Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-30 / 281. szám

fl korai seriilikor problémái Á műbőrcsizmák ápolása Alig van család, ahol ne okozna komoly gondot a korai serdülőkorban levő gyermek. Sokan értelmet­lenül és türelmetlenül állnak szemben ezen élet­kor jelenségeivel. Parázs viták forrása A serdülőkor korai sza­kasza (a prepubertás) fi­úknál általában 10—12 éves korban, lányoknál általában egy évvel ha­marabb kezdődik. A hir­telen növés, a végtagok megnyúlása a külső lát­ható jelei. A kezek, lá­bak a törzshöz képest na­gyobbak lesznek, s a gyermek szinte nem tud velük mit kezdeni. „Ügyetlen” lesz. Az ilyen értelmű „balkezességet” semmiképpen sem szabad megróni, mivel a serdülő nem tehet róla. Ebben a korban egyéb­ként a tanulók rendkívül érzékenyek, s bizonyos 'hangulati bizonytalanság jellemzi őket Ugyanak­kor növekszik bennük a mindent bíráló, kritizáló hajlam. Természetesen szüleiket sem kímélik. Már nem mindenben fo­gadják el a véleményü­ket, s bizony a hibáikat is észreveszik, s nem egy­szer a szemükre is vetik. Ebből gyakran parázs vi­ták támadnak, s ha nem vagyunk eléggé tapinta­tosak, megértőek gyer­mekeinkhez, akkor egész életükre is elidegeníthet- jük - őket magunktól. A következetesség, az igaz­ságosság, a becsületesség, a tudás, a jó humorérzék,, mind olyan „vonzó tulaj­donságok”, amelyeket a serdülő gyermek tisztel és becsül. A harmónia létszükséglet Nagyon fontos az is, hogy a serdülő mit lát otthon az apa és az anya házastársi viszonyában. Az apának az anyával szemben tanúsított visel­kedése egész életére ki- hatóan meghatározhatja a fiúgyermek viselkedését a lányokkal, később a saját feleségével szemben is. Ugyanez áll az anya és lányok viszonylatában is, a férfiakkal szemben. A harmonikus családi életre olyan szüksége van a ser­dülő gyermeknek, mint egy falat, kenyérre. A serdülőkor korai és későbbi szakaszára is jellemző a titkos, vagy nyűt kalandvágy. Külö­nösen fiúknál gyakran előforduló dolog. Ne ne­vessük ki, ne csúfoljuk ki érte a gyermeket, mert ez a gyermek felnőtté vá­lásának, önállósulási tö­rekvésének első jele. Már keresi, kutatja a helyét az emberi társadalomban, s valami olyat kíván ten­ni, ami már nem „gye­rekes”. Ezért olvas szíve­sen kalandos és tudomá­nyos-fantasztikus könyve­ket is. Komolyan véve, megértéssel próbáljuk reá­lis mederbe terelni ka­landvágyát A korai serdülőkor egyik jellegzetessége a másik nem iránti érdek­lődés. Ez kezdetben elkü­lönülésben nyilvánul meg, sőt fiúknál nem egyszer agresszivitásban a lányok­kal szemben (kötekedés, verekedés). Később azon­ban éppen az ellenkezője következik be. A fiúknál különösen, megnő az ér­deklődés a szexuális kér­dések iránt. Könyvekben, képekben, filmekben ezt figyelik meg elsősorban. Ilyenkor nagy szükség van a fiúnak az édesap­jára. És ha a fiú és az apa között őszinte, baráti a viszony, akkor az itt felmerülő problémák is a maguk módján torzítás nélkül oldódnak meg. A lányok serdülése rendszerint nem okoz annyi problémát, mint a fiúké. A korai pubertás­ban ugyan rendszerint ők is elkülönülnek a fiúktól, de ezzel együtt egyesek iránt mégis titkon rajon­ganak. A barátnők ezt meg is tárgyalják egymás között. Náluk is csökken a felnőttekkel szembeni nyíltság, s éppen ezért na­gyon szükséges, hogy itt elsősorban az édesanyák alakítsanak ki nyílt, őszin­te kapcsolatot gyermeke­ikkel. A szülőknek vigyázni kell a lányok különösen hullámzó kedélyállapotá­ra, ami fokozott érzé­kenységben, sértődékeny- ségben, s könnyen sírás­ban jelentkezik. Az is köz­ismert, hogy némelyik ka­maszlány mindenen ne­vet, komolytalan minden dologban, tanulásban is. Vannak, akiknek köz­ponti érdeklődésük a fiú, a szórakozás, a tánc. Figyelemmel, megértéssel A nagymérvű technikai, tudományos és kulturális fejlődés, nemkülönben a városiasodás következté­ben is, ma az egész vilá­gon hamarabb következik be a serdülés kora, mint régen. Ezt a tényt a szü­lőknek is nagy figyelem­mel és megértéssel kell kísémiök és kezelniök. A serdülő gyermek nevelé­se, a vele való törődés nem könnyű dolog. Ta­pintattal óvjuk a kama­szodó gyermeket minden olyan lelki megrázkódta­tástól, ami egész életére, a családhoz, az embertár­saihoz való viszonyára is károsan hathat. A kama­szodó gvermek olyan ér­zékeny tükör, aki nem­csak mindent észrevesz, de könnyen össze is tö­rik. Balogh Béni 68. A házigazdának szappan­ja is volt. Maga főzte a kő- száli kecske faggyújából és hamuzsírból. Érthető hát, hogy az átélt izgalmak, a pompás fürdő és bőséges vacsora után, amelybe a vendégszerető házigazda minden tiltakozása ellenére Luka Lukics is beleadta tu­dományát, kutatóink úgy aludtak, akár a tej. Csend volt a házban. Sár­ga fénnyel égett a faggyú­mécs és megvilágította az alvókat, valamint Szpe- ranszkijt. az egyetlent, aki nem aludt. Felhasználjuk a csendet, amely a házban honol, hogy röviden beszámoljunk Szpe- ranszkijról. 1885-ben született Péter- várott egy kishivatalnok családjában. Elvégezte a gimnáziumot, beiratkozott az orvosi egyetemre, s an­nak elvégzése után a ki­emelkedő tehetségű fiatal­embert az egyetemen fár­tották, hogy felkészülhes­sen tanári hivatására. 1914-ben letartóztatták, mert tagja volt a bolsevik pártnak. A tárgyaláson ki­derült, hogy ő és Ivanov egy elég nagy szervezet élén álltak. Mindkettőjüket Szibéria úgynevezett „igen távoli vidékére” száműz­ték. Mint ahogy azt az ol­vasó Ivanov feljegyzéseiből már tudja, 1920-ban mind a ketten elhagyták szám­űzetésük helyét, geológu­saink pedig 1947-ben talál­tak rá Szperanszkijra. Te­hát most hatvankét éves. Persze, megöregedett. De azért ereje teljében van még. Szperanszkij magas, szé­les vállú, tagbaszakadt em­ber volt, amolyan vasgyúró. Hozzá kell tenni, hogy rá- illett a híres mondás: „Bu­rokban született.’’ Jóllehet akaratán kívül a termé­szet ölén élt állandó mun­kában, távol mindenfajta fertőzés veszélyétől. Észak tiszta levegőjén, nem is­merte a dohányt, az alko­holt, a városi zajt és füs­töt. Persze a remeteélet­től idegenkedik az ember. Az emberekkel való érint­kezés hiánya károsan hat a természetünkre. De Szpe­ranszkij magányában is mindig az emberiségért élt és annak érdekeit tartotta szem elptt. S ez mentette őt meg. Csupán ősz haja és sűrű, ősz körszakálla em­lékeztették korára, de alak­ja, járása, hangja és nagy kék szemének ragyogása hatalmas akaraterőről ta­núskodtak. Szperanszkij kecskebőr­ből varrott ruhát viselt. Lá­bán bőrbocskor, fején szőr­mekucsma. Bekecsét és nadrágját szőrméjével ki­felé fordítva hordta. S mindezt ő maga varrta. Tűt, helyesebben árt ké­szített csontból, inakból fo­nalat szárítani, már nem is volt olyan nehéz dolog. Az öreg tehát nem aludt. Az asztalnál ült. Lába előtt a bőrökön kényelmesen fekve aludtak az emberek. Emberek!... Csaknem har­minc éve nem, látott em­bert. Már-már kezdte el­A műbőrből készült női csizmák nemcsak annak köszönhetik népszerűsé­güket, hogy divatosak, s felveszik a versenyt a ha­sonló bőrlábbelifekel, ha­nem annak is, hogy jóval olcsóbbak azoknál. Ha a műbőr sok tekin­tetben meg is közelíti a természetes bőr tulajdon­ságait, egészében nem éri el azokat. Például páraát­eresztő képessége nem tö­kéletes, hosszabb viselés után nyirkossá lesz benne a láb. Ezért nem ajánla­tos egész nap a lábon tar­tani. Zárt helyiségben kü­lönösen egészségesebb ci­pőt hordani. A nyirkosság (hidegérzet) sokkal - ke­vésbé tapasztalható, ha műszálas harisnyák he­lyett gyapjú, pamut, vagy flór harisnyát viselüpk hozzá. Az anyag kellemes, puha fogása abból adó­dik, hogy hármas rétegé­nek egyike rendszerint habosított, szivacs-szerű műanyag. A habszerkezet érzékeny a gyűrődésre, ezért nem szabad a csiz­ma szárát élesen megtör­ni, mert mély ránc kelet­kezhet rajta. A műbőr kályhánál va­ló szárítása kifejezetten káros. (Nem tűri ezt azon­ban a bőrlábbeli sem.) Használat után kitömve, száraz, levegős helyen szárítsuk és tároljuk a csizmát. így nem károso­dik az anyag, nem veszti el a formáját sem. A cipőkrém árt a műbőrnek, a vegyianyagok megtá­madják. A helyes tisztítá­sa egyszerűen: langyos, szappanos víz. Utána puha ronggyal töröljük száraz­ra. így sokáig megtartja felejteni az emberi hangot, nevetést... Mennyi sok érdekes dolgot meséltek neki már az első napon ezek a váratlan jövevé­nyek! Milyen egyszerűek, magabiztosak, Joátrak! Még a kisfiú is. Ä forradalom után felnőtt nemzedék... Szperanszkij szeme har­matos lett. Borisz, mielőtt elaludt volna, egy könyvet adott neki, amelyet titokban ma­gával hozott a barlangból: — A kedvencem ... Ol­vassa el. Szperanszkij hálásan fo­gadta a könyvet és mohón kezdte lapozgatni. Csendes Don. Solohov. Szerzője ne­vét nem ismeri. De a re­gényben leírt események lebilincselőek és az öreg feszült érdeklődéssel olvas­sa a könyvet ­Éjszaka van. Szperansz­kij még mindig nem al­szik- felajzotta ez a talál­kozás és a könyv. Néha fel­néz a könyvből és új bará­taira pillant. Feláll és gon­dosan megigazítja Pétya vagy Borisz fejealját, meg­vizsgálja, nem húz-e a hi­deg az ajtó felől Orocskó- ra, aki derékfájására pa­naszkodott. Aztán megiga­zítja a kanócot, ismét leül az asztalhoz és feszülten olvas reggelig, mert nem akar aludni. A polgárhá­ború jelenetei bontakoznak ki előtte: kínban és harc­ban formálódik az új, is­meretlen társadalom... * Napkeltekor nevetés csendült fel. Borisz és Pé­tya a jóízű alvás után mo­sakodni ment a patakhoz és visszatérőben vidáman kurjongatva futásnak eredt az enyhén hideg levegőn. Luka Lukics ragyogott a boldogságtól: a kráter gaz­dája megmutatta neki élés­kamráját. Szakácsunk ta­lált ott hagymát, fokhagy­mát, különféle húsokat, ha­lakat, gombákat, sőt még... savanyú káposztát is, ame­lyet az öreg élénkpiros áfo­nyával és apróra vagdalt sárgarépával ízesített. — Nagyszerű házigazda maga — mondta elismerőn Luka Lukics. — Még a gombát is besőzta. Ezek a legjobb gombák. Hát a sót hol vásárolta? Talán van itt egv szövetkezeti bolt? — Nincs — mosolygott kedélyesen Szperaszkij. — Boltunk nincs és az első időben bizony sokat szen­vedtem a sóhiánytól. Az­tán ráleltem a sziksóra, a kőszáli kecskék vezettek oda. ezzel aztán megoldódott a sóproblémám. (Folytatjuk) színét, fényét is a kedvelt műbőrcsizmánk. B. L i HÉTFŐ: Burgonyaleves, pa­rajfőzelék, rántott tojás, al­ma. KEDD: Zöldbnbleves, alföl­di tüskéshús, saláta. SZERDA: Hamis gulyásle­ves, tejfölöskocka, befőtt. CSÜTÖRTÖK: Gombaleves, párolt sonka burgonyapüré­vel, saláta. PÉNTEK: Sárgaborsóleves, túrósnalacsinta, alma. SZOMBAT: Marhapörkölt burgonyával, vágott savanyú­ság. VASÁRNAP: Zöldségleves, grízgaluskával, töltött csirke, burgonyapüré habosra kike­verve, őszibarackbefőtt, ope- raszelet. RÁNTOTT TOJÁSOK: 4 személyre hozzávalók: 4 db tojás, 5 deka sonka, 1 dl tej­föl. Panírozáshoz 1 db tojás, 5 deka liszt, 6 deka zsemle- morzsa és zsír a kisütéséhez. A tojásokat keményre főz­zük, a tetejét mindnek le­vágjuk, sárgájukat kikapar­juk és átpaszírozzuk. Hozzá­tesszük az apróra felvágott sonkát és tejföllel elkeverjük. Ezzel a masszával a tojáso­kat megtöltjük, majd bepaní- rozzuk, bö, forró zsírban megsütjük. ALFÖLDI TÜSKÉSHŰS: Hozzávalók: 4 darab 13 dekás szűzpecsenye, 4 szelet 2 dekás füstölt szalonna, 10 deka vö­röshagyma, fél deka szegedi pirospaprika, só, 15 deka liszt, 1 nyers tojás, 6 deka zsír. A füstöltszalonna-szejeteket bevagdaljuk és a 6 deka zsír­ban világospirosra megsütjük, a zsírból kivesszük és félre­tesszük. A visszamaradt zsír­ban 10 deka finomra vágott vöröshagymát világos pirosra hevítünk és a pirospaprikával összekeverjük. Egy deci víz­hozzáadásával felforraljuk, a puhára sütött sertéssülteket belehelyezzük, megsózva, le­takarva mindaddig pároljuk, míg megpuhult. Ezután IS de­ka lisztből, 1 tojásból galus­kát készítünk, hozzászaegat- iuk, letakarva pároljuk. Tála­láskor a füstölt szalonnából készült kakastarajokat a te­tejére tesszük és úgy adjuk az asztalra. OPEKA-SZELET: ‘Hozzáva­lók: 25 deka margarin, 55 de­ka liszt, 25 deka cukor, 2 de­ci tejföl, 1 sütőpor, só. 15 deka dió, 3 deka mazsola. 10 deka morzsa, egy kávéskanál rum. pici fahéj, szegfűszeg és eitromhéj. A lisztet a margarinnal összemqrzsoljuk, belekeverjük a sütőport, kis sót. 10 deka cukrot és 2 deci tejfölt, s az egészet összegyúrjuk. Két ci­póba formáljuk és pihentet­jük. A diót ledaráljuk, hoz­zákeverjük a mazsolát. a morzsát, a maradék eiikrot, a fahéjat, a szegfűszeget, a eitromhélat és a rumot, s ke­vés vizet adunk hozzá. A tésztát kiovűiHuk. zsí­rozott tepsibe tesszük, a töl­teléket rákenjük. maid a másik részt Is kinyújtjuk és tphodtluk: viliágéi megszu-- káliuk és kisütjük. Ha kisült, kockám vágjuk, cukorral hintve tálaljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom