Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-29 / 280. szám
1968. november 29, péntek 5. oldal Szabó Attila elvtársat kerestem a dunavecsei járási pártbizottságon. Hozzáteszem, nem emlékeztem már, melyik is az a Szabó elvtárs. — Szabó elvtárs? ... Ott van, az a szobája — mutatott az emeleti íolyosó végébe a gondnoknő. Magas, nyúlánk, komoly fiatalemberrel találkoztam a mondott helyiségben. Beszélgetni kezdtünk. Pár szó után kiderült: ő Szabó Tibor járási KISZ-titkár. Szabó Attila a folyosó ellenkező végében lakozik. Azért maradtam. Érdemes volt feljegyezni a „véletlen” adta riportút tényeit. Egy kezdeményezés „bölcsőjénél” jártam. Újszerű, életrevaló, s még „Véletlen” riport nem hallottam ilyenről. Szabó Tibor mint legfrissebb eseményt újságolta: — Építve a közös Petőfi- hagyományokra is, együttműködést kezdtünk a kiskőrösi járás KlSZ-bizottsá- gával. — Közelebbről? — Megismerjük kicseréljük munkamódszereinket, s munkánk stílusát is kölcsönösen módosítjuk, csiszoljuk, finomítjuk... Ki mit tud — mint újat — átadni-átvenni... — Egy kis költőiséggel tehát amolyan „szervezeti kooperációnak” is nevezhetnénk ezt az új ötletet? Bizonyára volt már valami precedens ilyen együttműködés hasznosságára? 1600 belföldi turista Diákvonat Lengyelországba Eredmények, tervek az EXPRESSZ megyei kirendeltségén Befejezte évi programját az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Bács-Kiskur megyei kirendeltsége is Vezetőjét, Tóth István* azért kerestük fel, hogv megtudjuk, milyen eredménnyel zárják az ide’' évet, s milyen terveik van nak jövőre? — Csaknem ezer fiatal jutott el megyénkből az idén külföldre az „Expressz” által. — Milyen belföldi kirándulásokat szerveztek? — Főként országjáró túrákat. Nógrádverőcén, Ba- latonakaliban és Földváron üdülőink vannak, ahol egy hétre minden jelentkezőt el tudunk helyezni. Belföldi társasutazáson ezerhat- százan vettek részt a megyéből ebben az évben. — Milyen kezdeményezéseket terveznek jövőre? — A csoportoson kívül bevezetjük az egyéni utaztatást is. Fő célunk azonban továbbra is a közös rendezvények lebonyolítása marad. Áprilisban újra indítunk béke és barátság vonatot háromszáz fiatallal az NDK-ba. Az útvonal: Lipcse, Drezda, Weimar lesz. — Miért éppen áprilisra tervezik ezt a kirándulást? — Szeretnénk, ha jövőre több mezőgazdaságban dolgozó fiatalt vihetnénk el, a főszezonban viszont ők nem érnek rá kirándulni. — Hova terveznek még külföldi utazást? — Jövőre is valamennyi szocialista országba, csaknem egész Európába, ezenkívül Egyiptomba, Japánba, Tuniszba. — Üjdonság? — A diákkülönvonat, amelyet az országban mi indítunk először, s szeretnénk hagyományossá tenni. Célunk, hogy a tanulókat, tehát a keresettel még nem rendelkező fiatalokat is elvigyük legalább a szocialista országokba. Jövő júliusban Lengyelországba indulunk háromszáz diákkal. Az egyhetes kirándulásra máris kétszáz jelentkezőnk van! K. K. — Igen. A forradalmi ifjúsági napok március 15-i eseményeit együtt rendeztük a dunaújvárosiakkal, ök voltak vagy hatszázan, a mi járásunkból meg négyszázan ... A ráckeveiekkel 1968-ban szerveztünk közös járási ifjúsági találkozót. Mi mentünk át mintegy kétszázan Dömsödre ... Most a kiskőrösiekkel kezdődik a kapcsolat, de ez hosszabb távra, s mint említettem, módszerbeli, munkastílust is kölcsönösen befolyásoló együttműködésre is szól... Indulunk az zal, hogy közös, egyhetes titkári tanfolyamot tartunk. — Hallhatnék arra példát, miben tanulhatnak egymástól a két járás KISZ- bizottságai? — Mi néhány jó tapasztalatot, kipróbált módszert tudunk átadni a kiskőrösieknek az úttörőmozgalom hatékonyabbá tételére — tőlük viszont a klubmozgalmuk színes, eleven gya korlátát „leshetjük el” it teni hasznosításra. Tőlünk a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok munkaversenyének szervezésében kaphatnak tanácsokat —, szép sikere volt az állami gazdaságok ifjúsági silózó munkacsapatai közötti versenynek, amit mi indí tottunk el a megyében —, s vannak jó hagyományaink arra is, hogyan építsünk ki igen gyümölcsöző kapcsolatokat a társ- és tömegszervezetekkel — vagy — ismét más terület — a hazánkban tanuló külföldi fiatalokkal... Aztán arra tért rá Szabó Tibor, milyen segítséget jelent a dunavecsei járás ifjúsági életében, ha a kiskőrösiek elmondják, bemutatják, hogyan lehet érdekes, mozgalmas ifjúsági társadalmi, mozgalmi életet kialakítani a klubokban, milyen programokká’ válnak valóban ifjúságivá — az ifjúsági presszók ... Bizonyára érdekes lesz az is, ha — mondjuk —- fél esztendő múltán megismerjük a „kooperáció” első eredményeit Tóth István Tízéves a Kecskeméti Fotoklub Egy ködös őszi vasárnap, 1958-ban történt. Csaknem harmincán gyűltek össze az SZMT székhazában, hogy megalakítsák a Kecskémé i Fotoklubot. Az alakuló ülésre a Magyar Fotóművészek Szövetsége is elküldte képviselőjét. Az amatőrök szervezett fotoélete azonban nem ekkor kezdődött a megyszék- helyen. Már a 30-as években figyelmet keltő eredményeket értek el a kecskemétiek. Az új klub megalakulása után tehát az korábbi jó tapasztalatok fel- használásával indult a munka Klubesteket tartottak, technikai és esztétikai előadásokat, vitákat rendeztek. Különösen sokat dolgozott Mátis Kálmán elnök, továbbá olyan tapasztalt amatőrök, mint Bajtay Ferenc, Lóránd Nándor és Palkovits József. A klub akkori titkára, Juhász Albin pedig a kiállításokon való részvételt szervezte nagy buzgalommal. Egy év múlva már nemcsak a hazai, hanem a külföldi kiállításokon is szerepeltek a tagok képei. Mátis Kálmán festőművész-tanár, amatőr fotóművész és filmes nem sokáig állhatott a klub élén, 1960. január 4-én elhunyt. Vincze János: Portré Dezső Pál: A város peremén 67. így hát éhen már nem laihattam. Volt már otthonom ez a gerendaház. amelyben tartózkodunk, ka- •ámom a mammutjaim és i kőszáli kecskéim számára, sőt veteményeskertem is. amelybe az első tavaszon káposztát, sárgarépát, céklát, krumplit és retket ülhettem. Persze ma sokkal nagyobb, mint akkor volt; az első esztendőben csupán agy kis talpalatnyi megművelt terület volt. Barátságom a mammutpkkal és a többi állatokkal1 védelmet jelentett a számomra, sőt segítséget is a fizikai munkához. Ellenségem, az orrszarvú kimúlása pillanatáig igyekezett elkerülni a kráternek ezt a részét. De leszámoltam a ragadozó farkasokkal is, amelyek minden tekintetben veszélyeztették gyámoltjaimat: gödrökbe csalétket tettem, s csapdába csaltam őket. Életem ezzel rendes kerékvágásba lendült. S ekkor hiányérzetem támadt. Már nem elégített ki az a tudat, hogy saját magamra dolgozom, valami rendkívül nagy, fontos munkára vágytam. A szokatlan körülmények, amelyek közé kerültem, tudományos kíváncsiságot ébresztettek bennem. Nagyon szerettem volna alaposan tanulmányozni az életet ebben a csodálatos, bezárt világban, hogy új adatokhoz juttassam az embereket azokról a tényekről, amelyeket a tudomány egyelőre csak fel-' tevések, vagy többé-kevés- bé megalapozott hipotézisek formájában ismer. Ez töltötte ki aztán kényszerfogságom hosszú-hosszú éveit. — Tudom —, folytatta Szperanszkij sietve, amikor látta, Borisz élénk mozdulatát — azt akarja megkérdezni, milyen volt a lelki- állapotom, reménykedtem-e abban, hogy kiszabadulok innen, kétségbeestem-e avagy egyszerűen megbékéltem a sorsommal, és éltem, ahogy éltem, csak ne haljak meg? így van? Ezt akarta kérdezni? — Igen — vallotta be Borisz és rendkívül meglepődött, hogy ez az ember, aki hosszú életének felét magányosan élte le, nem érintkezett emberekkel, mégis megőrizte eszének elevenségét és kitalálta az ő gondolatait Szperanszkij kis szünet után válaszolt. Huszonhat esztendő — mondta —, nagy idő. Volt időm a reménykedésre is és a kétségbeesésre is. És az a jó, hogy váltogatták egymást Egyetért azzal, hogy én csak a csodában reménykedhettem? Ez pedig ostobaság lett volna. Kétségbeestem-e? Természetesen, voltak pillanatok, amikor kétségbeestem. Azt hiszi, könnyű dolog éveken át ülni a természet ölén és tudni azt, hogy soha sem láthatom már, ami oly kedves nekem, amiért éltem? De nem lehettt túlságosan nagy ez a kétségbeesés, különben aligha akadtak volnem rám. mint élő emberre, bunda E nap összes nem Ezek szerint tehát megbé- mindennapi élménye még kéltem a sorsommal Csak eggyel gazdagodott, amely ezt ne mondja. Megalázó, igen fontos a jó alváshoz, aljas dolognak tartom, ami- mégpedig a fürdő. A házikor az ember beletörődik a gazda szigorúan betartva az sorsába. Én dolgoztam! Fel- az oroszos vendéglátás lég- jegyzéseim gazdagítják jobb hagyományait, beve- majd a tudományt. Ép- zette vendégeit a fürdőbe, pen ez a tudat segített Igen, igen. egy igazi fürdőlegyőzni kétségbeesésemet, be, amelyben forró víz, gőz, amely néha, gyenge pilla- és illatos fűzfavesszők vol- nataimban elfogott. S ez a tak. Csak az az olvasó, aki tudat más jellegűvé tette már hetekig bolyongott a a reménykedésemet. Nem téli tajgában, felöltözve számítottam csodára, amely hált a hideg ég alatt a füs- megmenti a személyemet, tölgő pásztortűz mellett, is- de biztos voltam abban, métlem, csakis az az olvasó hogy előbb-utóbb eljutnak érti meg, mit jelent a forró az emberek ebbe a kráter- fürdő! be, megtalálják feljemé- Luka_Lukicg fel_felny5_ seimet. e olvassák azokat, gyönyörűségtől, ami‘„SS Ljubimov olyan ,5zt tai »aratom. zölgő hátát veszőnyalábbal! — Engedje meg, hogy volt elég forró víz. A für- megszorítsam a kezét — szó- ^őt a természettől ingyen lalt meg halkan Borisz. kapott meleg fűtötte: a Mindnyájan az öreg koré sziklafalból buzogott a gyűltek. Elbeszélése ezzel forr5 vizű forrás. A kőből véget ért. Már későre járt. rakott tűztér csak a gőzidőnként hónapokra meg- művészi érdeklődésük fej- Ekkortól fogva kezdőd- szűnt a szervezeti élet. lesztését is. Hasonlóképpen tek az anyagiakkal és a A folytonos vándorlás akadályozta az utánpótlást helyiségekkel ^ kapcsolatos miatt a fiatalokat volt a az anyagiak hiánya Ez szüntelen gondok. Tíz év legnehezebb megtartani, ugyan országos gond az alatt nyolcszor változtatta holott a klub fbntos fel- amatőr fotózásiban, de a helyét a klub. Ez azzal járt, adatának tartaná az ifjú- Kecskeméti Fotoklub hosz- hogy a tagok elmaradoztak, ság szépre, jóra ‘ nevelését, szú ideig kivételesen rossz helyzetben volt. Végül, hogy még egy nehézségről ;zóljunk, a klub csak na- lyon ritkán rendezhetett iállítást, hiszen nincs a vá_ osban megfelelő terem. (Ez természetesen nemcsak az amatőr fényképészek szánéra jelent gondot.) Azok az eredmények, amelyeket a klub egy évtized alatt a vázolt nehézségek ellenére is felmutatott, a leglelkesebb tagok ügyszeretetének és kitartó munkájának köszönhetőek elsősorban. Megérdemlik* hogy röviden felsoroljuk a legfontosabb sikereket: 1960-ban már hét hazai és hét külföldön rendezett nemzetközi kiállításon szerepeltek a kecskemétiek, 109 képpel és négy színes diapozitíwal Ebben az évben kilencen nyertek díjat. 1962-ben a kiállított képek száma már 154 volt, s nem egy külföldi kiállításon a magyar anyag fele a Kecskeméti Fotoklubból került ki. (Pl.: 1962 Singapore, 1963 Victoria, 1967 Jaipur.) 1964-ben Dezső Pált a Délkelet-ázsiai Fotóművészek Szövetségének tiszteletbeli tagjává választották. Az idén az eddigi értesítések alapján a kecskemétiektől 143 képet, 63 színes diapozitívet fogadtak el külföldi kiállításokon, s az elhozott díjak száma 14. Évenként a legeredményesebb kiállítók: Dezső Pál, Medgyesi László és Vincze János. Ebben az évben a megyei gyógyszertári központ kultúrtermében kapott helyet a kecskeméti fotoklub. Nőtt az anyagi támogatás is. Most tehát újabb fellendülés várható. Ma, fennállásának 10 éves jubileumán végre biztató légkörben ülhet össze a klub tagsága és remélheti, hogy a következő 10 esztendő még eredményesebb lesz. Krisch Béla XIX. FEJEZET, amelyben röviden beszámolunk Szperanszkijról és gazdaságáról Ezen az éjszakán mindnyájan úgy aludtak, mint a képződéshez kellett. Két- három dézsa vizet ráöntöttek a forró kövekre és a kis fürdőben olyan meleg lett, mint... mint egy fürdőben. (Folytatjuk)
