Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-28 / 228. szám

1 oldal 1968. szeptember 28, szombat Á Vöröskereszt kongresszusára készülnek A háziasszonyokat segítik Kedves Pajtások! Holnap, szeptember 29-én a fegyveres erők napját ünnepli az ország. Ebben az ünnepségben ti is részt vesztek. Megemlékeztek az 1848-as, győztes pákozdi csatáról, a Tanácsköztársa­ságért mártírhalált halt hősökről, köszönetét mon­dotok azoknak, akik fegy­verrel védik hazánk életét. Valamennyi úttörőcsapa­tot patronál egy-egy hon­véd zászlóalj. Jól tud­játok, hogy a katonák nemcsak őrködnek szabad­ságunk felett, de sokolda­lúan támogatnak bennetek két. hogy gondtalanul ta­nulhassatok és szórakoz­hassatok. Nehéz lenne ösz- szegezni, mennyi mindent tesz érietek egy évben a honvédség. Gondoljatok az iskolátok rendbehozására, sportpályák, játszóterek, napközi otthonok építésé­re! Sokszor láttátok, hogy honvéd tehergépkocsik szállították a szükséges anyagot, katonák dolgoztak társadalmi munkában. Ar­ról is sokszor hallhattok, hogy egy-egy vakmerő gye­reket katonák mentenek ki a veszélyes folyóból. Ava­tásokon ők kötik fel nek­tek a piros nyakkendőt, s egész úttörőéletetek alatt szoros, meghitt kapcsolat­ban maradnak veletek. Le­veleitek alapján biztosok vagyunk benne, hogy mind­ezért méltó ünnepséggel mondtok köszönetét! • — A kecskeméti úttörök a városi ünnepségekbe is ak­tívan kapcsolódnak be. Szeptember 26-án, a fegy­vernemi és technikai kiál­lítás megnyitóján nyolc­száz úttörő vett részt, s köszöntötték az MHSZ ju­biláló tagjait. A fegyveres erők napján reggel 9— 12-ig az ifjúgárdisták mellett az úttörők képvi­selői kegyeletőrséget tar­tanak az ellenforradalom mártírjainak emlékművé­nél. Sztrapkö Éva és Tóth Éva. az Izsáki 1349-es Úttörőcsapat tudósítói arról írnak, hogy ma egész napos próbázással egybe­kötött úttörő akadályversenyt tartanak. A nap fénypontja, s záróműsora az ünnepélyes csapatösszejövetel, majd a kö­zös nagy tábortűz. A tábor­tűz melletti színes, vidám mű­sorszámok bizonyára jól szó­rakoztatják majd a szülőket, vendégeket és a pajtásokat. Hasonló rendezvényei lesznek az 1026. Budai Dezső és a 3602. Katona József Úttörőcsa­patnak. Egész napos hadijá­tékkal emlékeznek meg a fegyveres erők napjáról. Az utóbbi úttörőcsapat a hetériyi katonai egységgel közös gya­logtúrát is szervez a nyíri er­dőbe. Az 1328. Petőfi Sándor Úttörőcsapat tagjai a Duna— Tisza közi Kísérleti Intézet KTSZ-szervezetével közösen készítették elő érdekesnek ígérkező, műsoros programju­kat. • — Nagyon kedves meg­hívást kaptunk az orgová- nyi Petőfi Sándor Űttörő- csapat „Foxi, Maxi” és „Sólyom” őrsétől- Űttörő- honvédelmi napot tarta­nok, ahol a helyi MHSZ klub irányításával járőr­versenyt és hadijátékot is rendeznek- A legjobb ered­ményt elért őrsöket jutal­mazzák. Kedves Pajtások! Na­gyon köszönjük a meghí­vást, és szívből sajnáljuk, hogy nem tudunk a verse­nyen rész venni, de ígér­jük, hogy együtt izgulunk veletek. Reméljük, hogy a versenyen jó helyezést ér­tek el — várjuk az érte­sítést* Bár az évnek ebben a szakaszában még csak rész­leteiben tekinthető át az elvégzett munka, Szabó Lászlóval, a Vöröskereszt megyei titkárával folyta­tott beszélgetésünk során a szervezet számos fontos, hasznos tevékenységéről ér­tesültünk. — Köztudomású, hogy a Vöröskereszt munkájának úgyszólván a gerincét az egészségügyi felvilágosítás mellett a véradómozgalom és a polgári védelmi tenni­valók megszervezése, irá­nyítása képezi — mondotta. — Kevesen tudják azon­ban, hogy összesen mintegy tizennyolcféle különböző jellegű feladat az, amit ak­tivistáink és a tömegszer­vezetek képviselőinek közre­működésével végzünk. Megyénkben több mint 400 alapszervezet 29 ezer­nyi felnőtt tagja vett részt a munkákban ez év első fe­lében. Év végére a taglét­szám előreláthatólag egy­két ezerrel meghaladja majd a 30 ezret. Középpontban: a véradás A véradó akció idei me­gyei terveiben 7200 liter vér vételére számítottak. Az év első nyolc hónapjá­ban 5319 liter vért adtak. Ami az egészségügyi fel- világosító előadásokat, tan­folyamokat illeti, az év vé­gén megvonható egyenleg a múlt évinél feltétlenül kedvezőbb lesz. Az anyák iskolája tanfolyamokból például eddig több mint 100 került megrendezésre, míg tavaly az egész évben is csak 80. Az aktivisták jói vizsgáztak A polgári védelmi munka nagy erőpróbája volt az idei nagygyakorlat, amely kivívta a felsőbb szervek elismerését, s azon kívül, hogy irányítói, rendezői ki­tűnően vizsgáztak a politi­kai nevelőmunkából, jelen­tős szervezési feladat is há­rult rájuk. Most a védelmi állomány felülvizsgálata, a felszerelések kiosztása és a jövő évre való előkészü­let a soron levő tennivaló. Ezekben a napokban ösz- szesítik a megyei titkársá­gon a „Tiszta udvar, ren­des ház” mozgalom ered­ményeit, a felmérések ta­pasztalatait. A növényvé­dőszerek fokozott alkalma­zása jelentős terheket rótt a szervezetre: a felvilágo­sító tevékenységgel párhu­zamosan a mérgezés esetén szükséges teendőkre is ala­posan fel kellett az akti­vistáknak készülniük. A mezőgazdasági egészségügyi felelősök részére szervezett tanfolyamon 68-an része­sültek ilyen jellegű okta­tásban. Szívesen, odaadóan... — A családvédelem sok­oldalú része, ága a mun­kánknak — folytatja a tá­jékoztatást a megyei titkár. — A terhesgondozástól az anya- és csecsemővédelmen keresztül a cigánylakosság helyzetével való foglalkozá­sig megannyi intézkedést követel meg Amilyen komplex feladat, olyan szí­vesen, odaadóan végzik ak­tivistáink és a segítségükre siető tömegszervezetek — nőtanács, KISZ. népfront — megbízottai. A legközelebbi célkitűzés: október első he­tében az öregek napjának megünneplése. A megye csaknem mindegyik közsé­gében, számos üzemben kö­szöntik majd ez alkalom­mal az idős, megfáradt em­bereket, a szociális gondo­zottakat. Az előttünk álló legna­gyobb feladatok egyike a Vöröskereszt — előrelátha­tólag a tavasszal összehí­vandó — III. kongresszusá­ra való készülődés. Előző­leg minden alapszervezet taggyűlésen ad számot te­vékenységéről, meghatároz­za feladatait, s megválaszt­ja küldötteit a városi, já­rási, megyei konferenciára. Egy-egy ilyen országos ösz­szejövetel mindig eleven­séget, pezsdülést hoz a szer­vezeti életbe. Csupán az első félévben 3324 új tag­gal, illetve 32 új alapszer­vezettel gyarapodtunk. Mindezt feltétlenül a kö­zelgő kongresszus előjelé­nek tulajdoníthatjuk, amely ismét hosszabb távra meg­szabja majd munkánk irányvonalát. J. T. Tegnap Kecskeméten, a megyei tanács vb mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztálya* a járási és városi mezőgazdasági osztályveze­tők, a megyei szakigazga­tási szervek — az Állat­egészségügyi Állomás, az Állattenyésztési Felügyelő­ség és a Növényvédő Ál­lomás — igazgatói értekez­letet tartottak az időszerű feladatokról. Dr. Maár András, megyei osztályve­Az elavult szabású, vagy kisebb sérüléseket szenve­dett ruhadarabok „kórháza” Kiskunfélegyházán a Házi­ipari Szövetkezet. Ott jár­tamkor megtudtam, hogy se szeri, se száma az át­alakításoknak, ingnyakké- szítésnek, gombbehúzásnak, egyszóval azoknak az apró munkáknak, amelyekkel ol­csó áron a háziasszonyok munkáját segítik. A szövet­kezetnél már nem is tar­tanak attól, hogy az idei 290 ezer forintos javító­zető a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumban nemrég meg­tartott országos tájékoz­tatás, valamint a terüle­ti jelentések alapján is­mertette a résztvevőkkel a megye közös gazdaságainak idei eredményéit, továbbá a szüret, a betakarítás, az őszi vetés az állategészség­ügyi helyzet további teen­dőit. szolgáltató tervüket nem tudják teljesíteni. A kézzel csomózott sző­nyegek ára az idén emelke­dett, s ezzel arányosan a kereslet csökkent. Ez sú­lyosan érintette a szövetke­zetei, s már úgy látszott, hogy a szőnyegcsomózással foglalkozók egy részét el kell bocsátaniok. Részt vet­tek azonban a Budapesti őszi Vásáron, ahol bemu­tatták áruikat, s azóta min­den készletük elkelt, sőt már a negyedik negyedévi kapacitásukat is lekötötték megrendelésekkel. Még egy svéd cég is jelentkezett je­lentősebb mennyiségű sző­nyegvásárlásra. Most már a szőnyegszövő részleg lét­számbővítésének lehetősé­gével foglalkoznak. Kézi horgoló részlegük ebben az évben alakult. Import kasmilon fonalból ízléses bébiruhákat és női blúzokat készítenek. Nem­rég kaptak egy nagyobb megrendelést, létszámhiány miatt azonban egyelőre en­nek egy részét vissza kel­lett utasítani. Amennyiben, horgolni tudó asszonyokat* lányokat tudnak felvenni; ebből a cikkféleségből is növelik a termelést. Őszi napsütésben 18. — Nézze csak! Mi ez? Már előttünk is jártak vol­na erre emberek? C«ocsko figyelmesen megnézte a tákolmányt. Igen, semmi kétség! Ez tá­borhely, amelyet nagyon- nagyon régen elhagytak az emberek. Itt ez a tisz­ta, megpörkölődött folt. Valamikor pásztortűz égett rajta. Még a tűztér falát képező kövek is épek. Kö­rös-körül félig elkorhadt fa­hasábok: erdőirtás marad­ványai, balta nyomait vi­selő rövid gerendák hever­tek. — Jakut vagy orocs em­ber régi táborhelye — mondta magabiztosan Orocsko. — Karóváz, itt tehát jaranga állt. Egyszó­val a völgyet a helyi lako­sok régóta ismerik. Hm ... Így már más. Kiderül, hogy nem mi vagyunk itt az el­ső emberek. Ám a régiek eltávoztak innen és mint­ha többé vissza sem tér­tek volna. Mi késztette őket távozásra? Hisz van itt minden, ami a vadászat, hoz szükséges, és micsoda legelők! Ennél alkalmasabb völgyet nem- találni az egész vidéken. Érdekes... Nagyon érdekes! Pétya csizmája orrával széttúrta a hamut, a köve­ket, a széttört cserépdara­bokat. — Pedig nagyszerű kis szállás lehetett. Ésszerűen választották ki — fűzte to­vább gondolatait az agro- nórnus. — Nézd csak, hisz egy dombon állunk. Az egész, magaslatot zuzmós moha borítja. Kitűnő lege­lő a rénszarvasok számára. Elég közel is van. Jobbról erdő, benne sok tűzrevaló korhadt fa. A folyó is egy kőhajításnyira van. — Nagyon alámosta a partot — jegyezte meg Pé­tya. — A víz egyenesen idecsap és nagy darabokat szakít le a partról... — No, ez aztán nem ok arra, hogy elhagyja vala­ki ezt a helyet. A nomá­dok, bár gyakran változ­tatják a helyüket, mindig visszatérnek a régi családi tűzhelyükhöz, amely sok­szor szegényebb, mint ez itt. — Itt még egy tábor­hely van — kiáltott fel Pé­tya, amikor kissé távolabb ment. — Aztán még egy. Nem, kettő ... Valóban, az erdő szélén még jó néhány karóváz- roncs látszott, amelyeket magas fű és lila virágú fü­zike nőtt körül. (A füzike ilyen hitvány helyeken sze­ret megtelepedni.) Egész telep. És nem is olyan ki­csi... — Ó, itt nagy munka vár ránk — mondta gondter­helten az agronómus. Pétya felvidult. — Hátha még valami másra is rábukkanunk! — kiáltott fel. — Hisz ezek az emberek is tudhattak , az itteni lelőhelyekről? — Aligha. A jakutokat nemigen érdekli az arany. Legalább is addig közöm­bös volt számukra, míg nem találkoztak a kapzsi aranyásókkal. A két felderitő-kutató bejárta az egész magasla­tot. Találtak néhány na­gyobb méretű szarvascson­tot, egy me d vei a pockát, amelynek egyik vége ki volt csiszolva, s valószínű­leg valamilyen szerszám le­hetett. Kis ideig töprengve ácsorogtak, aztán visszatér­tek a partra. Az agronómus figyelmesen megvizsgálta a frissen leszakadt meredek partrészt és megmutattá Pétyának, hol kezdődik az átfagyott réteg. — Látod, meddig nyúla- nak le a fa és a fű gyö­kerei? E vonalnál lejjebb nem találsz gyökérmarad­ványt. Azt átfagyott ré­tegben nincs élet. A gyö­kerek végeiből, elhajlásai­ból nem nehéz megállapíta­ni milyen vastagon olvadt fel egy idény alatt a talaj. — Hát ez mi? — kér­dezte Pétya csodálkozva és egy furcsa, sötét tárgyra mutatott, amely a szaka­dék szürke homokjából kandikált ki. — Nézzük meg... — Orocsko gyors léptekikel vé­gigment a part mentén. Egy láda sarka látszott ki a földből. A ládát széles, de vékony, kérges száldesz­kából ácsolták össze. Az időtől megfeketedett tákol­mánynak több mint egy- harmada a víz fölé mere- dezett, s minden pillanat­ban belepottyanhatott a fo­lyóba. Alighanem hosszú ideje feküdt az átfagyott földben, míg csak a víz meg nem közelítette. Orocsko nagy gondba merült. Miféle láda ez? Ki ásta be ide? Mi lehet ben­ne? De elég volt egy futó pillantást vetni a ládára* hogy az ember rájöjjön: nem képes azonnal vála­szolni e kérdésekre. Az át­fagyott réteg keményen fogta zsákmányát, és el­lenállás nélkül nem volt hajlandó kiengedni a mar­kából. Orocsko ledobta magáról a hátizsákot, kihúzott be­lőle egy kötelet és a hur­kot ráhajította a láda ki-, álló sarkára. A kötél má­sik végét egy fához kötözte. — Tudod, mit. Pétya? ..; Te maradj itt és vigyázz. Én meg elszaladok a tá­borba az emberekért. Ket­ten nem bírjuk kihúzni. Itt­hagyni nem szabad. Sok min* dent megtudhatunk a láda révén a völgy lakóiról. Csak vigyázz rá. Hisz alig tartja magát és könnyen lecsúsz­hat a hordalékon a mélybe. Milyen jó. hogy rábukkan­tunk! ... Holnap már nem találtuk volna itt. Két óra múlva valamennyien itt le­szünk. Várj és figyelj. (Folytatjuk} Megyei osztályértekezlet feladatokról

Next

/
Oldalképek
Tartalom