Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-09 / 237. szám
IMS. október 9, szerda 5. oldal Minden szegletben tanterem Kezdődik az új hangversenyidény A pálmonostori művelődési otthon minden szegletében tantermet rendeztek be. Amerre lépünk iskolapadok, gyerekek, zsivaj, játék vagy felelés. Keressük a kultúrotthon igazgatóját. A gyerekcsoportok között bukdácsolunk befelé, az igazgatói irodába. Ott is asztál asztal mellett, két ember nem tudja egymást kikerülni. A parányi iroda- helyiség és a könyvtár igazgatói-iievelői szobává alakult át, az asztalokon füzetek halomban, meg a tanári munka alkalmatosságai. És — mivel éppen óraközi szünet van — ember ember hátán. A tizenkét pedagógus arról vitatkozik éppen, elkészül-e vajon november elejére az iskola. — Az eredeti íerv az volt — világosít fel Kordé Antal igazgató —, hogy szeptember elsején már az új épületben nyitjuk a tanévet. Sajnos, az építő vállalat nem tudta betartani a határidőket, hol ez hiányzott, hol amaz. Végül is tovább nyomorgunk ebben a kis művelődési otthonban ... iskola megnyitásának napja, helyénvaló volna a szó: nyomorgás. Mert ezt az állapotot csak átmenetileg lehet valahogy elviselni. Pálmonostorán most valóban mindenki azért izgul kész lesz-e az iskola? Becsöngetnek, megtelnek a helyiségek. Nem mondhatjuk, hogy tantermek, hiszen még a folyosón is iskolapadok sorakoznak, Több osztály is van, ahol 45 gyerek szorong és a pedagógusok igazán dicséretre méltó Igyekezettel próbálják tantárgyaikra megtanítani a gyerekeket. Bemutatókra, kísérletekre már nem kerülhet sor, hiszen se hely, se szertár. — Majd pótoljuk az űj épületben — reménykednek a nevelők és a gyerekek egyaránt. Az új épület... Igen, itt 27 27. Mindnyájan levették sapkájukat. Ljubimov vállához emelte puskáját, csöve az égre meredt. Felhangzott a díszlövés és visszhangja végigzúgott a zord hegyeken. Eláesorogtak még egy keveset, utolsó pillantást vetettek a sírra, aztán elmentek. Némán, elgondolkozva lépkedtek, VI. FEJEZET Az expedíció új útvonalon halad Hallgatott a fakó északi napfényben fürdő erdő. A tábor közelében párologva zúgott a hatalmas erőt sejtető folyó. Köröskörül magas fű terült el mozdulatlanul. Füstölögtek a látóhatár szélén és a ködbe vesztek a hósapkás, titokzatosan elcsendesült hegycsúcsok. Ünnepélyesen hallgató természet vette körül all a művelődési otthon mellett, csak a belső munkák vannak még hátra. Két tanterem, egy szertár, igazgatói és nevelői szoba, valamint zsibongó lesz benne. A régi épület felújítása is folyik, azok sem járnak rosszabbul, akik abban tanulnak, mert semmiben sem különbözik az újtól. Meglesz tehát a pálmonostori gyerekek öröme, ha november elején birtokba vehetik ezt az egyre szebb, szemet vidító épületet. ■kJIUTÁN az iskola így betelepedett a művelődési otthonba, hogyan tudja feladatát ellátni a művelődés vezetője? Ma- latinszky Antalné így válaszol a kérdésre: — Némi ügyeskedéssel azért megoldottuk ezt is. Nálunk úgyis csak szombaton és vasárnap van rendezvény, ha esetleg hétköznapra is jut valami, úgy azt az esti órákra tesszük. A gyerekek tehát nem akadályoznak bennünket annyira, hogy kibírhatatlan lenne a helyzet. Egyébként október elején már elkezdődött nálunk az őszi ismeretterjesztés, kilenc TIT-tag van a pedagógusok között, de a járásból is többen járnak ld hozzánk. — Mi a helyzet a tanyai Iskoláknál ? — Két népművelési ügyvezető dolgozik tanyai iskoláknál, mégpedig a pé- termonostorinál és a Le- nin-iskolánál. Sajnos, a pétermonostori iskolánál beszüntették a művelődési autók műsorát. Csaknem 3 kilométert földúton kellene megtenni a kocsinak. Sáros, esős időben ez lehetetlen. Előfordult, hogy Zetor húzta ki az autót a sárból. Pedig ennél az iskolánál 100—120 ember is összejön, ha meghirdetünk egy-egy előadást. Ez az iskola a Keleti Fény Tsz területén van, belátható időn belül nem kerül sor a megszüntetésére, hiszen tanyaközpontot lát el. Vagy az utat kellene rendbehozni, vagy az embereket, a sátrat, a pásztortüzet. Uszkov mély gondolatokba merülve tilt és valahova, a messze távolba nézett: a füstölgő hegyekre, a felhőkre, amelyek lassan úsztak a kéklő magasságban. A csoportvezető semmit nem beszélt terveiről. Sokáig nem aludt el, forgolódott az ágyán, felkelt, le- fel sétált a sátor mögött, erősen töprengett valamin. Ljubimov £ *m aludt. Még- egyszer, most már egyedül, végigolvasta Ivanov naplóját. Egyes tényeket szembeállított egymással, aztán szintén elgondolkodott, mérlegre tett minden elolvasott szót. S ekkor a geológus és az idegenvezető letelepedett a sátor előtt a fűre és egymásra nézett. — No? — kérdezte Usz- kov. — Legalább száz-száz— amíg az útviszonyok tartósan megjavulnak —, aggregátort beszerezni, hogy a filmvetítéseket megtarthassák és a televíziót is használhassák. Nem egy ilyen példával találkozhatunk már éppen a félegyházi járásban is. ÍGY ELSŐ pillantás■ ra nehéz tehát a pálmonostori iskola és a népművelés helyzete. De a pedagógusok további példás erőfeszítésével bizonyára megkönnyíthető és nemsokára — ha megnyílik az új iskola —, örömmel gondolnak vissza arra, hogy a nehéz időkben tudtak erősek és kitartóak lenni. Balogh József húsz kilométernyire van ide — felelte Ljubimov, aki szavak nélkül is megértette az expedíció vezetőjét — Azt gondolod?.!. — A barlangtól négy-öt napot haladt délnek. Bármennyire el legyen c3igáz- va az ember, de téli hidegben, már csak azért is, hogy meg ne fagyjon, sível legalább húsz-huszonöt kilométert megtesz egy nap alatt. A hegyekben sekély a hó. Ivanov tehát még gyorsabban haladt. De a völgyben vastagabb a hó, ott lassult a menete. No meg aztán már ereje sem volt. Valószínű, hogy a hegyektől a folyóig terjedő húsz-huszonöt kilométeres távolságot két vagy tán három nap alatt tette meg és valahol itt eshetett el... — Szóval azt tanácsolod, hogy keressük meg? — Természetesen. — Én is amellett vagyok. A Tomboló folyó alsó fo-i lyása mentén ércre bukkantunk, méghozzá jelentős mennyiségre. Ügy látszik, valahol feljebb vannak a helyek, ahonnan a vízáradat annak idején kimosta e nehéz érceket és lehozta ide. Nézd csak ... — Uszkov elővett a zsebéből és a tenyerére tett háAz idei hangversenysorozat programján végigpillantva, első látásra feltűnik az egyes koncerteknek a tavalyitól eltérő időbeni eloszlása. A rendező szervek nyilván okultak a több éves tapasztalatból, hogy ti. a látogatottság tavasszal lényegesen kisebb, mint az őszi-téli hónapokban. Így az idén minden hónapra általában két hangverseny jut, ennek következtében a nagyzenekari sorozat már március 31-én, a két kamara-sorozat pedig április folyamán fejeződik be, (a helyi zenekar estjének pontos dátumát nem közli a prosrom fakón csillogó arany- rögöcsket. — Aprócska rögök. A víz, a homok, a kő már alaposan megcsiszolta őket. De nem itt bukkantak elő a földből. A főér valahol a közelben húzódhat. — Ügy ahogy mondod. Meg kell változtatnunk az útvonalunkat és nekivágni északnak. — Így is teszünk. De még szeretnék tisztázni valamit. A folyó északnyugatról délkeletnek tart. Ivanov pedig egyenesen megmondja: „Keressétek a kőoszlopot az Aranyvölgytől északra.” Vajon azt jelenti-e ez, hogy északról beömlő mellékág mentén haladva kell távoznunk a völgyből, vagy pedig északnyugatnak térni, s a foly felső folyása felé haladnunk? Száz kilométer óriási távolság. Egy év is kevés, hogy becserkésszünk ekkora területet. — Ivanov sehol sem írja. hogy átvitték volna a folyón. Ezen az oldalon volt és nem kelt át a túlsó partra. Valószínűleg valamelyik mellékágon átkelve szakadt be alatta a jég. Szerintem felfelé haladjunk . a folyó mentén, átkelünk eev-két mellékágon, aztán egyenesen pektus, feltehetően erre is a fenti időhatáron belül kerül sor). Egyetlen szépséghibája van e tekintetben a műsornak: az, hogy a februári három hangverseny közül kettő egymást követő napra esik (24-, ill. 25-re), ezt azonban indokolja, hogy alkalmazkodni kellett a külföldi művészek programjához. Ha már ennél a témánál tartunk, szóljunk először is néhány szót a szezon külföldi vendégeiről. Öt szólistát és egy együttest jelez a műsor, a nyitó hangversenyt mindjárt a Prágai Kamarazene- kar adja, klasszikusok mellett cseh zeneszerzők (Dvo- rák, Janácek) műveiből álló műsorral. Mellettük Amadeus Webersinke neve cseng a legismerősebben, hanglemezekről és korábbi kecskeméti vendégszerepléséről egyaránt emlékezünk a kiváló német zongoraművészre. Az idén önálló szólóesten lép a város közönsége elé. A hangszereik közül feltűnhet ismét a zongoristák számbeli túlsúlya (a kísérőkkel együtt összesen 7), ami persze nem sok, tekintve, hogy az újkori zeneirodalomban a zongora központi hangszerré vált, irodalma mennyiségileg is a leggazdagabb, stílusban, tartalomban pedig a legsokrétűbb. Sirokay Zsuzsanna, Gabos Gábor és Antal István a magyar zongoristagárda három nemzedékét és három különböző arculatát képviseli. Az elmúlt évek nagy érdeklődésére való tekintettel az idén két orgona- hangversenyt is rendez a Filharmónia a Nagytemplomban, az egyiket külföldi művész felléptetésével (ez utóbbinak az időpontja sajnos — az időjárást tekintve — nem a legszerencsésebb!). A vendégszereplő magyar művészek sorából kiemelkedik még Németh Gyula karmester, Lukács Pál brácsaművész, Lukács északnak fordulunk, a hegyeknek. — Fontos, hogy ne tévedjünk. Elég ha csak tízhúsz kilométert tévedünk, és vaktában bolyonghatunk a hegyekben. Akkor aztán nem pillantjuk meg a célt, mint ahogy a fülünket sem láthatjuk. — Megpróbáljuk megkeresni azt a mellékágat. Nem minden folyócskán, vagy patakon képződik kettős jégréteg... Alig gyulladt ki vörös lánggal az ég keleti pereme, amikor a geológust és az idegenvezetőt elnyomta a buzgóság. A hegyek mögött rejtőzködő nap először a hósapkákat aranyozta be, majd fénye lejjebb ereszkedett, megcsillant a hegygerinceken, aztán vöröses sugaraival elöntötte a sötét bujazöld völgyet. A komor vörösfenyőerdő némán, tartózkodóan üdvözli a napot. A hajnali csendet csupán a szajkó zavarja meg, amely észak csalogányának tartja magát. Minden érdekli, mindenbe beleüti a csőrét. Valahol egy kiszáradt fa csúcsán ücsörög és élénken figyel. A nyughatatlan madár nem szereti a csendet. (Folytatjuk.) Miklós karmester, az Állami Operaház igazgatója, Forrai Miklós karnagy, természetesen együttese, a kitűnő Budapesti Kórus élén, Mező László gordonkaművész, Lehotka Gábor orgonaművész, valamint a Budapesti Fúvósötös. A sorozat műsorának egészére a különböző korok és stílusok helyes aránya, bizonyos egyensúlya jellemző. A klasszikus zene barátainak nagy örömet szerezhet, hogy három Beetho- ven-szimfónia és egy versenymű mellett Mozart „Jupiter”-szimfóndája (utolsó alkotása ebben a műfajban), valamint Haydn kései, összefoglaló jelentőségű műve, a „Nelson”- mise is szerepel a programban. Több ritkán hallható szerző is helyet kapott az idei hangversenyeken, így a korai barokk Buxtehude, a későromantikus Reger, a századforduló egyik legnagyobb zongora- virtuóza: Szergej Rahmani- nov, a lengyel Wieniawski és a bolgár Vladigerov. Kimagasló szerzők és művek képviselik a XX. század zenéjét, így Prokof jev, Honegger, Bartók; ezek közül Honegger 3. szimfóniáját emelem most ki, melyről maga a szerző ezt írta: „A modem ember ellenszegülését akartam ebben a munkában jelképezni, a barbárság, butaság, szenvedés, gépiesség, bürokrácia áradata ellen ... Szimfóniám dráma, amely, ha úgy tetszik, három valóságos vagy jelképes személy: a boldogtalanság, a boldogság és az ember között játszódik.” Kodály Budavári Te Deum-a, a Mester talán legjelentősebb oratórikus kompozíciója első ízben hangzik el szülővárosában. A kortárs magyar zeneművészetet Dávid Gyula, Szer- vánszky Endre egy-egy műve képviseli, Farkas Ferenc — egyike legtermékenyebb és legsokoldalúbb zeneszerzőinknek — műveit pedig önálló szerzői est keretében ismerheti meg a bérleti hangversenyek közönsége. Igen szépnek ígérkezik a kamarazenei sorozat nyitó estje, melyen négy kitűnő fiatal művész változatos összetételű művek sorával vezeti végig hallgatóit a társas muzsikálás nagy korszakain Bachtól Kodályig. Érdeklődéssel várjuk két, nálunk alig ismert német komponista: Scheldt és Weyrauch darabjait. De ne feledkezzünk el a zenei romantika századának néhány méltán népszerű művéről: Weber, Mendelssohn, Chopin és Brahms programban szereplő egy-egy alkotásáról sem! Végül megemlítjük, hogy a — sajnos, meglehetős ízléstelen külsejű — műsorfüzetben hat olyan koncert szerepel, melynek pontos műsorát nem közölték — nyilván nem közölhették — előre a szerkesztők. (Egyet ezekből elárulhatunk : Farkas Ferenc szerzői estjén a Kecskeméti Bartók Kórus fog közreműködni, Nemfesszeghy Lajos vezényletével. Ezt tehát beírhatják olvasóink a kipontozott sorba.) Reméljük, a többi hangverseny is kellemes meglepetést tartogat a megyeszékhely zenekedvelő közönsége számára! Körber Tivadar 14 éves múzeum igazgató Az NSZK legfiatalabb múzeumigazgatója, a 14 esztendős Hendrik Klein, a Stuttgart melletti Leonberg városka gimnazistája. Már nyolcéves korában elkezdett foglalkozni a természetben előforduló leletek összegyűjtésével. Gyűjteménye időközben már úgy kibővült és annyi értékes kincset tartalmaz, hogy maguk a szakemberek és múzeumok is komoly érdeklődést tanúsítanak irántuk, A német természetbúvárok elismerésük jeléül a kis gimnazistát felvették a Pante- lógia! Társaság tagjai közé. Hendrik Klein egy napon nem akarta többé számtalan leletét ládákban és skatulyákban elraktározni. S mivel szüléinek otthonában nem akadt elég hely arra, hogy gyűjteményét ápolhassa, szortírozhassa, a kisdiák elhatározta, hogy saját múzeumot létesít. Édesapjának és a ludwigsburgi állami természetrajzi múzeum egyik tudományos munkatársának segítségével hamarosan berendezett egy kis múzeumot. A hatvan négyzetméter alap- területű helyiségben vitrinek, polcok és talpazatok szolgálnak a gyűjtemény megőrzésére, illetve bemutatására. Kiállítási anyagban pedig valóban nem volt hiánya. Múzeumának büszkesége egy szinte egymillió esztendős lelet — annak a jégkorszakbeli elefántnak a felső állkapcsa, amelyre saját maga bukkant rá az egyik Felsőrajna-vidéki sóderbányában. A vitrinekben számtalan megkövesedett gerincnélküli állatot lehet látni, továbbá csúszómászókat, csigákat és a legkülönbözőbb állatok csontjait és megkövesedett maradványait;
