Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
Huszonöt éve halt mártírhalált Julius Fucik A MAGYAR olvasóközönség elég keveset ismer abból, amit írt. Olvasható magyarul is a Riportok az akasztófa tövéből (régebbi magyar címe: Üzenet az élőknek) és két elbeszélés a kortárs cseh írók antológiájában. írásainak zöme azonban publicisztikai tehát olyan műfajhoz tartozik, amelyet kevésbé fordítanak idegen nyelvekre, mint a szépirodalmi müveket. Nevét mégis ismerjük, emlékét őrizzük mindazoknak az emlékével együtt, akik életüket áldozták a nácizmus elleni küzdelemben. Julius Fucik (1903—1943) a szocialista szellemű csehszlovák, sőt közép-európai publicisztika egyik alapítója. Ö fejlesztette erőssé a Csehszlovák Kommunista Párt sajtóját. Aki nézeteit, gondolkodását az egykorú magyar politikai küzdelmek atmoszférád jából próbálná megérteni, nagyon meglepőnek találná: távol áll tőle a nálunk általános fekete-fehér ítélkezés, horizontja olyan széles és színes, mint maga a valóság. Engedékenységet nem ismerő elvhü- séggel támadta a realizmusellenes irodalmi irányzatokat, de mindig elismerte, ami a műben értékes. Könyörtelen harcot folytatott a fasizmust békíteni próbáló politikával, de észrevette maga körül az embereket, akik kényszerből kiszolgálták ugyan a hatalmat, de emberségüket nem vesztették el. Akkor tartóztatták le, amikor — Heydrich német helytartó lelövése miatt — tömegesen irtották a cseheket. A Pankrác-börtönben írta a Riportokat. Kazinczy emlékiratának, a Fogságom naplójának ezt a távoli, modern műfajrokonát. A FASIZMUS börtöneibe került magyar, német kommunisták és más baloldaliak csak fogolytársaiktól kaptak emberséget, s csak messziről bátorította őket a párt szolidaritása: a hatalomnak félig-meddig sikerült légüres térrel körülvennie őket. A Riportokból tudjuk, hogy Fucik is nagyon sokat szenvedett, az emberi együttérzés melegét azonban nem kellett nélkülöznie. A cseh rendőrök, fegyőrök nem voltak gonoszak vele szemben, legtöbbjük megtette érte, amit megtehetett, különösen a német katonai csőd után, amikor majdnem teljesen ők vették át a börtön felügyeletét, mert a nagy veszteségek miatt az SS-eket a szovjet hadszíntérre vitték. Segítettek abban is, hogy írása laponként kikerüljön a börtön- épületből- Fucik látja bennük az embert, a polgártársat, a fasizmustól szenvedő cseh nép fiait. Magyar mártírok, sajnos, nem hagytak ráyk ilyen emlékeket: nekik egészen más tapasztalataiig■ yoltak a hatósági emberekkel. < Fucik jellemében is megvoltak azok a vonások, amelyek a börtönkörnyezet tiszteletét és becsülését megszerezték neki, elsősorban azonban a cseh társadalom hagyományaiból érthetjük meg a Riportokat: ezek a mienknél szerencsésebb hagyományok könnyítették meg a lélektanilag szervezett ellenállást, egymás helyzetének megértését, egymás segítését, a társadalom nem dezorientálódott a fasizmus nyomásától annyira, mint Szlovákiában, vagy nálunk. Ebben van Fucik írásainak, főleg a börtönriportnak nemes humanizmusa és számunkra legfontosabb tanulsága. AZ A FAJTA ember volt, akit a zsarnokság nem bírt elviselni. Bátor, az értelem hajthatatlan híve. Hosszú vallatás és per után Berlinbe szállították, ott végezték ki 1943. szeptember 8-án, negyed századdal ezelőtt. Osztályrészéül csak negyven év jutott, de osztályrésze volt a legnagyobb érdem is, melyet ember megszerezhet: az eszméiért vállalt halál. Meggyilkolásának évfordulóján ünnepeljük évről évre az újságírás nemzetközi napját. Bán Ervin Bényei Józsefi HIMNUSZ Ha csak azért hogy valakinek egy lehull® kötőtűt felemeljek aztán megint sétáljak hátratett kézzel a ropogó kavicsokon ha csak azért hogy elesett gyereket a földről fölemeljek s poros kezét megbocsátó lassúsággal simogassam ha csak azért hogy unokám hajamba ragadva kiabáljon ha csak azért hogy egy csillag szememben lássa fényét és örömében leszaladjon a türelmes éjszakába ha csak azért hogy valaki véletlenül fölismerjen az utcán s henye kezét kalapjához emelje ha csak azért hogy egyszer valakivel találkozzam és megkérdezzem tőle hogy van ha nem felel senki senki egyedül csak én beszélek dohogva keserű indulattal s ha beszélni se tudok majd csak nézni a csönd mozdulatait ha csak azért hogy érezzem a levegő édességét csak azért is élnék még valameddig Léger: Arc és kéz Miről híres Kecskemét? A néveredet a nyelvtörténet fényében* Kecskemet névjelentésének megfejtésével már igen sok kutató foglalkozott. A legnagyobb nehézséget a város nevében a második szótag, a meth (mét) megfejtése okozta. A kutatók hangzás utáni jelentéstani magyarázatokkal próbálkoztak, nem kísérelték meg az eredet kérdését tisztázni, a probléma visszavezetését a történelmi korokra. Nem kísérelték meg a meth (mét) szócskát például azoknak a népeknek nyelvében keresni, akik a honfoglalást közvetlen megelőző korokban a Duna—Tisza közét is megszállva tartották. Vessünk néhány pillantást e történelmi előzményekre. A Duna—Tisza közén a mai Kecskemét környékén állhatott Partiscum, a metanaszta jászok virágzó városa. A IV. században meginduló népvándorlás forgataga után azonban a Duna—Tisza közén és Pannóniában is csak élettelen romok maradtak, hiszen egymást érték a hunok, különböző germán törzsek és az avarok támadásai. Ezek a nomád törzsek hirtelen nőttek naggyá, s ugyanilyen hirtelen omlottak össze. A VI—VII. századtól azután a nyugati és déli szlávok kezdenek beszivárogni az országba és sikerül is megtelepedniük a Dunántúlon. Ugyanebben az időben a Duna—Tisza közét a dunai bolgár—török törzsek foglalják el és szilárdan megvetik lábukat a honfoglaló magyarok megérkezéséig. Árpádnak Zalán bolgár fejedelem felett aratott győzelméről, amelyet Alpárhomokán vívtak, III. Béla király névtelen jegyzője számol be. Ekkor a magyarság a történelem folyamán már másodszor került érintkezésbe a bolgárokkal. Az első találkozás az V. század körül a Közép-Volga vidékén történt. Az akkori érintkezés nyelvünk szókészletében is nyomot hagyott. Főleg az állattenyésztéssel és földműveléssel kapcsolatos szavak kerültek át szókincsünkbe. A bolgárok nyelve eredetileg a csuvasos jellegű török nyelvek csoportjába tartozott, ún. „nem z-ző” nyelv volt. Éppen ebből adódó igen fontos hangtani kritériumok alapján tudjuk elhatárolni a csuvasos bolgár —török jövevényszavainkat a későbbi kun—besenyő, majd a hódoltság-korabeli török jövevényszavainktól. Történelmi adatokkal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a magyarság által itt talált bolgár—török törzsek állattenyésztéssel foglalkoztak. A magyarok a honfoglalást követő időszakban, amikor birtokba veszik a Duna—Tisza közét, a bolgár pásztoroktól a tájékozódást szolgáló — akkor még köznyelvi — kifejezések egy részét is átveszik. Ezekre a szavakra nagy szüksége volt a magyarságnak az előttük még ismeretlen új területen. Ezek a közszavak nem települések nevei, hanem nagyobbrészt az állattenyésztéssel kapcsolatos, a környék jellegére, milyenségére és a tartott állatok uralkodó fajtáira vonatkozó kifejezések voltak. Ilyen közszó átvétele volt Kecskemét és a környező helységek neve is. Kecskemét összetett szó, melynek első tagja a kecske, második tagja pedig a mét szócska. A kecske szavunk már a Közép-Volga vidéki bolgár érintkezéskor beketült nyelvünkbe. Eredeti alakja ketske vagy keske. Különös nyelvemléki adatok tömege, továbbá hangtani és jelentéstani vizsgálatok alapján semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy Kecskemét nevének első tagja valóban a kecske néven ismert háziállatunkkal van kapcsolatban. A név keletkezése a nomád állattenyésztés, a bolgár törzsek idejére nyúlik vissza. A honfoglalás korában gyakran találkozunk állatnév eredetű helységnevekkel, amelyek egyesszámban, képző nélkül állanak, de egy közelebbi meghatározás, vagy megkülönböztetés céijából igen sűrűn valamilyen jelzővel együtt használatosak. Ez történt a kecske esetében is, amikor a mét szócskát hozzáillesztették. A mét, eredeti alakban meth, szintén bolgár—török eredetű szó, jelentése híres, hírneves, emlékezetes. A meth megfelelő hangtani alakjai megtalálhatók a mai török nyelvekben is, de megtalálható a mai csuvasban, amely a régi bolgár nyelv egyenes leszármazottja. Ha tehát Kecskemét nevének két tagját, a kecske és a mét szókat összeillesztjük, a város nevének jelentése ez: Kecskemét (Ketskemeth), kecskehírnevű, kecskehírű, vagy éppen kecskéről nevezetes (hely). A meth, met, mét szóról tüzetesebb jelentéstani vizsgálat nyomán kiderült, hogy mai nyelvünkben is használt élő szó, csupán az idők folyamán nyelvünk törvényszerű változásának és fejlődésének hatására értelme megváltozott. A met a mai értelemben használt metsz, metszeni, metélni szóalakok elavult gyöke. A nagyszámú nyelvemléki adatok bizonyságaként eredeti értelme a magyarban is híres, hírneves, majd később emlékezetes volt. Ez utóbbi értelemben még ma is használt, pl. emlékezetébe, agyába metszeni, örök emlékezetre kősziklába metszette stb. A meth szó hasonló jelentésbeli eltolódása a mai török nyelvekben is megfigyelhető. Pl. a szó eredeti értelme a törökben: dicsér, magasztal, később híres, BUDA FERENCi Hosszá utad végén; a halállal szembe magányod falában megálltál rezegve. Gyűrve letettek, mint szombaton az Inget. Magadban kószálsz most, idegen tekintet. L i Kőlevelű fák közt járkálsz üres szemmel, a semmit motozod görcs-csontú kezeddel. Falnak nehezedd “ széttört darabokra emlékeid konok kivirágzott bojtja. Elmédet, mint emlőt, csönd-ujjak kifejték. Csukott homlokodon ül hideg verejték. Gyepes gaz lepett be, mint ősszel a kertet. Múltad mély kútjából magadat kimerted, mert amíg lehetett, szeretni elkéstek, az emberiségről lassanként levéstek. s magányod falában megálltál rezegve. Só és mész rakódik emlékezededre. hirhedt és ma már metszés értelemben használt. A mét (meth) szócska eredeti magyar jelentése tehát híres, hírneves, emlékezetes. Kecskemétet még ma Is hírős városnak emlegetik. Alig elképzelhető, hogy csupán véletlen azonosság van a közismert régi városjelző és a mét szó jelentése között. A korábbi okiratokból arra következtettek, hogy talán a messze- földön híres vásárairól kapta a város ezt a jelzőt. Sokan Petőfi ismert költeményének hatását vélték felfedezni. Petőfinél a „hírős’’ jelző nem lehet véletlen. Abban a korban, mint népi hagyomány, még élhetett ez a szó és csupán az elterjesztését, a köztudatba ültetését köszönhetjük nagy költőnknek. E Cikk keretei nem teszik lehetővé a részletekbe bocsátkozó bizonyítást. Remélhetőleg a város néveredetének tisztázásával foglalkozó tanulmány hamarosan az érdeklődők rendelkezésére áll, amelyben majd lépésről lépésre követhetik a bizonyítás lefolytatását, a felsorakoztatott igen nagyszámú adat nyomán. Török Sándor •A szerzőnek a témával foglalkozó kutatásait még vitatják tudományos körökben. Tanulmányának ezt a rövid összefoglalóját érdekessége miatt közöljük, anélkül, hogy illetéktelenül akarnánk beavatkozni a vita eldöntésébe.
