Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-24 / 250. szám

1 oldal 1968. október 24, csütörtök Fórum Testi és lelki rehabilitációt Bács megyei ízek és napok Budapesten NAGY érdeklődéssel ol­vastam a Petőfi Népe szep­tember 19-i számában a „Jobb későn” című, az öre­gek napközi otthonának kérdésével foglalkozó cik­ket. Az abban felvetett problémához hadd fűzzek néhány kiegészítő gondola­tot. Az Egészségügyi Tudo­mányos Tanács 1960-ban Kecskeméten gerontológiai kutató állomást létesített, melynek a kutatáson felül fontos feladata az öregko- rúak szociális és társadal­mi problémáinak megoldá­sa is. Azóta több ízben ja­vasoltuk: Kecskeméten is állítsanak föl napközi ott­hont és gondozási tanács­adó szolgálatot az öregko- rúak részére. Kérésünket mindenütt azzal hárították el, hogy erre a célra nem tudnak helyet adni. Pedig, ha a bajai járásban meg tudták oldani a helykér­dést — egy kocsma, egy kihasználatlanul álló rak­tár, egy megürült lakás stb. átalakításával —, a megye­iszékhelyen is meg lehetne találni ennek a módját. AZ OTTHONBAN a ma­gára maradt, társtalan em­bert meleg szoba, meleg étel várja, s elbeszélgethet sors- és kortársaival. Ké­nyelmesen nézheti a tv-t, hallgathatja a rádiót, tár­sasjátékokkal szórakozhat, vagy kézimunkázhat, olvas­hat. S emellett lakását sem kell feladnia, az éjszakákat otthonában töltheti. Gon­doljuk el, mit jelentene egy dolgozó család számára, ha ban helyezhetnék cl, s nem kellene attól rettegniök, hogy a fiatalok távollété­ben nem esik-e valami ba­juk. Mindezen túl a sok­szor egészen sajátságos ér­zelmekkel, komplexusokkal, gondokkal küszködő idős emberek számára a napkö­zi nemcsak otthont jelent­het, hanem egyúttal testi és lelki rehabilitációt is. Ez teszi szükségessé, hogy a napközi otthon mellé gon­dozási tanácsadó szolgálatot is szervezünk. A HATVAN éven felü­liek száma ma már az össz­lakosság 16 százalékát te­szi ki. Az öregség nem be­tegség, az idős ember azon­ban nem csupán testileg, de idegileg, lelkileg is a leg- többbször gondozásra szo­rul. Sajnos, a kórházak, a rendelőintézetek szakrende­lései, a körzeti orvosi szol­gálat nem alkalmasak ar­ra, hogy ott az öregek többnyire tengernyi pana­szát végighallgassák. Pedig a panaszkodás már-már fél gyógyulással ér fel. És gya­korlatból tudjuk, hogy a panaszok többségét jó szó­val, szeretettel, együttér­zéssel orvosolni lehet. MINDERRE az idősko­rúak gondozási szolgálata keretében nyílhatna a leg­több lehetőség. Ez a szol­gálat a legcélszerűbben ab­ban az épületben kaphat­na otthont, ahol az öregek egész napjukat töltik, s vizsgálatuk, kezelésük ide­je is jól beosztható. A szerkesztőség postájából Valóban díjtalan? Bagi Sándor, Kecskemét, Gubányi Mihály utca 15. leveléből: „A kecskeméti rádió- és villamossági szaküzletben televíziót vá­sároltam. A boltban felirat hirdette: A nálunk vásárolt árut díjtalanul hazaszál­lítjuk. Én éltem ezzel a lehetőséggel és kértem a kiszolgálót, hogy a meg­adott címre küldje el a ké­szüléket. Ez idáig rendben is volt. Még mielőtt haza­értem volna, a készülék teljes épségben megérke­zett. A bosszúság azonban ak­kor ért, amikor édesanyám közölte velem: A szállító 30 forintot kért és ő ezt még jóhiszeműen tíz fo­rinttal meg is toldotta. Nem értem, miért vezetik félre a vásárlókat a díjta­lan szállítás ígéretével, ha a szállító meghatározott összegű pénzt kér érte?” •• Üzenetek Többeknek, gépipart techni­kum, Kecskemét: Megkerestük az illetékeseket és ígéretet kaptunk rá, hogy a követke­zőkben a fizetés időpontját úgy módosítják, hogy az ked­vező legyen az ott dolgozók részére. Kasza Istvánné, Kecskemét, Volkerteiep: Kérésének eleget téve eljártunk ügyében, öröm­mel közölhetjük, hogy kérése megértésre talált. K. Gy. Baja, Achim András utca: A kölcsönügyletekkel kapcsolatos magánokirat (a pénz átvételéről szóló elismer­vény), illetve az ebben elis­mert követelés öt év alatt évül el. Ha az elismervényben a felek a visszafizetés idejét Is meghatározzák, akkor az öt évet ennek az időnek a letel­tétől kell számítani, A Magyar Vöröskereszt több mint egymillió fo­rint értékű segélyszállít­mányt küldött a Vietnami Demokratikus Köztársaság Vöröskeresztjének és a DéL- -vietnami Nemzeti Felsza- badítási Frontnak. A sokol­dalú segítség egyik legérté­Déli egy Óra — Bu­dapesten, a Nyugati pálya­udvar előtt. Tömött villa­mos érkezik. A leszállók közt háromtagú, férfiakból álló társaság. Megállnak a járdaszigeten. — Hol ebédelünk, gyere­kek? — így az egyik. — Hát a Tejvendéglőben! — rá a másik. — Gye­rünk! — Egy tapodtat se! —ál­lítja meg őket a harmadik. — Ilyen alkalmat akartok kihagyni? Sokkal jobbat tudok. Bács megyébe me­gyünk burkolni. Utánam! Nos, kedves kiskunsá­giak, ilyen népszerű lett Budapesten a „Bács megyei napok”. Hogy miért? Tart­sunk együtt innen a Nyu­gatitól — arra le a Váci úton a Lehel téri piac tá­jáig. Járjuk azt a bizonyos macskaköves utat, amelyet hasonlóképpen felforgattak mostanában a csatorna- és útépítők, mint a főváros más, ismert helyeit. Ez sem akadályozza azonban a pes­tieket, hogy elzarándokol­janak a Váci út 36. sz. alatti bekerített térségre, ha igazán házias ízű, pikán­san fűszerezett sültkolbászt, vegyeshurkát, nyársonsült rablóhúst s egyéb laci­konyha-költeményeket akar­nak testi-lelki épülésükre fordítani. Mikor a járműniagara füstjétől, gázától, a villa­mosok nyiszorgó dübörgé­sétől csömörlötten mint oázisba kapaszkodik az em­ber a kéttornyú templom­nál zöldellő fasor látványá­ba, ugyanakkor — bal fe­kesebb része az az 1000 li­ter liofilizált vér, amelyet a véradók a vietnami nép­nek ajánlottak fél. Ezenkí­vül sok rádió, íróigép, ke­rékpár, tanszer és egyéb hasznos használati tárgy foglal helyet a szállítmány, ban. (MTI) lől — az öles betűkből álló, színes feliratot is észrevet­te. „Bács megyei napok ok­tóber 10-től 25-ig.” Mintha a kecskeméti vá­sárból, a Vasútkertből szöktek volna ide ezek a gasztronómiai mini-üzemek. Akkora négyszög három ol­dalán, mint amilyen terü­let a kecskeméti Kisberet- vás lebontásával felszaba­dult, gusztusos pavilonsor húzódik — egymással ösz- szenőve. A köztük levő „udvarban” műanyagborí­tású evőpultok — amilye­neken a kiállításokon szok­tunk kosztolni —, szüntele­nül kattogó pénztárautoma­ták és egész napon át meg­állás nélkül áramló soka­ság ... És általános evé- szet, ivászat. Körben pedig ? Elől a sasadi tsz virágstandja, mellette a Hosszúhegyi Ál­lami Gazdaság boltja. Itt olyan sikeres a szőlő- és almavásár, hogy reggeltől estig nem fogy a hosszú sor. Nemcsak a kiváló gyü­mölcs, hanem annak ára is vonzza a vásárlókat. A kö­zeli Lehel piacon kialakult áraknál 10—15 százalékkal olcsóbban adja termékeit az gazdaság. Sorban állnak a követke­ző pavilonszakasznál is, amely — homlokán Kecs­kemét hatalmas címerével — a Városföldi Állami Gaz­daságé. Micsoda keletje van a gazdaság különleges húskészítményeinek. Füs­tölt fehérpecsenye, füstölt, csont nélküli tarja, sonkák, bácskai májas... — nincs hely felsorolásukra. A pár­tás, szemüveges eladó ép­pen egy félkilónyi angol- szalonnát mutat egy asz- szonykának. — Ezt tetszik kérni? — Igen, azt szeretném, de... már nincs nálam elég pénz. Csak délután tudnék leszaladni... — El teszem, jó? — udva- riaskodik az alkalmazott, s máris csomagolja az árut, mutatja, a pult melyik ré­szébe teszi, hogy a vevő is emlékezzen rá... Az itteni hosszú sor végéhez egy ország kedves ismerőse, dr. Jánossy Lajos Kossuth-díjas tudósunk csatlakozik másodmagával. Egyszerű pesti polgárként, szemmellátható élvezettel merül el a jófalatok vásár­lásában. Eggyel odébb az Omnia kávépavilonja. Minden ká­véfogyasztó sorsjegyet kap, s azokat harmadnaponként kisorsolják. De az is ki van írva, hogy naponta 10-től 11 óráig ingyenes kávékóstoló. Jó is, hogy itt egy kissé csillapítottuk a kávé emle­getésével is gyomrunkat, mert már ekkorra hallatla­nul felgerjesztették étvá­gyunkat a lacikonyha tar­tományaiból szálló illatok. A pestiek is szinte megdi- csőült mosollyal, orrukat „bevetve”, nyeldekelve vár­nak blokkjaikkal míg rá­juk kerül a sor. Zsivány- pecsenyétől kezdve, paca­lon, bográcsgulyáson, Bács megyei ürüérméken át a ro­pogós kacsasültig, tüskés ökörpecsenyéig minden be­kebelezhető itt. S milyen versenyállás van a kolbász­nál, hurkánál! Épp itt az ideje, hogy a Kunbajai, Kiskunhalasi, Kiskőrösi Állami Gazdaság árusítóhelyein többrendbeli borokkal készüljünk fel a sok zsíros falat befogadá­sára ... • • • Ügyes üzleti kezde­ményezés volt ez az érté­kesítéssel egybekötött áru­bemutató a XIII. kerületi Vendéglátóipari Vállalattól, az említett gazdaságoktól, tsz-től s a hozzájuk társult Élelmiszer "és Vegyicikke­ket Csomagoló Vállalattól. Mint Lugosi Béla, a ven­déglátóipari vállalat áru­forgalmi vezetője elmon­dotta, a közvetlen üzleti ha­szon mellett az is célja en­nek a bemutatónak, hogy tovább erősítsék a Bács megyei állami gazdaságok­kal — jelentős szállítópart­nereikkel — a mintegy két esztendeje állandósult jó kapcsolatot. Hadd lássák a fővárosiak — közvetlenül is —, mik azok a kiváló termékek, melyekkel a Kis­kunság látja el a budapes­ti üzletek, éttermek egy részét. Tóth István szüleiket, vagy irios hozzá­tartozóikat napközi otthon­Dr. Szarvas András egyetemi magántanár Tanulják a pinqálást, falírást Átadják mesterségüket, tudásukat a kalocsai pin­gáid asszonyok. Kolozsvá­ri Mihályné népművész vál­lalta a fiatalok tanítását, s a mesterség elsajátítása után eddig már hárman tettek vizsgát a kalocsait egyedülálló művészetébe Most újabb három fiat ismerkedik a „falírás” m< tivumaival s az ecsete használatával. Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK Feldolgozta: Márkusz László. Rajzolta: Zórád Ernő. Vöröskeresztes segítség Vietnamnak "az ESKÜVŐ UTáN,DELINEK ÉS A RAVASZ AGA A DELI POMPÁS LOVAIT AKARTA MEGFENNI, DE AZ NEMET MONDOTT. X, AMIKORRA MEG/IRRADT. íKpr RABNAK ÖLTÖZTEK ES ELINDULTAK ^ISZTAMBUL FELE./Z EGYIK ESTE A ^ DRINÁP0LVJ KARAVANSZERAJBAj^y VKEZTEK. VACSORA __— UTÁNUK! FOGJÁTOK EL ŐKET! KÖZBEN HAT CSAK GONDOLKOZZ MÉG HOLMAP/G* r VITÉZ / KCRODBOL /GMERLEK, JAN/CSÁR! V/TEZ VOLTAM, /GAZ, M/G MEGVOLT AZ AMULETTEM, a IGEN, URAM. GpFRE, DEL/, A JUR5 ALT/N AGA R/VAT. ...ES HUjZSZPAHI ROBOGOK KI A SZER AJ KAPUJÁN..'. ' /. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom