Petőfi Népe, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

1968 november 17, vasárnap 5. oldal Találkozás a cselédházban Tízéves a munkásőrzenakar K ápadt kék felettünk ^ az ég, amonnan . a dusnoki Munkás-Paraszt Szövetség Tsz sertésnevelő­je felől hangos röfögést hoz a szél. Várják az etetést a malacok. * • • ___ 'T’udja, ha még egy hétig jó idő lesz, akkor éppen talpra esik a macskánk. Be lesz takarít­va rendesen. A múltkor is kérdezte a foagronómus elvtárs: mikor lesz eső, Ja­ni bácsi? Mert, hogy tudja rólam, juhász voltam nyolc éves korom óta, jg g ismerem a nap- “ w nak, esőnek természetét. Hát mondom neki: majd ha megjön erről Ázsia fe­lől a kórótépő szél. Hogy régen, hogy volt? Megmondhatom, mert még nem felejtettem el, nem is akarom. Hatvanöt éves va­gyok sokat láttam én. A szegény ember azért menta pusztára, merthogy szegény volt, ott tudott elbújni. Ne­künk pásztoroknak nem is volt olyan nagyon nagy a nyomorúság de a béresek­nek, azoknak cudar volt Éjjel-nappal hajtották az embert mint az állatot... Voltam én kartársam Frigyes főhercegnél. Teleki grófnál, sokfelé. Mert mánk is kilencen voltunk testvé­rek, nekünk is mi volt? A pusztai élet Az volt a va­gyonunk. Az ember látta, másik pusztán talán jobb, elmegyek oda, ott is meg­próbálom. Pedig hát nem volt ott se jobb. De azért úgy tapasztaltam, minél nagyobb az uradalom, tán annál könnyebb sora volt a cselédnek. A kicsik, tud­ja, azok voltak rettenete­sen éhesek... Tj1 z itt a ház, ahol la- J kom. Nem olyan rossz, ezt már 38-ban épí­tette a káptalan, akkor már többet adtak az ilyenre is. Most négyen vagyunk ben­ne. Két családnak kétszo­bás, kettőnek egy szobás. Hanem van ám itt a szom­szédban régebbi. A legtöbb helyen ketten laktak egy konyhán, meg négyen is. Meg egy szobában két csa­lád. Gondolja el, milyen keserves lehet... Mi már itt maradtunk. Jó ez. Két szoba — az asz- szonynak, nekem, meg a kis unokánknak, aki most katona — tiég. Minek is költöznénk be a faluba, Hogy van most? Jól. Kérdezze csak meg a tago­kat is. Először is nem va­gyunk kényre, mint az ura­dalomban. Mindenki, aki becsülettel dolgozik, eléri a célját. Én még emlék­szem, hogy hajnalonként itt amikor itt vagyok éjjeliőr gyülekeztek a faluból a ke- a tsz-ben. A régi bútorokat resztnél. Aztán aki nem is megtartottuk. Jó ez. Itt volt ott napkeltekor, már a rádió, meg a televízió a fordulhatott is vissza. Az- szobában, újság is jár — nap nem volt munka, nem nem kell több.. .Az ólban volt napszám. Most nem disznó, az udvaron barom- kell hajnaltól éjszakáig fi. Tavaly volt 456 munka- dolgozni ... Nincsenek azok a szomorú ar­cok, mint az- ^ p—g előtt. Megsza- I J Ea vl ? Eí (pl § jj I H badult a sok ^ = lány meg fiú cselédségtől... egységem, az kerek 21 ezer És megadják az embernek forint. Négy éve, amikor a becsületet... még juhász voltam, baleset ért, az után is kapok havi 72 forintot Hogy nem sok? Lássa régen még ez se volt a szegény embernek. Amíg tudott, dolgozott, aztán: ¥ Tgyis kezdődik a szol- ^ gálát hamarosan, Mihó János visszakísér a tsz irodájába. Benn Zsilinszky László Csütörtökön délután Kecskeméten, a Fegyveres Erők Klubjában ünnepsé­get rendeztek a kecskeméti munkásőrzenekar meg­alakulásának tizedik évfor­dulója alkalmából. A jubi­leumi rendezvényen meg­jelent dr. Cserháti László alezredes, a munkásőrség megyei parancsnoka és Er­deiyi Ignác, a városi párt- bizottság első titkára is. A zenekar tagjait Cser­háti elvtárs köszöntötte, majd a zenekar tizennégy tagjának átnyújtotta a Munkásőr Emlékjelvényt, kilenc elvtárs pedig pénz­jutalomban részesült. A vá­rosi pártbizottság nevében Erdélyi Ignác, a zenekar valamennyi tagjának elis­merő oklevelet nyújtott át. A városi tanács vb nevében pedig Heltai Nándor nép­művelési felügyelő adott át díszoklevelet a munkásőr- zenekarnak. Képünk a kitüntetettek egy csoportját ábrázolja, középen Jámbor Pál elv­társ, a zenekar alapítója. Menjen bácsikám, amerre elnök( Vinek József p4rt_ titkár és Móráth István, a a községi tanács vb-elnöke. János bácsi sorra lekezel ,. . velük. Zsilinszky elvtárs székkel kínálja, aztán még a 1 kiszól kávéért is. — Tudja elnök elvtárs lát!... Hat családom van. Mind felnőtt már. Komlón, a ba­jai gépállomáson, aztán Százhalombattán az egyik lányom, itt lakik a szomszéd lakás­ban... Igen, igen szana- eievenetinek meg az emlé- szét vagyunk, mert hat volt k k úira János £4c,iban _ Kortársaink rosszabb is, amikor a fia­kek újra János bácsiban hogy ebbe a házba be nem talok eligyekeztek innen... léphetett senki közönséges [V egyvenötben kaptam ember azelőtt? öt holdat én is. De _ Miért, mi volt Itt? se iga, se szerszám. Nem _ Ez a nagy ház volt az győztük a kölcsönt nap- intéző lakása. Ha hívatott számmal ledolgozni. Aztán ott kellett megvárni 48-ban, amikor a földmű- kint az udvaron ... vesszövetkezet birkákat ka- Elmen5ben egy m4sik pott, rám erőltettek. Mert- id& botlunk hogy igazgatótó© tag vol- gze az aJ-tb előtt. Megfogja tam, s re© pásztor, bizto- ka mcmdana valamlt san jól csanalom majd. De s rá de nem rwMTmt hA Iro I _ 7 ................. hamarosan me©nt be kel­lett adni a birkát Akkor átléptem a tsz-be. Azóta vagyok itt. Ügy bizony. Ti­zennyolc évet ledukkoltam már a tsz-ben. Jani bácsi odébbhúz. — Jöjjön! — mondja un­dorral — Részeg! — Jani bácsi nem szere­ti? — kérdezem mosolyog­Eleinte? Eleinte nem volt va, s mutatom, hogy a po- jó. A faluban meg hara- hárra értem, gudtak ránk: Agyon kéne — Csak módjával. 38-ban ütni őket, ezek akarják el- egyszer nagyon leittam ma­rabolni a földünket!... Ma gam, s akkor megfogad- már azt mondom: ennek tam: mellettem folyhat a úgy kellett lenni, nem le- bor kétoldalt mint a Duna, hetett másképp. De most akkor se kell több, csak már emelkedünk, elérjük ami jólesik, lassan a Holdat is... Mester László IGAZAN nincs nehéz helyzetben a recenzor, ami­kor úgynevezett „fontos filmről” kell írnia, ha az a fontos film valóban ér­dekes, a közönség figyel­mére számíthat, úgy mint a Kortársaink című új szovjet film is. A szocialista országok­ban napjaink legfontosabb kérdései közé számít a tár­sadalom pozitív erőinek az eddi©nél is erőteljesebb támogatása, egy új típusú közélet kialakítása, a marxi—lenini értelemben vett embereszmény kifej­lesztése. Más szóval: a szo­cialista demokratizmus, az egyéniség és az alkotó erők szabad kibontakozta­tása az a következő lépcső­fok, amely végérvényesen a kapitalizmus túlhaladátó- hoz és legyőzéséhez vezet. Ezek a kérdések nem csupán a társadalomtudo­mányok művelőinek, vala­mint a párt- és állami élet vezetőinek figyelmét kötik le, hanem a mindennapi élet feladatai közé tartoz­nak, az egész társadalmat foglalkoztatják. Mindannyi­unk legközvetlenebb ügye a szocialista demokratiz­mus fejlesztése. Ezért ért­hető, hogy a pártgyűlése­ken és a munkaértekezle­teken csakúgy folyik a vi­ta, mint a folyóiratok ha­sábjain és a naagánbeszél­getésekben. LEHET-E azonban témá­ja ez a vita a művészetek­nek? Igenis, lehet — amint egyre több példa tanúsítja. Az idén mutatták be Ko­vács András ismert, újsze­rű művét, a Falakat. Most egy hasonló témájú és in­dulattá alkotást láthatunk a szovjet filmművészektől (az irodalmi és színpadi alkotásoknak pedig ma már se szeri, se száma). A művészetek számára éppen az utóbbi, az indulat, pon­tosabban szólva az érze­lem a megragadható elem ezekben a kérdésekben. A Kortársaink-ban és a magyar Falak-ban azon­ban már valami újat is ta­pasztalhatunk: az alkotó nem mond le az értelmi elemről sem. Azok, akik fejcsóválva álltak ezzel az újjal szemben, azt állítot­57. A csapat gondolkodás nélkül belépett az árnyék­ba. A kutyák lemaradtak. Előttük megzörrentek a bokrok, valaki megrázta a fákat, ágreccsenés hallat­szott. Tuj és Káva behú­zott farokkal bújt gazdái lábához. Mindnyájan meg­álltak, s feszülten figyelték az erdő szélét. Mi lehet ott? ... Kezük a fegyvert markolás zta. S ekkor ismét olyasmi történt, amit senki sem tudna elképzelni. Soha nem látott sötét­szürke óriások léptek ki az erdőből. Először a földtől két méternyi magasságban megjelentek a hófehér görbe agyarak, majd fel­tűnt a széles homlok, s vé­gül a roppant fej a lecsün­gő ormánnyal. Agreccsené- Sek, rövid, súlyos lábdobo­gás, és a megdöbbent, féle­lemtől reszkető emberek lágy szellő. Az elsőt, amit pa zokogás tört fel. a megdöbbent kutatok ész- Könnyein keresztül dör- revettek, a fürkésző, de mögött valamit, szorongat- csodálkozást tükröző sze- ta az idegenek kezét és mek voltak. A látvány any- megpróbált mosolyogni. De nyira fantasztikus és irreá- ez sehogy sem sikerült. A lis volt, hogy embereink- kutatók körülsereglették nek elállt a lélegzete és az öreget, s nem tudták, még csodálkozni is elfelej- mtt mondjanak. Mindkét tettek. Hallgattak. fél meg volt rendülve. Az ősz férfi pedig to- Szperanszkij csaknem har- vábbra is ott állt a két mine esztendőt élt le ma- mammut között, és az egyik gúnyban, s egyszercsak em- görbe agyarnak támaszko- berek tűnnek fel! Mi több, dott. Nem kisebb csodál- a jövevények, a félig-med­előtt feltűnt két mammut, a Föld őstörténetének kép­szütterí fületek Óstah^sstó Sózással" nézte ~ a jövővé- dig elfelejtett világ lakói "™ányukat vIrókozóan ló- ^ket, , váratlanul SSnakSSV*’ bálták. Mintha az elváré- megjelentek birodalmában, elvtánsnak szólítják. zsolt erdő őrei lettek volna, Aztán nehezen mozgatva — Kedves barátaim, bo­íiau, vigyáznának, "hogy f^ät> tompa, de kemény csástók meg gyengesége- oda avatatlan be ne tegye hangon megszólalt: met ezerszer bocsássák a lábát — Kicsodák maguk? S me©.. — mondta tompa Fmbéreink készenlétben h°2y kerültek ide, uraim? hangon. — Bárkik legye- tartották puskáiukat De Uszkov leeresztette pus- nek is, uraim, személyük­mít érnek a puskákkal az kaját, előrelépett, elmoso- ben régvárt megmentői- mit érnek a puskákKai az ... . , nv4;totta met üdvözlöm. El sem tud­y- örtlSr hS » képzelni, ml m«y ies. ősei euen. pjtótjyoZCTbpn tiiáiink «bne végbe most bennem... Al­Uszkov csupán egyetlen rfnszkif e"vtóm ’ dóm ezt a boldog napot és M di errett táncain air* J "* végtelenül örülök maguk­nak, elvtársak. Kihúzta magát, aztán megölelte és megcsókolta Uszkovot, majd sorban , mindenkit. Ráncos arcán Az öreg eltakarta kézé- m4g mindig csorogtak a fedte testét. Hosszú, csak- vei az arcát és megtánto- könnyek. Hvataj-Muha is nem hasáig érő fehér sza- rodott. Borisz odaugrott s könnyein keresztül kálla volt. Fedetlen fejét hozzá, s karonfogta. Szpe- boldogan mosolygott. Pétya ugyancsak fehér, puha és ranszkij elsírta magát, őre- félrefordult, ajkait harap- hosszú haj borította, ame- ges könnyek csurogtak vé- dúlta és titokban a sze- lyet enyhén lobogtatott a gig ujjain, melléből tóm- mét törölgette. Micsoda ta­szót súgott társainak: „Nyugalom” ... Ismét megzörrentek a bokrok. Egyszercsak az óriások lá­bai közt megjelent egy em­beri alak. Igen, egy ember! Tetőtől talpig barna bőr XVI. FEJEZET, Az első ismerkedés. — Lec­ke a politikai ábécéből. — Pim és Vid. lálkozás!... KI gondolta volna, hogy a kráter alján emberrel találkoznak, akit már halottnak hittek, aki* nek pusztulásában nem ké­telkedtek, mert semmi két­ség nem fért hozzá! Amikor végre valamany- nyien megnyugodtak kissé, Uszkov ismét kezet nyúj­tott Szperanszkijnak: — Nemrég jutott tudo­másunkra a története, de csakis nekünk és csakis véletlenül. Engedje meg, kedves Vlagyimir Ivánp- vics, hogy újjászületett Ha­zánk, a Szovjetunió nevé­ben üdvözöljem személyé­ben a nagy hazafit és át­adjam önnek hazánk őszin­te köszönetét mindazért, amit a távoli, forradalom előtti években tett a szo­cializmus eszméinek dia­daláért. Engedje meg, hogy mégegvszer megöleljem és megcsókoljam önt, kedves doktor... Ismét összecsókolóztak és erősen kezet szorítottak. Szperanszkij örömtől ra­gyogó arccal és csillogó szemekkel nézett új bará­taira, körültapogatta ruhá­jukat, ölelgette őket, szo­rongatta a kezüket, mintha csak saját magát akarná meggyőzni arról, hogy mindaz, ami történt — va­lóság. (Folytatjuk> ták, hogy a művészek „agyonbeszélik’’ témájukat. Vagyis: a dialógusok ront­ják a film művészi érté­két, hiszen úgy tűnik, hogy arra kell figyelni, amit a filmben mondanak, s a kép, a dramaturgia, egyáltalán az összes művé­szi elem alá van rendelve a párbeszédeknek. Valóban így tűnik. De nem lehet másképp, hiszen a művé­szek szándéka éppen az, hogy arra figyeljünk, ami a filmben elhangzik. Az alkotás azért készült, hogy ennek a mondanivalónak az igazáról meggyőzzön, hogy érzelmeket keltsen mellette, s ezzel növelje a meggyőzés hatását Emlékszünk, mi volt a Falak mondanivalója: Tedd — személyes érdekeid koc­káztatásával is — azt, amit a meggyőződésed diktál. Más módon ugyanezt mond­ja a Kortársaink is. GUBANOV mérnök, egy hatalmas építkezés vezető­je, rájön, arra, hogy ha felépítik az üzemet, amiért annak idején maga is har­colt, akkor az már elké­szültekor technikailag el­avult lesz. S leállítja az építkezést a saját felelős­ségére. Érdekek csapnak össze és érvek. Gubanov kockáztatja egész jövőjét, mindent, amit eddig elért, de nem tágít. A kommunista lelkiisme­ret azt jelenti, hogy véle­ményünknek, meggyőződé­sünknek minden körülmé­nyek között hangot adjunk, harcoljunk érte! — ezt su­galmazza a film, A Kortársaink tempója lassabb, mint a Falaké. Az alkotók igyekeznek kibon­tani Gubanov egyéniségé­nek minden részletét, sok­oldalúan ábrázolják a szi­tuációt és a környezetet. Aki azonban csak némi­képp is túllát saját egyéni élete horizontjain, akit ér­dekel társadalmunk állapo­ta és a jövő, nem fogja aprólékosnak találni ezt a módszert és feleslegesnek a részletezést Gabrilovics forgatókönyv­író és a rendező Rajzman valóban újszerűt alkotott. Kitűnő színészek segítsé­gével, olyanokkal, mint a Gubanovot alakító Igor Vlagyimirov. A KÉTRÉSZES filmet egyébként a téma fontos­ságára való tekintettel — nagyon helyesen — a mo­zik az egy előadásra érvé­nyes helyárakon vetítik. M. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom