Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-31 / 256. szám

I oldal 1968. október 31, csütörtök Józan takarékosság — biztonságosabb élet Cokszorosan bizomyí- J tott igazságot takar a fenti gondolat. Nem vé­letlenül választották 44 év­vel ezelőtt, a legelső taka­rékpénztár megalapításá­nak 100. évfordulóján a vi­lág számos országában megrendezett takarékossági nap jelmondatává. Ugyan­így hazánkban is, ahol ez­úttal negyedszer, tehát im­már hagyományosan a ta­karékosság gondolatának szenteljük október 31-ét. Nem mintha a bölcs előre­látást, józan céltudatossá­got igénylő takarékosság egyetlen nap programja, feladata lenne. Ezen a na­pon, illetve megyénkben az október 28—november 2-ig terjedő héten a megszokott­nál is több szó esik az egyén és a társadalom szá­mára egyaránt hasznos ta­karékosság jelentőségéről. Aligha akad ember, aki ne ismerné a fizetési na­pok kellemesen izgalmas, pénzt szétporciózó szertar­tását. Hiszen a legtöbb csa­ládnál valóságos szertartás a kereset beosztása: „Ez a konyhapénz, ez megy lak­bérre, villanyra, ebből ki­fizetjük a télire való krumplit. Lacikának cipő kell, most ő van soron. Ezt meg félre tesszük a nagy célra...” IX i azt tűzte maga elé, hogy mosógépre, tv- re, vagy éppen ágyneműre hízóra, gyűjtögeti a forin­tokat. Ki meg nagyobb vál­lalkozásra, például új bú­torra, tatarozásra, vagy a nagyon nélkülözött lakásra spórol. Mert szinte minden embert fűt valamilyen vágy, törekvés, cél, s mind többen és többen felisme­rik az eléréséhez vezető legbiztosabb utat is: az okos beosztást, az előrelátó gaz­dálkodást. Elegendő ezzel kapcsolat­ban csupán néhány adatra utálni: A megyében ma már 147 ezer személy ren­delkezik takarékbetét­könyvvel, s az együttes be­tétállomány — szem ben a négy évvel ezelőtti 770 mii. Gárdonyi Géza: Hóval — ez év szeptembe­rében elérte az egymilHárd 300 millió forintot. A KST-k 20 ezer tagja havon­ta összesen mintegy 3 mil­lió forintot tartalékol. S külön is említésre kívánko­zik: megyénk 24 takarék­szövetkezete ma már csak­nem 40 ezer tagot számlál, s a szövetkezetek népsze­rűsége egyre nő. Minden reményük megvan rá, hogy az idén, működésük 11. évében, betétállomá­nyuk eléri a 200 millió fo­rintot. A m a takarékintéze­** leknek nemcsak az a céljuk, hogy — szavatol­va azok titkosságát — meg­őrizzék a lakosság megta­karított forintjait. Hanem éppen a betétek jelentette fedezet birtokában az azt igénylő tagjainak kölcsönt is adnak. Csupán a taka­rékszövetkezetek az idén több mint 12 ezer igénylő­nek 70 milUó forintot ad­tak kölcsön különböző cé­lokra. Az áruvásárlásra igénybevett hitelek össze­ge szeptember végén csak­nem 62 milUó forint volt a megyében, s azt 22 300-an vették igénybe. Vagy kell-e beszédesebb bizonyíték a józan takaré­kosság nagy-nagy haszná­ról, mint az a tekintélyes nagyközséget kitevő, össze­sen 6615 lakás, amely az 1961—1967 közötti években az előtakarékosság mellett nyújtott építési kölcsön se­gítségével épült?! |_| a ezekben a napok­" * ban szerte a megyé­ből! a szokottnál ís több­ször kerül szóba a takaré­kosság jelentősége, azért történik ez, hogy még töb­ben és többen legyenek, to­vább terebélyesedjen a tá­bora azoknak, akiknél a ha. vonkénti családi költségve­tés készítésekor — valami­lyen közelebbi vagy távo­labbi cél, nem várt kiadás érdekében — ismételten el­hangozzék: „Ezt a kis pénzt pedig félretesszük !"­P. L EGRI CSILLAGOK Feldolgozta: Márkusz László. Rajzolta: Zórád Ernő. Akarat és segítő szándék Apostagi példázat az összefogásról Nem tartozik a megye legrendezettebb községei közé Apostag. Hiba volna azonban emiatt elmarasz­talni bárkit is, annak pe­dig, hogy a múltra hivat­kozva mentegetőzzünk, nem sok értelme van. Pe­dig igaz, hogy hajdan a nyomor kényszere szerint alakultak ki a görbe kis utcák, míg az egymáshoz bújó házak mintha a sze­génységben egymásra utalt egykori nincsteleneket, a Kiskunhalom lakóit példáz­nák. Igen, akkor a megma­radásért fogtak össze az após tagiak, ma pedig az emberibb élet lehetőségeit teremtik meg, a boldogu­lást, keresik. Harminc év­vel ezelőtt menedék volt a falu, ma munkát, kényel­met és meleget adó otthon. Majd mi megcsináljuk... Ipi Lajosnéval, a községi tanács vb-titkárával beszél­getünk arról, hogy milyen is ez az otthon, szeretik-e az apostagiak községüket, s mit tesznek érte? — Az aktivitás jellemzé­sére elmondok egy ered­ményt: az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke eddig 160 forint, de nem túlzás, ha azt állítom, hogy az év végére elérjük a 200 forintot is. Az önkéntes­ségre, a társadalmi munká­ra igen nagy szüksége van most Apostagnak és ezt tudja minden helybeli. Négy évvel ezelőtt, 1964- ben több, mint négymilHó forintos költséggel törpe- vízmüvet építettünk, s az utolsó 100 ezer forintot az idén fizettük ki —, mondja a fiatalasszony, akit mun­katársai és az ügyfelek egyaránt Évikének szólíta­nak, s akinek nincs szük­sége kimutatásokra ahhoz, hogy beszéljen a faluról, az eredményekről, majd ké­sőbb a gondokról. Ismeri, „tudja” a községet. Jelen­leg ő a tanács vb-vezetője. Az elnök egyéves iskolán van. — Négy kilométer járdát is terveztünk erre az évre. Nem sok hiányzik már be­lőle. Megépült például a Rózsa, a Duna, Petőfi, Jó­kai, a Vasút, Vásártér ut­cákban a járda, de a Má­tyás és a Temető utca la­kói is kérték, hogy adjunk nekik anyagot, majd ők megcsinálják. Elárulhatom, hogy megkapják az anya­got, sőt a Temető utcában már a helyszínen van. El­tűnődik, majd arról kezd beszélni, hogy a napokban volt határjáráson, s öröm­mel látta, hogy a Duna Termelőszövetkezet minta­szerűen rendbehozta a kül­területi utakat is. Akinek nem a pénz beszél —• Láthatja, hogy szor­galmasak, öntevékenyek az itteni emberek. Éppen ezért rosszul esett, amikor meg­fricskázott bennünket a Pe­tőfi Népe, mondván, hogy itt mindig zárva van a mű­velődési ház ajtaja. Miért volt ez így? Mert az akkori igazgató nem találta meg az összhangot a közönség­gel, nem ismerte a lakos­ság kulturális igényeit, s inkább nem csinált semmit. Panaszkodott, hogy kevés tiszteletdíjat kap. De azt nem mondta el, mit dolgo­zik. Nos, erről a problémáról már valóban csak múlt idő­ben szabad beszélni. Egy éve vette ót a művelődési ház igazgatását Bolvári La­jos és egycsapásra tartal­mas kulturális élet bontako­zott ki Apostagon. Havon­ként egyszer színházi elő­adás. ifjúsági klub, KISZ- fiatalok ötórai teája, itt tartják a nagyobb ünnepsé­geket, összejöveteleket. Az­előtt nem volt ilyesmi, csak az igény élt az emberek­ben. Igaz, hogy Bolvári La­jos is kevés tiszteletdíjat kap, de neki nem a pénz beszél, hanem a lelkiisme­ret, a hivatástudat. Ha kell. vasárnap is... Az óvoda épülete életve­szélyessé vált, s ezért a ki­csiket — hatvan gyerekről van szó — átköltöztették az iskolába, ahol összébb húzódtak a tanulók. A Du­na Tsz építőbrigádja el­vállalta, hogy december 31-re elkészíti az új óvo­dát, illetve felújítja, kibő­víti a régit. Közbejött azon­ban a dunavecseí hétközi kollégium munkája, ami szintén sürgős feladat volt a tanyai gyerekek érdeké­ben, s az óvoda maradt. Erről beszélgetünk Ipi La­josnéval, amikor „befut” Dvomyiczki Károly brigád, vezető. — Tessék elhinni Évike, hogy megcsináljuk az óvo­dát. Ha kell vasárnap is dolgozunk, de tető alá hoz­zuk még a rossz idő be­állta előtt. Pedig sok dol­gunk van: szolgálati lakást építünk a főagronómusunk­nak, akinek most születik a második gyereke. Tavaly megfagytak a malacok az ólban, azt is ki kell javíta­ni, megépítjük a szükségla­kást is. Tudom én, hogy mindenkinek sok a gondja — mondja az építőbrigád vezetője és szavaiból az őszinte ígéretet halljuk. A tanácstitkár is megnyug­szik: egyeztették a szem­pontokat. Az akarat és a szorgalom, a megértés „te­tő alá hozza” a terveket Apostagon is. G. S. Délutáni műszak A társadalmi összefogás újabb szép példájáról ad­hatunk számot ezúttal. A napsütéses őszi időben gyorsan épül Kecskeméten a Czollner téri MHSZ-lő- tér. Délutánonként ipari azonban kevés a lőtér, s többségük nem korszerű. Az új igényekhez képest erősen elavult a kecske­méti Czollner téri lőtér is. Az MHSZ a klubok tagjai­hoz és a tanulóifjúsághoz tanulók segítenek a szak­munkásoknak, hogy hama­rabb elkészüljön a korsze­rű, télen-nyáron egyaránt használható új sportlétesít­mény. A Magyar Honvédelmi Szövetség klubjaiban egy­re több fiatal foglalkozik a technikai sportokkal. A lövészet a legnépszerűbb sportok egyike, amelyben az általános iskolásoktól a katonaviseltekig a legkü­lönfélébb korosztályok ve­hetnek részt. Egyelőre fordult segítségért, s felhí­vása megértésre talált. Már a nyár óta folyik a mun­ka. Egymást váltják az építkezésen az üzemek dol­gozói, a középiskolások és az ipari tanulók. A több- százezer forint értékű lé­tesítmény még az idén el­készül. A lőtér fedett pá­lyával bővül és klubhelyi­séget is kap. Képünkön az Építési és Szerelőipari Vállalat szak­munkástanulói önként vál­lalt „délutáni műszakban”. 0É NÉHÁNY PERC MŰIM MÁR (TAGÚKHOZ TÉRTEK A ..MINTHA TŰZI SZÖKŐ KÚTTÁ VÁLTOZOTT VOLNA A CSÓNAK. TÖRÖKÖK rr­ALLAHf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom