Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-27 / 227. szám
1968. szeptember 27, péntek B. oldal Haditechnikai Kecskeméten kiállítás nyílt Kitüntették az MHSZ kiváló aktivistáit Csütörtökön délután két órakor, a kecskeméti Katona József-parkban ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a fegyveres erők napja alkalmából rendezett haditechnikai bemutatót és kiállítást. Az elnökségben többek között helyet foglalt Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Erdélyi Ignác, a városi pártbizottság első titkára, Újvári Lajos, a városi tanács vb-elnökhelyet- tese. Balabán Sándor alezredes, a Magyar Honvédelmi Szövetség Bács-Kis- kun megyei titkára megnyitó beszédében méltatta fegyveres erőinknek a haza, a proletár internacionalizmus védelmének érdekében kifejtett helytállását. Szólt arról a magasztos feladatról, amelyet katonáink, határőreink, rendőreink és munkásőreink látnak el nap mint nap. Színházunk új tagja Ábrahám István — Holdvilágos éjszakán róla álmodik a lány! ... De nem nevet senkt Csak mosolyok, bólogatás. Nem volt éle a csipkelődésnek, játékból, szeretettel mondta az illető a színház klubjában, s az ajtóra intett: — Ott ül bent Pista, éppen ebédel... Délután 3 óra múlt. Elhúzódott a próba. Nyúlánk, izmos fiatalember Ábrahám István, a kecskeméti színház új tagja. Fényképről vékonyabbnak, gyerekebbnek képzeltem. Talán azért is, mert tudom, hogy most végezte a főiskolát. — Prózai színésznek készültem, persze — mondja — a főiskolán mindenki annak készül. Csak az utolsó évben „pártoltam át” a zenés műfajhoz. A Fővárosi Operettben kaptam egy szerepet a Lili bárónőben, még mint „f. h.” aztán pedig a Gentlemanekben. Ez volt a vizsgaelőadásunk. Ez a vizsgaelőadás híres siker lett. Csaknem harmincszor játszották az Ód- ry Színpadon, onnan nyárra átmentek szabadtérre a Városmajori Színpadra, s itt már két felől is szerződést' ajánlottak az egész együttesnek. Csakhát addigra valamennyiüknek megvolt a helye. Nem mintha nem lehetett volna visszamondani. De színésznek készültek, szeretnének sokat és sokfélét játszani. — Sokat. Minél többet — bólint Abrahám István. Látni rajta, hogy nagyon komolyan gondolja, de hisz ez nem is kétséges. Miért? Tavaly vagy tavalyelőtt történt, hogy Radó Vilmos igazgató szerződtetett volna egy fiatalembert. Második vagy harmadik vonalbeli táncdal énekest, aki kedvet érzett a színházhoz. Az igazgató nem is titkolta hogy örül, hiszen ritka a jó bonviván, a szép hangú, kellemes külsejű énekes színész. Meglehetősen magas gázsit is ígért. De a színpad barátja széttárta a karját: Vili bátyám, én tízszer ennyit keresek!. .. A főiskoláról jött fiatal színésznek fizetése pedig csak annyi, mint egy kezdő tanáré. Hát ezért nem kétséges, hogy Ábrahám István is komolyan gondolta, amit mondott. Érvényesülni? Szép dolog. Mindenki ezt akarja. De ő a színházban s nem tánczenekarral a háta mögött. Itt Kecskeméten egyszerre belecsöppent a munka sűrűjébe. Egy hét alatt készültek fel az első produkcióra, s azóta járják a tájszínpadokat az Isten veled édes Piroskám című zenés vígjátékkal Neki személyesen is nagy része van a darab sikerében. Keményen megdolgozott érte. Nem csoda, ha fáradt. Szűkszavúan válaszolgat, s akkor mosolyodik el először, amikor megkérdezem: hogy tetszik Kecskemét. — Nagyon szép ez a színház. Jól érzem magam. — S a város? — A városból még keveset láttam, sajnos. Leginkább az uszodát. Reggel, próbák előtt szakított rá időt. S az gyönyörű!. .. Mester László A beszéd után Balabán Sándor alezredes a haza szolgálatáért érdemérem ezüst fokozatát nyújtotta át Bugarszki Lászlónak, az MHSZ városi titkárának eredményes tevékenysége elismeréséül. Honvédelmi érdemérem kitüntetést kapott: Rékási Ferenc, Gróf István, Báli Imre, Lévai Kálmánná, dr. Marisa György, Maszlag István, Vágsellei Győző, Zalatnai Pál, Zvekán Ferenc. A megnyitón megjelent több száz főnyi közönség ezután megtekintette az MHSZ klubjainak kiállítását, illetve néphadseregünk egyik egységének harceszközeit. Megtalálták Örs vezér szállását A Bükk déli lábánál fekvő Kács község határában Parády Nándor, a Budapesti Nemzeti Múzeum régésze befejezte a honfoglaló magyarok egyik legjelentősebb nemzetsége, a Borsodban birtokos Örs úr székhelyének feltárását. Az ásatás során az egész környéket uraló magaslaton megtalálták az egykori vezér! szállást. 17. Képzeld el: a növény föld feletti része meleg levegőrétegben van, sütkérezik a napon. J úliusi kánikula van, az ember azt hinné, nemsokára termést kap. Aztán nézi, hót a növények kezdenek sat- nyulni. Miért? Tál nagy a szárazság, vagy mi? Megvizsgálod, kiderül, hogy nem: a talajban elég víz van. Tápanyag is. A növény meg szemünk előtt fonnyadozik. Kiderül, hogy hideg a föld belseje. A gyökerek sztrájkolnak, beszüntették munkájukat, nem látják el vízzel a növényt. — Mint a melegházban, csak éppen fordítva — jegyezte meg Pétya. — Ott a talaj melegebb, mint a levegő, itt meg hidegebb ... — Pontosan így van! Mi, agronómusok tehát állandóan keressük, kutatjuk, hogyan lehetne kibékíteni ilyen helyeken a növényeket az átfagyott talajjal. — Hát ez is lehetséges volna? Hisz a természet... — próbált Pétya okoskodni. De az agronómus félbeszakította: — A természet megsúgja a „kibékítés” módját. A helybeli növények, vagy ahogy nevezik őket: „Észak őslakói” saját maguk fejlesztik ki azt a szokásukat, hogy a vizet és a tápanyagot csaknem nulla fokos talajból szedjék magukba. Például a vörösfenyő, vagy a tőzegáfonya, vagy a földiszeder vidáman él, semmi baja nincs. Látod, ezen kell dolgozniuk nemesítőinknek. Fagyálló gyökerű növények ... De feljebb segítené észak felé a csodálatos déli növényzetet! De hát egyelőre tökéletesíteni kell az agrotechnikát. Ügy kell megművelni a földet, hogy a talaj felső rétege minél gyorsabban és mélyebben olvadjon fel. Ezért örülök Épül a kultúr A színháztermet gyom borítja, a klubszobák meny- nyezete helyett csak az eget látni, de ez az állapot ebben az esetben nem valami lehangoló elmaradottságot jelent. Ellenkezőleg: Gyors ütemben épül Orgo- vány új művelődési háza. Rövidesen tető alatt — A falak mór elérték a tetőszint magasságát, rövidesen végzünk a födém vasszerkezetének elhelyezésével is — kalauzol Kun Sándor, a Bács megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat művezetője. — A nagyterem 342 néző befogadására lesz alkalmas, de szükség esetén még százan beférnek, mert egybe nyitható, a szomszédos teremmel. Klubhelyiség, könyvtár, előadóterem és 'két szakköri szoba készül még ezenkívül, és természetesen büfé, öltözők, higiénikus mellék- helyiségek. A fűtést korszerű olajtüzelésű gépház látja majd el. Az anyagellátással semmi baj nem volt még eddig, vállalatunk vezetősége nagyon fon tosnak tartja, hogy a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján fölavathassák az épületet. Az is serkent bennünket a gyors és gondos munkára, hogy látjuk, a község lakói mennyire várják mór, az új kultúrházaí Segít a lakosság Nagy Zoltánná, a községi tanács vb-titkára arról is tájékoztat, hogy az orgo- ványiak várakozása nem tétlen: — Bőségesen ajánlott föl társadalmi munkát a falu lakossága, és idáig tartották is szavukat. A lábazati falak közti terület feltöltésénél mintegy harminc lovasfogat és ötven gyalogmunkás segédkezett, háromszáz köbméter földet mozgattak meg. Társadalmi munkában csináljuk majd a művelődési ház környékét díszítő parkot is a Sallai Tsz és a három terA falak már készen állnak. melőszövetkezeti csoport segítségével. Furcsa, hogy a munkában eddig inkább az idősebb nemzedék tűnt ki, pedig a falu lakosságának hatvan százaléka 30 éven aluli, s legfőképpen ők fogják élvezni a művelődési ház előnyeit. Új lehetőségek Orgovány kulturális élete jelenleg kevés eredménnyel dicsekedhet Juhász Balázs művelődésiott- hon-igazgatót kérdeztük meg, várható-e, hogy kedvező fordulatot hoz az új épület? — Eddig sem az érdeklődés hiányzott, de a művelődési házat helyettesítő egyetlen nagytermet bálákon és magyamóta-esteken kívül nemigen tudtuk másra használni. Az új művelődési ház épülésének hírére máris megalakult a község ifjúsági klubja, és alig várják, hogy kapjanak így jól felszerelt szobát, ahol rendszeres, tervszerű munkát végezhetnek, kulturált körülmények között szórakozhatnak. Mezőgazdasági és népfrontklubot is szervezünk az új otthonban, ide költözik át a kézimunkaszakkör is, amely eddig a pártházban tartotta összejöveteleit. Üj lehetőségek nyílnak az ismeretterjesztés előtt is, amelynek megfelelő helyiség hiányában nagyon gyér közönsége volt. Somogyi András tanár, a megye munkásmozgalmi múltjának szorgalmas kutatója arról beszél, hogy a művelődési ház részben a forradalmi múlt múzeuma is lesz: A hősök emlékére — A Munkásmozgalmi M úzeum segítségével állandó kiállítás létesül a Tanácsköztársaság mártírjainak emlékére a művelődési házban, 2x4 méteres domborművet avatnak fel tiszteletükre a jubileumon. Szeretnénk, ha a múlt kutatása is otthont kaphatna itt, hiszen még rengeteg a feltáratlan anyag. Hrabár János, Gombos Ferenc, Lévai Oszkár ... hogy csak saját búvárkodásomból említsek meg néhány nevet. Mind a Kiskunságban harcoltak, életüket áldozták a szocialista eszmékért, de a közvélemény alig tud róluk. Feltétlenül helytörténeti szakkört kell alakítani, ha elkészül az új művelődési ház. Fekete György kollégám az úttörőkkel már meg is kezdte a munkát, gazdag anyagot gyűjtöttek össze. A művelődés új, korszerű otthona épül Orgová- nyon, ebben a sok nélkülözést látott községben. Valósággal jelkép: Nem volt hiába való a környéken hősi hálált halt mártírok áldozata. Sz. J. én ennyire ennek a völgynek. Hisz a Tomboló folyó völgye örvendetes kivétel itt Északon. Meleg talaj! Mi kell még egy növény- termesztőnek? Pétya elgondolkodott. Eszébe juthatott valami, mert elmosolyodott. — Emlékszik, milyen szomorú arccal vizsigálgatta Hamadánban az apró fács- kákat az utcán? Ugye sajnálta őket? Elültette, gondozta őket, törődött velük, de azok csak nem tudtak életre kelni, végül kiszáradtak! Csak nem az átfagyott talaj akadályozta őket is? — Igazad van! Ott is az átfagyott talaj volt az akadály. Én akkor éppen erre gondoltam, de nem találtam megoldást. De most... — Mi történt most? — Most megtaláltam. — Milyen megoldást talált? — Figyelj ide, Városunk és egyáltalán a zord vidékek fásításához nem alkalmasak a faiskolákban termesztett csemeték, mert a faiskolákban el vannak kényeztetve. Ez a jobbról a rosszabbra történő változás, különösen ami a talaj hőmérsékletét illeti, árt a növényeknek. Elhervadnak, abbahagyják növésüket. Olyan csemetéket kell szerezni, amelyek a legzordabb viszonyok között nőttek fel, a tajgában, a kis völgyekben. A kis fácska ott már élete első napjától kezdve hozzászokik mindenféle bajhoz, megszokja a hideg talajt, szervezetében szokásokat halmoz fél, megtanul ellenállni a fagyoknak és a hirtelen hőmérséklet-változásoknak. Ha már most áttelepítünk egy ilyen fácskát, más, jobb körülmények közé, meglásd, milyen fejlődésnek indul, — Mi akadálya? Csináljuk mi is így? — Így is teszünk...’ Meglásd, befásítjuk a várost! — De még mennyire! Ekképp beszélgetve elértek egy kisebb, de nagyon áttetsző tóhoz. Vizén nyugodtan úszkált két vadliba. Orocsko és Pétya csaknem egy időben sütötték el a puskájukat. Az egyik liba felbukott. De a másik kiugrott a partra és nagy szárnycsapkodás közepette végigsuhant a mocsáron. — Nem lógsz meg! — kiáltott utána Pétya, s gyorsan lehányta magáról a hátizsákot, aztán a nyomába eredt. Orocsko megállt. A megsebesített liba elérte a folyót és a vízbe ugrott. A folyó itt nagy félkört írt le és sodrása egyenesen a partnak vitt. Pétya odaért, de még idejében megállt. Veszélyes hely! A part alacsony, de meredek. A libát elkapta a sodrás és már messze úszott, közben riadtan gágogott, és jobbra-balra forgatta a fejét. Ez aztán a pech! Elvégre nem úszhat utána! Pétya nagyot sóhajtott, kis ideig egy helyben topor- gott, aztán visszafordult. S ekkor olyasmit pillantott meg, amit a hajsza hevében nem vett észre rögtön. A parttól alig húsz méternyire valamiféle alkotmány állt, amely egy nagyobbfajta lombsátor vázára hasonlított. Néhány, orrával a földbe vert vékony karó, amelyeket fent fűzvesszőnyalábok tartottak össze. A karókat megfeketítette az idő, s szürke moha borította el. Ügy látszik, nagyon régóta állnak itt... — Jöjjön már ide! — kiáltott Pétya az agronó- musnak. — Megyek... — kiáltotta vissza Orocsko, aztán hamarosan alakja is feltűnt. Szélesen mosolygott és nagy, sötétszürke tollú vadlibát vonszolt a lábainál fogva. (Folytatjuk)
