Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
1968. november 10, vasárnap S. oldal Ha a párttitkárnak szívügye... A solti Szikra Tsz alkalmazottai visszaszálingóztak már az ebédelésből, mikor alkalmasnak láttam az időt, hogy most már Madá- csi István elvtársat, a szövetkezet pártalapszerveze- tének titkárát is felkeressem. Gondoltam, ekkorra bizonyára ő is visszaérkezett. Meg is találtam őt a pártirodán. Éppen az utolsó szavakat váltotta valakivel, az ablakon kihajolva. — Akkor hát én is indulok ebédelni, szervusz! — ezzel húzódott vissza a nyitott ablakból. Szerettem volna hátra- arcot csinálni, mert sejtettem, hogy a pártfunkcionáriusok hagyományához híven — vendége lévén — nem fog elmenni ebédelni. Értekezleteken — itt-ott már írásban is — többször szó esik mostanában arról, hogy annyi lazítást nyugodtan engedjenek már meg maguknak az elvtársak, mint amennyi minden átlagembernek kijár. Ha dél van, ebédeljenek, mint mindenki más — még ha kiküldött is érkezük. Az ebéd mégis elmaradt De hát például Madácsi elvtáns is a „javíthatatlanok” közül való. Olyan magátolértetődő, mosolygós készséggel beszélt rá, hogy maradjak, beszélgessünk csak nyugodtan, amit elhárítani, részemről lett volna udvariatlanság. Kézenfekvő volt, hogy a vezetőség újjáválasztó taggyűlés, illetve a pártalap- szervezet kétesztendős munkájának mérlege legyen a fő téma. Hallgattam, jegyeztem a megszokott a dato Icát — taglétszám, megjelenés aránya, határozatképesség — és a többi, s vártam, mikor érünk ahhoz a bizonyos területhez a pártélet fordulatai között, amelyben különösen kiemelkedik a Szikra Tsz pártszervezete. Mikor a járási pártbizottságon szóba- jött ez a tsz, megjegyezték az elvtársak. — Madácsá elvtársnak, az ottani párttitkámak szívügye a szakoktatás... Nem íróasztal mellett No, természetesen nemcsak ez, de jó lenne, ha sok más párttitikár is eny- nyire fontosnak tartaná. Mert Madácsi István a pártszervezet tevékenységeinek sorrendjében sem ezt tette első helyre, hanem a politikai oktatásban, a választott bizottságok működésében, a tsz-rendez- vények rendszerességében elért változásokat Azt is például, hogy míg idejövetelekor, 1961-ben, nem volt pártcsoport, ma már 9 funkcionál, s ez rendkívül fontos a 6200 holdon széthúzódó tagság összefogása, a pártonkívüliekkel való foglalkozás szempontjából is. — De nem itt aa íróasztal mellett értekezgetünk velük — emelte ki a párttitkár — hanem kint a földeken. S arról értünk szót egymással, amit az élet megkövetel. Sorolhatnánk itt szebb- nél-szebb adatokat a párt- oktatásban való részvételről, annak különböző szintjeiről, de csak a legjellemzőbb tényeket említjük. A gazdaságpolitikai, mezőgazdasági tagozat 45 résztvevővel indult 1967-ben. — De sokszor hatvanan Is megjelentek az órákon! — emlékezett lelkesen a párttitkár. — Mert Igazán „testre szabottak” voltak az előadások. Előadók a tsz-vezetői, s mindegyikük a „szakmájába vágó” témákról. Olyan kedvvel, érdekesen, hogy a hallgatók családtagjaikat is elhívták: „Hallgassátok már meg, milyen érdekesen alakul 36 forintra egyórás fuvar költsége.. .** Aztán a szakoktatás. Volt traktoros tanfolyam — tíz Szikra-beli és harmincegy környékbeli résztvevővel; az állattenyésztőn huszonötén, az általános zöldség- termesztő kurzuson huszonhármán tanultak... A traktoros tanfolyamot maga Madácsi elvtárs vezette. Egy pillantást vetettem a vizsgaeredmény-kimutatásra, s rögtön megállapíthattam: „mese nem volt”, aki nem felelt meg — persze csak kevesen voltak ilyenek — nem mentek át Csendes, nyugodt öregkor Kicsit nyomasztólag hat rám, amint megpillantom a kapun lengő fekete zászlót. — Meghalt egy idős néni —, mondja Hamháber Igénnyel mérte a bizottság azt is, kik — szintén kevesen. — a legkiválóbbak. A mércét magunk állítjuk Mikor említést tettem erről, Madácsi elvtárs ne- kitüzesedve mondta. — öregapém, apám, de én is a gróf Telekiek, Tör- leyefc földjén voltunk itt cselédek. Nem felejtem el, mit meg nem tettek, hogy a szegényembert távol tartsák a tudástól, tanulástól. .. Most már kezünkben a lehetőség, önmagunknak állítjuk a mércét. Ezeknél a szavaknál gondolt egyet, gyorsan elővette fiókjából a taggyűlési beszámolót Pillanatokon belül megtalálta benne azt a részt aboi ezzel foglalkozott: Ilyen nagy üzemben nem élég ma már, ha csak a vezetők képzettek, sokoldalúak. Mert ha a kiváló tervek, elgondolások a brigádvezetők, kétkeziek munkájában félresikerülnek, fantáziás vezetés mellett is döcögve haladhat egy tsz. S hogy a poBfikai, szakmai iktatás hogyan vált anyagi erővé a — Madácsi elvtárs szavaival élve — frontáttörés óta, csak három adatot írunk ide: 1966- ban 12 milliót fizettek ki a tsz-ben munkabérre; 1967-ban 13,5 milliót — s az idén — élőkalkuláció szerint — meglesz a 15 millió. Az egy tagra jutó átlagjövedelem — ugyanerre az időszakra nézve — 16 500, majd 22 ezer forint lett, s ez utóbbit, az idei aszályos év kiesésed mellett, ebben az évben is elérik. Tóth István József könyvelő, aki a bács- bonsódi szociális otthon bejáratánál fogad, Bent az épületben elpárolog a rossz hangulatom a kedves, vidám öregek láttán. Tihanyi Ernő bácsit 70 évesnek sem nézem, pedig már 86. Ki is hangsúlyozza életkorát, büszke fiatalos külsejére. Húsz évig tanított Vaskúton, Nincs hozzátartozója, így került az otthonba. Már több mint Ihárom éve van itt. — Nagyon jól érzem ma. jgam. Kényelem, tisztaság, kitűnő konyha, rádió, televízió és egyéb szórakozási lehetőségek. Hát kell ennél több? Asztaltársaságához tartozik Bleszics János katymá- ri járadékos termelőszövetkezeti tag, aki eladta a házát és ide vonult be, mert nagyon egyedül érezte magát. — ö még kölök hozzám képest— tréfálkozik Tihanyi bácsi. — Csak 79 éves. Itt van a harmadik társ is, Krékity István Felső- szentivánról. 75 százalékos rokkant. Ő „csak” 72 éves. Éppen ebédelnek. Paradicsomleves, rántott sertésszelet burgonyával, savanyúság. Ez a mai menü — A heti étlapot egyébként külön bizottság állítja össze — mondja a könyvelő. — A bizottság tagjai közvéleménykutatás alapján terjesztik be a kívánságokat a konyhának, amely a menü összeállításánál figyelembe veszi az igényeket. A konyhai nyersanyag beszerzése az egyik gondozott, Rekedt Nagy István feladata, aki büszke arra, hogy valamikor huszár volt, és most is katonásan teljesít minden feladatot. Az otthon évi költségvetése 1 millió 800 ezer forint. Egy gondozott havonta 1500 forintba kerül az államnak, ezzel szemben 400 forintot fizet, ha van jövedelme, ha nincs természetesen ingyenes ellátást kap. A nyáron új részleggel bővült a régi Latinovics kastély, amely 1948 óta — tehát pontosan húsz éve — nyújt menedéket a munkában megfáradtaknak. Az új épület igen szép, modern, — Nagyon jól érzem itt magam — bizonygatja Tihanyi Ernő bácsi. világos, korszerű bútorokkal berendezett szobáit, ízléses ebédlő. Jelenleg 146 gondozottja van az otthonnak. Jövőre kibővítik a konyhát és rendbehozzák a parkot. Jóízűen fogyasztják a finom ebédet. 51, Éppen elég a jól átmelegített talaj, hogy a légköri hideget megállítsa. Ez pedig lehetséges. Sőt nagyon is lehetséges. Régi vulkánkráter! Meleg források vagy valami ehhez hasonlók. A földközeli levegőréteg hőmérsékletét tehát két tényező egyenlíti ki: a föld hőkisugárzása és a légkör lehűlése. Világos ... Az effajta kombináció még itt a távoli északon is megjavítja az éghajlatot és a mérsékelt égövéhez közelíti. Mikroklíma! Miután Orocsko hangosan felépítette ezt a feltevést, még füttyentett Is. Észrevehetően vidámabb lett a hangulata és még a fájó oldaláról is megfeledkezett. Elindult az erdőbe. Egyre jobban elbűvölte a kedves és furcsán Ismerős természet, amelyben megtalálta dél és az északi taiga növényzetét egyaránt. Vörösfenyőkkel, cédrusokkal és fenyőfákkal elég ritkán találkozott, s főleg kisebb csoportokkal. E sötétzöld óriások között szorongtak a nyírfák, nyárfák, topolyafák, vörösberkenyék, fagyai- és mogyoróbokrok, borókafenyők, amelyeket a vadszőlő hosszú, vékony indái fontak keresztül-kasul. Az apró fekete szőlőszemek még nem hullottak le róluk. Vastag fürtök függtek mindenfelé, s nem lehetett tudni, hogy azokon a szőlőindákon teremnek-e, amelyek teljesen behálózták a „főbérlő” fa ágait, vagy pedig a cédrus-nyírfalige- tek termékei. A tisztásokon, mint szürke tenger susogott az embermagasságú nádtippan. A savanyúfű sortéként borította a földet. Sokfajta füvet termő rét húzódott itt, amely el- gyönyörködtetne minden falusi embert a nagyszerű szénatermés-kilátással és virágzáskor a szép látványnyal. De az igazi meglepetés még hátra volt. Orocsko kiért a tóhoz. Alighanem ez volt az a tó, ahová Luka Lukics horgászni járt. Az agronómus nem azon csodálkozott, hogy ilyen könnyen rátalált a tóra, hanem azon, hogy a horgász milyen sok füvet összetiport a parton. A partmenti sás között tíz lépésenként le volt tiporva a fű, letaposva a növényzet, mintha Luka Lukics mielőtt horgászbotjával leült, körbejárta volna az egész partot. A tó partján terebélyes fenyőfák árnyékában sárga falként meredeztek a páfrányok. Az agronómus annak idején Szuhumiban banánokat látott. Milyen eredeti levelei vannak ennek a trópusi növénynek! Szélesek, tömörek, szélük kissé felfelé görbül, hosszuk eléri a két, sőt annál is több métert, s legyezőként veszik körül a fát, sűrű árnyékot teremtve. Az agronómus a páfrányt bámulta és a banánra gondolt. A karvastagságú száron köröskörül csaknem kétméteres cakkos levelek nőttek. Dér csípte ízeik lefelé konyultak. A spórafészkek barna foltjai sorjáztak a leveleken. A páfrányok magassága elérte a három métert! — Mik ezek? — tört fel a szó hangosan az agronómus ajkán. — A paleozoikum képviselői? Devonkori erdők? Ügy látszik, kezdek semmit sem érteni... Honnan kerülnek ide a geológiai ókor növényei? Nálunk már rég bokros fűfélékké változtak..: Félénken pillantott a tóra és suttogva így szólt: — Azon sem csodálkoznék, ha innen most egy mezosaurus agyaras feje bukkanna ki a vízből... Ám nem a tő felől leselkedett rá a veszély. A zöld sással övezett nyugodt, sötét víz tiszta és mozdulatlan volt. De ha az agronómus e pillanatban megfordulna, biztosan észrevenné azt a nagy barnamedvét, amely alig tíz méternyire a háta mögött a vadmálna- bokrokban nyugodtan csemegézik. A medve már rég megpillantotta az embert, de számára közömbös volt a soha nem látott idegen megjelenése. Mi több, mintha mókásan szívta volna be a levegőt, orrát ráncolta és brummogott egyet. Méghozzá a legislegbarátságo- sabb módon. Aztán ismét folytatta békés munkáját.; Hátsó lábaira állt, mellső mancsaival magához vonta a málnabokrot, egészen orrához közelítette, s csámcsogva, nagy élvezettel kapdosta be az érett málnaszemeket. Közben sűrűn pislantott elcsendesült szomszédjára, mintha csak invitálni akarná egy kis nyalakodásra. De Orocsko, akit lenyűgözött a páfrányok látványa, nem látta a medvét. Dörmögött még valamit a geológiai rejtélyekről, aztán visszafordult. — Ha-hó, ha-hó! — hangzott fel a közelben. — Orocsko! — kiabált Hvataj- Muha, a sűrű bozótoson keresztülgázolva. — Itt vagyok! — kiáltott vissza az agronómus, s abban a pillanatban észrevette a medvét. — No tessék!... Az ijedtségtől elszállt minden ereje, s leült a nedves földre. Réveteg tekintettel bámult a vadra; A talpaskoma furcsán viselkedett. Ahelyett, hogy nekiment volna a jövevénynek, vagv ijeszt ősképpen ráviosorgott volna négy lábra ereszkedett és imbolygó léptekkel, de mél- ságteljesen odacammogott a agronómushoz, ráérősen körülszaglászta, bekecséhez dörgölte bundáját és szintén leült, (Folytatjuk) Az otthon tíz holdnyi szántóföldjét, kertjét a gondozottak művelik. Hizlaldájuk, baromfitelepük is van, melyek hozzásegítenek a jobb konyhai ellátáshoz. Csendes, békés, nyugodt öregkort áraszt a környezet. Esténként az öregek csoportokba verődve ki-ki a maga szórakozását éli. A férfiak olvasnak, kártyáznak, tv-t néznek, rádiót hallgatnak, az asszonyok inkább kézimunkáznak, vagy beszélgetnek. Régi, megszépült történeteket mesélnek fiatalkorukról. K. S. Közületiek, magámépít- tetők részére, raktárról, azonnali szállításra ajánlunk szabványtól eltérő minőségű parkettát tölgy-, akác-, bükkfafajokban, megegyezéses áron. 20—40 százalékos engedmény. Épületasztalosipari és Faipari Vállalat, kiskun- halasi gyár, Felsőipartelep 1. 9137
