Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

1. oldal 1968. szeptember 8. vasárnap Járőrök az ország Az országhatár menti er- pedtünk. A határőr szolgá­dé körül elterülő földekről, latról, a katonaéletről be- pára szállt fel. Az éjszaka szélgettünk. Még egy éve esett, s a délelőtti meleg sincs, hogy a tizedes Solt­Az erdő szélén figyelőállásban Eiler András határőr tizedes. Napfényben füstölni lát­szott a táj. Kihalt, csendes volt minden, csupán az er­dőben csiviteltek a mada­rak, s időnként a fakopács pergő kopogtatása hallat­szott. A bamahátú nyom­sáv felé lépkedtünk az er­dő szélén, amikor mögöt­tünk felharsant: — Állj! Észre sem vettük, mikor haladtunk el az álearuhá- ba öltözött határőr mellett, aki észrevétlenül lapulva, figyelő állásában, -minden mozdulatunkat vigyázta. — Őrnagy elvtárs! — fordult feszes vigyázzállás­ban kísérőnk felé, Eiler András határőr tizedes — jelentem, szolgálati időm alatt határsértés nem tör­tént, gyanúsat nem észlel­tem. A jelentés után a még mindig nedves fűre tele­vadkertről bevonult. Érett­ségizett, s ezért, no meg a szolgálat jó ellátásért tisz­tes iskolára küldték. — Féltem, amikor a ha­tárőrséghez hívtak be, de hamar megszerettem. Nyá­ron nagyon jó, különösen annak, aki szereti a ter­mészetet ... Éjszaka? Az első időszakban még a bok­rok is elindultak, határ­sértőnek láttam őket, s egy-egy ágroppanásra erő­sebben szorítottam a fegy­vert. Ma mér másképpen van. Ismerem a terepet, a zörejeket, tudom, hogy kö­zel vannak elvtársaim, s velünk van a technikai felszerelésünk, amely pon­tosan jelzi a közeledőket. A szomszédok? Látjuk egy­mást tisztelgünk, s bizto­sai .pk is azt érzik, amit nii: jő tudni, hogy odaát is vigyázzák, őrzik a határt— peremen Bokáig süppedtünk a ho­mokban. A másik járőrt próbáltuk megtalálni az er­dőtakarta határszakaszon. Fogl András határőr őrve­zetőt már messziről felfe­deztük, hiszen a határosz­lop közelében a nyomsávot ellenőrizte. — A nyomsáv nyitott könyv előttük, mert a ho­mokba rajzolódott nyomok­ból sok minden kiderül. Amikor bevonultam én sem hittem, de most már tu­dom, van értelme a nyom­olvasásnak ... Igen — mo- solyodott el a 19 éves soltvadkerti lakatos — eb­ben hasonlítunk a gyer­mekkori olvasmányok in­diánjaihoz, de ez nagyon komoly dolog, igazi fele­lősség. Bár egyedül van az ember, a magárautaltság szorongó érzését azonban sohasem érezzük, mert ha a határsértő nem is, de mi tudjuk hol, mikor, ki, s mi segít nekünk... Elbúcsúztunk, s vissza­indultunk az őrsre. Útköz­ben a parancsnokkal to­vábbra is a soltvadkerti fiúkról beszélgettünk, akik lelkesek, életkedvvel, vi­dámsággal telítettek, akár­csak társaik a polgári élet­ben. Valamiben mégis má­sok! Komolyak, szívósak, fáradhatatlanök, érzik a felelősséget. Férfiak már, határőrök! Gémes Gábor * ' se Újabb szerveket vettek fel a mezőgazdasági szaktanácsadási hálózatba Az országos mezőgazda- sági szaktanácsadási háló­zatba újabb gazdaságokat, vállalatokat, tudományos és oktató intézményeket vet­tek fel. A MÉM által jóvá­hagyott hivatalos lista 15 újabb címmel bővült és most már 74 szervet tar­talmaz. A szerződés alapján, dí­jazott tevékenységre fel­jogosított új szervek • to­vább szélesítették a szak- tanácsadás témakörét. A listára felvették például a Bányászati Tervező Inté­zetet, amely agrogeodéziai megbízásokat vállal és egye­bek között az ásványva- gyont is szakszerűen fel­kutatja. A gazdaságok mel­léküzemi tevékenységének fellendítésével ad segítsé­get az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat. Megbízottainak a homok, a mészkő, a terméskő stb. fel­derítésére adhatnak meg­bízatást. A víznyerés és ta­lajhasznosítás kérdéseiben is kikérhetik a jólképzett földtani szakemberek véle­ményét a mezőgazdasági üzemek vezetői. A címjegy­zékben további három egyetemet vettek fel. Az Állatorvostudományi Egye­4' & mmm A nyomsáv nyitott könyv Fogl András vezető előtt. határőr őr­temet, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemet és a Budapesti Kertészeti Egye­temet. A vállalati érdekből, il­letve feladatkörből adódó, ügyrendileg szabályozott, díjazás nélküli szaktanács- adásra feljogosított szervek közé besorolták a Magyar Állami Pincegazdaságot is. (MTI) Bécsi osxi vásár A magyar kiállítás a leg­ízlésesebbek egyikének ígér­kezik a vasárnap nyíló 88. bécsi őszi vásáron. A ma­gyar kiállítás színes, vonzó formában csoportosítja ter­mékeinket a ruházati cik­kektől a gyermekjátékig, a könyvektől az élelmiszere­kig. Két különleges mű­szert működés közben lát­hat a közönség — s mun­kában figyelhet egy mező­túri korongozómestert, aki a helyszínen készít majd edényeket. Rózsakért, harmadvirágzásban Alig négyszáz négyszögö­les terület Kiskunhalason, a vasút mellett, a Felső­fokú Mezőgazdasági Tech­nikum tankertjében —, itt található a csodálatosan szép rózsák tenyészete. Több mint 300 féle rózsa virul itt, mindegyikből öt tő, s nincs két egyforma színű. S ez a káprázatos gyűjtemény azért is érde­mel különös figyelmet, mi­vel az első töveket csak a múlt év tavaszán ültették el. Dr. Petrányi István tan­székvezető tanár különle­ges ritkaságokat mutat. Ezek közé tartozik, megka­pó színeivel két német ne- mesítésű rózsa, az Illusion és az Albert Schweitzer- ről elnevezett. Ugyancsak német eredetű a Sterling Silver is, vagy ahogy itt becézik: a „kék rózsa”, szirmainak fakóan lilás ár­nyalatai miatt. Bájosan gá­láns elnevezése van az egyik gyönyörű francia ne- mesítésű rózsának: Pour Vous Madame. (Csak ön­nek asszonyom.) Az egyik amerikai nemesítő — ró­zsája szintén a gyűjtemény része — dr. Fleming-ről, a penicillin feltalálójáról ne­vezte el a virágot. Jelleg­zetesen kárminpiros, redő­zött szirma van a svéd To­ni Lander-nek. Igen lát­ványos a Bajazzo, hatal­mas szirmai sötétvörösek, a fonákjuk viszont fehér —, emiatt tarkának látszik ez a rózsa. A hazai nemesíté- sűek kisebb számban sze­repelnek, közöttük kiemel­kedő érdekességnek számít a Halász Csilla és a Bu- datétény nevű, A parcellán, ahol másfél év alatt a megye leggaz­dagabb rózsakollekcióját alakították ki, egymással szinte versenyre kelve, az idén már harmadízben bon­tottak szirmot a virágok. A töveket egyébként a technikum hallgatói gon­dozzák, Zag László tanár — egyben technikumi párt­titkár — értő, szeretettel­jes irányításával. Zag László a júliusi aszály ide­jén hetekre elvállalta, s el is végezte az éjszakai ön­tözést. A példányokat ez ideig csupán a hazai gyűjtőktől szerezték be, ám rövidesen külföldi kapcsolataikat is felhasználják a gyűjtemény bővítésére. Ezzel együtt tervezik, hogy Kiskunhala­son _ megalakítják a rózsa­barátok körét, s ennek tag­jai részére kedvezményes áron adnak rózsatöveket. Tapasztalatcseréket rendez­nek, s már a közeljövőben előadás megtartására hív­ják meg. Márk Gergelyt, a neves magyar rózsaneme- sítőt. Kis jó Sándor Gorszki és a többiek Figurák és epizódok az egykori Kecskemét életéből JÉGESŐ Soha Budapesten jégesőt nem láttam, s ahogy egyik délután kopogni kezdett az ablakunkon és a baljós felhők Lágymányos fölé ereszkedtek, a szürke ka­vargásban ismét láttam Gorszkit. A vékony dongájú, harsány kis szabó jelegzetes figurája volt a Hírős Városnak az ántivilágban. ö végezte a legpatentabb fordításokat, s a nap minden szakában lehetett látni, amint próbára férceit zakó­val a karján cikázott valamelyik úri házhoz, nyomá­ban kutyájával, egy nagyon Ínséges, ám felette vidor íoxikorccsal. 1934. május 25-én déli 2 órakor a királyi ügyészség szigorú alelnökéhez tartott Gorszki mester. Az alel- nök úr a Csongrádi utcában lakott és az ő udvarában volt a legszebb kert. Egy csíkos nadrágot vitt Gorszki, bizonyos folytonossági hiányokat tüntetett el rajta mesteri műszövéssel és joggal várt legfelsőbb elis­merést. Ám egészen mást kapott. Száz ágra sütött a nap, a kutya nagy jókedvében meghemperedett a kert füvén és letört egy szál rezedát. Az elnök úr nagy haragra gerjedt, Gorszki mestert lehordta min­denféle részegesnek és kutyájával együtt kizavarta a házból. És fél 3 órakor pergőtűzhöz hasonló, félelmetes zú­gással, .morajlással, szakadatlan villámlástól kísérve jött Hetényegyháza felől minden idők legszömyűsé- gesebb jégverése. Néhány percig tartott, mogyoró, dió, majd tyúktojás nagyságú szemekben hullott, eső nél­kül, szárazon. Beszaggatott palatetőt, sőt néhol cse­repet is, utána százszámra hevert a földön agyon­ütött csirke, galamb, veréb és betört millió ablak­tábla. A Kecskeméti Közlöny másnap gyászkeretes riportban jelentette, hogy százezer holdat vert el a jég. Egyetlen fűszál sem maradt a Csongrádi utca leg­szebb kertjéből. Megrendülve állt az alelnök úr az egykori pázsit szélén. Észre sem vette, amikor a kapu nyílt. A kis szabó jött vissza és nyomában a bűnös eb. Lehorgasztott fővel szemlélte a mester a semmivé tiport kert nyomait és szólt némi idő múltán sírós hangon: , — Lám, lám, elnök úr... Hát szabad volt a sze­gény Gorszkit egy szál rezeda miatt annyira meg- pirongatni? DANIKA A vendéglátóiparban sok szó esik az udvariasság­ról. Nem akarok lokálpatrióta színében feltűnni, de a legkészségesebb vendéglős kecskeméti volt. A Danika. Borfiúból lett pincér, majd önálló, s a második világháború vége felé az egykori Gergely-vendéglőt bérelte, melynek bejárata fölött a Színházi Étterem büszke felirat díszelgett. A „jobb közönség” részére fenntartott kisterembe hátulról, a régi posta udvará­ról is be lehetett jutni. így ült be valami hivatalos útról jövet egy hétköznap délelőttön a főispán és a polgármester, s így kerülte el Danika sasszemét az előkelőségek érkezése. A főispán sört rendelt az egyik borfiúnál, de bizony az megfeledkezett róla. Kevéssel később Danika is felfedezte a ritka ven­dégeket. — Alázatos tisztelet, méltóságos uraim — csapta össze bokáját. — Mivel lehetek szolgálatukra? A főispán közölte, hogy az egyik legényke már vagy tíz perce ott járt, de a sör még sem jön. Puly­kavörös lett Danika. Fürke mozgású, pattogó szavú kicsi ember volt, aki tudta, hogy az üzleti jóhírnév­nek a fegyelem az alapja. Viharként száguldott ki, s telitorokból harsogta: — Az apátok erre-arra, ebadta léhűtői! Két tetves vendég van, azt se tudjátok rendesen kiszolgálni?! TÖRVÉNYKEZÉS KÁNIKULÁBAN Egy időben volt bíró k kecskeméti törvényszéken dr. L., és ügyész az ügyészségen dr. M. Jogászkö­rökben évek múltán is emlegették azokat a tárgya­lásokat, amiken együtt szerepeltek. Nagyothalló volt mindkettő, de titkolták a világ előtt. Bugaci juhászembör került vádlottként egy ízben hozzájuk. Valami birka ment kárba Monostoron, szóval kicsi ügy volt, de annál zavarosabb. Korai kánikula járt és fűtött kemenoéhez volt hasonlatos a terem, amikor dél felé sor került rájuk. Folyt a tárgyalás, folydogált a lehető legszabálytalanabbul. Nehezen ejtett szót a juhász, s amit ejtett, azt se hallotta sem a bíró, sem az ügyész. A tanúk is immel-ámmal hazudoztak, s a tetejébe harapós al­földi legyek raja lepte és mardosta a tekintetes tör­vényszéket. Amikor azután a kihallgatásokkal vég­zett, elkínzottan nézett a bíró az ügyészre. Az fel sem állt, csak annyit mondott: — A vádat fenntartom. Megkönnyebbülten bólintott a bíró, s már hir­dette is: — Mivel az ügyész úr a vádat elejtette, az eljá­rást megszüntetem. Elmehetnek. Ahogy a felek az ajtón kicsoszogtak, homlokát tö­rölve kérdezte az ügyész: — Mennyit kapott? A bíró elmosolyodott és kijelentette, hogy köszöni a szíves meghívást, egy pohár sör tényleg nagyon jót fog tenni. SCHUTZ ÉS KNAUTE Közismert, jellegzetes egyénisége volt a régi Kecs­kemét társadalmának Schütz nyugalmazott császári és királyi huszár ezredes és Knaute nyugalmazott császkir. pénzügyőri fővigyázó. Sűrűn látogatták egy­mást. A baráti összejövetel akként kezdődött, hogy Knaute megjelent Schütz lakásán és kopogtatott. — Ki asztat? — kiáltott ki bentről Schütz. — Enkemet — kiáltott be kintről Knaute. — Herein! — hangzott erre katonásan. És öt perc múlva harsogott a kis szoba. A két jó­barát minden alkalommal szenvedélyes vitába bo­nyolódott. A vita tárgya pedig mi más lehetett volna, mint hogy kettőjük közül ki beszéli szebben, jobban, helyesebben a magyar nyelvet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom