Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

1. oldal 1568. szeptember 1, szombat Közhasznú levelek Közreadták a ÍV. népfront-kongresszus dokumentumait Alighanem azok az emberek vannak többség­ben, akik ezt vallják ma­gukról : „Rossz levélíró va­gyok.” Még ha rokoni, ba­ráti levelezésükről van is szó. Talán éppen ezért is adózunk különös tisztelet­tel lapunk kiterjedt leve­lező táborának. Azoknak az embereknek, akik a fá­radságos napi munka után fognak tollat, rendszerint attól indíttatva, hogy meg­osszák érzéseiket, közöljék véleményüket, hogy segít­senek. Igen, a segíteni akarás levélíróink közös, tisztelet­re méltó jellemvonása. Még akkor is, ha ez tudatosan nem fogalmazódik meg bennük, ha csupán szemé­lyes gondjuk, panaszuk ad­ja kezükbe a tollat. Mert fáradozásuk végső soron közhasznú. Gondoljunk pél­dául a különböző rendelet- módosításokra, új rendele­tekre, szabályozásokra, me­lyekre a dolgozók jelzései — a különböző illetékes szervekhez eljuttatott ész­revételeket, panaszokat tartalmazó levelek — ad­A sarkkörön túl, a 69. szélességi fokon ra­gyognak Norilszk fényei. A 150 ezer lakosú város alig több mint 30 éves. Amikor megkezdődött a zord éghajlatú, de rendkí­vül gazdag vidék meghó­dítása. — igen nagy gond volt a lakás. Az volt az általános vélemény, hogy az örök fagy birodalmában csak kis faházakat lehet építeni. A norilszki építé­szek és mérnökök szövet­ségessé tették a fagyot. Mindössze arra volt szük­ség, hogy lefúrjanak a ta­lajba, és cementbe ágyaz­zák a cölöpöt, amely egy­két nap alatt mintegy ^összenő’’ az örökké fa­gyos talajjal. Vasbeton cö­Szepteraber 8-án országos kutyakiállítás lesz Kecskemé­ten. Erről beszélgettünk nem­rég egy kedves társaságban. Mindenkinek volt egy kis tör­ténete az ember legősibb há­zi állatáról, hü barátjáról. Az elsőt egy hölgy mesélte. — Egyszer volt egy kis pin­csim. Nagyon egymáshoz tar­toztunk. A kutyus nélkülem nem érezte jól magát. Akko­riban szintén volt kutyakiállí- tás és meghívtak. Több okból ketrecbe zártak néhány ku- tyuskát. Javasolták, hogy az én kis virgonc Jambómat is tegyük Ilyen zárt helyre. Nem akart nelEiilem bemen­ni sehogyan sem. Kénytelen voltam belépni vele a ketrec­be. Egy óvatlan pillanatban azonban kiszökött és én ma­radtam egyedül a rács mö­gött. Képzeljétek mennyi nézőm volt. ták az indítékot. Mert sok azonos, vagy hasonló jel­zés a gyakorlat kontrollját is adja. Következésképpen, ha a gyakorlat rossz, vál­toztatunk rajta. Ám a levélírók kínálta segítség nem kisebb érté­kű akkor sem, ha csupán egy-egy szerv, intézmény stb. munkájának némely fogyatékosságát jelzi. Hi­szen a felismert hibán már könnyű segíteni. Hadd szóljunk ezúttal azokról a levélírókról, akik a tudatos segíteni akarás szándékával veszik a fá­radságot és közlik az ész­revételüket, véleményüket, javaslatukat. Számtalan példát idézhetnénk köz­hasznú tettük bizonyításá­ra. Maradjunk néhány, a kereskedelmet érintő pél­dánál. Annál is inkább, mert az utóbbi hónapok­ban meglehetősen megsza­porodott e levelek száma. Veress János, kecskemé­ti olvasónk ezt közli: „A BÉK Gáspár András utca 3. szám alatt élelmiszerüz­letében, hónapok óta ol­vashatatlan blokkot kap­löpökre épülnek itt a több- emeletes lakótömbök, a filmszínházak, a művelő­dési házak, a városi szov­jet épülete és így tovább. Az építők most néhány magasépület, közte egy kórház és egy prózai szín­ház építéséhez kezdenek hasonló módszerei. A 69. szélességi fokon épült város nikkelt ad. Az évek során a nikkelfeldol­gozás óriási iparággá fej­lődött. Ércbányák és kül­színi fejtések, dúsítók, hő­erőmű, nikkel- és rézön­töde, kobalt- és platina- feldogozó, tucatnyi kiegé­szítő üzemág — ez ma a világ legészakibb fémfel­dolgozója, a norilszki kom­binát. A másik históriát egy idős bácsi mesélte. — Nem szerettem én azelőtt túlságosan a kutyákat. Egy­szer a feleségem és a lányom becsempészett a lakásba egy dakszlit. Azt mondták, hogy kapták, a gazdája minden áron meg akart szabadulni tőle. Annyira kedves kis jó­szág volt, hogy nem volt szí­vem kidobni. Később beval­lották, hogy száz forintot ad­tak érte. Már régen szerettek volna egy ilyen kutyust, de nem mertek szólni. Tegnap az egyik barátom öt­száz forintot ígért érte. Fel voltam háborodva. Nincs az a pénz, amiért az én Csokimat — mert így hívják — odaad­nám. Olyan okos ez, mint egy ember — igaz, vannak kutyaszerű tulajdonságai is. Egy külföldön járt házaspár is hozott kutya-sztorit. nak a vevők. (Bizonyítás­ként mellékelt is egyet.) Sürgős intézkedésre van szükség, hogy ez a gyakor­lat megszűnjön, mert a visszaélés lehetőségét rejti magában. A vevőnek joga van megtudni, hogy a vá­sárolt cikkért mennyit szá­molt fel a pénztáros. Az olvashatatlan blokkról pe­dig ez kideríthetetlen.” Közhasznú e szemé­lyes tapasztalat közlése? Feltétlenül az. Különösen azért, mert hasonló jelzé­seket kapott mór szerkesz­tőségünk más üzleteket il­letően is. S az észrevételek nyomán bizonyosra vehe­tő, hogy a boltok vállalati központja megtalálja a módját a vásárlói sérelem orvoslásának. Alighanem a pénztárgép kezelésének, karbantartásának kérdése ez csupán. Tóth Józsefné, városföldi olvasónknak a fizetésnél akadt nézetkülönbsége az 1166. számú vegyes élelmi­szerboltban. Számítása sze­rint a jogosnál kevesebb pénzt kapott vissza az el­adótól, aki ezt nem ismer­te el. Olvasónk a panasz­könyvbe kívánta sérelmét bejegyezni. Az eladó azon­ban ezzel fizette ki: „A pa­naszkönyv nagyon maga­san, van, különben sem tudna vele mit kezdeni!” Joga van-e megtagadni a vevőtől a panaszkönyvet a bolti dolgozónak? — teszi fel a közérdekű kérdést Tóth Józsefné. Nincs joga! — közöljük ez úton is. Hiszen a pa­naszkönyv rendeltetése nem utolsósorban éppen az, hogy — a minél gyor­sabb orvoslás céljából — rövid úton az üzlet felettes szervének tudomására hoz­za véleményét a vásárló. Szó, ami SZÓ, hosszan sorolhatnánk a példákat annak bizonyítására, meny­nyire közhasznú, közérde­kű szolgálatot tesznek le­vélíróink, akik a javítani­valóra hívják fel a figyel­met. S hadd tegyük hozzá: éppen úgy azok is, akik a jó elismerésével, dicsére­tével sem fukarkodnak. Bár a jót, jelen esetben a jó áruellátást, előzékeny kiszolgálást természetes­nek veszik az emberek, közhasznú az elismerő vé­lemény is. Amilyenben pél­dául a Kossuth téri méter­áru bolt dolgozóit részesí­tette figyelmességükért egyik lajosmizsei levél­írónk. Nemcsak azért, mert erkölcsi fizetség azoknak, akik erre rászolgáltak, ha­nem, mert a pozitív véle­ménynek is van formáló, a jó példa követésére ösztön­ző hatása. P. t — Még a nyár közepén tör­tént. Olaszországi turnén vpl- tunk. Ültünk egy parkban, tő­lünk nem messze egy idős néni fiatal pulit tartott pőrá- zon. Beszélgettünk az Itáliá­ban szerzett friss élmények­ről. A kutyus egyre nyugtala­nabbul hegyezte felénk a fü­leit, majd hirtelen kirántotta magát gazdája kezéből és oda­rohant hozzám. Boldogan Kö­rülugrált bennünket, hlzelgett, dörgölődzött. A néni nem tudta mire vél­ni a jószág izgalmát, próbál­ta visszahívni, de nem ment. A beszélgetés során kiderült, hogy a pulit másfél éve vet­ték Magyarországon. A jó­szág valószínűleg meghallva a magyar beszédet, a hazai pusz­ták iránt érzett nosztalgiát fe­jezte ki viselkedésével. Nekem is eszembe jutott egy kedves eset. Értelmiségi ankétot tártot­tak Kecskeméten. Az előadója Nyers Rezső elvtárs volt, a Központi Bizottság titkára. Három füzetben, össze­sen 36 000 példányban nyomtatásban is közread­ták a Hazafias Népfront IV. kongresszusának a szocia­lista nemzeti egység poli­tikájának főbb kérdéseivel foglalkozó dokumentumait. A múlt év végétől csak­nem száz neves közéleti személyiség — politikus, tudós, író — részvételével értékelték, elemezték a társadalmi struktúra és a Melyik termelőszövetke­zet népszerű a háziasszo­nyok körében? —• a piacon manapság ez a kérdés is felmerül. Méltán, mert a piacra járó asszonyok fe­jében megmaradnak azok­nak a közös gazdaságok­nak a nevei, amelyek pavi­lonjában, vagy asztalán mindig találnak árut, vagy másutt nem kapható cikket. Megkérdeztük a Bajai Vá­rosi Tanács V. B. kereske­delmi és ipari csoportját: vajon a bajai háziasszonyok körében hogyan alakulhat a környező tsz-ek „népsze­rűséglistája”? A válasz: — A lista élén két kö­zös gazdaság áll, mégpedig a szeremlei Duna Gyöngye és a vaskúti Kossuth Tsz. Mindketten a bajai piac állandó árusítói. E két gaz­daságból hozott áru általá­ban friss, nem drága, s a primőr is mindig megtalál­ható náluk. A többiek? Részben hoz­nak ugyan árut, de nem rendszeresen, részben pe­dig szinte teljesen ismeret­lenek a bajai piacon. Az időszakonként árusító közös gazdaságok között a kérde­zett „népszerűségi lista” két következő helyén a vaskúti Dózsa és a bajai Vörös Fény Tsz állhat. A Vörös Fény főleg burgonyát szál­lít, de abból sokat, s ezzel előnyösen befolyásolja a piaci árakat. A bajai Mi­csurin Tsz sok baromfit hoz. A járás szövetkezetei közül időközönként gyü­mölccsel jelentkezik a dá- vodi Augusztus 20 Terme­lőszövetkezet, baromfit hoz a bácsbokodi Szalvai Tsz. Ugyancsak elég rendszere­sen szállítanak a bátmonos- toriak, valamint a sükösdi Vörös Zászló Tsz is. A többi tsz már csak rit­ka vendég, így a lista véget Igen érdekesen elemezte az értelmiség jelenlegi helyzetét, feladatait. Sokan hozzászól­tak. Az egyik felszólaló nagy meglepetésre fgy kezdte: — Nagyon jó volt az elő­adás, de egyről megfeledke­zett Nyers elvtárs. Van az értelmiségnek egy olyan cso­portja, amelyről nem szólt, ez pedig a kutyabarátok. Ér­demes pedig rólufi is szólni, mert igen fanatikus társaság. Kiderült, hogy az illető az egyik ebtenyésztő egyesület vezetője. Nagy derültség kísérte fel­szólalását. Nyers elvtárs is jót nevetett. — Hogy fanatikusak, való­ban. Magam is tapasztaltam még pénzügyminiszter korom­ban. Egyes kutyafajták adó­ját fel akartuk emelni. Ez va­lahogy kiszivárgott és annyi levelet kaptunk az állatbará­toktól, meghatót, könyörgöt, fenyegetőt, hogy nem volt szivünk keresztülvinni az el­képzelést. K. S. szocialista hazafiság össze­függéseit, az új gazdasági rendszer néhány társadal­mi, politikai hatását, va­lamint az ifjúság és tár­sadalmunk kapcsolatát. A kongresszus három bizottságot küldött ki a ta­nulmányok megtárgyalásá­ra. Ezek után került sor a plénum határozatára, amellyel egészében elfo­gadták az előterjesztett anyagokat. is ért, de csak a bajai és Baja környéki tsz-ek szá­mára. Ugyanis messzebb vi­dékekről jelentkeztek már versenytársak, s ezek meg­előzték a bajai járás több szövetkezetét. A kalocsai járásból, Dunaszentbene- dekről szinte minden va­sárnap érkezik egy teher­gépkocsi, teli baromfival. Csongrád megyéből a szaty- mazi gyümölcstermelő tár­sulás szép gyümölcsöt hoz, mégpedig nemcsak a nem­zetközi hírű őszibarackot, hanem kiváló minőségű al­mát is. Ennek a tizenegy közös gazdaságnak a nevét kell tehát elsősorban feljegyez­ni, ha arról van szó, hogy ki segít a bajai háziasszo­nyok piaci gondjain. Eddig ők a népszerűek. Sőt, a sze­remlei Duna Gyöngye Tsz már évekkel ezelőtt dunán­túli piacot is szerzett ma­gának, s nem egyszer ural­ja — főleg dinnyével — a szászvári, komlói, hidasi, mohácsi, sőt a pécsi piacot. A versenynek persze még nincs vége. A „népszerű­séglista” még változhat, többen felkerülhetnek rá, sőt le is kerülhetnek róla. F. D. Pályázat Az Országos Takarék- pénztár és a Tükör szer­kesztősége pályázatot hir­det olyan szöveges, vagy szöveg nélküli karikatúrák készítésére, melyek a Ta­karékpénztár tevékenységé­vel, az egyéni pénztakaré­kossággal szellemesen, tré­fásan foglalkoznak. A pá­lyázaton bárki részt vehet, legfeljebb három karika­túrával, melyeket negyed­íves méretekben kell elké­szíteni. A pályamunkákat legkésőbb 1968. október 15-ig kell beküldeni, jelige nélkül: Tükör Szerkesztő­sége, Budapest, VIII., Gyu­lai Pál u. 14. címre. Októberben a világtaka­rékossági napok idején ki­állításon mutatják be a ka­rikatúrákat, ahol szakem­berekből, az OTP és a Tü­kör szerkesztőségének kép­viselőiből álló zsűri díjaz­za. A legjobb pályamun­kákat 309—2000 Ft pénz­jutalomban részesítik, az egyes beérkezett rajzokat már elbírálás előtt közzé­teszik a Tükör hasábjain, ezek a szokásos honorá­riumban részesülnek. Kedves Pajtások! Sok szeretettel köszön­tünk benneteket az iskola padjaiban, ismét a mun­kás hétköznapokon. Jól­esett, hogy a szünidőben is sokan jelentkeztetek, s köszönjük a kedves üdvöz­lőlapokat! A boldog va­káció után számotokra is megkezdődött a komoly munka. A szünetekben még egymás szavába vág­va meséltek társaitoknak a vidám szórakozásokról, az órákon még néha egy pillanatra elkalandozik a gondolatotok. Visszaemlé­keztek a futás lendületé­re, a folyó sodrására, a vakáció élményeit eleve­nen hordozzátok maga­tokban. Sok frissen kö^ tött barátsággal, újonnan megismert tájakkal, ked* vés emlékekkel lettetek gazdagabbak. Többen dol­goztak közületek, s re­méljük, valamennyien se­gítettetek otthon szüléi­teknek. Munka és játék — az örömök legszebb forrása, erről számoltatok be szer­kesztőségünknek küldött kedves leveleitekben. Őrizzétek ezeket a szép emlékeket, ápoljátok to­vább az új barátságot! Az úttörőfoglalkozásokat a nyári tapasztalatok alap­ján tegyétek színessé, vi­dámmá! Várjuk leveleiteket, szá­moljatok be a tanév örö­meiről, mondjátok el gond­jaitokat, s továbbra is tun dósítsatok bennünket az úttörőélet eseményeiről, munkátokról! „A legkedvesebb nyári élményem” pályázatunkra sok dolgozat érkezett be. Ezeknek értékelése már folyik. Szeptember 15-ig még várjuk a pályamüve­ket, melyek közül a leg­jobbakat jutalmazzuk. Szorgalmas tanulást, jó munkát kívánunk nektek az új tanévben, most pe­dig a hagyományokhoz híven: ismét a tiétek a szó: • Ezúttal Kutyifa Ilonka volt a legfrissebb, aki az új tanévről szóló tudósí­tásával már gimnazista­ként jelentkezik. „Régi iskolánkban á nyolcadik osztálynak va­gyok ifi vezetője. A pajtád sokat a magyar szakkör­ben ismertem meg, amely­nek vezetője Ádám Ká- rolyné tanárnő. A szakkör lelkes tagjai az új tanév­ben, az eddigi tapasztalat, gyakorlat alapján még eredményesebb munkát szeretnének végezni, mint tavaly.” Ilonka arról is beszá­mol, hogy a Kiskőrösi Pe­tőfi Sándor Úttörőcsapat­ban már a tanévnyitó nap< ján megalakították az út­törőtanácsot. Elnöke Ta- gai Zsuzsa nyolcadikos, helyettese Simon Rózsa hetedikes pajtás lett. A magyar szakkörnek, az új vezető pajtásoknak, s Ilonkának az ifivezetéshez sok sikert kívánunk! Nerilszk - észak városa Norilszk. Lenin sugárút. Kutyás históriák Szeremle és Vaskút az élen A bajai piac „népszerűséglistája**

Next

/
Oldalképek
Tartalom