. Az ő érdeme, hogy az ellenforradalom idején is együtt maradt a közösség vagyona, bár többször megfenyegették, hogy így lesz, meg úgy lesz. Ezeknek azt mondta: — Engem agyonüthettek, de a közösség akkor is marad. Később bocsánatot kértek tőle azok, akik szét akarták zülleszteni a termelőszövetkezetet. — Ez az idő jutott eszembe, amikor 1957 taWeinírager Adolf kiállítása Szolnokon A szolnoki Aba Novák- teremben kiállítást rendez a Képcsarnok Vállalat W eintrager Adolf vaskúti festőművész képeiből. A kiállítást november 15-én, pénteken délben 12 órakor Ifádasi László, a Bács-Kis- kun megyei Tanács V. B. művelődési osztályvezetője nyitja meg. A művész csaknem ötven kévét láthatja tárlaton a közönség. 52. így csak a szelídített medvék tudnak ülni: szétterpesztett hátsólábaikat előrenyújtják és hasukra eresztik mellső mancsaikat. A rémülettől megdermedt agronómus, aki tán fel sem fogta, mi történt, bűntudatosan elmosolyodott, kinyújtotta a kezét és megsimogatta szomszédja meleg szőrmebundáját. A talpaskoma méltányolhatta ezt a diplomatikus baráti gesztust, mert jóindulata jeléül megnyalta új barátja kezét és megcsóválta fejét, közben sűrűn pislogott apró kis sárga szemeivel. Az idillnek váratlanul végeszakadt. öt méternyire tőlük kattant a závár: Luka Lukics megcélozta duplacsövűjével a medvét. — Ne lőjön! — kiáltotta rekedtes hangon Orocsko. — Nem szabad, Luka Lukics. Ez... ez... ez szelídített medve... — Szelídített?! — kérdezte hitetlenkedve Hvataj- Muha — Csak nem cirkusz járt itt, vagy tán filmet forgattak? De a medvekomának valami nem tetszett ebben a párbeszédben. Nagy szu- szogás közepette ismét négylábra ereszkedett és sietve eltávozott. * Alig egy óra múlva Usz- kov és társai elérték az északi sziklafal lábát. A sűrű erdő majdnem a falig ért. A szokatlanul magas sziklafal miatt ez a kis erdei zug rejtélyes, mesés látványt nyújtott. Az embereknek önkéntelenül eszükbe jutottak Vasznyecov festményei, amelyeket a mester Puskin-mesék alapján festett. Mindjárt kilép az őserdőből a varázsló, megcsörgeti aranyláncát a tudós kandúr és megremeg a föld az orosz dalia harci ménjének patái alatt;.. De Uszkov a geológus szemével nézte a világot. Öt mindennél jobban érdekelték a kövek. Hogyan keletkezett ez az óriás fal, amely ilyen magasra nőtt? Mit rejteget magában? Uszkov lelki szemeivel maga előtt látta a geológiai forradalom távoli napjait, a hegy- és vulkánképződés korszakát. ... Történt egyszer a következő. Ringott a Föld. A világ széles térségei fölött remegő láng lobogott és füsttől megfeketedett ég csüngött a nyugtalan Föld fölött. Hatalmas föld alatti lökések remegtették meg a környéket. A föld kérge púposodottri az eladdig a földkéreg mélyében pihenő ősi rétegek fölfelé törtek. A rángatódzó görcsben hegyek születtek és nyomásuk hatására bőgve vonultak vissza az elsekélyesedő óceánok. A megrepedezett földkérgen keresztül gáz, hamu és magma tört elő. Mint egy óriási dugó, úgy repült a magasba a folyékony vulkanikus massza, lenyeste az egyenetlen sziklákat, köveket dobált ki a hegyek lejtőire, és a kráter üres benöőjében, az alighogy megszületett falak között, fortyogni kezdett a láva. Évszázadok, évezredek teltek el. Lehiggadt a Föld. Kihűlt, megbékélt a vulkán. A fortyogó láva leülepedett az alján, kéreg vonta be a tetejét; megkezdődött lassú pusztulása. Már kavics borította a vulkán déli oldalát, s bizonyos idő múlva a kráter alján megjelent az élet. De a kráter alatt, melsze lent, már soksok évszázad óta érintetlen a kegyetlen forróság. A meleg eléri a felszínt, átmelegíti a forrásokat és a patakokat, életet ad a moháknak, füveknek, bokroknak és erdőknek. És csupán a pompás kőkút északi fala áll évezredek óta kopáran, komoran és barátságtalanul, mint valamikor a geológiai katasztrófák rettenetes idején.., A felderítők megálltak a falnál. Borisz párszor ráütött a kőre. A falról lehasadt egy darab. — Eredendő kő, a nagy mélységek gránitja — jegyezte meg Uszkov. — De ott feljebb a falon más, üledékes kőzeteket is találni. Nézzétek csak, ott feketéink ... Az már pala. A földi rétegeződés története tárul fel itt előttünk, mint egy múzeumban. Sajnos, a mi célunk kissé másmilyen. vaszán Megyeri Józseffel, a tsz akkori párttitkárával bementünk a városi párt- bizottságra Sípos János elvtárshoz, és elmondtuk, hogy fegyvert kellene adni néhány elvtársnak, ne fordulhasson elő többet ilyesmi. Éppen jókor érkeztünk, akkor szerveződött a munkásőrség, s mindjárt be is léptünk. Azóta én ott teljesítek fegyveres szolgálatot. Közben megkaptam az öt- és a tízéves emlékérmet és a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát... • * * A több mint tíz év alatt más is történt. Egyesült például a Magyar —Szovjet Barátság és a Vörös Október Termelő- szövetkezet, András bácsi mezőőr lett. De folytassuk a sort. A munkásőrségnek már két fia is tagja: ifjú Ádám András és Sándor. Az előbbi gépkezelő a tsz- ben, az utóbbi pedig állat- tenyésztő a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban. A legkisebb fiú katona, de ha leszerel, ő is magára akarja ölteni az acélkék egyenruhát, s így négy munkásőr lesz az Adám- , családban. — Két lányom már férjnél van. Az idősebbik Kardos Kálmánné, a férje öthónapos pártiskolán tanul Kecskeméten. Bezsenyi Sándor, a másik vejem pedig rakodómunkás a tsz- ben. Kardos Kálmán egyébként a Kinizsi Termelőszövetkezetben párttitkár. Szóval így néz ki a mi családunk. Valamennyien becsülettel megállják a munkát. * * , D aba” ismét hozzánk fi kanyarodik a kordéval, odatolja bársonyos pofáját közénk, mintha azt kérdezné, meddig tart még ez a pihenő. András bácsi föláll, a kalap karimája alól áttekinti a gondjaira bízott határt, aztán elköszönünk. A kordé kerekei alól vastag sugárban verődik fel a por, s apró csillámai sokáig vibrálnak a napfényben. Aztán ló és lovasa beleolvad a rezes messzeségbe. Gál Sándor Ó, de sok mindent olvashatunk a Föld történetének eme nyitott lapjairól. De arra gondolni, hogy éppen itt találjuk meg a kráterből kivezető kijáratot) szerintem mégiscsak gyermeki képtelenség. A fal monolit és meredek. Ha már találunk valamit, akkor inkább ott... — S délre mutatott. Ljubimov némán bólintott, mint aki egyetért Uszkowal. Elindultak hát délnek. Keresztülgázoltak a sűrű bozótokon, kőomlásokon másztak át, gödröket és kidőlt fákat kerültek meg. Menet közben igyekeztek nem eltávolodni a sziklafaltól. Valamelyikük néha felmászott egy sziklára vagy fára és körülnézett a környéken. Odafentről az óriási erdő fáinak csak a csúcsai látszottak. Legalább két kilométernyire csillogott a tó víztükre fentről nem lehetett jól kivenni a sűrű erdő miatt. Hirtelen kettészakadt az erdő. Az utat patak szelte át. Partjai kopárak voltak, vize vöröses kavicsokon botladozott keresztül. Sok millió buborék képződött a víz felszínén, s halk sistergéssel pukkant szét. (Folytatjuk)
