Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-26 / 226. szám
1968. szeptember 26, csütörtök S. oldal Ahol az ügyek véget érnek Minden hét első napjának délelőttjén a szokásosnál is nagyobb a forgalom a megyei tanács egyik földszinti folyosóján. Az ügyfelek a Bács-Kiskun megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság irodáját keresik, ott remélnek segítséget ügyes-bajos dolgaik elintézésében. — Nagyon hasznosak ezek a fogadónapok — mondja Balogh Györgyné, a döntőbizottság elnöke. — Sokan járatlanok az ügyintézésben, s az itt kapott tanácsot megfogadva nem egy esetben minden hivatalos aktus nélkül el tudják intézni ügyeiket. Hozzá kell tennem azt, hogy mi itt csak tanácsot adunk, a vállalati döntőbizottságok ügyintézési jogkörének megsértése nélkül. — Hogyan vélekedik a vállalati bizottságok munkájáról? —■ Munkájuk egyre hatékonyabb. Nemcsak a vitás ügyeket tárgyalják le, hanem a munkaügyi szabálytalanságok megelőzésében is részt vesznek. A közelmúltban negyedéves felmérést végeztünk, s megállapítottuk, hogy az idén csökkent a vállalati döntő- bizottságok elé került ügyek száma. A kecskeméti 9. sz. AKÖV-nél például a múlt évben 128 ügyet tárgyaltak, a vizsgált negyedévben pedig mindössze 18-at. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban a múlt évi 45 helyett most csak 18 ügy került bizottság elé. Természetesen olyan munkahely is van — nem is egy —, ahol a tavalyi tárgyalások számát már majdnem elérik a vizsgált negyedév adatai. Az AG- ROKER-nél például a múlt évben mindössze 22 tárgyalás volt, a vizsgált időszakban pedig már 18. A BOV Kecskeméti Gyáregységében pedig két és fél hónap alatt 15 ügyet tárgyaltak a múlt évi 24-gyei szemben. Azt hiszem, ezeken a munkahelyeken nagyobb gondot kellene fordítani a törvényesség betartására, az ügyek intézésére. Félreértés ne essék, nem megalkuvásról beszélek. Ha most gyorsan értékelném a bizottságok idei munkáját, csak azt kellene megállapítanom, hogy sokkal nagyobb gondot fordítanak a társadalmi tulajdon védelmére és a munkafegyelem megszilárdítására. Nagyon helyesen nem „hunynak szemet” a törvények, rendeletek megsértése felett, de akadnak olyan ügyek is, melyeket nyugodtan, higgadtan, a döntőbizottság igénybevétele nélkül el lehet intézni. Előfordul, hogy magasabbra csapnak az indulatok, a dolgozó és a vállalatvezető nem akarja egymást megsérteni, s a döntőbizottságtól várja az ügy elintézését — És ha a felek nem értenek egyet a döntéssel? — A vállalati munkaügyi döntőbizottságok gondos munkáját igazolja, hogy egyre kevesebb, a tárgyalt ügyek alig tíz-húsz százaléka, kerül hozzánk. A múlt évben 658 ügyet tárgyaltunk, mindössze nyolc esetben történt megyei főügyészégi óvás, de ezekből mindössze egy alkalommal volt szükség új határozat hozatalára. — A döntőbizottságok ezek szerint jól látják el feladataikat? — Igen, de ezzel kapcsolatban is mondhatok újat A napokban megalakítottuk az oktatási bizottságot. Dr. Gaál István járásbírósági elnökhelyettes irányításával októberben szervezetten megkezdődik a bizottságok oktatása. Havonta egyszer részletes tájékoztatókat kapnak az új törvényekről, rendeletekről, s természetesen jó módszereket is a munkájukhoz. A részvétel önkéntes, s már eddig több mint százan jelentkeztek — mondotta befejezésül Balogh Györgyné Opauszky László Tapasztalatok 60 ezer hold kukoricáról Állami gazdasági háló- jól jönne már egy orszázatunk dicsérendő módszere, hogy újabban körültekintően összesítik egy- egy termelési ágban szerzett tapasztalataikat és ezt szinte tudományosan rendszerezett formában, a szélesebb szakmai közvélemény elé tárják. Most készült el például több tucat kiváló szakember közreműködésével, mintegy 60 ezer hold külön vizsgált termőterület tapasztalatai alapján a kukoricatermesztési tájékoztató. Érdemes ezt a vaskos füzetet átlapozni. Egyrészt mert állami gazdaságaink ma már valóban korszerű nagyüzemek és tapasztalataikat másutt is lehet hasznosítani, másrészt, mert a kukoricatermesztés éppen az a terület, ahol nagyon A tiszakécskei „szeszgyáriban 1200000 paprika/üzér Kalocsa vidékén, késve érik a lösztalajok „piros aranya”. A gyakori esőzésektől erőteljesen dúsuló lombsátor felfogja a szűkös napfényt, és „sápadnak” a csövek. A paprika nagy víztartalmánál fogva nagyobb gondot kell fordítani a tárolásra, az őrlemény előkészítésére. Ezért az eredetileg tervezettnél is többet, összesen mintegy 300 vagonnyit szárítanak majd füzérezve. Bátya, Miske, és Fájsz községekben már két soron „fodrozódnak” a piros füzérek a házak ereszein. Becslések szerint több mint 1 200 000 füzér díszíti a vidék házainak ormait, ereszeit. A Magyar Likőripari Vállalat 43 szeszfőzdéje közül egy, talán nem a legkisebb, Tiszakécskén működik. Naponta 120 mázsa gyümölcsöt, cefrét képes feldolgozni, és a havonta nak, de így sem tudják a kapacitást teljesen kihasználni. A papírnyár telepítéséhez hasonlóan érdemes lenne nagy szilvaerdőket is telepíteni, hogy ki tudelőállított pálinka mennyi- nánk elégíteni a kitűnő sége 25—35 ezer liter között mozog. — Éppen most ötvenéves a szeszfőzdénk — mondja a telep vezetője: Oppenheim Dezsőné. És elsorolja, hogy 1948-ban államosították, azóta gépesítették, korszerűsítették. Valamikor 300 gyerek is dolgozott szezonban a szeszfőzdében, magozták a gyümölcsöt. Ma húsz dolgozó látja el az egész üzemet, a magozó gépek, szállítószalagok segítségével. A nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása miatt ipari gyümölcs Kécskén alig van. Szabolcstól Vas megyéig terjed az a terület, ahonnan nyersanyagot kapszilvapálinkában jelentkező bel- és külföldi igényeket. Tóth Miklós Konzervgyári előkészítő üzem az izsáki asszonyoknak Hárommégy év óta nem szűnő gond Izsákon a tsz- gazdák családtagjainak, főleg a közös gazdaságokban dolgozó fiataloknak a rendszeres, egész éven át történő foglalkoztatása. Legutóbb azonban, úgy tűnik, sikerült kilépniük a „bűvös körből”, legalábbis a Sárfehér Tsz-ben dolgozó családtagoknak: a gazdaság központi telepén a Kecskeméti Konzervgyár félkésztermék gyártó üzemet létesített. Az új üzem több mint egy hónapja működik, már az első napokban ötvenen jelentkeztek, közvetlenül a szüret előtt kilencven volt a napi létszám, a szüret ideje alatt — érthetően — újból ötvenen dolgoznak a telepen. Am jogos a várakozás, hogy a szüret befejezése után itt legalább másfél százan tarthatnak igényt a fog’lilkoztatásra, s az érdeklődés a téli hónapokban több mint kétszázas létszámmal biztat. Eddig paprikát magvaztak, körtét hámoztak, szilvát j,feleztek”j hagymát aprítottak. Rövidesen beköszönt az almaszezon; e gyümölcs feldolgozásnak előkészítése is rájuk vár. A kilátások szerint a hagymával és az almával egész télen át lesz munkájuk. S mindebben figyelmet érdemel, hogy az izsáki közös gazdaságokkal a Kecskeméti Konzervgyárnak egyébként nincs termelési szerződéses kapcsolata, s így a termékek zömmel nem is az izsáki határból származnak. A gyár azonban hatalmas mennyiségű árut vesz át a Duna menti gazdaságtól, s mostantól kezdve, Kecskemétre szállítván, félúton előkészítteti. Hasznos a gyárnak is, a községnek is. A majorsági szín az őszi hónapokban még alkalmas munkahelynek bizonyul, télre azonban — úgy tervezik — beköltöznek az úgynevezett „kertészházba”. A telephely végleges kialakítására azonban a volt malomépület mutatkozna a legalkalmasabbnak, amely amúgy sincs kellően kihasználva. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal, az épület megvásárlására, vonatkozóan most folynak a tárgyalások. Amennyiben itt sikerül berendezkedni, az esetben mód nyílik nemcsak a Sárfehér, de az Aranyhomok és a Kossuth Tsz-ben dolgozó gazdák családtagjainak a foglalkoztatására is. Nem szólva arról, hogy ez a községi vezetésnek is érdeke, mivel a mostani másfél millió forintos fejlesztési alap további félmillóval növekedne, a béralap két százaléka jóvoltából. Egyelőre még nem tudni, milyen megegyezés születik a malom megvásárlását illetően. Tény azonban, hogy az előkészítő üzem máris népszerű a községben. Nem kis részben azért, mivel az ott dolgozó asszonyoknak, lányoknak az első kétheti átlagbérük 6—700 forint között volt. Ezt az indulás szakaszában, úgyszólván minden előgyakorlat nélkül érték el. -• Három 10 ezer literes üveghordó sorakozik egyik fényes, tiszta helyiségben. Képünkön: Pintér Mihály szeszfőzdevezető mintát vesz az egyik óriáshordó- ból. gos méretű, komoly előrelépés. Cselekednünk kell Tennivalóink lehetőségét és sürgősségét különösen két tényező támasztja alá. Az egyik, hogy hallatlan nagy a kukaricaátlagok szóródása a magyar mező- gazdasági üzemekben. Igaz, a termőhely adottságok is különböznek az egyes tájakon, azonban semmi nem teszi elfogadhatóvá azt a tényt, hogy holdanként 7 mázsa alatti hozamokkal éppoly tömegesen találkozunk, mint 30 mázsa felettiekkel. Ezentúl pedig fájdalmas, hogy a világ- színvonal mögött erősen lemaradunk. Igaz, a „bűvös”, hektáronkénti 30 mázsás határt egyszer, 1966- ban már átléptük. Ugyanebben az évben azonban Ausztriában 49 mázsás volt a termés! Jó, Ausztria kevesebb, mint 100 ezer ka- tasztrális holdnak megfelelő területen vet kukoricát, mi viszont több mint kétmillión. Tehát az ottani eredmény, ha mindenáron magyarázni akarjuk „üvegházi kísérletnek” is tekinthető. Mit szól azonban „közép-európai büszkeségünk” ahhoz, hogy ugyanabban az esztendőben a miénket már megközelítő vetésterületen, Bulgáriában 38 mázsávolt az átlagtermés? Cselekednünk kell és ehhez jól felhasználhatjuk az állami gazdaságok tapasztalatait. Ezek ismertetését kezdjük mindjárt az aktualitással. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a kukorica nem pereg, nem dől meg, mégis nagyon fontos az időbeni betakarítás, mert túlérés műszaki és biológiai szempontból egyaránt komoly veszteségeket okoz. Döntő tényező a kukorica talaj előkészítése is. Az állami gazdasági szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy kukorica alá nem szabad csak egyszerűen szántani. Idejében, esetleg esztendőkkel előre tudni kell, hogy hova kerül majd a tengeri és a talajt nagyon tisztességesen meg kell munkálni. Ügy, hogy a szántás valóban mély legyen, legalább 30— 35 centiméteres és az előSzeszfokolás. Szilágyi Gábor pénzügj "r törzsőrmester és Oppenheim Dezsőné telepvezető. (Lakatos József felvételei.) vetemény —■ ami igen gyakran kukorica — tarlómaradványai tökéletesen eltűnjenek. A megmunkálás legyen egyenletes, óvjuk a talajnedvességet, tavasszal például csak any- nyira nyúljunk a talajhoz, amennyire okvetlenül szükséges. Zsarolás — káros következményekkel Senki nem vitatja, hogy kukoricatermesztésünk alfája és ómegája, legfontosabb kérdése agrárkultúránk mai fokán a táp- anyag-Visszapótlás. Ha lenne elég műtrágyánk, akár „nagy ugrást” tehetnénk előre. Sajnos, még esztendőkig bele kell törődnünk abba, hogy nincs elegendő. Mégis aggasztó az a tény, amit a vegyészek f>a- tikamérlegei kimutattakj hogy éppen legjobb gazdaságaink esztendőről-eszten- dőre kevesebb tápanyagot adnak vissza, mint ameny- nyit a növény felhasznált. Vagyis, zsarolják a talajt. Ezt évekig következmények nélkül nem csinálhatjuk. Döntő kérdéssé vált tehát, hogy ami műtrágyánk van, annak adagolását, arányait, kiszórásának időpontját és módszerét laboratóriumi mérések alapján, táblánként döntsük el és pontosan tartsuk be. Ebben az esetben ugyanis még a ma rendelkezésre álló műtrágya mennyiség is lényegesen több eredményt hozhat, mint eddig. Lehet 8—10 mázsával többet? Országszerte vitatják ma a fajtakérdést és nagyon sokan a jugoszláv egyszeres keresztezésű hibridektől várják a csodát. Az állami gazdaságok mérései ezt a hitet valóban igazolják is. Sokra képesek ezek a vetőmagok, bár képességek tekintetében nem' maradnak számottevően mögöttük a megfelelő magyar fajták sem. Nyomban hozzá kell azonban tenni, hogy ezek a magvak méregdrágák, felhasználásuk pedig csak akkor hozza meg a várt eredményt, ha sokféle igényüket maradéktalanul kielégítik. Ezek az igények pedig rendkívül magasak. Ezért különös figyelmet érdemel az a megállapítás, hogy hagyományos hibridjeink termőképességét sem használtuk ki eddig megfelelően. Gondos termeléssel ezek termelésében még nagy-nagy tartalék rejtőzik, ami még értékesebbé válna, ha kutatóintézeteink bővítenék a felhasználható, nem túlságosan igényes hibridek választékát. Közben pedig a leghozzáértőbbek a legjobb feltételekkel rendelkezők termeljék az egyszeres keresztezésű és hasonló vető- magvakat, de az arányokra nagyon vigyázni kell. Az állami gazdasági vizsgálódás végkövetkeztetése az, hogy ők megfelelő gondossággal holdanként 8—10 mázsával lennének képesek fokozni a holdan- kénti hozamot. Ezt megközelítő eredményt elérhetnénk a termelőszövetkezetekben is. De hogy valóban elérjük, annak érdekében már most gondolkodni, sőt egyes részterületeken cselekedni is kell! F. B.
