Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-28 / 279. szám
1908. november 28, csütörtök B. oldal Mikor,,izgalmas a beszámoló? Mi — Ez igen! — adtam vissza a gépelt szöveget Kovács János elvtársnak, a dunavecsei Virágzó Tsz pártalapszervezete titkárának. — Ez őszinte beszámoló. Látható jóérzéssel bólintott rá, s egy kis mosoly kíséretében hozzáfűzte. — Annyira, hogy volt, akinek kicsit zokon is esett ez a nyíltság. Pedig éppen ez a kritikus — az eredményeket is messzemenően elismerő — hangnem tette izgalmassá, érdekessé, hatásossá a vezetőség két esztendős munkájáról szóló összefoglalást. Hadd foglalkozzunk a számadásnak főleg ezzel az oldalával. Hiszen ehhez já- I rult hozzá sok „adalékkal” az alapszervezet tagsága, a taggyűlést, a választást megelőző beszélgetéseken. Reszortosok Bírálták a vezetőség re- szortosait. Nem tartotta helyesnek a kollektíva, hogy meghívók eljuttatásától, bélyegnyilvántartásig, vagy leltárig — sok aprólékos munka a titkárra maradt. Akármennyi tennivalója is volt a termelésben egy-egy reszortosnak, méltánytalan volt olyan álláspont, hogy: „Azért van a párttitkár, hogy csinálja.” — Kapjanak feladatot az új pártvezetőségi tagok, s a titkár tőlük is kérje számon, mit végeztek — vélekedtek az elvtársak. Tartalmasabbá kell tenni a pártcsoportok munkáját is — mutatott rá a beszámoló. A bizalmiak ne csak abban lássák szép tisztüket, hogy kihordják a pártbélyegeket, meghívókat, hanem foglalkoztassák is a pártcsoportot. Beszélgessenek rendszeresen .munkahelyük, területük sajátos problémáiról, hogy az így kialakított álláspontot határozottan tudják képviselni a pártélet különböző fórumain. Ha a pártcsoportban... Sok egyéb példán kívül amellyel mind beszámoló, mind a \ írói szóló jegyzőkönyv szolgál, említsünk cs egyet. Kifogásolják a kommunisták azt a hangnemet, ahogyan egyikmásik gazdasági vezető beszélt az emberekkel. A beszámoló nem említ nevet; ne tolódjék el a vita a kétéves munka értékelése helyett „személyes” ügyekre. De igaza van az újból titkárrá választott Kovács elvtársnak. Ha adott alkalommal, adott helyzetben — brigádban, majorban stb. — valamelyik gazdasági vezető sértő módon lépett fel, s az ottani pártcsoport úgy foglalkozik ezzel, hogy a kommunisták állásfoglalását a szélesebb pártfórum elé tárja — bizonyára elejét vette volna ismétlődéseknek. Persze, ez nem könnyű, nem egyszerű. De kik „harcolják meg” ezt, ha nem a kommunisták — elsősorban? S a pártdemokrácia éppenúgy „ügye” a pártcsoportnak, mint a taggyűlésnek. Sőt az „emberi oldallal” való szüntelen törődés előfeltétele a gazdasági sikereknek is. A hangnem — Annyi jót — túlnyomórészt jót — lehet elmondani a Virágzó Tsz tagságáról, párt- és gazdasági vezetőiről, szakembereiről. Okosan, céltudatosan, nagy hozzáértéssel gazdálkodnak. A tagság szorgalmát, a vezetők szakértelmét bizonyító eredményeket, módszereket tucatszor népszerűsítette — és fogja ezután is — a sajtó. Mellőzzük most ezek felsorolását, hiszen így is elhiszi mindenki, aki a Virágzó Tsz-t ismeri. Nincs hát itt helye — máshol sem ez a célravezető, ahol rosszabbul mennek a dolgok —, hogy parancsolás, gorombaság helyettesítse az emberséges szót. A tagság a gazda, ő társult, vitte be a földjét, eszközeit, ő váltja valóra keze munkájával a kiváló szakemberekkel „megkonzultált” elképzeléseket. Ahol homokból van a főtér... Olyan erővel fúj a szél, hogy szinte fellöki az embert. Nem is igen lehet látni senkit az utakon, csak azok bújtak ki a házak védelmet adó falai közül, akiknek halaszthatatlan a dolguk. A gyerekek azonban fütyülnek az erős szélre, s a tanácsházával szemben a hatalmas térségen rúgják a bőrt. A jól célzott labdákat azonban Ri n o f t tit a Kon Alapvető elvárása ennél fogva is a vezető részéről a kulturált hangnem. — Persze, abban is van valami, amit az egyik felszólaló hangoztatott a taggyűlésen. A kedvezőtlen időjárás miatt nem egyszer volt ideges a légkör, felelősségteljes készenlétre, gyors intézkedésekre volt szükség — terméskiesések pótlása stb. — s könnyebben elröppent a keményebb szó. De ennek így sincs jogosultsága. Hiszen ha csak a fiatalokat vesz- szük, több tucatjával vannak KISZ-tagok és szervezeten kívüliek, akik nappalt és éjszakát egyvégté- ben dolgoztak végig, ha sürgetett az idő. S ha a KISZ-ről van szó, erről az oldalról is érte bírálat a pártszervezetet. Több támogatást várnak.,. Kezdődjék hát a szókimondásra való nevelés a pártcsoportokban, s akkor nem kell vezetőségválasztó taggyűlésig várni ilyen kérdés megvitatásával, mint a hangnem. S ha a pártvezetőség a jövőben is úgy támaszkodik a tagság véleményére, mint a beszámoló készítésekor, könnyebb lesz a kommunisták munkája. Hogy is mondta Kovács elvtárs? — Készíthetek én egymagám, vagy ketten-hár- man a vezetőségben jó beszámolót. De sose tudnám, nem azt hagyom-e ki belőle, ami nagyon fontos lenne a tagságnak? ... Tóth István megcsavarja a szél s viszi, viszi egészen a kukoricásig. Viszi a homokot is. Parányi meteorként süvítenek a szemcsék, itt-ott go- molyaggá alakulva lebegnek egy darabig, aztán újra a szelek hátára kapnak és vágtatnak a szétnyitott mezőkön. Nem is tudom, hogy merjem-e községnek nevezni Zsanát, mert bár köz- igazgatási értelemben _ önálló, mégis annyira szétszórt település, hogy csak az akarat tartja össze, csak a felfelé törekvő szándék alakította ki a körülbelül két holdnyi homokos főtér körül a központot: tanácsháza, művelődési ház, kocsma, posta, tűzoltószertár — és kész. A templom kívül esik mindenen. Félre húzódva, bátortalanul emeli szürke tömegét az alacsonyan szálló felhők felé. — Tizenötezer hold a község közigazgatási területe. Valamivel több, mint 1800 ember él itt a környéken, de a falunak mondható központban csak néhány száz — mondja Laj- kó Lajos vb-titkár, s amint elkezdi sorolni milyen kommunális beruházásokat akarnak megvalósítani az évi 400 ezer forint fejlesztési alapból, úgy érzem, korrigálnom kell előbbi kételyeimet: Zsana mégiscsak község. Az idén orvosi lakást, rendelőt akartak építeni. Már el is készült a terv, de módosítani kell. A Kiskunhalasi Faipari Ktsz azonban így is vállalta, hogy 1969-ben elkészíti. — Még a tanácsválasztásokat megelőző jelölő gyűlésen vetődött fel a lakosságnak ez a kérése. Jelenleg ugyanis heti két alkalommal jön ki orvos, két hete fogászati rendelés is van, de mindez kevés: sok a beteg és egy szoba van mindössze. Hadd „dicsekedjek” tovább — tréfálkozik a fiatal vb-titkár és már mondja is, hogy tavaly fejezték be a vízmű építését, ami 450 ezer forintba került, csaknem egy kilométeres vezetéket fektettek le. Óvodánk nincs, nem is építünk addig, rmg a község összébb nem húzódik. Az idén núsz házhelyet adtunk el, de csak kevesen építenek a telekre. Két olyan ház is van itt, új házak, amelyeket a tulajdonos bebútorozott — és üresen áll. ■ ■ ■ ■ Zsanán azonban másféle üres ház is található. Az említettek tulajdonosai bizonyára arra számítanak, hogy ha majd megöregszenek, bejönnek a faluba, addig kint élnek a tanyán. A tanácselnöki szolgálati lakás — két szoba, összkomfort, víz, villany benne — azonban bizonyára nem ilyen céllal épült. Ugyanis több, mint egy éve üres. Néhány ablaka kitörve, verebek és galambok röpködnek a szobákban, a szél behordja az összegyűrt faleveleket, homokot, tollat. Nincs tanácselnök Zsanán, legalábbis néhány hete még nem volt. t- Nekünk kellene egy szoba, de fürdő nélkül! 66. Elégedett képükről ítélve a mammutok igencsak örül. tek a vendégeknek. Alig egy hónap múlva pedig már cipelték a gerendákat a házépítéshez és a köveket a kerítéshez. Hát igen. kerítést is kellett csinálnom. Ó, az a kerítés! Látták már: kőtömbökből készült, és három méter magas. A kertemet körül kellett keríteni. Mégpedig a szemtelen orrszarvú miatt. Láttak már kismalacokat, amikor kieresztik őket az utcára? Így valahogy viselkedtek ezek a sok tonna súlyú állatok is. Szörnyen kiegyensúlyozatlanok! Igazi özönvíz előtti vadak. Egyelőre szigorúan betartva a semlegességet éltünk egymás mellett. Útjaink nem keresztezték egymást. Ez a kölcsönös éber figyelés megfelelt az elképzelésemnek. De azt már említettem, csak ideig-óráig. Amikor kiválasztottam egy megfelelő tisztást a házam körül és nehéz munkával megműveltem, másnap már feltúrva, összetiporva találtam a veteményest. Az orrszarvúak munkája volt Útjaink keresztezték egymást, a semlegességet megszegték. Egyszerűen nem tudom, mi vonzotta őket ide. Talán a kihegyezett karóm nyomai amellyel a talajt szántottam, vezették őket arra a gondolatra, hogy zamatos gyökerek rejtőznek a kertben? Még jó, hogy első támadásukat a veteményes ellen a vetés előtt követték el, és így vetőmagvaim épségben maradtak. De mi lesz később? Nagyon kevés vetőmagom volt ahhoz, hogy megkockáztassam a vetést. Ehhez még hozzájön, hogy minden álmom, mint tudják, a földművelés volt. Ekkor ötlött fel bennem a kerítéscsinálás gondolata. De még a kerítés sem lehetett elég garancia a hi- vatlan vendégek ellen. Túlságosan nagy állatok. Mit nekik egy kerítés? Az orrszarvúak továbbra is minden éjjel meglátogatták féltve óvott veteményesemet. Elhatároztam hát, hogy feláldozom egyik töltényemet. Látták már ezt a szörnyeteget? Persze, már kiment a fejemből.,. Hogyne látták volna... Bozontos bőre három centi vastag. Mi annak egy golyó? Akár egy bolhacsípés... Homlokrésze még kevésbé sebezhető. Csak a szeme közé vagy a pofájába szabad lőni. Ehhez viszont egészen meg kell közelíteni, ami gyakorlatilag egyenlő az ön- gyilkossággal. Lesbe álltam. Megbújtam a veteményes kőkerítése mögött és vártam a „vendégeket”. Hamarosan megérkeztek és undorítóan röfögve keringtek a kőfal mentén, keresték gyenge pontját. Az éjszakai sötétség és a szörnyetegek futkározása akadályozta a célzást. Végre az egyik bedugta orrát a kövek közti résen, kezdte lazítgatni a kőtömböket, s egy másodpercre megtorpant. Közvetlen közelből belelőttem. Telibe találtam. A vad a földre rogyott, vére pirosra festette a kerítés köveit. A másik orrszarvú megijedt a dörrenéstől és elfutott. Azóta, immár soksok éve, nem mer idejönni, sem a szemem elé kerülni, jóllehet a legutóbbi napokig sem hagyott fel azzal, hogy kárt okozzon távolabb fekvő földjeimen. No de térjünk vissza a házamhoz. Hamarosan elkészült. Amint látják, nem valami tökéletes, szépnek 6e szép, de száraz, meleg, és szerintem még kényelmes is. Eleinte puskával szereztem magamnak táplálékot. Birodalmamban annyi volt a kőszáli kecske, hogy va- dászásuk nem okozott különösebb nehézséget. Mégis gondolnom kellett másfajta módszerekre is. Karámot készítettem. Először csak két méter magas palánkot csináltam. Kiderült, hogy nem elég magas. A kecskék könnyen átug- rották. Egy méterrel meg kellett emelnem a kerítést. Alig két hónap alatt megvolt a nagyszerű karám, két oldalról palánk vette körük a másik két oldalról meg a sziklafal. Az első tél végén, mint már említettem, nagyon sok hó esett és az állatok ezt bizony megsínylették. Vérbeli kaszássá váltam. Kezemben a késsel, amely a kaszát helyettesítette, és a sáskévékkel, napokon át jártam a nádas és a karám között. Célom az volt, hogy a kőszáli kecskék állandó „ebédlőjévé” változtassam ezt a zugot. Lassan szokták meg a közelségemet nagyon óvatosan merészkedtek be a karámba, de csak jöttek. Egy szép napon bezártam vagy száz kőszáli kecske mögött a karám ajtaját, hogy biztosítva legyen a megélhetésem. A kísérlet sikerült. Most már nyíltan bementem a karámba, takarmányt szórtam szét a havon és figyeltem növendékeim evését. Amikor bizonyos idő múlva a nyájat szabadon eresztettem és csupán néhány növendék állatot és gidát hagy- tam meg magamnak, örömmel állapíthattam meg, mennyire megváltoztak irányomban ezek a félénk állatok. Többé nem kellett vadásznom. Nemcsak a hús, hanem a tej és sajt is mindennapi táplálékom lett. (Folytatjuk) m m m m Elköszönök Lajkó Lajostól és a művelődési ház felé kanyarodom. Pár lépés mindössze a szélverésben tántorgó fálo között. A bejárati ajtón hatalmas plakátról Dobos Attila mosolyog felém. Nézzük, mit hirdet a plakát? Élni tudni kell. Mini operett három felvonásban. A színház szeptember 4-én járt itt ezzel a szirupos valamivel. A zsanaiaknak nem kell különösebben magyarázni azt, hogy élni tudni kell. ók a homok, a szétszórtság, a távolságok ölelésében naponta érzik ezt a kötelességet, ezt a törvényt. Felmerül bennem — töprengve a hirdetés előtt —, hogy kit érdekel az itteni kétkezi munkások közül, mi történik Pintérék budai villájában „napjainkban”? Szabad-e ilyen polgári, mondvacsinált problémákkal „lemenni falura”, felvenni a több ezer forintot s utazni vissza Budapestre. Kik szervezik ezeket a „kulturális eseményeket”? — Az operetteknél telt ház van — mondja Kovács Károly pedagógus, a művelődési ház igazgatója. — Élmény a zsanaiaknak, ha színházat látnak, ha moziba mehetnek. Persze, fokozatosan rá lehet szoktatni a közönséget a komolyabb, tartalmasabb előadásokra is. Ha hiszi, ha nem, egy- egy jó műsorra, még a tíz kilométerre levő tanyákból is eljönnek az emberek. A kocsma előtt kókadt szürke ló áll, rossz nagykabáttal letakarva. A szél kavarja a főtér homokját, meg-meglebbenti a nagykabátot. Kintebb, a tanácsházán túl a szőlő- és gyümölcstermelő közösség barackfáinak ágai fütyülnek, szinte levegő után kapkodnak. A srácok változatlanul rúgják a bőrt, s ha kapuba talál a labda, hatalmas ovációt csapnak. Igen, ők lesznek a holnapi Zsana felnőttel, akik betonnal kötik meg, fákkal, házakkal kényszerítik megmaradásra a homok kalandor szemecskéit... Gál Sándor
