Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-13 / 215. szám

1968. szeptember 13, péntek S. oldal Az új évad kulturális Sikeres nyár után Színházunk új tagja Csomós Mari programja ■Egyeztették az új évad programját a kecskeméti kulturális intézmények. Kü­lönösen gazdagnak ígérkez­nek a színházi és zenei műsorok. A Katona József Színházban Illyés Dózsája után október 18-án a Cir­kuszhercegnőt mutatják be. A nagy sikerű fúvószene­kari találkozó egyik irá­nyítója, a nyugállomány­ban levő Jámbor Pál ál­ezredes, a munkásőrség egykori megyei parancsno­ka elmondta, hogy közkí­vánatra még ebben az év­ben rendeznek egy szabad­téri koncertet. Jövőre a mostaninál jóval több ze­nekar részvételével rende­zik meg az alföldi fúvós- zenekari találkozót. A TIT szabadegyeteme 12 tagozattal kezdi meg működését, újdonság a Vezetés pszichológiája cí­mű előadássorozat. A Kecs­keméti Városa Tanács V. B. művelődési osztálya ne­ves kecskeméti tudósokat, művészeket mutat be egy- egy előadásban. A kulturális intézmények közös programja: decem­ber 16-án, Kodály Zoltán születésének évfordulóján, a népdaléneklő verseny. Most az Sj tanévben va­lamennyi iskolatípusban megkezdődött a honvédel­mi ismeretek oktatásának bevezetése. Tantárgy az abban az értelemben, hogy külön tanterve van, s meg­felelő tanári segédkönyve­ket, diákoknak pedig tan­könyveket adnak ki belőle. Am nem tekinthető tan­tárgynak, ha az osztályzás­ról van szó, hiszen ilyen rovat, hogy „honvédelmi ismeretek” sem az osztá­lyozó naplóban, sem pe­dig a bizonyítványban nem lesz. Pontosabban: a hon­védelmi ismereteket az osztályfőnöki, valamint a testnevelési — illetve gim­náziumban a kémia és a biológia — óra keretében illesztették, s e tantárgyak­ba számítanak bele azok a jegyek, amelyeket a honvédelmi ismeretekre fordított órákon szereznek a diákok. („Potya” .tan­tárgynak tehát semmikép­pen sem tekinthetik a diá­kok.) A honvédelmi napo­kon nyújtott teljesítménye­ket pedig — ekkor tartják a honvédelmi rajverse­nyek keretében s az MHSZ felügyelete alatt a kispus­kalövészeteket — arany, ezüst, illetve bronz jelvé­nyekkel honorálják. Mind­ebből világosan következik, hogy az iskolai órák szá­ma az új tantárgy beveze­tésével nem növekszik, a tanulók terhelése nem lesz nagyobb. Egyébként is az általános iskola 6. és 7. osztályában — az idén csak a 7.-ben vezették be! — mindössze évi 6—6 órá­ról van szó, a szakmunkás- képző intézményekben _ és a középiskolákban pedig (itt az idén az első osztá­lyosokat érinti) évi 20 órá­ról. A honvédelmi ismeretek komplex jellegű tantárgy, amely hat témakört ölel fel. A haza védelméről szóló politikai társadalmi A Kalocsai I. István Gim­náziumban arra számítot­tam, hogy a tanévkezdés el­ső néhány hetére jellemző hangulat fogad, az a bizo­nyos kellemes átmeneti ál­lapot, amikor még nem megerőltető a tanulás, a feleltetés veszélye sem bor­zolja még fel annyira az idegeket, mint a félévzárá­sok táján. A barátok vi­szontlátása miatt érzett öröm és a nyári élmények megelevenítése uralkodik ilyenkor a diákok önfe­ledt tereferéjében. Igaz ugyan, hogy Payer Margit és Mojzes László javában a nyárról beszél­getett, amikor találkoztunk, de sokkal komolyabb han­gon, mintsem arra gondol­hattam volna, hogy a stran­dolások vagy kempingezé­sek élményét élik újra. Mindketten a IV./b osz­tály tanulói, és fontos fel­adatot látnak el a KISZ- szervezet végrehajtó bizott­ságában, Margit a tanul­mányi felelős, Laci a tit­kár. — Nemcsak szórakozás­ból állt a vakáció — kezdi a beszélgetést Laci. — A nyolcvan fős létszámkere­tet, amit az iskola kapott, egy szálig betöltötték a munkatáborra jelentkezők, és nem is akárhogyan ön­ismereteket, a polgári vé­delem tudnivalóit, a terep­tan alapelemeit, tájékozta­tást a néphadsereg hadi­technikájáról, valamint a honvédelmi testnevelést és a lövészetet. Ennyit a honvédelmi is­meretek jellegéről, szerve­zéséről, felépítéséről. Ami pedig feladatát illeti: a most kiadott tantervek hangsúlyozzák, hogy az új tárgy „sajátos eszközeivel járuljon hozzá a tanulóif­júságnak a szocialista haza védelmére, a katonai szol­gálat teljesítésére való fél­ték meg a helyüket. A ta- jói táborból egy leány-, Kí­gyóspusztáról pedig egy fiúbrigádunk hazahozta a munkaverseny első helye­zését jelentő vándorzászlót. Nem azért, hogy dicseked­jek, de mindkét brigád leg­nagyobb részt a mi osztá­lyunkból alakult. — Hogyan sikerült ilyen jól dolgoznotok? — A munkára nálunk nem kell biztatni senkit — veszi át a szót Peyer Mar­git. — Megszoktuk évről évre a mezőgazdasági ter­melési gyakorlatainkon. Az Iszkra Termelőszövetkezet­ben paprikaszüretben segít- keztünk rendszerint, ta­valy másfél millió értékű árut takarítottunk be a gazdaságnak. — Olyan jó az iskola és a tsz kapcsolata — szól közbe mosolyogva Bai Je­nő, a gimnázium új igaz­gatója —, hogy tréfásan I. Iszkra Gimnáziumnak be­cézik intézetünket. A gaz­daságnak szüksége van ősz­szel a fürge uj jakra, és mi sem járunk rosszul. Első­sorban a munkának a gye­rekekre tett hatását tartom jelentősnek, de hasznos az a természetbeni támogatás is, amit a gazdasággal kö­zösen használt balatonszép- laki üdülőnk konyhája kap. készítéséhez”. A honvé­delmi nevelésnek tehát ki­mondottan világnézeti, er­kölcsi és politikai tartalma van, s ezért minden fokon hatékonyan segítheti a ne­velő munkát. Segítheti, ha megteremtik hozzá a tár­gyi, s mindenekelőtt a sze­mélyi feltételeket. Az új tantárgy „gazdái” az isko­laigazgatók, rajtuk múlik elsősorban a siker, az ő feladatuk, hogy minden tekintetben a legjobb ta­nárokat bízzák meg a hon­védelmi nevelés oktatásá­val. — Az 1. István Gimná­zium pezsgő kulturális éle­te is közismert. Megkezd­ték már az új tanév prog­ramjának összeállítását? — Ezt a vőlegény tudja legjobban — mutat nevet­ve Mojzes Lacira Peyer Margit. — Onnan ragadt rám a vőlegény elnevezés, hogy az iskolai néptáncegyüttes lakodalmas jelenetében én táncolom a vőlegény szere­pét. Az együttes a nyáron sem pihent, sőt nagyon ke­mény próbák folytak. A szövetkezeti bizottság tánc­csoportjával egyesítve Ka­locsai Népi Együttes né­ven szerepeltünk az I. Du­na menti Folklórfesztivá­lon. A fáradozás meghozta az eredményt: I. dijat ítélt nekünk a zsűri. Az új tan­évben a táncosok színvo­nalát a többi művészeti csoport, az énekkar, az iro­dalmi színpad és a képző- művészeti kör is meg akar­ja közelíteni. A szakkörök is erősen készülnek a gyu­lai diáknapokra. Most ta­vasszal 21 érmet hoztunk haza erről a nagy kulturá­lis seregszemléről, jövőre sem akarjuk alább adni. — Az iskola vezetőségé­nek és nevelőtestületének az a célja — mondja az igazgató — hogy arányos összhangban fejlesszük ki tanítványainkban a szak­mai tudásvágyat, a munka szeretetét és a sokoldalú kulturális érdeklődést, öt­száz tanulót persze nem könnyű összefogni, ezért kisebb csoportokra osztot­tuk a tizenhat osztály KISZ-alapszervezeteit. Ez a szervezési forma eddigi ta­pasztalataink szerint alkal­mas a gyerekek cselekvő, közösségi szellemének erő­sítésére, és serkenti a ta­nulást is. Mi sem bizonyítja az utóbbit jobban, mint hogy az egyetemre jelentkező ti­zenhat érettségizett közül tizenhatot felvettek. Sokan merültek be főiskolára és felsőfokú technikumokba is, de erről még nincsenek pontos adataik. A példa mindenesetre jelentős biz­tatást ad a gimnázium ta­nulóinak. Sz. J. 5. Az expedíció hatodik tagja volt az idegenvezető. De ő csak útközben ült fel a kocsira, jó messze a vá; rostól. Káva persze elsőnek ug­rott fel a teherautóra. Na­gyon jól tudta, miféle elő­készületek folynak a ház­ban és miért rakodnak a teherautóra. De türelmet­lenségét ügyesen titkolta, s várta a percet, amikor a rakodás befejeződik, aztán nyomban elfoglalta a he­lyét. Megszokta már a ko­csikázást. Nem először uta­zik ... Mindnyájan elhelyezked­tek, leeresztették a pony­vatető függönyét és meg­rögzítették a vezetőfülke 'falát: indíts! Felbúgott a motor, a kocsi elindult. A kísérők alakja egyre ki­sebbre zsugorodott, már 1 nem i.s látták Vera vilá­goskék kabátját és Varva­ra asszony kezében a fe­hér zsebkendőt. Tovavil­lantak a házak, aztán egy- szercsak elmaradt a város is. A kocsi kerekei alól ki­szaladt egy kis híd, oldalt elsuhant a táviróhivatal szűrke épülete, néhány perc múlva pedig a sofőr előtt feltűnt a tajga or­szágút végtelen, kanyar­gós, dimbes-dombos kősza­lagja. A kocsin ülők hallgat­tak. üszkov néhány percig fészkelődött a ponyva alatti félhomályban a ládákon és zsákokon, aztán magához hívta Kávát és elgondol­kozott. Orocsko, aki elfá­radt a rakodásnál, nekitá­maszkodott egy zsáknak és szunyókált. Borisz han­gosan és sűrűn sóhajtozott. Még mindig az elválás mi­att kesergett. Hogy kitől vált el? Nem nehéz kita­lálni. Bármire is gondolt most, az árnyas parkra, a széles és csillogó öbölre, Uszkovék lakályos házára, vagy a távoli Tamszkra, ahol pajtásait hagyta, min­den Vera Szkována emlé­keztette.. Hol a park röp­labdapályáján látja a vi­dám, mozgékony leányt... Hol az öfoölpart sima ka­vicsán látja futni és a hul­lámok kedveskedve szalad­nak lábai élé... Végül látja őt a búcsú pillanatá­ban: nézése gyengéd, vi­dámsága mesterkélt, kéz­fogása hosszan tartó... Bo­risz keserűen felsóhajtott, még jó, hogy a motorzú­gás miatt senki sem hall­ja. Pétya, úgy tűnt, csak a kocsin nyugodott meg. Most már minden félelme elmúlt. Most már ő is egyenrangú tagja az expe­díciónak! Ült és átölelve tartotta puskáját, amely­ről még Borisz is azt mond­ta, hogy „nagyszerű pél­dány”. Pétya kinézett a ponyva alól. A kocsi már a tajgá- ban száguldott velük, amely az alacsony, kerek vulkánhegyek között húzó­dott. Sok munkájukba került az embereknek, míg lerak­ták ezt az erdőkön, hegy­gerinceken átvezető és e vidékek számára életfon­tosságú utat. Az építők út­ját állandóan hegyek zár­Honvédelmi ismeretek diákoknak Ha nem láttad még ked­ves színházlátogató, hogyan születik meg egy bemut- tó, ne is kívánd látni. Ki­ábrándulnál. Mindig cso­dáltam érte a színészeket, hogy van erejük keresztül- gyötömi magukat az első próbák kínszenvedésein: — Állj! Üjra. Ismételni. Ezt így. Megint nem jó. Ismételjünk innen ... Háromszor, négyszer, öt­ször. Nekem; aki nézem, már idegesítő. De ez még hagyján. Ha­nem a súgó! A súgó, aki most nem súg, hanem ol­vas. Fennhangon, tagoltan, de hangsúly, érzés nélkül. Ez a feladata. Az a fiatal lány pedig ott fenn a színpadon utá­na mondja — s életre kel­ti a szöveget. Ki ez? — kérdezem. Piroska. Nem a darabban; az igazi nevét mondd! Csomós Mari, új tag, Veszprémből. A súgó hangja elolvad, már csak őt hallom. Ját­szik. Játszik? Magabiztos, fölényes, ravasz, gonosz... fák él, s az emberek a me­redek hegyoldalakon tör­tek át. Egyre távolodott s egyre emelkedett felfelé, a hegynek kígyózott az au­tókerekek által fényesre csiszolt szürke szerpentm- út, míg csak el nem érte a következő hágót, hogy aztán ugyanilyen kanyar­gósán és óvatosan eresz­kedjék lefelé, szakadékok mellett, sziklák és szirtek alatt, valami újabb völgy­be. Ott ismét sűrű erdők kezdődtek. Százéves vörös- fenyők sötétlettek odalent, futottak fél a teraszokra, népesítették be a hegyol­dalakat. Az erdei tisztáso­kon fürödtek a napfény­ben a kígyózó örökzöld folyondárok — a kúszó eédrusfák, amelyek télire a megbízható hótakaró alá bújva, a földre feküsznek, hogy aztán tavasszal, az első meleg napon recsegve- ropogva felkeljenek, ki­egyenesedjenek, s lerázzák kissé elfeküdt subájukat a megfagyott, jégszemcsés havat. Az útépítők kegyetlen harcot vívtak a makacs természettel. Irtották az erdőt, ásták a tuskókat, vonszolták a fákat. Aztán a kopár talajra kavicsot és homokot szórtak. S így lépésről lépésre törtek uta* Rutinos, fiatal színésznő. Pedig még csak három éve végzett a főiskolán. Onnan Veszprémbe szerző­dött, most ide. — Nem jöttem idegen­be. Turián György főren­dező Veszprémben igazga­tóm volt, Pethes Gyuri rendezett a legsikeresebb szerepeimben. De igazán, mindenki szeretettel foga­dott. Nem kerültem idege­nek közé. Kérdezem, hogy mit lá­tott eddig Kecskemétből? o — Mit? A színházat. Egy ■hét alatt készültünk fel az isten veled édes Piros­kámmal az első tájbemu­tatóra. Próbák reggel tíz­től kettőig, este hattól ti­zenegyig, s közben szerep­tanulás ... Hajsza, mindjárt kezdet­nek. — Hajsza? Azért lettem színész, hogy játsszam. Ed­dig minden évben több mint kétszázszor voltam színpadon. Emlékezetes szerepei? — Emlékezetes, ha a kör zönség emlékszik rá. Eh­hez még kezdő vagyok. Akkor: a legkedveseb­bek? — Játszottam a Párizsi vendégtől A tanítónőig mindent. De legtöbbet ze­nés vígjátékokban. Kak­tusz virága. Ex. Néhány tv-játék is. A legsikere­sebb talán egy beugrásom volt. A Ha elmondod, le­tagadom . főszerepét vettem át váratianul. Elhallgat, mit kérdeznék még, de gyorsan elébe vág: — A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy ott le­hettem a szófiai VIT kul­turális delegációjában. Sok fellépés, ének, tánc, renge­teg élmény... Így hát alig pihent a nyáron. — Ó, eszemben sincs pa­naszkodni. Ha színházról van szó, kitűnően bírom a fáradalmakat... Mester László előle, halálra rómísztve a vadakat és madarakat. Vé­get ért az erdő és váratla­nul hatalmas síkság tárult az útépítők elé. Magas fű borította a széleit, dús moha, áfonya és szeder- bokroík mindenfelé. No tessék, próbáljon keresz­tülhatolni az ember ezen a vendégmarasztaló réten. Alattomos ingovány várja az óvatlan embert. Aztán nagy cuppanóssal nyeli élj majd összecsukódik fölötte a piszkos, olajos víz. Ször­nyű hely! Északon liba top­nak nevezik. Még a medve is kikerüli és csak messzi­ről mer gyönyörködni az ízletes bogyókban. Am a mocsarak sem ál­lították meg az útépítőket. Bátran nekiestek a lápnak, sokezer köbméter követ, kavicsot szórtak a förtel­mesen bűzlő sárba, cölö­pöket vertek le, rozsét te-' rítettek rá. Végül a csalóka ingoványon végigfeküdt a nyílegyenes országút, s két oldalán fehér-fekete csíkos cöveksor húzódott. Az országút egyre távo­lodik a várostól, az Ohot- szki-tenger partjától fel északnak, majd keletnek, aztán ismét északnak, sok isr íz kilométernyire a szá­razföld belseje felé. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom