Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-13 / 215. szám
1968. szeptember 13, péntek S. oldal Az új évad kulturális Sikeres nyár után Színházunk új tagja Csomós Mari programja ■Egyeztették az új évad programját a kecskeméti kulturális intézmények. Különösen gazdagnak ígérkeznek a színházi és zenei műsorok. A Katona József Színházban Illyés Dózsája után október 18-án a Cirkuszhercegnőt mutatják be. A nagy sikerű fúvószenekari találkozó egyik irányítója, a nyugállományban levő Jámbor Pál álezredes, a munkásőrség egykori megyei parancsnoka elmondta, hogy közkívánatra még ebben az évben rendeznek egy szabadtéri koncertet. Jövőre a mostaninál jóval több zenekar részvételével rendezik meg az alföldi fúvós- zenekari találkozót. A TIT szabadegyeteme 12 tagozattal kezdi meg működését, újdonság a Vezetés pszichológiája című előadássorozat. A Kecskeméti Városa Tanács V. B. művelődési osztálya neves kecskeméti tudósokat, művészeket mutat be egy- egy előadásban. A kulturális intézmények közös programja: december 16-án, Kodály Zoltán születésének évfordulóján, a népdaléneklő verseny. Most az Sj tanévben valamennyi iskolatípusban megkezdődött a honvédelmi ismeretek oktatásának bevezetése. Tantárgy az abban az értelemben, hogy külön tanterve van, s megfelelő tanári segédkönyveket, diákoknak pedig tankönyveket adnak ki belőle. Am nem tekinthető tantárgynak, ha az osztályzásról van szó, hiszen ilyen rovat, hogy „honvédelmi ismeretek” sem az osztályozó naplóban, sem pedig a bizonyítványban nem lesz. Pontosabban: a honvédelmi ismereteket az osztályfőnöki, valamint a testnevelési — illetve gimnáziumban a kémia és a biológia — óra keretében illesztették, s e tantárgyakba számítanak bele azok a jegyek, amelyeket a honvédelmi ismeretekre fordított órákon szereznek a diákok. („Potya” .tantárgynak tehát semmiképpen sem tekinthetik a diákok.) A honvédelmi napokon nyújtott teljesítményeket pedig — ekkor tartják a honvédelmi rajversenyek keretében s az MHSZ felügyelete alatt a kispuskalövészeteket — arany, ezüst, illetve bronz jelvényekkel honorálják. Mindebből világosan következik, hogy az iskolai órák száma az új tantárgy bevezetésével nem növekszik, a tanulók terhelése nem lesz nagyobb. Egyébként is az általános iskola 6. és 7. osztályában — az idén csak a 7.-ben vezették be! — mindössze évi 6—6 óráról van szó, a szakmunkás- képző intézményekben _ és a középiskolákban pedig (itt az idén az első osztályosokat érinti) évi 20 óráról. A honvédelmi ismeretek komplex jellegű tantárgy, amely hat témakört ölel fel. A haza védelméről szóló politikai társadalmi A Kalocsai I. István Gimnáziumban arra számítottam, hogy a tanévkezdés első néhány hetére jellemző hangulat fogad, az a bizonyos kellemes átmeneti állapot, amikor még nem megerőltető a tanulás, a feleltetés veszélye sem borzolja még fel annyira az idegeket, mint a félévzárások táján. A barátok viszontlátása miatt érzett öröm és a nyári élmények megelevenítése uralkodik ilyenkor a diákok önfeledt tereferéjében. Igaz ugyan, hogy Payer Margit és Mojzes László javában a nyárról beszélgetett, amikor találkoztunk, de sokkal komolyabb hangon, mintsem arra gondolhattam volna, hogy a strandolások vagy kempingezések élményét élik újra. Mindketten a IV./b osztály tanulói, és fontos feladatot látnak el a KISZ- szervezet végrehajtó bizottságában, Margit a tanulmányi felelős, Laci a titkár. — Nemcsak szórakozásból állt a vakáció — kezdi a beszélgetést Laci. — A nyolcvan fős létszámkeretet, amit az iskola kapott, egy szálig betöltötték a munkatáborra jelentkezők, és nem is akárhogyan önismereteket, a polgári védelem tudnivalóit, a tereptan alapelemeit, tájékoztatást a néphadsereg haditechnikájáról, valamint a honvédelmi testnevelést és a lövészetet. Ennyit a honvédelmi ismeretek jellegéről, szervezéséről, felépítéséről. Ami pedig feladatát illeti: a most kiadott tantervek hangsúlyozzák, hogy az új tárgy „sajátos eszközeivel járuljon hozzá a tanulóifjúságnak a szocialista haza védelmére, a katonai szolgálat teljesítésére való félték meg a helyüket. A ta- jói táborból egy leány-, Kígyóspusztáról pedig egy fiúbrigádunk hazahozta a munkaverseny első helyezését jelentő vándorzászlót. Nem azért, hogy dicsekedjek, de mindkét brigád legnagyobb részt a mi osztályunkból alakult. — Hogyan sikerült ilyen jól dolgoznotok? — A munkára nálunk nem kell biztatni senkit — veszi át a szót Peyer Margit. — Megszoktuk évről évre a mezőgazdasági termelési gyakorlatainkon. Az Iszkra Termelőszövetkezetben paprikaszüretben segít- keztünk rendszerint, tavaly másfél millió értékű árut takarítottunk be a gazdaságnak. — Olyan jó az iskola és a tsz kapcsolata — szól közbe mosolyogva Bai Jenő, a gimnázium új igazgatója —, hogy tréfásan I. Iszkra Gimnáziumnak becézik intézetünket. A gazdaságnak szüksége van őszszel a fürge uj jakra, és mi sem járunk rosszul. Elsősorban a munkának a gyerekekre tett hatását tartom jelentősnek, de hasznos az a természetbeni támogatás is, amit a gazdasággal közösen használt balatonszép- laki üdülőnk konyhája kap. készítéséhez”. A honvédelmi nevelésnek tehát kimondottan világnézeti, erkölcsi és politikai tartalma van, s ezért minden fokon hatékonyan segítheti a nevelő munkát. Segítheti, ha megteremtik hozzá a tárgyi, s mindenekelőtt a személyi feltételeket. Az új tantárgy „gazdái” az iskolaigazgatók, rajtuk múlik elsősorban a siker, az ő feladatuk, hogy minden tekintetben a legjobb tanárokat bízzák meg a honvédelmi nevelés oktatásával. — Az 1. István Gimnázium pezsgő kulturális élete is közismert. Megkezdték már az új tanév programjának összeállítását? — Ezt a vőlegény tudja legjobban — mutat nevetve Mojzes Lacira Peyer Margit. — Onnan ragadt rám a vőlegény elnevezés, hogy az iskolai néptáncegyüttes lakodalmas jelenetében én táncolom a vőlegény szerepét. Az együttes a nyáron sem pihent, sőt nagyon kemény próbák folytak. A szövetkezeti bizottság tánccsoportjával egyesítve Kalocsai Népi Együttes néven szerepeltünk az I. Duna menti Folklórfesztiválon. A fáradozás meghozta az eredményt: I. dijat ítélt nekünk a zsűri. Az új tanévben a táncosok színvonalát a többi művészeti csoport, az énekkar, az irodalmi színpad és a képző- művészeti kör is meg akarja közelíteni. A szakkörök is erősen készülnek a gyulai diáknapokra. Most tavasszal 21 érmet hoztunk haza erről a nagy kulturális seregszemléről, jövőre sem akarjuk alább adni. — Az iskola vezetőségének és nevelőtestületének az a célja — mondja az igazgató — hogy arányos összhangban fejlesszük ki tanítványainkban a szakmai tudásvágyat, a munka szeretetét és a sokoldalú kulturális érdeklődést, ötszáz tanulót persze nem könnyű összefogni, ezért kisebb csoportokra osztottuk a tizenhat osztály KISZ-alapszervezeteit. Ez a szervezési forma eddigi tapasztalataink szerint alkalmas a gyerekek cselekvő, közösségi szellemének erősítésére, és serkenti a tanulást is. Mi sem bizonyítja az utóbbit jobban, mint hogy az egyetemre jelentkező tizenhat érettségizett közül tizenhatot felvettek. Sokan merültek be főiskolára és felsőfokú technikumokba is, de erről még nincsenek pontos adataik. A példa mindenesetre jelentős biztatást ad a gimnázium tanulóinak. Sz. J. 5. Az expedíció hatodik tagja volt az idegenvezető. De ő csak útközben ült fel a kocsira, jó messze a vá; rostól. Káva persze elsőnek ugrott fel a teherautóra. Nagyon jól tudta, miféle előkészületek folynak a házban és miért rakodnak a teherautóra. De türelmetlenségét ügyesen titkolta, s várta a percet, amikor a rakodás befejeződik, aztán nyomban elfoglalta a helyét. Megszokta már a kocsikázást. Nem először utazik ... Mindnyájan elhelyezkedtek, leeresztették a ponyvatető függönyét és megrögzítették a vezetőfülke 'falát: indíts! Felbúgott a motor, a kocsi elindult. A kísérők alakja egyre kisebbre zsugorodott, már 1 nem i.s látták Vera világoskék kabátját és Varvara asszony kezében a fehér zsebkendőt. Tovavillantak a házak, aztán egy- szercsak elmaradt a város is. A kocsi kerekei alól kiszaladt egy kis híd, oldalt elsuhant a táviróhivatal szűrke épülete, néhány perc múlva pedig a sofőr előtt feltűnt a tajga országút végtelen, kanyargós, dimbes-dombos kőszalagja. A kocsin ülők hallgattak. üszkov néhány percig fészkelődött a ponyva alatti félhomályban a ládákon és zsákokon, aztán magához hívta Kávát és elgondolkozott. Orocsko, aki elfáradt a rakodásnál, nekitámaszkodott egy zsáknak és szunyókált. Borisz hangosan és sűrűn sóhajtozott. Még mindig az elválás miatt kesergett. Hogy kitől vált el? Nem nehéz kitalálni. Bármire is gondolt most, az árnyas parkra, a széles és csillogó öbölre, Uszkovék lakályos házára, vagy a távoli Tamszkra, ahol pajtásait hagyta, minden Vera Szkována emlékeztette.. Hol a park röplabdapályáján látja a vidám, mozgékony leányt... Hol az öfoölpart sima kavicsán látja futni és a hullámok kedveskedve szaladnak lábai élé... Végül látja őt a búcsú pillanatában: nézése gyengéd, vidámsága mesterkélt, kézfogása hosszan tartó... Borisz keserűen felsóhajtott, még jó, hogy a motorzúgás miatt senki sem hallja. Pétya, úgy tűnt, csak a kocsin nyugodott meg. Most már minden félelme elmúlt. Most már ő is egyenrangú tagja az expedíciónak! Ült és átölelve tartotta puskáját, amelyről még Borisz is azt mondta, hogy „nagyszerű példány”. Pétya kinézett a ponyva alól. A kocsi már a tajgá- ban száguldott velük, amely az alacsony, kerek vulkánhegyek között húzódott. Sok munkájukba került az embereknek, míg lerakták ezt az erdőkön, hegygerinceken átvezető és e vidékek számára életfontosságú utat. Az építők útját állandóan hegyek zárHonvédelmi ismeretek diákoknak Ha nem láttad még kedves színházlátogató, hogyan születik meg egy bemut- tó, ne is kívánd látni. Kiábrándulnál. Mindig csodáltam érte a színészeket, hogy van erejük keresztül- gyötömi magukat az első próbák kínszenvedésein: — Állj! Üjra. Ismételni. Ezt így. Megint nem jó. Ismételjünk innen ... Háromszor, négyszer, ötször. Nekem; aki nézem, már idegesítő. De ez még hagyján. Hanem a súgó! A súgó, aki most nem súg, hanem olvas. Fennhangon, tagoltan, de hangsúly, érzés nélkül. Ez a feladata. Az a fiatal lány pedig ott fenn a színpadon utána mondja — s életre kelti a szöveget. Ki ez? — kérdezem. Piroska. Nem a darabban; az igazi nevét mondd! Csomós Mari, új tag, Veszprémből. A súgó hangja elolvad, már csak őt hallom. Játszik. Játszik? Magabiztos, fölényes, ravasz, gonosz... fák él, s az emberek a meredek hegyoldalakon törtek át. Egyre távolodott s egyre emelkedett felfelé, a hegynek kígyózott az autókerekek által fényesre csiszolt szürke szerpentm- út, míg csak el nem érte a következő hágót, hogy aztán ugyanilyen kanyargósán és óvatosan ereszkedjék lefelé, szakadékok mellett, sziklák és szirtek alatt, valami újabb völgybe. Ott ismét sűrű erdők kezdődtek. Százéves vörös- fenyők sötétlettek odalent, futottak fél a teraszokra, népesítették be a hegyoldalakat. Az erdei tisztásokon fürödtek a napfényben a kígyózó örökzöld folyondárok — a kúszó eédrusfák, amelyek télire a megbízható hótakaró alá bújva, a földre feküsznek, hogy aztán tavasszal, az első meleg napon recsegve- ropogva felkeljenek, kiegyenesedjenek, s lerázzák kissé elfeküdt subájukat a megfagyott, jégszemcsés havat. Az útépítők kegyetlen harcot vívtak a makacs természettel. Irtották az erdőt, ásták a tuskókat, vonszolták a fákat. Aztán a kopár talajra kavicsot és homokot szórtak. S így lépésről lépésre törtek uta* Rutinos, fiatal színésznő. Pedig még csak három éve végzett a főiskolán. Onnan Veszprémbe szerződött, most ide. — Nem jöttem idegenbe. Turián György főrendező Veszprémben igazgatóm volt, Pethes Gyuri rendezett a legsikeresebb szerepeimben. De igazán, mindenki szeretettel fogadott. Nem kerültem idegenek közé. Kérdezem, hogy mit látott eddig Kecskemétből? o — Mit? A színházat. Egy ■hét alatt készültünk fel az isten veled édes Piroskámmal az első tájbemutatóra. Próbák reggel tíztől kettőig, este hattól tizenegyig, s közben szereptanulás ... Hajsza, mindjárt kezdetnek. — Hajsza? Azért lettem színész, hogy játsszam. Eddig minden évben több mint kétszázszor voltam színpadon. Emlékezetes szerepei? — Emlékezetes, ha a kör zönség emlékszik rá. Ehhez még kezdő vagyok. Akkor: a legkedvesebbek? — Játszottam a Párizsi vendégtől A tanítónőig mindent. De legtöbbet zenés vígjátékokban. Kaktusz virága. Ex. Néhány tv-játék is. A legsikeresebb talán egy beugrásom volt. A Ha elmondod, letagadom . főszerepét vettem át váratianul. Elhallgat, mit kérdeznék még, de gyorsan elébe vág: — A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy ott lehettem a szófiai VIT kulturális delegációjában. Sok fellépés, ének, tánc, rengeteg élmény... Így hát alig pihent a nyáron. — Ó, eszemben sincs panaszkodni. Ha színházról van szó, kitűnően bírom a fáradalmakat... Mester László előle, halálra rómísztve a vadakat és madarakat. Véget ért az erdő és váratlanul hatalmas síkság tárult az útépítők elé. Magas fű borította a széleit, dús moha, áfonya és szeder- bokroík mindenfelé. No tessék, próbáljon keresztülhatolni az ember ezen a vendégmarasztaló réten. Alattomos ingovány várja az óvatlan embert. Aztán nagy cuppanóssal nyeli élj majd összecsukódik fölötte a piszkos, olajos víz. Szörnyű hely! Északon liba topnak nevezik. Még a medve is kikerüli és csak messziről mer gyönyörködni az ízletes bogyókban. Am a mocsarak sem állították meg az útépítőket. Bátran nekiestek a lápnak, sokezer köbméter követ, kavicsot szórtak a förtelmesen bűzlő sárba, cölöpöket vertek le, rozsét te-' rítettek rá. Végül a csalóka ingoványon végigfeküdt a nyílegyenes országút, s két oldalán fehér-fekete csíkos cöveksor húzódott. Az országút egyre távolodik a várostól, az Ohot- szki-tenger partjától fel északnak, majd keletnek, aztán ismét északnak, sok isr íz kilométernyire a szárazföld belseje felé. (Folytatjuk)
