Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-11 / 213. szám

t 1868. szeptember 11, szerda 8. oldal „Zöld utat’ a munkás kertszövetkezeteknek A SZÖVOSZ kezdemé­nyezésére, alig két évvel ezelőtt kezdték meg a fo­gyasztási szövetkezeteik a kertszövetkezetek szervezé­sét. A nagyüzemi célokra nem alkalmas, állami tu­lajdonban levő földterüle­tek hasznosításáról szóló határozatok, az új földtör­vény megalkotása jelentős mérföldkő e mozgalom fej­lődése útján. Az országban ma már 152 munkás kertszövet­kezet működik, 3,117 ka- tasztrális hold területen 3110 taggal. A közelmúltban végzett felmérések adatai bizonyít­ják: a lehetőségek sokkal nagyobbak e téren. Az or­szágban mintegy 50 000 holdnyi dimbes -dombos, illetve beékelődő terület van (főként az iparvidéke­ken és a főváros közelé­ben); amelyen nagyüzemi művelés nem alkalmazható, a kertgazdálkodás céljaira azonban kiválóan megfe­lel. Ez csaknem 300 ezer család számára jelenthet egészséges hét végi elfog­laltságot és évi 4—6000 fo­rint kiegészítő mellékjöve­delmet A kertszövefkezefi ta­gok — üzemi munkások, más bérből és fizetésből élő dolgozok, nyugdíjasok 200—400 négyszögöles parcellákat bérelhetnek vagy vásárolhatnak ked­vezményes áron a kertszö­vetkezet földterületéből, amelyet az intéző bizottsá­gok 20—50 évre szóló kol­lektív bérlettel, vagy vég­leges használatra vesznek igénybe a tanácsoktól. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a kertszövetkezósnek nagy jelentősége van a te­lepülések zöldövezeteinek bővítésében. Emellett biz­tosítja a kertszöveltkezet tagjainak családi zöldség­gyümölcs önellátását, s né­mileg még a központi áru­alapokat is bővíti. A mozgalom társadalmi­gazdasági jelentősége te­hát nagy, ezért mindenképpen indo­kolt, hogy minden fóru­mon „zöld utat” kapjon a fejlődéséhez, terjedéséhez. Rendkívüli lényeges, hogy a területfelméréseket és kijelöléseket végző taná­csokkal a szervezésit végző általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek az eddigieknél szorosabb, összehangoltabb együttmű­ködést, hatékonyabb kap­csolatokat teremtsenek, hi­szen mindkét fél közös ér­deke, hogy az eddig toasz-j nosítatlan területek a vá­ros, a település képét, szé­pítő, gazdasági haszno hozó kultúrtorüleitekk* váljanak. Az általános fogyat és értékesítő szövetkezetei keretében megalakuló munkás kertszövetkezeteket a szövetkezetek a rend­szeres szaktanácsadás mel­let más módon is segítik: Kedvezményesen biztosí­tanak a kertszövefckezeti tagok részére telepítés­hez facsemetét, vetőmagot és más szaporí­tóanyagokat, műtrágyát, növényvédőszereket. A ta­karékszövetkezetektől a ta­gok ezekre a célokra 15 000 forintig terjedő termelési hitelt is igényelhetnek. Le­hetőség nyílik háztáji kis­gépeknek,- öntözőberende­zéseknek a fogyasztási szö­vetkezet útján történő kö­zös beszerzésére, a családi szükségleten felüli termés közös értékesítésére. A kis­gépek közös használata biz­tosítja gazdaságos kihasz­nálásukat, a közös telepí­tési tervek pedig a leg­ésszerűbben határozhatják meg a telepítések, vélemé­nyek fajtajellegét, mennyi­ségi megoszlását A kezdeményezés életre­valóságát bizonyítja, több kitűnően működő munkás kertszövetkezet példája is. Egy évvel ezelőtt a REMIX 43 dolgozója alakított kert- szövetkezetet. A tagok egyenként átlag 160 négy­szögöles területen termel­nek — főként családi szük­ségletre — zöldséget, pap­idszkov dolgozott, belépett a titkár. — Az igazgató kéreti. Uszkov felállt. Az igazgató fogadószobá­jában többen vártak. Az egyik közülük Orocsko ag- ronómus volt. Uszkov már találkozott vele. — Magát is berendelték? — Igen... Azt hiszem, együtt rendeltek be minket.' Alig váltottak egymással szót, máris hivatták mind­kettőjüket. Az igazgató régi barátok­ként fogadta a geológust és az agronómust, kemé­nyen kezet fogott velük. — Tessék — mondta és a fotelekre mutatott. — Foglaljanak helyet, komoly beszélgetésünk lesz. Hallgatott egy keveset, aztán a falhoz fordult és elhúzta a fehér függönyt. Egy nagy térkép tűnt elő. Az egész vidéket ábrázolta. Ismerős tájak! Uszkov né­zegetni kezdte a térképet. Hol, merre nem járt az utóbbi években! A folyók kanyargó vonalai. A geoló­giai táborhelyek piros pont­jai. Az út fekete vonala, amely több ezer kilométer­re távozik a szárazföld mé­lyébe. Köröcskék, amelyek településeket, lelőhelyeket, iakut és orocsi kolhozokat és szálláshelyeket jeleznek. A légi felderítés pontozott vonalai.. • De ott, a térkép bal szé­le felé nagy fehér folt. Se kör, se pont, se vonal. Több száz kilométeren át húzó­dó sötét hegygerincek, amelyek a Terszkij csúcs­tól indulnak el. Mint va­lami óriás polip csápjai ágaznak szerte szét a ti­tokzatossággal teli isme­retlen hegyek. Sok évvel ezelőtt Terszkij orosz uta­zó a feleségével, hűséges kísérőjével és egy csapat kozákkal keresztül vágott a távoli ÉszakkeletoSzi- béria néma térségem, s el­készítette e vidékről a vi­lágon az első vázlatos tér­képet. Rég nem él már a bátor kutató. Azóta sok fel­derítő ment végig a nyom­dokain, kiegészítették és pontosabban meghatároz­ták a hegygerincek, völ­gyek és folyók rajzait. Lé­gi járatok szelik át a sötét hegyeket. De ott, a térkép bal sarkában még mindig üresen fehérük az ismeret­len rész. Emberfia lába még nem lépett a rejté­lyes foltra. Még a helyi lakosok, a jakutok sem merészkednek azokba a vad hegyekbe, amelyekről számos legenda kering. (Folytatjuk) rikát, paradicsomot, de már minden kertben tele­pítettek 12—15 gyümölcs­fát is. Közös anyagi alapot hoztak: létre, egyenként 150 forint hozzájárulással; ebből bekerítették a közös területet. Az éves bérleti díj és az adó együttesen 28 forintot tesz ki, ami va­lóban képletes összeg. A kertekben az arrajárók már vagy 15 hétvégi ví- kendházat is láthatnak. Érdemes tehát szorgal­mazni a kertszövetkezetek gyorsabb elterjedését. a vezetők is közkatonák Műszakváltás. A délelőír tiek népesítik be az ebéd­lőt. Jólesik az étel. A dél­utáni műszakbeliek pedig elfoglalják hadállásaikat a termelésben: a parketta­gyártásban. Az ebédlő mel­letti keskeny helyiségben kis közösség gyülekezik. Akad a tagjai között olajos ruhás, munkaköpenyes, s olyan is, akin látszik: mű­szak után most lépett ki az üzemi fürdőből. Sőt, Somo­gyi Józsefné szárítókezelő pihenőidejéből érkezett, ő éppen éjszakás e héten. Megannyian Csontos Tibor műszakvezető pártcsoport­MTESZ elnökségi ülés Tegnap a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége Bács- Kiskun megyei szervezeté­nek elnöksége ülést tar­tott, amelyen először Szilá­gyi István elnökségi tag a Technika Házának tervezé­séről számolt be. A tájé­koztató szerint jelenleg már az építkezés költségei­nek kiszámítása folyik és nincsen akadálya annak, hogy a kivitelező vállalat még az idén elkezdje a munkát. Ezután Tóth Elek, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület képviseletében bejelentette, hogy a megyé' ben külön helyi csoportot szándékoznak alakítani. Sö- vegjártó Zoltán elnökségi tag a Bács-Kiskun megyei Műszaki és Agrártudomá­nyi Szemle első számának előkészítéséről adott szá­mot. A MTESZ elnöksége a szemlét évente kétszer je­lenteti meg, s a megyében dolgozó műszakiak tudo­mányos tevékenységét pub­likálja a kiadványban. Vé­gül Sípos Sándor, az Erdé­szeti Egyesület titkára szá­molt be a szervezet tévé" kenységéről. Álma — szőlő — szilva Amióta termelőszövetke­zeteink áruikkal közvetle­nül megjelentek a piacon, sokat javult a lakosság el­látása. Az exportigények kielégítése, a tárolás és az üzletek nagy részének áru­Áz egyéb gyümölcs- félék közül jelentős volt az őszibarack mennyisége. A vásárlóközönség tapasztal­hatta, hogy ilyen olcsón még sohasem volt ez a köz­kedvelt gyümölcs. Az egyet­B l* E- ' m 1 *1 ■81 BB wfT® s ^ |pff **€ $ j m Barna Katalin áruforgalmi gyakornok a saszla minő­ségét vizsgálja. val való ellátása viszont továbbra is a MÉK felada­ta. Megyénkben különösen gyümölcsfélékből forgal- moznak sokat. A felvá­sárlás alakulásáról Holló József telepvezető tájékoz­tatott. — A korlátozások meg­szűntek, szerdától kezdve minden felajánlott szőlő­mennyiséget felvásárolunk. len cikk aminél nehézsé­geink voltak, a szilva. A felajánlott mennyiség nagy­része tetűvel volt fertőzve, ezért a növényvédelmi zá­rószolgálat sorompót eresz­tett az exportszállítmányok elé. A napokban indult az al­maszüret is, mind a piros, mind a fehér fajtákból je­lentős exportra van kilá­tás. B. P, jának tagjai. Értekezletre jöttek össze — a vezetőség­választó taggyűlés előké­születei, a kétévi számvetés jegyében. Jómagam.x a párttitkár, Horváth irhréné mellett he­lyezkedem el, egyedül őt ismerem a közösségből. Gondoltam: a vezetőség megbízásából van jelen, gyűjti a tapasztalatokat. Ám, amint kibontakozik a vita, a kellemetlen igazsá­got is kíméletlen őszinte­séggel és személyre szólóan adresszáló baráti beszél­getés, kissé el is csodálko­zom a pártcsoport összeté­telén. De ne vágjunk a lé­nyeg elébe. Hiszen éppen Vezán Ferencé a szó, aki­ről a párttitkár a fülembe súgja: ő a gyár áruforgal­mi vezetője. — Pártmunkámról nehéz számot adni, mert konkrét megbízatást legutóbb a ta­nácsválasztások alkalmával kaptam. Bizalmink, Cson­tos elvtárs munkáját vi­szont dicséretesnek tartom. A velünk való kapcsolata igen jó, eleven. Bizonyság rá, a mai csoportértekezle­tünk összehívása is. Ami a taggyűléseinket illeti: a rendszerességükkel nincs baj, de a jövőben jobban kell ügyelnünk arra, hogy a vitáink ne csússzanak a termelési tanácskozás med­rébe ... — Nagy Antal elvtárs, az szb-titkárunk és tagja a pártvezetőségnek is — súg­ja ismét Horváthné, miköz­ben a jelenlevők figyelme a zömök, férfira összponto­sul. — Véleményem szerint csoportunk résen volt, igye- az alapszervezetünk két évvel ezelőtt elfogadott munkatervéhez. Bizalmink jól élt a vezetőség instruk­cióival, a taggyűlések elő­készítésekor és menetköz­ben is. Ha probléma jelent­kezett a termelésben, párt­csoportunk résen veit, igye­kezett segíteni. Határozot­tan javult a párttagság tá­jékoztatása, a pártbizottsági információk továbbadása. Gondolok a legutóbbira, amikor szokatlan időben, szombaton délután szinte percek alatt sikerült érte­sítenünk, összehívnunk a kommunistákat... A most szóhoz jutó bar­na banloninges elvtársnak más a véleménye: — Nem olyan egyértel­mű, amit Nagy elvtárs el­ismeréssel említ. Jómagam például kétnapos késéssel értesültem a tájékoztatón elhangzottakról. Mert en­gem nem értesítettek. Egyébként kilenchónapos tapasztalatomról szólva el­mondhatom: jónak tartom a pártvezetőség együttmű­ködését a gazdasági veze­téssel. Hatékony a terme­lést segítő munka, ez jel­lemzi pártszervezetünk po­litikai tevékenységét is. S mindez megmutatkozik a felfelé ívelő termelési ered­ményeinkben. Hibának tar­tom viszont, hogy a párt­vezetőség tagjai között nem arányos a munkamegosztás. Közben a párttitkárasz- szony megint felvilágosít: — Németh József elv­társ, az új igazgatónk, aki messzemenően támaszko­dik az üzemi párt- és tár­sadalmi szervezetek segít­ségére. És folytatódik a vita. Szenvedélyesen, szókimon- dóan. Mert a pártszervezeti munka eredményeinek jól­eső számbavétele mellett a jelenlevők egyike sem fu­karkodik az igényességről tanúskodó kritikus szóval. Az utóbbiak közül ilyene­ket jegyzek fel: „Még gyak­ran hiányzik az üzem kom­munistáiból vitatkozó kedv, hogy meggyőzzék egyik-másik pártonkívüli társunkat a mi ügyünk, a párt ügyének igazságáról.” Vagy: „Egyszer sem lett volna szabad előfordulnia, hogy gazdasági vonalon kelljen foglalkozni párttag­gal a termelésben tanúsí­tott fogyatékosság miatt.” Némely egyoldalú meg­ítélésen alapuló kritikát parázs vita követ. Mint pél­dául a pártcsoport aligha­nem legifjabb tagjának, Tóth Jánosnak az észrevé­telét, amellyel elmarasztal­ta a pártvezetőséget. „Egy éve vagyok KISZ-titkár, de nem kaptam segítséget, en­gem nem számoltatott be a pártvezetőség!” — bírált határozottan. Akik utána szóltak, kéz­ből kontráztak. A pártcso- portbizalmi például így: „A pártvezetőség útmutatását nemcsak a vezetőségi ülé­sen való beszámoltatáskor kell tudomásul venni. Ha­nem a menetközben kapott sok-sok jótanácsot, észrevé­telt, bírálatot is.” Pintér Gyula, a rokon­szenves fiatal főmérnök, aki ugyancsak pártvezető­ségi tag: „Az üzemben min­den tömegszervezet a párt­tal egyirányba húzza a sze­keret. Ezt neked Tóth elv­társ, mint KISZ-titkámak is tudomásul kell venned. A társadalmi munkából pél­dául csak annyit vállalni a KISZ-szervezet nevében, aminek eleget is lehet ten­ni. Ellenkező esetben nem lehet az ember szavának hitele...” Hegedűs Imréné ugyan­csak pártcsoportbizalmi, aki tapasztalatszerzés cél­jából vendégként van itt: „Ha a pártszervezet elha­nyagolna bennünket Jan­csi, mi nem lennénk itt. Sem én, sem te. Bennünket a KISZ nevelt kommunis­tává!’’ Szó, ami szó, jóleső volt hallani a szigorú, de elv­társi szeretettel, segítőkész­séggel nem fukarkodó in­telmeket, amelyeket a párt­csoport KISZ-titkári tiszt­séget betöltő tagja, Tóth János szemmel láthatóan nem vett rossz néven. Mint ahogyan bizonyára Somo­gyi Józsefné sem neheztel majd az észrevételért, ame­lyet azért tartogatnak szá­mára pártcsoportbeli tár­sai, mert — sietős dolga lévén — nem várta meg kritikus megjegyzéseire a többiek véleményét. Nagyszerű kis közösség ez a pártcsoport! — álla­pítottam meg jólesően, mi­után kiderült, hogy tagjai többségükben a Parketta- gyártó Vállalat kecskeméti telepének vezető beosztású dolgozói. Mert ebben a kollektívában valamennyien a párt azonos jogokkal fel­ruházott közkatonai, akik nagyon nyíltan, őszintén tárgyalnak, ellenőrzik egy­mást. Végső soron azért, hogy ki-ki a maga posztján kommunistához méltóan a képességeinek legjavával szolgáljon. Perny Irén I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom