Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-04 / 207. szám
1968. szeptember 4, szerda B. oiaat ' Országos Képzőművészeti Pályázat Az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalom, £ KMP megalakulása és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából a Népművelési Intézet, a Hajdú-Bihar megyei és Debreceni Városi Tanács V. B. Művelődési Osztálya, a debreceni és megyei művelődési ház valamint a Déri Múzeum országos amatőr képzőművészeti pályázatot indít képzőművészeti körök és egyéni pályázók részére. A pályázók alsó korhatára 15 év. A bíráló bizottság által kk. állításra elfogadott alkotásokból a rendező szervek elsősorban azokat díjazzák, amelyek az évfordulók szellemében erősítik népünk forradalmi hagyományait, ábrázolják a dolgozó nép életét. A pályázaton az ország valamennyi képzőművészeti köre és tagja részt vehet, egyénileg 3 pályaművel, a képzőművészeti körök legalább 5 köri tag egy-egy munkájával. A pályaműveket 1969. március 15—30-ig kell beküldeni 2 példányú műleírással, kiállításra alkalmas formában. Cím: Debrecen, Déri Múzeum. A népzenei találkozó és a magyar írók Illyés Gyula, Váci Mihály, Veres Péter Együttérző lelkesedéssel figyelték a távolból a cite- rások, furulyások, 'énekesek baráti összejövetelét, a népi muzsika önerősítő és másokat melegítő szertartását a magyar írók. Betegség, korábban vállalt kötelezettség, határidős munka miatt most nem jöhettek. De a tanácskozáson felolvasott biztató soraikat megható figyelemmel hallgatta száz falu küldötte. Illyés Gyula: „Igazán őszinte szívfájdalommal mondok nemet. De egészségi állapotom nem engedélyez mást. Bizonyos vagyok a sikerben. Kívánom mégis, segítsenek a külső körülmények is benneteket.” Váci Mihály: „Feleségemnek külföldre kell utaznia. így őszinte sajnálatunkra megint nem látA holtak visszajárnak Több, mint húsz éve rej- ző témához valóban nem is tőzik álnéven, hamis iga- illenének a gengszterfil- zolványokkal egy nyilas tö- mekből ismert fogások, és meggyilkos. Múltjához ké- ezek helyett lelki konflik- pest nagyon jámbor foglal- tusokat szolgáltat a film. kozást űz; egy kis vidéki A nézőkön és a gyilkoson plébánia sekrestyése. Ez az kívül egyetlen ember tud- új magyar film • alaphely- ja az események nyitját, zete, és erre izgalmas kri- egy rokonszenves fiatal pap, mi vagy súlyos dráma épül- aki gyóntatás közben sze- hetne, ha a film szerzői el- rezte értesüléseit. Termédöntötték volna, melyik műfajnál maradnak. Ha krimit szándékoztak készíteni, túlságos közlé- kenységükkel megbocsáthatatlanul vétettek a közönség ellen, amely az utóbbi években a tv jóvoltából meglehetős jártasságra tett szert a bűnügyi históriák világában. A kriminéző élvezetének legalább ötven százalékát saját szellemi tornája adja, részt kíván a rejtélyek megfejtéséből. Wiederman Károly filmjében semmiféle rejtély nincs. Az első néhány kocka után teljesen világos, ki a bűnös, ki a rokonszenves. Ez még nem lenne éppen alapvető baj, hiszen nem példátlan az olyan bűnügyi film sem, amelyben a leleplezés módja szolgáltatja a feszültséget. De A holtak visszajárnak nyomozóeljárása annyira nélkülöz mindenféle ötletet, mintha csak valami szeméremérzés fékezné a szerzőket: nehogy a nyugati detektívek eljárásával dolgozzanak a mi rendőri szerveink. A háború borzalmait idészetesen egyháza alapvető dogmáját szegné meg, ha emberi lelkiismeretére hallgatva közölné a gyónástitkot a rendőrséggel. (Meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak a holtak járnak vissza, az ötletek is: Fer- nandel kitűnő bűnügyi vígjátékának, a Vörös kocsmának is ugyanez az ötlet adta a kiinduló pontját.) Ebből a belső vívódásból kitűnő drámát lehetne talán szerkeszteni, megfelelő jellemábrázolással, társadalomraj zzal. Csakhogy erre nincs idő, mert a nyomozásnak is bonyolódnia kell valahogy. Tóth tisztelendő lelkifurdalásai és a nyomozók pontos, bár nem nagyon célravezető buzgól- kodása váltakozik tehát a vásznon másfél órán keresztül, anélkül, hogy igazán izgalmas lenne a bűnügy és valamennyire is mély a dráma. Szerencsére Őze Lajos, Bánhidy László és főként Molnár Tibor jó színészi teljesítménye feledteti időnként a film gyengesége miatti bosszúságunkat. Sz. J. liatjuk ezt a nagyszerű ünnepet.” „A szívem az veletek van. A lábak, az idegzet, az egész közérzet nem jó — írja Veres Péter. — Nem bírom a strapát. A varázs- szőnyeget a népművészet is csak a mesében csinálta meg. Azzal elmennék... Számomra a citera és a tambura még mindig a legkedvesebb hangszer. Gyerekkoromból hoztam, amikor még mindenki, mindenkor zenével, énekkel élt és többé-kevésbé maga is részt vett benne...” Jólesnek ezek a sorok, de reméljük, hogy jövőre személyesen is üdvözölhet- iük jeles íróinkat Katona —Kodály városában, örömünk kettős lenne: alkotóink tekintélyükkel jó ügyre irányítanák a figyelmet és személyesen kívánhatnánk valamennyieknek a mostaninál jobb egészséget, hosszú, termékeny őszt. H. N. Öröm és gond Megérkezett az túráért kitüntetést. Mi van agyag Tószegről, lehet formázni újból. A kemencét is nemsokára be kell fűteni, mert megszáradtak az égetni valók. Szobrok, plakettek, vázák és kancsók. Báron László, a kecskeméti városi művelődési ház Ciróka bábegyüttesének vezetője — „civilben” szakmunkástanuló intézeti tanár — a Szegedi úti kis portán szobrászkodik, fes- teget. Tele a műhely, a lakás az ő alkotásaival. Érdekes, izgató alkotások ezek, új út keresésének termékei. — Szükséges ez a bábos mesterséghez. Szerintem az volna a helyes, ha mindenki, aki bábszínházzal foglalkozik, egyúttal képzőművész is lenne. Ismerni kell az anyag formálódásának törvényeit, a mű születésének szabályait. Egyszóval az életrekeltést. Báron Lászlót abból az alkalomból kerestük fel, hogy közelmúltban kapta meg a művelődésügyi minisztertől a Szocialista kula kitüntetés mögött, mivel érdemelte ki? Rendelkezés a középiskolák KlSZ-szervezeteinek érdekvédelmi munkájáról Most jelent meg a művelődésügyi miniszter utasítása a KISZ-szervezetek érdekvédelmi munkájáról a gimnáziumokban, szakközépiskolákban és a középfokú technikumokban. A rendelkezés az eddigihez képest három területen bővíti a középiskolai KISZ- szervezetek jogkörét. Előírja, hogy az iskolák igazgatói hívják meg a tanintézet KISZ-bizottságának (KISZ-szervezetének) titkárát minden olyan nevelő- testületi értekezletre és iskola tanácsi ülésre, amelynek napirendjén az ifjúság megítélése, érdekvédelme szerepel. Bővülnek a KISZ- szervezetek jogai az egyetemi és főiskolai továbbtanulást érintő kérdésekben is. A tanulókról az osztályfőnök és a KISZ- alapszervezet külön-külön készít véleményt. Az igazgató az iskoláztatási bizottság által elbírált továbbtanulási javaslathoz csatolja a KlSZ-bizottság (KISZ-szervezet) jellemzését akkor is, ha az eltér az iskoláztatási bizottság állásfoglalásától. Az igazgató az iskolai KISZ-szervezet véleményét a jövőben minden esetben továbbítani fogja az illetékes felvételi fórumokhoz. A miniszteri utasítás értelmében az iskolai KISZ- szervezetek jogkörét és felelősségét növelik a tanulók fegyelmi ügyében is. Ezentúl minden jelentős fegyelmi ügyben, meghallgatják a KISZ-bizottság véleményét is. Fegyelmi eljárás esetén a tanulók meghallgatásakor a KISZ-bi- zottság képviselőjének is jelen kell lennie. (MTI) — Nemcsak én „dolgoztam meg” a kitüntetésért, hiszen egy kollektíva sikere sohasem egy ember érdeme. Él Kecskeméten 20—25 fiatal óvónő, aki hetente általában hat órát dolgozik társadalmi munkában azért, hogy a gyermekszínházban minél nagyobb legyen a kis nézősereg öröme. Hogy az ott folyó előadások minél több gyereknek legyenek nemcsak szórakozására, hanem szellemi épülésére is. Beszélgetésünk során lassan kibontakozik a Ciróka bábegyüttes története. Tíz évvel ezelőtt a szakmunkástanuló intézetben Báron László tanár felvetette az ötletet: mi lenne, ha bábcsoportot alakítanának? Csak úgy, a maguk szórakoztatására? Esetleg valamelyik üzem, vállalat az intézetben is fellépnének vállalhatná el patronálásra a tanulók előtt? Nagy lel- ezt az igazán közhasznú kesedés, majd a tervből va- művelődési intézményt, lóság. Aztán a nyilvános- Arra gondolunk: nem leság elé léptek: elsősorban hetne közös tanácsi éa óvodások előtt játszottak vállalati összefogással hely- nagy sikerrel. Így kerültek rehozni a gyermekszínugyanis kinőnek az iskolából, nem lehet rájuk stabil feladatokat bírni, állandó gárda nevelése ezért nem lehetséges. Az óvónők vállalták. A városi művelődési házhoz került a csoport és a városi tanács KÖFÁ-ból 38 ezer forintot utalt ki, hogy létrehozhassák a gyermekszínházat. A szakmunkástanuló intézet tanulói és tanárai százezer forint értékű társadalmi munkával segítettek a színház létrehozásában. És négy év óta változatlan sikerrel lép fel a Ciróka bábegyüttes a színházban. Megközelítőleg 40 ezer gyermek előtt játszottak ez idő alatt. Báron László kitüntetése fölött nagy az öröm a csoportban, hiszen a tíz év óta kifejtett áldozatos munkát ismerte el a minisztérium. És már készítenék a terveket a következő évekre, ha... Igen, meg kell mondani: nem tervezgetnek, mert az együttes súlyos válságba került. Miért? — A rozoga épületben levő gyermekszínház műszaki berendezése teljesen elavult, a falak piszkosak, rosszak a kályhák, nem lehet fűteni a termet. Sürgős segítség kellene a felújításához. Azt a tanácsot kaptuk: várjunk az új művelődési ház felépüléséig. De mikor lesz az? Addig is játszani kell a gyermekek előtt. Nálunk állandóan telt ház van. Szükség van a játékunkra. Szomorú gondok ezek és egyáltalán nem örvendetes a kitüntetés órájában ilyesmikről beszélni. Ám inkább cselekedni kell. Ha másként nem, kapcsolatba az óvónőkkel. Ekkor jött a második ötlet. Mi lenne, ha az óvónők váltanák fel az ipari tanulókat? A gyerekek házat? A szakszervezetnek, mivel a színház a városi művelődési házhoz tartozik, kezdeményező szére- pe lehetne ebben. Balogh József ...mi is éreztük azt a különös feszültséget, kis és nagy szorongást, amit ti — az új tanév első munkareggelén ... S mi vén diákok, mennyire irigyeljük tőletek ezt a felejthetetlen drukkot. Annyira így van ez, hogy ha egy kicsit jobban körülnézünk a magunk felnőtt világában — mi is ezt az örök Szeptembert érezzük igazi évkezdetnek. Január 1. ide, új év oda, soha nem emlékezünk azokon a napokon annyi szépre, kellemesre, nem hat át bennünket az új kezdésnek az a varázsa, mint ilyenkor, szeptemberben. Valahogy a felnőtt élet is úgy rendeződött el, hogy az erőgyűjtés, a felfrissülés hónapjai az évnek arra az időszakára esnek, amelyre az iskolások vakációja. Ezen az első tanítási napon — jóllehet számunkra olyan munkanap már ez, mint a többi —, nekünk is fájt búcsúzni a nyári örömöktől. A víztől, erdőtől, a túrák ezernyi élményétől, a napfénytől, esti szellőtől. Képek, hangok kísérnek a munkatáborok vidám légköréből, idegeink Amikor mi még kis srácok voltunk... ráéreznek egy-egy tánceste ritmusaira, dallamokra, melyek gitáré éppúgy lehettek, mint erdők, mezők madaraié... Az életnek, szabadságnak, fénynek ezt az otthagyott gazdagságát tehát mi is veletek sajnáltuk. S amikor az ismeretlen leckék, órák, dolgozatok előtti izgalommal átléptetek a tantermek küszöbén, mi is megkönnyebbültünk. Tudjuk, el nem felejtjük, hogy a szorítás csak eddig tartott. A találkozás, hogy íme megint együtt az osztály, mindent feloldott. Így — együtt minden köny- nyebb. Jó ráismerni a barátokra, akik megnőttek, deltásodtak, egészségesek, a lányokra, akik mindig olyan titokzatos módon szebbek. ^ Aztán ugyanúgy „egyből” a munka mélyvizébe szálltok, mint mi, felnőttek. Nektek a tanárok, tanítók, professzorok adják fel a leckét nap mint nap, nekünk már az élet. S higgyétek el, az üzemben, laboratóriumban, a búzaföldeken semmivel sem könnyebb a feladatot jól megoldani, mint nektek az iskolapadokban. Amivel mi többet tudunk, az annyi, hogy mi hitelt érdemlően, minden „tanórában” tapasztaljuk, ami számotokra egyik „tagja” a közmondásgyűjteménynek. Tudnillik, hogy — nem az iskolának, hanem az életnek tanultunk — valamikor. Ez így van, gyerekek. Nem biztos, hogy munkánk folyamán mindannyian egyszer is találkoztunk olyan problémával, amelyet az accusati- vus cum infinitivo szabályai, vagy a kotangens tétel alapján lehetett megoldani. De ezeknek a törvényszerűségeknek az iskolai megtanulása kifejlesztett bennünk készségeket, reflexeket, reagáló és következtető képességeket, amelyekkel az élet legkü- lönbözőbb helyzeteiben tu-i dunk megoldásokat keres* ni. Érdemes hát mindenért megdolgozni már az iskolában is. Ha ezt a tantermek birodalmában meg- szokjátok, nem lesz baj az életben sem. Az iskolában is a munka formál benneteket igaz emberekké. Hallgassatok hát pedagógusaitokra, akik mindent meg fognak tenni azért, hogy legyenek siker-élményeitek, ha azokat kiérdem- litek. Kívánjuk, hogy ilyen élményekben ne szűkölködjetek az új tanévben sem. Küzdjetek meg érte, érdemes. Olyan munkasikert, mint amit az osztály előtt felolvasott dolgozat, az évzárón kapott jutalom jelent — soha az életben nem lehet elfelejteni. Ez az igazi dopping arra is, hogy majd később, a felnőtt alkotó munkában ugyanilyen tiszta eszközökkel harcoljátok ki az elismerést. Hogy ez legyen a mérce mások értékelésében is. Tóth István
