Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-24 / 250. szám
1968. október 24, csütörtök 3. oldal Népi ellenőrök az új törvényről M'nt ismeretes, az országgyűlés legutóbbi, múlt héten lezajlott ülésszakán új törvényjavaslatot fogadtak el a népi ellenőrzésről. Ezzel kapcsolatosan kerestük fel dr. Németh Ernőt, a ZIM kecskeméti gyáregysége üzemgazdasági osztályának vezetőjét és Bercsényi Józsefet, a MÉSZÖV főosztályvezetőjét, akik mindketten népi ellenőrök. Megkértük őket mondják el véleményüket az új törvényről, s arról, hogy szerintük az ország- gyűlés által jóváhagyott jogszabály milyen változást hoz a népi ellenőrök munkájában. — Nagyon időszerűnek tartom az új törvényt — kezdi a beszélgetést Németh elvtáns. — Több, mint tíz év telt el azóta, hogy a népi ellenőrzésről intézkedő 1957. évi VII. törvény napvilágot látott, s ennyi idő alatt bizony alaposan meg-‘ változtak azok a körülmények, amelyek között dolgozni kezdtünk. Aktuális volt tehát módosítani a munkát szabályozó törvényt is. Érdekes és fontos megállapításának tartom a vállalati belső ellenőrzés és a NEB munkájának elhatárolását, amelyről a törvényjavaslat 25. szakasza beszél. Amíg ugyanis a belső revizorok az adott termelő, vagy gazdálkodó egységre vonatkozó pénzügyi és egyéb előírások betartása fölött őrködnek, a mi feladatunk ennél szélesebb körű. A továbbiakban arról szól dr. Németh Ernő, hogy a NEB átfogóbb és inkább tájékoztató jellegű vizsgátatokat folytat, s fő célja a káros következményekre utaló jelenségekre felhívni a figyelmet, észrevenni és észrevetetni az előremutató és hasznos jelenségeket, a népgazdaság egészébe illesztve tájékozódni egy-egy ipari, mező- gazdasági, kereskedelmi feladat megoldásáról, a helyes lehetőségekről stb. — Ami nagyon fontos a törvényben, az a hépi ellenőröknek a tanácstagokhoz, az országgyűlési képviselőkhöz hasonlóan négyéves ciklusra történő választása, így kétségtelenül jobban érvényesül a demokratizmus, s ezen keresztül az a követelmény is, hogy a leginkább megfelelő emberek kerüljenek a szervezetbe. A nagyobb szakképzettség jobb hozzáértést feltételez, az pedig alaposabb, körültekintőbb munkát tesz lehetővé. Akit megválasztanak, közvetlenül beszámoltatható, így tehát nagyobb felelősséggel is dolgozik, ösz- szefoglalva és röviden — véleményem szerint —, feltétlenül javulni fog a NEB munkája — fejezte be Németh elvtárs. Telefonok, ügyek, munkatársak „kereszttüzében” találtuk Bercsényi Józsefet. — A törvény szövegét még nem ismerem, csupán a rádió, az újságok tájékoztatására, információira vagyok utalva. Azt azonban tudom — legalábbis én ösz- szefüggést látok a törvény és az új gazdasági mechanizmus feladatai között —, hogy az utóbbi időben a népi ellenőrzésnél előtérbe kerültek a gazdasági feladatok és ezeknek a tökéletesebb ellátását, segítését, az új törvény lehetővé teszi, módot ad rá. Nem kell különösebben magyarázni, hogy életünk alapja az átgondolt, jól szervezett és összhangolt gazdálkodás, a rentábilis termelés, kereskedelem stb. — E kis körültekintés után hadd mondjam el, hogy legnagyobb jelentőséget én is a népi ellenőrök választásának tulajdonítom. Ezáltal szerintem megerősödnek a bizottságok, alaposabb és hatékonyabb munkát tudnak végezni. Szakszerűbbek lesznek az egy-egy tájékozódást követően összeálított jelentések, amelyeket nagyobb közgazdasági szakismeretekkel, tapasztalatokkal bíró emberek készítenek el. A NEB tekintélyéről esik szó a következőkben. Elmondja Bercsényi elvtárs, hogy a népi ellenőrzés már valóban felnőtt arra a rangra, amelyet most a törvény deklarált. Csupán a megyében az elmúlt években számos olyan vizsgálatot folytattak le az ellenőrök, amelyek igen hasznosaknak mutatkoztak az egész ország egy-egy gazdasági ágazata szempontjából. — Elmondhatjuk, hogy a NEB-nek eddig is volt tekintélye, nemcsak az egyes állampolgárok, de a vállalati kollektívák, az állami szervek előtt is. Ügy vélem, a most elfogadott törvény által ez erősödik: nagyobb lesz a felelősségünk, s hogy annak megfeleljünk, még szakszerűbben, átfogóbban és körültekintőbben kell dolgoznunk — mondotta befejezésül Bercsényi József. G. S. Küszöbön a szüret forradalma Harminc-negyven ember helyett — egyetlen „pofozógép nehézkes Különös szerkezetet vontat a traktor a szőlősorok között. A függőleges kereten, amelyet egyelőre még emberkéz feszít a fürtökkel rakott vesszőkhöz, egymással ellentétes — alternáló — mozgással csapódnak a gumilapátok a venyigére. Egyfajta „pofozógép” ez te_ őse! Behemót, konstrukció ez a mostani, az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kecskemét-miklóstelepi homoki osztályának kerekegyházi szőlőjében, nagybani használatra még korántsem alkalmas, de a cél egyelőre nem is ez, hanem nagyüzemivé tehető. Meglehet, hogy a vegyszer nem végez tökéletes munkát, ezért a szüretelő gépkomplexumot levél-kifújó ventillátorral is felszerelik. — Ezt a szüretelési módszert jövőre már két holdon próbáljuk ki, azon a területen, amelyet 1964-ben hát, s a lapátok percenként 320 ütést mérnek a vesszőkre. A szükséges energiát nem a traktor, hanem a szerkezet mögött vaslemezen vontatott villamos generátor adja. És az ütések nyomán a földre, illetve az elterített fólialepedőre hullanak — nem a fürtök, hanem a bogyók. íme, ez hát a gépesített szüret, vagy legalább is a pár évtized múl. tán világszerte elterjedő lehetséges megoldások egyik Már 1100 hektó újhor érkezett a pincegazdaságba A szüret befejezésével megkezdődött az újborok fejtése, kezelése. Ezzel egy- időben az értékesítés is megindult. Az Alföldi Állami Pincegazdaság tele- peire eddig több, mint 1100 hektoliter egyszer fejtett újbor érkezett. A szakemberek véleménye szerint jó aromájuk van az idei boroknak, minőségük megfelelő, a szeszfok is kielégítő. Fekete galagonya Gemencen Erdei növényeket honosít meg a Duna a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságban levő árterületen. Az áradáskor magával sodort magvak egy része kikeltés szépen díszük ezen a vi- az országban, déken. Több mint 40 ilyen növényt tartanak nyilván. Talán így került ide a botanikai érdekességnek számító fekete galagonya is, amely egyedül itt található Munkában a szüretelögép. az alapos kísérleti kipróbálás. Megtudni: milyen hatékonyságú „pofozást” végeznek a lapátok. A gépet a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépkísérleti Vállalat szakemberei szerkesztették — és próbálják ki a helyszínen — külföldi modell alapján. A gép jelenlegi primitív formájában is 30—40 szüretelő ember munkáját helyettesíti. De már a jövő őszre is nagyfokú korszerűsítést terveznek: olyan ikergépet szerkesztenek, amely a szőlősor mindkét oldalán egyszerre veri le a bogyókat, s azok a gép alá erősített felfogó szekrénybe hullanak. Lehetőség lesz olyan megoldásra is, hogy a villamosenergiát ne a ge_ nerátor, hanem maga a traktor szolgáltassa. A gép előtt a leveleket most még kézzel szedik le, de különleges vegyszerrel ez is meggyorsítható, pontosabban Kgffóoe tataid A nagy fordulat előtt Nemrégiben arra vetettünk néhány pillantást lapunk hasábjain, hogy az első világháború végnapjaiban milyen közállapotok uralkodtak hazánkban, a megyében, s közelebbről Kiskunfélegyházán. Most lapozzuk fel a Kecskeméti Lapok 1918. októberi számait, s nézzük meg: Mi volt akkor a helyzet a mai megyeszékhelyen? A két város közállapotait illetően nagy különbséget nem találhatunk. Talán ami szembetűnik, az az, hogy a Kecskeméti Lapok intenzívebben foglalkozott a „nagypolitikával”. Az 1918. október 8-i számában megjelent „Sorsfordulás” című vezércikkében például ez olvasható: „Nem engedhetjük, hogy elsikkasszák az ország boldogabb jövőjét azok, akik múltjukkal igazolták, hogy nem éreznek közösséget azzal az országgal, amelyet nem j Bécsből rángatnak dróton, hanem ura saját akaratának. Fordulat előtt áll Magyarország ...” Az idézett sorokból egyértelműen a monarchiától való függetlenség szándékát olvashatjuk ki. Az azonban bizonyos, hogy a névtelenül, tehát szerkesztőségi írásként publikált cikk szerzője maga sem gondolta, milyen előrelátóan jósol, amikor a nagy fordulatról beszél. A naqyoolitika mellett megtaláljuk a város gondjainak tükröződését is. Október 11-én a többi közt „Ellátatlanok kenyere” című cikk jelenik meg a lapban. Idézzünk belőle: „Nincs mostohább sors ebben a mostoha világban, mint ellátatlannak lenni. Csöndben, türelemmel várni városi lisztre, cukorra, zsírra, árpára, kukoricára ..Ekkor ugyanis már jegyrendszer volt Kecskeméten, s azt rebesgették, hogy tavasszal kukoricakenyeret eszik az ország népe. Ilyen körülmények között szinte törvényszerűen nagy méreteket öltött az üzérkedés. A kormány képtelen volt összpontosítani az ország vezetését, az egy- re-másra szétzilálódott. A gazdák túljártak a rekvi- rálók eszén, amiről félig tréfásan, szinte kárörven- dően azt írja a lap: „a rek- virálás ellenszere az új sertésvész.. ”, vagyis a parasztok inkább leölték állataikat, semhogy elvigyék tőlük. Vészesen drágult a bor, „huszonnégy óra alatt 10-ről 18—20 koronára emelkedett egy üveg bor ára”. A kormány, a minisztériumok ide-oda kapkodtak. Semmiből nem volt elegendő, de azért hatalmas összegeket költöttek a ..hősi emlékművekre”. Ugyanakkor az elgyötörtén, vagy rokkantán hazatérő katonáknak mindössze egy- egy csokor virág jutott. Ne legyünk azonban igazságtalanok, s a következő hírt is ismertessük a korabeli sajtóból; „Az Olaj- és Zsiradékügyi Bizottság Kecskemét város részére 4900 kilogramm szappant utalt ki. De hogy a kiutalt szappan mikor érkezik meg, még ifiem tud- , t_ . ,. juk” - fűzi hozzá malició- ™.lert?PPe? Kecskemet zusan a hírszerkesztő. kornyékén akart maganak jóstehetséget, de rövid cikkei, néhány sornyi hírei is tökéletesen tükrözik az első világháború után közvetlenül kialakult helyzetet. Október 23-án azt is olvashatjuk az újságban, hogy „A király Kecskemétre jön. Az uralkodóház házat és telket vásárol a vidéken”. Vajon mi késztette erre Károly királyt, a hírszerkesztő. Említettük, hogy a kormány, a minisztériumok ide-oda kapkodtak. Plasztikusan példázza ezt az az 1918. október 13-án megjelent öles cikk, amely szerint „Arcképes igazolványt kapnak a cselédek Kecskeméten”. A belügyminiszternek a sok egyéb, százszorta sürgősebb és fontosabb teendői helyett mindenek előtt erre a rendeletre volt gondja, nehogy valamelyik cselédlány arcképes igazolvány nélkül takarítson, mosson, főzzön a város jobb módú polgárainál. A Kecskeméti Lapok nem mindenben árult el birtokot vásárolni, ahol nem éppen a legjobban teremnek a földek. Lehet, hogy itt kapott volna legolcsóbban „birtokot”? A cikk utolsó mondatát szerencsére nem igazolták a későbbi események: „A mostani nagy világesemények óriási változással lesznek Magyarország jövendő sorsára és az uralkodóház jövőjére. A királynak valószínűleg Magyarország lesz egyetlen megbízható támasza ...” Hogy ez a „támasz” mennyire nem volt stabil a király számára, az néhány nap múlva kiderült. Gál Sándor telepítettünk be :— teszi hozzá Horváth Sándor, a miklóstélepi szőlészkutató. — A sortávolság három- méteres, s a termő vesszőket már a metszésnél úgy hagyjuk meg, hogy a fürtök a fölldtől számított 60—80 centi magasságban teremjenek, s a termőfelület a sortól mindkét oldalt kiálljon 30—40 centire. Ezt úgy érhetjük el, hogy az oszlopokhoz képest kiálljanak a huzalok, s ezekhez kötözzük a vesszőket... Maga a gépesítés csak egyik oldala a szüret forradalmasításának, a másik a termőfelület ehhez idomuló szabályozása, célszerű kialakítása. Csak a kettő együtt, egymással összhangban vezethet sikerre. Elmondja: a géppel már tavaly is kísérleteztek, de csak a magas növésű szőlőben. Az effajta művelésre azonban csak négy fajta, a kékfrankos, a szürkebarát, a tramini és az olaszriz- ling alkalmas, az összes többinek sokkal inkább megfelel a félmagas művelés, mint amilyenekben a mostani kísérletezés „szenvedő alanyai” is részesülnek. A „pofozógép nem az egyetlen, ami itt kipróbálásra kerül. Kimondottan hazai konstrukció a villás drótrázó, amely — nevének megfelelően — a huzalokba percenként 2—4 százszor kapaszkodik bele. Aztán itt van az éoítő-kocka- szerűen. összerakható puttón yozó gép, ahol a fürtöket közvetlen a sor mellett haladó csúzdákra, borító tepsikre szedik, s a termés egyetlen mozdulattal a traktor vontatta tartályba kerül. A kísérletek jelentősé se alig felmérhető. Tudvalevő, hogy a szüret ötszörös kézi munkaerőt igényel, mint a szőlőművelés bármely más fázisa. Sok gazdaság ma még emiatt vonakodik a nagyüzemi szőlőtermesztéstől. De közel az idő. amikor a szüret sem jelent nagyobb erőfeszítést, mint most az aratás. jj ^
