Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-26 / 277. szám

1968. november 26, kedd 5. oldal Élénk, sokrétű munka a népfrontbizottságokban Tettekre válnak m m Üzenet kétezerbe a kongresszusi határozatok Miben tevékenykednek napjainkban a megye nép­frontbizottságai? Erre a kérdésünkre Farkas József a megyei népfrontbizottság titkára tömören válaszolt. — A népfrontkongresz- szuson kitűzött fő feladatok — a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, a szocia­lista hazafiságra való neve­lés, a szocialista erők egy­ségének s a népek közötti barátság továbbmélyítésé­nek szolgálata — megvaló­sítását kezdték el. — Mindenütt azonos a ^menetrend”? — Éppen az az örvende­tes, hogy a kongresszusi ha­tározatok elemzése során — és azt követően — a sab­lonokat kerülve kezdtek munkához a bizottságok. Minden járásban — város­ban — az élet megkívánta tennivalókat vették elő. amelyek sajátos tartalmat adnak tevékenységüknek. Lássuk hát járásonként a legjellemzőbb területeket • Kecskeméti járás; — A megye legnagyobb területű és lakosságú járásában, ahol a népesség 65 száza­léka él még tanyán, egyik legégetőbb problémakörhöz nyúltak a népfrontbizott­ságok. Megvizsgálták és megvitatják, mit kell tenni a kulturális, egészségügyi és kommunális elmaradott­ság csökkentésére, majd felszámolására. • A megyeszékhelyem — Élénk és sokoldalú a nép­front várospolitikai tevé­kenysége, a peremkerüle­tekkel, új lakónegyedekkel való törődés. Gazdag prog­ramjavaslattal segíti a vá­rosi tanács jövő évi munka­tervének kidolgozását • Klsknnfélegyházl Járást — Előtérben a rétegpolitikai munka. Ezen belül is kima­gasló értékű elemzést vé­geztek az értelmiség szere­péről, helyéről — a nép­frontmozgalomban. Nem a számszerűség a lényeges, de a kérdés fontosságát tá­masztja alá az is, hogy négy mezőgazdasági szakember van a járási elnökségben. • Kiskunhalasi járás: — A népfront mezőgazdasági bi­zottsága példásan fogja át a munkaterületét. Lelkes szorgalmazója mind a szak­emberképzésnek, mind a tsz-tagok szakmai fejlődé­sének. Sokat tesz a gyenge termelőszövetkezetek segí­téséért tapasztalatcserék szervezése, szakemberek ta­nácsadása révén. * Bajai járás: — Kezében tartja a tsz-tagok téli tan­folyamainak szervezését, másfelől a községpolitikai tervek kidolgozásához nyúj­tanak értékes, ötletgazdag segítséget a népfrontbizott­ságok. • Kalocsai járást — Külö­nösen sokat fáradoznak a tanácstagok segítésében, a választókkal való kapcso­lat közvetlenné tételében Ez szorosan összefügg az­zal a törekvéssel, hogy a lakosság minél szélesebb köreit nyerjék meg a köz­életi szereplésre, a közös célokért való együttműkö­désre. • Pnnavecsel járás: — A kulturális nevelőmunka, a közéleti demokratizmus fej­lesztése, a közvélemény ak­tivizálása áll a bizottságok munkájának homlokteré­ben. S mint amiben szintén ismertek, a hagyományok ápolásában továbbra is ki­tűnnek. • Kiskőrösi járás; — Itt is egyik „fő profil” a hagyo­mányok lelkes ápolása, a honismereti mozgalom ele­venen tartása. Most a falu- történetek írásának össze­fogása, gyűjtemények, mú­zeumok kialakítása is fo­lyik. Mint távlati ötlet me­rült fel náluk: kiránduló- utakat szervezni azokra a vidékekre, ahol a forradal­már-költő járt: „Petőfi út­ján” — ennek a gondolat­nak a jegyében. Ami valamennyi járás népfrontbizottságaira közö­sen jellemző: a nagy for­radalmi évfordulók eddigi és további ünnepségeinek rendezésében példás lelke­sedéssel vettek és vesznek részt. S ugyancsak letéte­ményesei a népek közötti barátság szüntelen ápolá­sának.-th -n Három évtizeddel ezelőtt Benke János vasmunkás nemcsak a nagykalapácsot forgatta fiatalos lendület­tel, hanem ahhoz is volt bátorsága, hogy a munkás­ifjúság élére állva magára haragítsa Kiskunfélegyháza rendőrségét. A forradalmár fölött az­óta eljárt az idő és meg­sárgult az a rajzlap is, amellyel úgy felbőszítette a közrend őreit, hogy kis- híján statáriális bíróság elé állították. A Horthy-korszak kellős közepén, 1932. április 24-ére műsoros táncestélyt hirde­tett a kiskunfélegyházi munkásotthon vigalmi bi­zottsága. Erre az alkalom­ra nagy plakátot rajzol­tak, s azokat kitették a vá­ros főutcáján levő üzletek kirakatába. A plakátok egy bilincsbe vert mun­kást ábrázoltak, aki egy tövises fához volt láncol­va. Mai szemmel nézve talán kezdetlegesnek hat az egy­korú rajz, mégis elegendő volt ahhoz, hogy a ma­ötvenezer úttörő vég­zett az elmúlt hetekben különféle pártmegbízatá­sokat a megyében. Tanul­mányozták a Kommunisták Magyarországi Pártjának a történetét, országos és he­lyi szerepét Megismerked­tek a ma élő kommunis­tákkal, veteránokkal. Kiskőrösön október 10-én kezdődött az akció. Zárt borítékok összesen negyvenhét pi­ros nyakkendős tanuló ér­kezett majdnem egyszerre a községi pártbizottság székházába. A Petőfi és a Bem József nevét viselő általános iskolák őrsveze­tői elhelyezkedtek a dísz­teremben, és figyelni kezd­ték Juhász István párt­gyar munkás ilyen ábrázo­lásában a rendőrség lázító szándékot lásson, a plaká­tokat elkobozza és a kiadó, Benke János vasmunkás ellen lázi'tás címén eljárást indítson. A plakátok miatt tiltották be egyébként Ga­rami Ernő „A megváltás felé” című darabjának az előadását is, amelyet pedig közkívánatra másodszor szándékozott előadni az if­júság. Az ellenzéki sajtó — dr. Horváth Zoltán helyi lap­ja — kéthasábos cikkben szállt szembe a rendőrség intézkedésével és parla­menti interpellációval fe­nyegetőzött arra az eset­re, ha ezt a nevetséges plakátügyet nem veszik le napirendről. Benke János ép bőrrel úszta meg a fe­nyegető statáriumot. A „bűnös” plakátot azonban egészen a felszabadulásig rejtetgette. Sikerült napja­inkba átmentenie, s most a levéltár munkásmozgalmi anyagának gyarapítására ajándékozta oda. Tóth Miklós titkár szavaira. Meghall­gatták a 9 pontba foglalt feladatokat, majd átvettek egy-egy zárt borítékot, amelyeknek a bal alsó csücskében a Forradalom Lángjai Mozgalom felirat volt olvasható. A boríté­kok azoknak a munkás- mozgalmi embereknek a nevét rejtették, akiket ké­sőbb felkerestek az őrs tagjai. A Petőfi Általános Isko­la Olimpia nevű őrse Györk Ernőnéhez látoga­tott. A hetedik osztályos Takács Aranka így emlé­kezik az eseményre: — Először a munkahe­lyén, a fogyasztási szövet­kezet pénztárában kerestük Györk nénit. Itt megtud­tuk, hogy beteg. Elmen­tünk a lakására. Még út­közben eldöntöttük, hogy mit fogunk kérdezni, de nagyon lámpalázasak vol­tunk mielőtt becsönget­tünk. Megtudtuk, hogy egész fiatalon lépett be a pártba, forradalmi műso­rokat szervezett, és agitáló verseket szavalt A nagy felvonulás özvegy Juhász Jánosáé­val a kiskőrösi könyves­boltban találkoztak a Már­cius 15 őrshöz tartozó paj­tások. Klam Erzsébet így mesél a párt régi harcosá­val való találkozásról: — Hallottunk a felszaba­dulás utáni szeminárium- szervezésekről és a szabad május 1-i nagy felvonulás­ról, amit Juhász néniék készítettek elő. — A férjéről, aki ugyan­csak párttag volt, írt a naplónkba is — teszi hozzá Mucsi Zsuzsa, Vajon hogyan hatott a találkozás özvegy Juhász Jánosnéra? — Valóban jártak nálam a pajtások — közli kissé meghatódottan a kommu­nista asszony. — Igazán meglepődtem, amikor úgy október közepén beállítot­tak hozzám, hiszen teljesen egyedül élek. Elmondtam l Egy plakát és a „m. kir.” rendőrség 64. Leküzdöttem a teljesen érthető félelmemet, leha­joltam, kikaptam a tűzből egy izzó ágat és teljes erőmből a sötétbe, abba a szuszogó ismeretlen vala­mibe hajítottam. A re­pülő ág lángra kapott, s egy pillanatra megvilágí­tott egy hatalmas bozon­tos fejet. Fehér agyarak villantak meg, aztán a megrémült szörnyeteg el- bődült és hallottam távo­lodó súlyos lépteit dübö­rögni. Szívem a torkom­ban dobolt. Csoda? , Láz­álom? De hát világosan láttam az elefánt fejét, megtudtam volna esküdni rá... Az álom kiszállt a szememből. Egész testem remegett, amikor vissza­ültem a tűzhöz. Puskámat a lábam közé fogtam, s elhatároztam, éberen őr­ködöm reggelig, figyelek minden apró neszre kö­rülöttem. Eltel egy óra. Messze az erdőben felhangzott egy- szer-kétszer valami nagy állat hangja, mozgolódás hallatszott, egy madár ki­áltott, de aztán elcsende­sedett minden. A tűz hol pislákolt, hol élénk láng­gal lobogott Lassan megnyugodtam. Egyszercsak a sötétből, jobbra tőlem futó lábak dobogása, majd ijedt kiál­tás hallatszott és a tűztől megvilágított körbe szinte berepült és összerogyott egy kőszáli kecske. Nyomá­ban puskagolyóként rob­bant be egy farkas és sze­mem láttára széttépte a védtelen állatot. A kecske felordított és elöntötte a vér. Ebben a pillanatban a farkas mellébe fúródott puskám golyója. Még vissz­hangzott a völgy a lövés­től amikor félrelöktem a farkas tetemét és megvizs­gáltam áldozatát. A kecske is kimúlt. Mindez néhány másodperc alatt történt. Megöltem a gyilkost és táp­lálékhoz jutottam. Jóllaktam sült hússal, s végre elaludtam a barlang szája előtti kiszögellés mö­gött és egészen regigeiig aludtam. Reggel meggyőződtem róla, hogy kelepcében ve- gyok. A völgyet minden ol­dalról meredek fal vette körül. Még két napig eredmény­telenül bolyongtam a fal mentén, fáradhatatlanul ke­restem legalább egy kis rést. A levegőbe lődöztem, hátha Ivanov valahol oda­fent tartózkodik. De las­sacskán rájöttem, milyen naív vagyok. Nem volt más hátra, mint hogy megsiras­sam szeretett társamat saz én nem kevésbé szomorú sorsamat. Gondolatban el­búcsúztam barátomtól és útitársamtól s azon kezd­tem tömi a fejem, hogyan juthatnék ki ebből a ke­lepcéből, ha nem is rögtön, de bizonyos idő elteltével. De ahhoz, hogy az ember munkaképes legyen, min­denekelőtt táplálékot kell szereznie és fedelet talál­nia a feje fölé. Kiválasz­tottam egy barlangot a déli falon, nyílása három mé­ternyire lehetett a földtől, összetákoltam egy könnyű kis hágcsót, fát készítettem be a barlangba s ott éjsza­káztam azon a védett he­lyen. Fogságom első napjaiban már tisztában voltam az­zal, hogy egy kialudt vul­kán kráterében vagyok. A meleg talaj, a melegvizű források, a függőleges fa­lak és a lávakőzetek jelen­léte minduntalan erről be­szélt. Megvizsgáltam a nö­vényeket és láttam, hogy vannak köztük maiak és régi maradványok vegye­sen. Hamarosan más is szembetűnt: elég meleg ég­hajlat uralkodott itt, amely biztosította számos délszaki növény életét. Mintha csak közép-oroszországi termé­szet kis darabkáját zárnák körül a falak a zord sark­vidéki táj közepén. Lassacskán megvizsgál­tam a függőleges sziklafal minden méterét s ráesz­méltem, hogy külső segít­ség nélkül nem tudok ki­jutni innen. Ivanovról sem­mi hír. Naív dolog lett volna várni hírt felőle, hisz tudtam, milyen hely­zetben hagytam a túlolda­lon. Nehéz megbékélni a gondolattal, hogy most már örök egyedüllétre va­gyok kárhoztatva, de ez a gondolat egyre jobban megvilágosodott bennem és nem maradt más hátra, mint lassan hozzászokni. Hogyan éljek? A kérdés azonnali megoldást sürge­tett. Az egész telet már­ciusvégéig a barlangomban töltöttem, hússal és hallal táplálkoztam. A halat a magamfonta fűzvarsával fogtam a patakban. Vadászgaitás közben meg­ismerkedtem birodalmam állatvilágával. Ö, furcsa, kegyetlen világ volt ez. Abban az időben csak úgy nyüzsögtek a farkasok a kráterben, rengeteg kőszá­li kecskét és szarvast faltak fel. Mire kiirtottam a ra­gadozókat, azok már telje­sen kipusztították a szarva­sokat. Medvék kószáltak az erdőben, tanyáztak a bar­langokban. Ma is van be­lőlük még vagy húsz da­rab. Jópajtásaim vala­mennyien. Sok száz kőszá­li kecske legelt a réten, nyulak és rókák kergetőz- tek, vidrák és sündisznók mászkáltak mindenfelé; sok ezer vadkacsa, vadliba és hattyú pihent meg át­vonuláskor a kráterben. Közülük számosán hazára leltek itt és télire el sem repültek. (Folytatjuk) hirtelen, ami eszembe ju­tott A napokban ismét el­jöttek hozzám az úttörők. Ketten voltak, és megkér­tek, hogy lefényképezhesse­nek. Elásott palackok A fotót az őrs naplójába helyezték. Ezenkívül jelen­téseket készítettek az út­törők a látogatásokról. A feljegyzéseket beköttették és átadták a községi párt- bizottság titkárának. Ezen a héten megjelennek a paj­tások az egyes pártalap- szervi ünnepi taggyűlése­ken. Képviselőjük az el­nökségben foglal helyet A Petőfi iskolában összesen harminc ízléses kézimunkát készítettek, s a kis térítők­re ráhímezték annak a ve­teránnak a monogramját, akinek átadják az ajándé­kot A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulá­sának tiszteletére szervezett akció a községi pártbizott­ságon fejeződik be. Az őr­sök palackba zárt üzenete­ket ásnak el az épület kert­jébe. Hogy mik is ezek a nagyon fontos közlések, az majd csak kétezerben de­rül ki, amikor kibontják a palackokat A titkot már azoknak az utódai fogják megtudni, akik most meg­fogalmazták az üzenetet. Halász Ferenc Január 1-től csökkentik több Elekthermax­készülék árát Sombor György a Villa­mos Berendezés és Készü­lék Művek kereskedelmi igazgatója elmondotta, hogy a régi, elavult csillártípu­sok gyártását fokozatosan megszüntetik, s a választé­kot a modern lakások igé­nyeinek megfelelően bőví­tik, máris negyvenhárom új fajta csillárt alakítottak ki. Az elektromos konyhai készülékek iránt csökkent a kereslet. A forgalom nö­velésére ez év októberében 12-ről 24 hónapra emelték a készülékek garanciális idejét. Mivel a forgalom lanyhulásában a viszonylag magas árak is közrejátsza­nak, 1969. január 1-től az Elekthermax több termé­kének árát jelentősen le­szállítják. Újdonságokat is forgalomba hoznak. Kará­csony előtt a boltokba ke­rül p kétezer wattos elekt­romos készülék, amely té­len fűti, nyáron pedig ven­tillátora segítségével hűti a lakást. Ez a készülék kö­rülbelül 800 forintba ke­rül majd. 1969 első negyedében hozzák forgalomba gáztűz­helyüket is, majd fokoza­tosan megjelenik az Elek­thermax új tűzhelycsalád­ja. A hagyományos villany- tűzhelyeken kívül ugyanis gáz-, olaj- és vegyestüzelé­sű tűzhelyeket is gyárt a Villamos Berendezés és Készülék Művek Elekther­max gyáregysége. Mivel termékeik egy része nyu­gati cégekkel kooperáció­ban készül, az export is rohamosan növekszik. Az idén százezer, jövőre 500 ezer, 1970-ben pedig már 600 ezer—800 ezer dollár értékű háztartási készülé­ket szállítanak nyugati or­szágokba. (MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom