Petőfi Népe, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-23 / 249. szám

6. oldal

1968. október 23, szerda

i

bömbölve lezúdították a föld mélyébe...

A 14-ea számú csapat lovai egy szálig elpusztultak.

Újra végigszáll a völgyön a feneketlen mélységben eltűnő vízesés szüntelen zúgása, csapkodják a partokat a nyughatatlan és alattomos folyó zavaros hullámai. Néha-néha felkiált az erdőben a bolondos szajkó, mintha megijedt volna valamitől.

*

A második nap vége felé a barlangban ücsörgők hangokat, kutyanyüszítést hallottak. Néhány perc múlva Ljubimov, Orocsko és Hva- taj-Muha már a tűz mellett ültek és forró teát ittak. Az egész csapat ismét együtt volt. Indulásuk felől határoztak:

— Hát lovak nélkül maradtunk. Legalább háromszáz kilométernyire vagyunk első táborunktól — szólalt meg Uszkov elgonUltragyors lift

Eltűnnek a putri

Az 1972-es olimpiai játékok leendő színhelyén, a müncheni Oberwiesenfel- den épült a Német Szövetségi Köztársaság legmagasabb építménye, a 290 méter magas müncheni televíziótorony. A 195 méter magasban épült három kilátóteraszról élvezhetik a látogatók a remek kilátást. Két, egyenkint 30 személy

szállítására készült felvonó szállítja majd az olimpia vendégeit másodpercenként 6 méteres sebességgel. A kilátóig a menetidő mindössze 45 másodperc.

Ez a teljesítmény a bajor főváros tv-tornyának felvonóját az Európában ismert leggyorsabbak közé sorolja.

— Ez Ilona-sziget — mutat körül Somogyi István, a bátmonostori községi pártszervezet titkára. — Huszonhárom cigánycsalád él a községben, nagyobb részük itt lakott még három évvel ezelőtt. Ha véleményt kér rólulk, én bátran merem állítani, hogy egy-két kivétellel szorgalmas, dolgos emberek. CsakBöngészde

Nagyon szeretem az újságok apró- hirdetéseit böngészni. Meggyőződésem, hogy nincs ennél érdekesebb olvasmány. Néha vetekszik egy krimitörténettel. Drámák húzódnak itt a mélyben, szerelmek szövődnek az apróbetűs sorok közt, s a humor sem ritka. Persze társadalmi mondanivaló is akad. Éppen ezért sajnáltam a múltkor, hogy elszalasztottam azt a hirdetést, amelyben — állítólag — a moziüzemi vállalat dolgozói csoportosan kerestek állást maguknak. Nem volt türelmem keresgélni ezt a nem mindennapi ritkaságot, melyért biztosan sokat fizetnének a gyűjtők. S joggal. Hiszen manapság nálunk csak állást és munkát ajánló hirdetéseket lehet olvasni, állástkeresőt alig. S olyat, hogy egy egész vállalat személyzete — vagy csak töredéke — hirdeti magát, még nem is hallottam. Persze búikált bennem a kisördög, hogy kiollózok egy csomó munkaalkalmat kínáló hirdetést, s elküldöm az illetőknek, hadd válogassanak. De aztán letettem erről a tervemről.

Ugyanis gyanítottam, hogy nem is annyira a másutt található állás volt itt a fontos, mint inkább egy kis szarka-piszka valakinek, vagy valakiknek. Szóval némi személyeskedés és bosszú — amúgy vállalati szinten. Ami persze — gondolom — elcsitult azóta, mert újabb hirdetést nem láttam sehol. Szerencsére, mert viccből is megárt a sok.

Ha már humor kell, sokkal tréfá- sabbnak tartom a Magyar Hirdető — meg ne haragudjanak a szakmabeliek érte! — által közzétett hirdetést, amely megbízható férfi plakátragasztót keres állandó munkára. S most jön a poén: Jelentkezés csak írásban, rövid önéletrajz beküldésével . ..

Hogy miért csak írásban, s miért kell önéletrajz egy plakátranasztónak? Nem is töröm rajta a fejem. Mert közben majdnem felcsaptam házasság- közvetítőnek. Ha ugyan tényleg any- nyira sürgős annak a fiatal — 18 éves

— lánynak, aki 20 éven felüli (!) komoly fiatalember ismeretségét keresi

— no persze, ahogy

szokás: házasság

céljából. Ajánlani akartam neki azt a 37 éves elvált

szakmunkást, aki ugyanabban a lapszámban keres hozzáillő leányt, vagy elvált asszonyt házastársnak. De aztán arra gondoltam, nem illenének össze. Hogy miért7 Azt hiszem nem csak a korkülönbség miatt.

Megértem azt az étteremvezetőt is, aki éjszakai munkára nődolgozót keres, de azért kicsit pontosabb volt a színház, ők ugyanis közlik, hogy takarítónőt keresnek éjszakai munkára, ami mindjárt más. (Vagy csak a fantáziánkkal van baj?)

Persze azt sem értem, hogy mi a fantázia abban, ha valaki Bozsó-fest- ményeket akar ösz- szevásárolni, s ezt hirdeti a lapban. Bozsó János ugyanis kijelentette nekem, hogy bármikor bárkinek — megfelelő áron — szívesen ad el a képeiből. Ö is jobban jár vele, mintha a kintlevő képeit gyűjti össze valami lelkes „Gyűjtő”.

A tanács figyelmébe ajánlanám azt a hirdetést, amely így szól: „Elcserélném széche- nyivárosi 2 és félszobás kiutalásom, egyszoba összkomfortra...” (Okt. 20.) Nem értem ugyanis, ha valakinek nem kell a 2 és félszobás kiutalás, akkor miért kapott ilyet, miért nem csak egyszobásat? S azt sem tudom biztosan, lehet elcserélni már a kiutalást is? Mivel itt valaki nagyobb lakás kiutalását akarja elcserélni egy kisebb lakásért, ismét működni kezd az ember fantáziája, hátha még egy kis ráadást is kér majd érte ... S ezért a kisujját sem kellett megmozdítania. Persze az ember nem érti, hogy egy nappal előbb meg ezt olvashatta: „Elcserélném szép egyszobás lakásomat bérházi kétszobásra költségmegtérítéssel. Széchenyi városi kiutalásért.” Tehát itt — micsoda véletlen — máris megvan a partner. Aki nyíltan meg is mondja, hogy ha valaki ad neki egy kétszobás kiutalást, akkor fizeti a „költséget”, s még egy egyszobásat is ad cseré be.

De ne üssük bele az orrunkat. Csak azt akartam mondani, érdemes olvasgatni ezeket az apróhirdetéseket. Sok tanulságos akad közöttük. Különösen, ha egybevetjük a 25 év előttiekkel. Akkor nem létezett ilyen cserebere. Igaz, hogy lakás sem épült egy szem se.

T. P.

dolkodva. — A Tomboló folyó menti táborunk száz kilométerre van ide. Lovaink legjobb esetben ott lehetnek. De az is lehet, hogy elpusztultak. Nos, mit szólnak hozzá? ... Erről jut eszembe: hogy állunk az élelemmel, Luka Lukics?

A csapatgazda, aki egész idő alatt lehunyt szemmel ült felsóhajtott, s Uszkovra pillantott. A csapat vezetője elmosolyodott:

— Majd csak lesz valahogy, ne kámpicsorodj el. Most már úgysem segíthetsz rajta. Hogy állunk az élelemmel?

Élelmük még volt. Kiderült, hogy egy-egy embernek mintegy tíz kiló élelmet, baltát, fegyvert, lőszert, hálózsákot és egyéb apróságot kell cipelnie, köztük az adóvevőt és a telepeket. A többi holmit itt hagyják p barlangban: az egész geológiai kollekciót, köpenyeket, csizmákat, nyergeket, málhákat.

— Csak azzal vigasztalódhatunk — mondta Uszkov —, hogy pontos leírást viszünk magunkkal az új lelőhelyekről és pontosan megtudjuk mutatni a leendő gazdag aranymezőket. Tavasszal eljövünk és munkába állunk.

Rövid gondolkodás után hozzátette:

— Lerövidíthetjük utunkat húsz, esetleg tán harminc kilométerrel is. Megnéztem a térképemet. Ha nem az előző nyomainkon haladunk, hanem átvágunk a hegyeken, egyszerre a Tomboló folyóhoz jutunk ki. Mit szólnak hozzá? Vegyék figyelembe, hogy a hegyek mégis csak elég magasak. Csúcspontjuk számításaim szerint eléri a kétezerháromszázötven métert.

— Vágjunk neki! Nem számít! — szólalt meg Borisz.

— Mi a véleményed, Nyi- koláj ?

Az idegenvezető elgondolkodott. A javaslat természetesen csábító, de...

— Valaha erre ment Terszkij utazó — mondta aztán. — Száz évvel ezelőtt. Térképet csinált. A legmagasabb hegynek az Ersot nevet adta. Más térkép nem létezik. A terület egyáltalán nincs felkutatva. Váratlan akadályokba ütközhetünk.

— Érdemes-e lemondani a fehér folt felkutatásának lehetőségéről? — kérdezte Uszkov. — Mégiscsak érdekes volna közelebbről megismerkedni a hegyekkel. Ha már a lábuknál oly sok érdekes dologgal találkoztunk, el tudom képzelni, mi lehet ott a hegyek méhében.

— Am legyen!.

— Tehát határoztunk Átvágunk a hegyeken. Holnap reggel útnak indulunk és a szakadékon át felmászunk az Ersotra.

Reggelre meleg köd burkolta be a hegyeket. Ljubimov rosszallón kráko- gott.

— Erős szelet kapunk — mondta halkan Uszkovnak.

A geológus hallgatott. Egy napot sem szabad veszíteni. Ügy gondolta, hogy hamarosan átjutnál, a hegygerincen, és ha kitör az ítéletidő, elrejtőzhetnek valamelyik hasadókban, a hegygerinc túlsó oldalán. Hamarosan kis déli szél támadt és a hó mintha olvadni kezdett volna. Alig lehetett látni, de hát nem is tévedhettek el, mert egy keskeny szakadékban mentek, amely egyre feljebb és feljebb emelkedett. A szakadék iránya megegyezett az iránytű mutatójával. Ennél jobb nem is kellett.

Néhány óra múlva a ha- sadék kivezette az embereket egy térségre. Most hát a hegy kopár lejtőjén álltak.

(Folytatjuk.)

Balogh Péter bácsi élvezi az októberi napfényt.

39.

Az első végre megsejtette a bajt. Ijedten felnyerített és szomorúan körülnézett: a vezérmén nyomban válaszolt rá, nyerítésében ugyancsak aggodalom csengett, de még erőteljesen hangzott. A sodrás pedig egyre gyorsabban vitte magával a ménest. Mintha csak a Tomboló folyó sietett volna bevégezni alattomos művét. A lovak keringtek, forogtak a vízzel. Még egyszer, utoljára felnyerítettek, mintha túl akarnák harsogni a közeli, föld alatti vízesés zúgását. Riadt, panaszos, halálfélelemmel teli hangjuk végig szállt a völgyön, a folyón, az elcsendesült hegyeken.

A hatalmas erejű tajtékos hullámok könnyedén felkapták a lovakat, felvitték a hullámtaraj tetejére, hozzácsapták a nedves sziklákhoz, megpörgették és

nem valamennyien tagjai a termelőszövetkezetnek. A közösség nagy formáló erő. Megszerették a szövetkezetét és vele együtt megszok. táJk a munkát.

Miért nevezik ezt szigetnek? — érdeklődöm — Hiszen ez egy homokbucka?

— Így maradt ránk.

— Hol épültek az új házak?

— Majd azokat is megnézzük, de előbb látogassuk meg Balogh Péteréket.

Nem kell sokat mennünk. Éppen készül az ebéd. Olyan kicsi a lakhely, hogy be sem férünk. Péter bácsi is inkább kijön egy kicsit sütkérezni. A Kossuth Tsz tagja, most betegszabadságon van.

— A télre rendbehozom a tetőt, — mutat a ritka náddal fedett „oromzatra”.

Alig ötven lépésnyire tőlünk egy szétrombolt putri nyomai. Téglatörmelék, textil- és bőrdarabok egymásra dobálva.

Bogdán Fér énené és a kis Mónika.

Bogdán Ferencéknél a fia- tek az új otthon építéséhez.' talasszony van otthon. Ép- Meg is kapták, azóta telpen a kétéves Mónikát fé- épült tizennégy családi ház.

As új házsor, takaros kertekkel.

— Ez a múlt, nézzük a jelent.

— Már itt is vagyunk — mondja a párttitkár, öröm tükröződik az arcán, ahogy végigtekint az új házsoron. — ötezer forintot kellett befizetniük az építkezés megkezdésekor, a többi költséget az állam hitelezte, amelyet havi részletekben fizetnek majd vissza.

Benyitunk az egyik házba, csak úgy találomra.

süli. Az asszonyka már öt év óta a MÁV-nál dolgozik, mint segédtiszt.

Szépen berendezett lakás, mindenütt tisztaság.

— Nagyon örülünk az új otthonnak, köszönjük az állam és a tanács segítségét.

A családi házak építését együtt kezdeményezték. Balogh József, Bogdán György, Orsós István és a többiek bementek a tanácshoz és segítséget kér— Beilleszkedtek a község életébe — magyarázza Somogyi elvtárs —, még párttag is van köztük, Balogh Imre.

Visszafelé ismét áthaladunk Ilona-szigeten. Még egy-két év és már csak a putrik nyomait találjuk itt, vagy talán azt sem, ha beültetik szőlővel.

K. S.