Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-23 / 275. szám
I9C8. november 23, szombat t. oldal Éljen a magyar kommunisták I Optima — Madaras győzelmes pártja! (Folytatás az 1. oldalról) majd a Kommunisták Magyarországi Pártja 50 évvel ezelőtti megalakulása által jelentett hősies kezdet és a folytatás küzdelmeit, a Horthy-fasizmus 25 éve alatti megpróbáltatásokat. Majd hitet tettek: megannyi veterán társukkal együtt utolsó leheletükig, kommunista szívvel és lélekkel szolgálják a szocialista építést vezető, s az 1918. november 24-én született párt céljait megvalósító Magyar Szocialista Munkáspártot A nagy tetszéssel fogadott felszólalásokat követő szünet után a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának megbízásából dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnöke hét elvtársnak magas kitüntetéseket nyújtott át a párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. ^Vz MSZMP Központi Bizottságának javaslatára az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatában részesítette Farsang Péter kiskunfélegyházi nyugdíjas veteránt. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést Eszik István. kiskunfélegyházi nyugdíjas veterán, Ruzsin- kó Mihály, a kalocsai városi pártbizottság tagja, a kiskereskedelmi vállalat helyi kirendeltségének vezetője, Balazse v Pál, a Vaskúti Községi Tanács V. B.-elnökhelyettese, Barabás János, a Kecskeméti Katona József Gimnázium kollégiumi igazgatója, Herczeg Imre, az erdőgazdaság nyárlőrinci kerületvezetője és Nyilas Antal, a Kunfehértói Állami Gazdaság asztalosrészlegének vezetője kapta. Megható percek következtek ezután A jubileum tiszteletére komponált szignál és a „Fel vörösök, proletárok!...” című forradalmi induló dallamára a KISZ és az Üttörőszövet- ség megyei képviselői: csillogó szemű, egyenruhás kommunista fiatalok, piros és kék nyakkendős úttörők, kisdobosok vonultak a terembe, hogy köszöntsék az ünnepi ülés részvevőit, a .párt jelenlevő veterán harcosait, a kitüntetett elvtársakat. Pöttömnyi kék nyakkendős kisdobosok egy-egy szál vörös szegfűvel kedveskedtek a veterán- és a kitüntetett elv- társaknak. S a megye mai ifjúságát, a jövő nemzedékét képviselő fiatalok sze- met-szívet gyönyörködtető népes csoportja nevében Kurucz Mária ifjúkommunista, a Katona József megye valamennyi fiataljának. Ezután társai nevében Ruzsinkó Minály elvtárs mondott köszönetét a pártnak, az Elnöki Tanácsnak a kitüntetésért Nagy taps fogadta az ünnepi ülés elnökének azt a bejelentését, hogy a Magyar Nők OrszáGimnázium tanulója kö- • gos Tanácsának megyei titszöntötte az ünnepi emlékülést, a jubiláló pártot. Az ifjú nemzedék kedves figyelmességét az ünnep' ülés elnöke, dr. Horváth István köszönte meg, s tol- mácsolta a megyei pártbizottság forró üdvözletét a kára, Pankovits Józsefné a megye nőtársadalma nevében, ünnepi üzenettel, s nagy csokor vörös szegfűvel köszönti a pártbizottság emlékülését, amely az Intemacionálé eléneklésé- vel ért véget ünnepi ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szombaton kibővített, ünnepi ülést tart a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. A Központi Bizottság ülésének előadója Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. (MTI) Irógépjavító üzemegységet létesített Madarason az Irodagéptechnikai Vállalat és a helyi tanács. A község szélén, a korábbi általános iskola telkén, ahol az új tanévben már nem indult meg az oktatás, portásfülke épül gyári mintára, betonkeverőgép dolgozik az udvarban, kőművesek alakítják át az épület egy részét A hajdani tanteremben november 1-től ötvenen hajolnak a padok fölé. Előttük írógépek, alkatrészek, kezükben csavarhúzó, műszerészcsipesz, vagy ecset. Leendő munkájuk fortélyaival ismerkednek. Többen most találkoznak először — írógéppel. Alapító tag lesz Vígh Teréz a sortovábbító kar működését tanulmányozza. Egy számára teljesen új mesterség fogásait próbálgatja elmélyültem A Szegedi Ruhagyár bácsalmási telepén dolgozott korábban. — Ügy gondolom, hogy itthon jobban megéri — vallja. — Mindössze öt percnyire lakom az üzemtől. Nem kell a jövőben fél 5-kor felkelnem, hogy elérjem a buszt. Kényelmesebben élek, és valahogy nagyobb jövőt látok magam előtt. Ha sikerül és itt, Pince Kunbaján A Kunbajai Állami Gazdaságban két éven belül 3000 holdnyi részben ezután termőre forduló szőlőterület termésének feldolgozásáról és elhelyezéséről kell gondoskodni. 1970-ben átadják az új, korszerű borkombinátot, ahol a 100 ezer hektoliter tárolótér mellett a szőlő- feldolgozást és a palackozást is végzik. Az épület előtt látható hatalmas hordók is a pincébe kerülnek, 2 ezer hektoliternyi különleges minőségű ászokbort érlelnek bennük. A pincéhez kapcsolódó feldolgozó üzemben egyműszakos beosztásban évi 40 ezer hektó bor palackozását végzik majd. (Pásztor Zoltán felvétele.) maradok, alapító tag leszek. Nemrég lezajlott az első szakmai beszámolójuk. A rögtönzött vizsgán sikeresen túljutott a tizenkilenc éves lány. A szakmunkások segítenek Sikerült a számadás Pu- ruczki Szilveszternek is, aki a közelmúltban szerelt le. A fiatal esztergályos szakmunkás ezt a helyet választotta: — Mielőtt bevonultam, Baján dolgoztam a Kismotor és Gépgyárban. A városban mindenért fizetni kellett, s alig-alig maradt pénzem. Jelenleg a szüleimnél lakom a bácsalmási kövesút mellett, és kerékpáron járok be naponta Bekapcsolódtam a KISZ- szervezet munkájába. Szerdán és szombatonként az ifjúsági klubhelyiségben találkozunk, Szóval, nagyon jól jött nekem ez az üzem. A leendő betanított műszerészeket a vállalat tapasztalt szakmunkásai oktatják. Rajzokon és táblára vázolva szemléltetik a masinák keresztmetszetét, megismertetik velük az alkatrészek szerepét Czakó Kálmán műszerész úgy látja, hogy mind az ötven növendéke munkaszerető és szorgalmas. A vidéki üzemegység telepítésének előzményeivel kapcsolatban megjegyzi, hogy Budapesten a vállalat raktáraiban mintegy ezer írógép zsúfolódik állandóan. S a számuk a munkaerőhiány miatt egyre növekszik. Kirendeltség Katymóron — Madarasról pedig elvándoroltak eddig az emberek — folytatja a gondolatot az üzemegység vezetője, Tósaki Ferenc. — Vonzotta őket a kultürál- tabb, kedvezőbbnek tűnő . ipari munka. Dolgozóink fele más vidékről jött haza. Néhány hónap alatt elsajátítják a szükséges munkafogásokat, s a jövő év elején megkezdődik a termelő tevékenység. Optima típusú írógépek javításával foglalkozunk. A hibás masinákat Budapestről szállítják ide, és Katymá- ron is lesz kirendeltségünk, ahol harmincán találnak mukát Halász Ferenc A mozgalom 1 ■■ 1 rr m r r 1 bölcsőjénél II. Hangját elnyeli a csatazaj Tavasz jött ezután, s újra a csepeli gyár. Katóval megesküsznek, s Pestújhelyre költöznek. Gyakran látogat ki hozzájuk Peterdi Andor, Várnai Zseni férje, akivel igen jó barátok lettek. — Ha már elfogyott az elemózsiánk, együtt men- tünk ki a földekre, egy kis, tartalékot, földben maradt krumplit keresni. S ilyenkor Andor vigasztalt, hogy látunk mi még jobb napokat is. Azt hiszem, azt is nekik köszönhettem, hogy egyszer csak hívattak a Dorottya utcai pénzintézeti palotába, ahol egy szerény, de tisztes megélhetést jelentő hivatali állást, a biztosítási ügyek intézését bízták rám. Nem is lett volna ezzel semmi baj, de a szívem akkor már nagyon hazahúzott. Nem nyugodtam, míg egy kis albérleti szobát nem találtam Kecskeméten, ahova lehozhattam feleségemet is. Horváth Ambrus baráti köre volt ismét a társasága, s ez volt az éltető erő számára, itt érezte igazán jól magát, még ha az itteni Munkásbiztosító Pénztár külső ellenőri állása nem is nyújtott akkora jövedelmet számára, mint a nagy pesti cégnél. A betegsegély- ző pénztár tulajdonképpen a mozgalomban tömörülök egyik menedékhelye volt a fedőszerve is sokszor a mozgalmi munkának. Itt írták és szerkesztették együtt a Magyar Alföldet. — A Magyar Alföld hangja szokatlan vehemenciával szólt bele Kecskemét évszázados csendességébe, s fenekestül felforgatta az itt erősen begyöpösödött kispolgári gondolkozást. Tanultunk és tanítottunk. Kis táborunk folyton növekedett. Szép lassan szükséges tényezőkké váltunk. A régi, tunya Kecskemétnek forrongásba lendítő kovásza lettünk. Így mondja, ilyen szép hasonlatokkal, költői fogalmazásban, talán ahogy az életrajzában is már átgondolta, megfogalmazta. — Magyar Alföld volt az eszmei golfáram, amely a nemtörődömség, a közönyösség jegét megtörte, és jótékony melegével termékennyé tette a jéghideg megátalkodottságot. Ekkor már a párt tízéves fennállását ünnepelték — Hajnal József ezt is verssel köszöntötte —, s azt, hogy a mag, amit elültettek, úgy látszik, kezdett terebélyes fává lombosodni. Egymás után alakultak meg a szakegyletek, a bőr-, a vas-, az építő-, a faipari é6 többi szervezetek. Ä „tanultunk és tanítottunk” kifejezés nem volt elcsépelt frázis. A munkásképző egyletben hetente háromszor írás-olvasást is tanítottak," mivel a város lakosságának mintegy 30 százaléka volt analfabéta. A vasmunkások könyvtárat , alapítottak, szaklapokat járattak. Védték a munkások érdekeit, vitatkozva a polgári hangokkal — például a Kecskeméti Friss Újsággal, mely szerint a munkást és munkaadót nem vezérli más-más érdek. A világháború kitörését megelőző évben a Magyar Alföld hangja is keményebb, határozottabb. „Mi azért teremtettük meg a Magyar Alföldet — írja a lap —, hogy b munkásság kalapácsa legyén.” Ezért is próbálják eihallgattatni. Horváth Ambrust egyhónapi fegy- házra ítélik. Az új sajtó- törvény — már a háborús szellem hatására — beléjük fojtja a szót. „A Magyar Alföld nem jelenik meg addig, amíg a béke napjai vissza nem térnek. Bármily kemény és erős a hangja, elnyeli a csatazaj. A Magyar Alföld nem halt meg, csak figyel... s újra mindenhova bevilágít” — írja búcsúzóul a Pihenj című eikkben. Hajnal József az eltelt évek alatt, mint szépíró is hallatta hangját. Összegyűjtött verseit Gőzkalapács címmel 1913 őszén adta ki. A munkásévek emlékei, tapasztalatai csengenek visz- sza ebben a kötetben. A címlap a mai szemnek már túl díszes, cicomás, de ha tudjuk, hogy litográfiája a helyi kőnyomda műve, elismeréssel kell szólnunk a színes fedőlapról. Egy súlyos kalapácsára támaszkodó, meztelen felsőtestű munkás, kinek a háta mögött gyárak füstölögnek. Jelképes a címlap, s kifejezi a költő szándékát. Józsi'bácsi megengedte, hogy belelapozzak féltett kincsként őrzött verseskönyvébe, melyről olyan elismeréssel írt akkor a kritika, s különösen a kedves kortárs és barát, Tóth László. (Folytatjuk.) F. Tóth Pál Felelősséggel, hozzáértéssel A KISKŐRÖSI Járási Tanács nemrég tárgyalta meg a járás mezőgazdaságának helyzetét, fejlesztésének problémáit, ezek megoldásának módját. Szó volt a szőlők rekonstrukciójáról, a szövetkezeti gazdaságok még szorosabb együttműködéséről nagyobb beruházások megvalósítására, s mindarról — a vízgazdálkodásról, erdősítésről stb. — ami a homokos területek hasznosításának témakörébe tartozik. Mindezek részletezésére még visszatérünk, ám az is publikálást kíván, • ahogy a különböző községekben lakó tanácstagok részt vettek a vitában, hozzászóltak a napirend pontjaihoz. Felelősség és hozzáértés jellemezte magatartásukat, javaslataikat — ez az egyöntetű véleménye a járás vezetőinek. A felelősségük abban nyilvánult meg, hogy nemcsak a saját községeik, hanem az egész járás érdekeit tartották szem előtt, amikor az együttes feladatok meghatározásáról volt szó. Nem fukarkodtak tapasztalataik ismertetésével. Mint mondják, az ülésen részt vett tanácsi vezetők minden gondolatát „lelőtték”, s újakkal bővítették, gazdagították azokat. Aktivitásukra jellemző, hogy a különböző szakintézményektől a szokásnak megfelelően felkért felszólalók szereplésére már nem kerülhetett sor, az ülés időtartamát hasznos mondanivalóikkal teljes mértékben igénybe vették a tanácstagok. Ez abban is magyarázatát leli, hogy a járási tanács illetékesei kitűnően előkészítették az ülést (jóval előbb kikérték a témakörökben jártas szakemberek véleményét, aminek alapján elkészítették a tartalmas beszámolót), másrészt azonban az egykori paraszti magánakvalóság korlátainak a széttörését is jelenti. Ami viszont abból a felismerésből fakad, hogy a gondok nem egyediek, hanem összetettek, az egész járásra hatóak, következésképp megszüntetésük is a járás erőinek összefogását, komplexitását követeli. KÖZÉLETI felelősségből tehát jelesre vizsgáztak a kiskőrösi járás tanácstagjai — s hasonló minősítést érdemel hozzáértésük is. Az egyik parasztember például több mezőgazdaságilag fejlett országról írt szakcikkek alapján felvetette, hogy az ottani hasznos módszereket kellene — persze, bizonyos változtatásokkal — alkalmazni a járásban is. A másik a hazánk egyik távoli vidékén látott vízgazdálkodási eljárást említette követendő példaként. S a többiek is arról tettek tanúságot, hogy széles körben keresik- kutatják: mi az, amit meg kell tanulni, érdemes elsajátítani a szűkebb pátria javára. E MAGATARTÁSUK, az egyéni és közösségi érdekek összefüggésének megértése, természetesen arra is mutat, hogy a járásban évek óta sikeresen folyik a széles körű, s mélyreható társadalompolitikai nevelőmunka, másrészt pedig arra világít rá, hogy az itteni dolgozók jól tudták: kikben bízhatnak meg, amikor a járási tanácstagokat megválasztották. T. I.
