Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
4. oldal 1968. szeptember 1, vasárnap MADE IN KTSZ 5 milliárd forint értékű export A szövetkezeti ipar évi 20 milliárd forint értékű termelésének ma már több mint 20 százaléka export; az 1100 ktsz közül 420 exportálja cikkeit 84 országba, közöttük 74 tőkés államba. Hosszú utat tettek meg a szövetkezetek: a „filléres” áruk, a „senkinem- gyártotta” hiánycikkek termelésétől a csaknem évi 5 milliárd forint összegű exportig, amely a világpiacon is keresett gyártmányokból tevődik össze. Ma már nemcsak a belkereskedelmi áruellátásra, hanem a külkereskedelmi tevékenységre is igaz, hogy a szövetkezeti ipar nem csupán kiegészítője az állami iparnak — versenytársa is lett! Számos olyan terméket exportálnak a ktsz-ek — a külkereskedelmi vállalatok útján — amelyeket kizárólag a szövetkezeti ipar gyárt. Ilyenek például az ipari tv-kamerák, a Diesel- próbapadok, a vákuumformázógépek, a kempingbútorok, stílbútorok, átvitel- technikai műszerár, tv- és rádió szervizműszerek, különböző népművészeti és háziipari cikkek: gobelinek, torontáli és perzsaszőnyegek stb. A textilruházati és köt- szövőipari szövetkezetek 1700 millió, a vas- és fémipari szövetkezetek 1200, a bőr-szőrme és cipőipari szövetkezetek 750, a faipari szövetkezetek 400, a vegyi és műanyagipari szövetkezetek 130 millió forint értékű exportot képviselnek. Gyapjúszőnyegből és szövetből 100 ezer négyzetmétert, kötöttáruból 250 tonnát, cipőből 2,7 millió párat; ezenkívül: 1200 millió formt értékű konfekcióterméket, 90 millió forint értékű bőröndöt és bőrdíszműt, 530 millió forint értékű fa- és fémbútort értékesített tavaly a szövetkezeti ipar. Figyelmet érdemel, hogy az exportban korábban túlnyomórészt a könnyűipart képviselő termékek mellé évről-évre nagyobb meny- nyiségben gyártanak műszakilag igényes, egyedi vagy kissorozatú, korszerű gépeket és műszereket Tükröződik ebben az utóbbi évék gyors műszaki fejlődése, a gyártási folyamatok kis- és középüzemszintű tökéletesítése, az önálló tervező és kutató munka eredménye. A gazdasági reform szelA sorozatgyártás megkezdése előtt a Magyai Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet vizsgáztatja a hód. mezővásárhelyi Elektrofém Ktsz újdonságát: a gördíthető autószárító bérén dezést. lemében a szövetkezetek kezdeményezték: célszerű és hasznos lenne, ha a sakülkereskedelmi vállalat végezné. Így jött létre az idén az OKISZ és a SZÖjátos szövetkezeti termékek VOSZ közös külkereskedelexportját egy szövetkezeti Felújítás, szépítés éve a kecskeméti állomáson mi vállalata: a Hungaro- coop. Több exportértékesítési társulás is alakult, amelyekben egy szövetkezet áll közvetlen kapcsolatban az illetékes külkereskedelmi vállalattal. Jelenleg 10 ilyen társulás működik, mintegy 200 ktsz részvételével. — Mintha világosabb lenne az egész állomás — állapította meg a napokban egy ismerősöm, aki két éve nem járt Kecskeméten. Aztán nyomban konstatálta is, mi okozza ezt a benyomást. — Persze, látom, átfestették, csinosították a várótermeket... Helyes volt az utas megállapítása. Mondhatjuk, ez az esztendő a szépítés, tatarozás éve a kecskeméti nagyállomáson. A részfeladatok elvégzéséről rendszeresen hírt adtunk lapunkban, most Lőrincz An. tál állomásfőnököt egy vázlatos összefoglalásra kértük fel. Mi is történt eddig — 1908-ban és mi várhatóméig a hátralevő időszakban? Nemdohányzó váróterem Átfestettük a nagy csarnokot, a két kisebb várótermet, folyosókat. A kisgyermekes anyák és tanulók apró váróhelyiségeiből, a közfal áttörésével egy nagyobb termet alakítottunk ki. Ez a nemdohányzó váróterem, amely igen tetszetős falburkolatával, új berendezésével kulturált környezetet nyújt az utasoknak, tanulóknak, gyerekes anyáiknak, s akik nem szeretik a dohányfüstöt —, foglalta össze szinte egy lé- legezetre Lőrincz elvtárs. Rögtön példát is mondott, milyen változás is ez régebbi állapotokhoz képest. Utasvédelem — Itt csend van, egészséges levegő. Asztalok, székek máris szép számmal. Magam megfigyeltem már, hogy nemcsak iskolai tanulók, hanem felnőttek is felkészülgetnek itt; konferenciák, értekezletek előtt átnézik az anyagot, jegyzetelnek. Senki nem zavarja őket. — Mire kerül sor ezután? — Folytatni szeretnénk a | peronosítást, ahogy mi szakmailag mondjuk. A jövő hét egyik napján- tárgyalunk ez ügyben a műszaki szakértőikkel. Tudvalevő, hogy a személyvagonok lépcsőzetét nemzetközi szabványok szerint kell készíteni. Tapasztalják, az utazók, milyen magasan van a legalsó lépcső is az újabb kocsikon. Időseiknek, szűk szoknyás hölgyeknek bizony elég nehéz tomamu- tatvány azokra fellépni a jelenlegi peronról. — Jövő évre tervezzük a magas peront, olyat amilyen már a nagykőrösi állomásom is van. A mostanit olyan magasra emeljük, hogy az a vonatlépcsők legalsó fokával lesz egy szinten. Az első, második és a harmadfx-megyedik vágány között készülő magasított, portalamított peron utasvédelmet, biztonságot, kényelmet jelent. Az állomáson is lesz aluljáró — Egyik régebbi beszélgetésünkkor aluljáróról is szó esett — emlékeztetjük az óllomiásfőnököt. — Reméljük, nem került le a napirendről? — Nem, nem — erősíti Lőrincz Antal. — Ha valami nagy akadály nem jön közbe, lehetséges, hogy már jövőre hozzálátunk a miskolci, vagy székesfehérvári pályaudvaréhoz hasonló aluljáró építéséhez. Két helyen tervezzük itt az állomáson.. Ez — amellett, hogy meggyorsítja, torlódásmentessé teszi az utasáramlást, — ugyancsak a közönség védelmét, biztonságát szolgálja. — Erről — az aluljáróról térjünk a nem messze épülő közúti aluljáróra. Hogy haladnak az építők? — Év végére ígérték az átadást, bízunk benne, hogy így is lesz. Jól előrehaladtak már. A fejlődő városrészek, a Hunyadivéros lakói is örömmel állapítják ezt meg. Nagy könnyebbség, időmegtakarítás lesz számukra, ha megszabadulnak a sorompónál való gyakori várakozás kényelmetlenségétől. — Mennyit kellett várakozni ennél az átjárónál átlagosan? — Méréseink szerint minden negyedórában 5 percet szünetelt az átjárás a vonatok áthaladása, de főleg a sok tolatás miatt... Ez bizony-a nap 24 órájából számítva 8 óra feltárA szövetkezeti ipar külkereskedelmi kapcsolatainak további bővülését hozta az idei Budapesti Nemzetközi Vasár. Mint ismeretes, csaknem 500 millió forint értékű termék exportját kötötték le —, az évi 5 milliárdos export 10 százalékát! A szövetkezeteknél ma már mindennapos, jól bevált módszer a piackutatás; mind körültekintőbben és önállóbban tartják szem előtt az exportcélokat és mind hatékonyabban érvényesítik — termelésükben, gazdálkodásukban — a szövetkezeti mozgalomban rejlő sajátos előnyöket. I. Cs. fást jelentett. —th —n Ki lesz a legszebb? Hétről hétre mindjobban felajzanak a siófoki Miss Pannónia szépségfesztiválról érkező hírek. Szombaton például már az ötödik fordulót tartották, a jövő héten véget érnek az elődöntők. Olvasni is izgalmas, hogy egy-egy fordulóban a zsűri is mást lát legszebbnek és a közönség is. Aztán meg vannak holtversenyes helyezettek. Vérbeli fesztiválhangulat lehet ott Pannóniában, őszintén bevallom, nem értesültem róla, közvetíti-e majd a döntőt a televízió, de remélem. Hézagpótló műsorszám lesz a fesztiválok magarájában egy sajátos adás is. Láttunk már filmen, tévében epizódokat egy- egy szépségversenyről, de a szakmai részleteket, a küzdelem próbára tevő mozzanatait még nem láttuk közelről. Sok mindenre kíváncsiak vagyunk, ez az igazság. Milyen szempontok szerint bírál, értékel a zsűri? Milyen az összetétele szakmai szempontból, életkor stb. megoszlása szerint? Vannak-e benne specialisták, külön láb-, szempilla-, kebel-, megmiegymás-szakértők? Semmit nem tudunk. Aztán ha vannak ilyenek, milyen mércéket tartanak szemük előtt, mondjuk egy boka vagy comb, csípő tanulmányozásakor? Érvényesülnek-e tudományos szempontok, vagy abszolút szubjektivitásra épül az egész szépségverseny ? Nagyon szívesen vennénk a televízióban a szemléltetéssel egybekötött szakavatott magyarázatokat. Hogy például — jóllehet a nagyközönségnek N. Aranka tetszik a legjobban, a zsűrinek mégis másképp kellett ítélnie. Merthát ugye, az Aranka arcocskája szép ugyan, sőt gyönyörű, de ez csak illúzió, a nagyközönség esztétikai képzetlenségének következménye. Mert figyelje csak meg tüzetesebben a kedves néző Arankát. Nemde arcocskájában jó adag giccs fedezhető fel. A járása? Igen, temperamentumos, könnyed, mondhatni fülbe* Ital és féltékenység A megyei bíróság két olyan ügyben hozott ítéletet a közelmúlt napokban, amely sok vonatkozásban hasonlít egymáshoz. Az egyik közös vonásuk — mint annyi más bűncselekmény esetében — itt is az alkohol. A férj mértéktelenül italozik, a feleség érthetően kifogásolja ezt, és napirenden vannak közöttük a veszekedések, s nem egyszer a tettlegesisé- gig fajul a dolog. Érdekes lélektani tanulmányt lehetne írná arról, hogy az a férfi, családapa, aki korábban úgyszólván minden nap lerészegedett, s akit a feleség -korholt és elhagyással fenyegetett, miért csodálkozik, amikor valóban elköltözik a sanyargatott, megszégyenített asz- szony a gyerekekkel együtt. Ilyen helyzetbe került Tóth János Kiskunfélegyháza, Móravárosi lakos is. A harmincéves fiatalember, aki segédmunkásként dolgozott, megrögzött alkoholista volt. Emiatt nézeteltérései voltak feleségével, aki végül is elzavarta a férfit a közös lakásból. Tóth úgy igyekezett beletörődni ebbe, hogy még jobban a poharak fenekére nézett. Április 13-án úgyszólván egész nap ivott és éjfél körül lehetett az idő, amikor betért a Kiskunság Étterembe. Ott találta különélő feleségét, aki rokonaival, testvérével együtt szórakozott. Zárórakor a társaság hazafelé indult, Tóth János azonban utánuk sietett — zsebében már reggel óta ott lapult egy tőr. Az utcán kérlelni kezdte feleségét, hogy fogadja vissza, de az nem mutatott erre hajlandóságot. Sógora, Kovács János közbeszólt: hagyja békén az asszonyt, látja, hogy nem akarja visz- szafogadni. Menjen haza. Most már a két férfi veszekedett, aminek az lett a vége, hogy Kovács megütötte Tóth Jánost, aki a tőrrel mellbeszúrta sógorát. A sérülés olyan súlyos volt, hogy a fiatalembert négy hónapig kezelték kórházban. Tóth Jánost három és fél évi szabadság- vesztésre ítélték. Áz ital és a féltékenység volt a „főszereplője” annak a bűncselekménynek is, amely májusban történt a Solti Állami Gazdaság területén. A többszörösen büntetett előéletű Varga Ferenc a Szabolcs megyei Tuzsér községben élt feleségével, a Lenin utca 13. szám alatt. A harmincéves fiatalember egyáltalán nem vetette meg az italt, s ha berúgott, verte az asszonyt, aki egy darabig tűnte ezt, míg végül haza nem költözött az anyjához. A férfi különböző módszerekkel akarta rábírni az asszonyt, hogy költözzön vissza hozzá. Természetes, hogy a sok civa- kodást, verést és örökös zaklatást átélt feleség nem mutatott erre semmi hajlandóságot, ' sőt, hogy minél távolabb legyen a fenyegetőző embertől, a Solti Állami Gazdaságban vállalt munkát. Varga Ferenc utána ment. A gazdaság répaföldje melletti fás részben talált rá, amint egy ismeretlen férfival — egyik munkatársával — beszélgetett az asszony. — Szervusz kedves feleségem. Úgy hallom, hogy férjhez mentél — szólt kenetteljes hangon Varga, majd rámutatott a földön ülő férfira: — De szép ember az urad! Ekkor a férfi — Horváth István — fölállt a földről, de a következő pillanatban Varga Ferenc ököllel orrba vágta. Horváth jobbnak látta, ha elszalad. Varga azonban követte, és utána eredt. Útközben elővette zsebkését, és a menekülő embert beérve, többször a hátába vágta a bicskát. A répaföldön dolgozók akadályozták meg Varga további dühöngését, Horváth. Istvánt pedig kórházba szállították. Varga Ferenc, feleségét is „kiirtással” fenyegette. A megyei bíróság emberölés bűntettének a kísérlete miatt öt évi szabadságvesztésre ítélte az alkoholista, féltékenykedő férfit és öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásétól. G. S. mászó a ritmusa, de... Tudjuk, hogy ebben is ütközik a zsűri szakembereinek véleménye a széles tömegekével de nem tehetünk mást. Lássák be, kérem, hogy Aranka járásának ebben a kifejtésében sok a harmincas évekből beidegződött álnépiesség, majdhogynem hetyke kuruckodás. Nem is beszélve a combokról. Ezek — tessék csak kívül, belül megmustrálni, rögtön észre tetszenek venni — nem eléggé korszerűek... Mit? Hogy az általunk elsőnek minősített K. Baba combja kissé ösztövér és egy hátasló keresztmetszetét nyugodtan bekeretezné a görbültsége?... Nos, kedves nézők, meg kell tanulniuk látni is. Nem mindig az a szép, ami első látásra annak tűnik. Figyeljék csak meg lelkiismeretesebben! Ugye, milyen nemes absztrakció van a K. Baba combjának hajlásúban?... Na, na — ugye, másképp látják már? Aztán vegyük a nőkategóriákat. Vannak-e ilyenek a szépségversenyen? Kövér nők, sovány nők, tragikus szépségek, komikus szépségek, mini hölgyek. maxi hölgyek —, hogy csupán néhány kategóriára hívjuk fel a figyelmet. Mert ki merné állítani a legszakkép- zettebb zsűriből is, hogy nem lehetne ennivaló szépségűt találni mondjuk az egészen talajmenti, de amellett töltöttgalamb formájú nők között? Ugye senki. Mint ahogy konkrét szépségideálja sok férfinak a deszkamellű, pacsirta izomzatú nő. Szóval, van még sok továbbfejleszteni való a szép- Régversenyek mai módszerein. Rendkívül élvezetes fejtegetéssel bizonyíthatná be egy talpraesett zsürielnök, hogy az emberi viszonylatoknak az a területe a szépségverseny, ahol a forma és tartalom viszonyában a sorrend felcserélődhet. Nem a tartalom az elsődleges. A szépségkirálynőnek mindenki megbocsátja, ha netalán mini kategóriába tartozik szellemi képességek dolgában ... Mint ahogy a történelem folyamán nem egy királynőnél eltekintettek ettől. Tóth István
