Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-24 / 224. szám

1968. szeptember 24, kedd S. oldal Ülésezett a megyei NEB szociális és kulturális szakcsoportja Tegnap délelőtt Kecske­méten ülést tartott a me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság szociális és kultu­rális szakcsoportja. Az ér­tekezlet napirendjén az ok­tóberben lefolytatandó Me­gyénk szociális helyzete és az e célra fordított össze­gek felhasználása című vizsgálattal összefüggő elő­zetes kérdéseket, vizsgálati módszereket beszélték meg. A népi ellenőrök célul tűzték ki, hogy megvizsgál­ják a tanácsok irányító te­vékenységét a szociális gondoskodás területén, a házi gondozói hálózatot, az öregek napközi otthonait, a szociális segélyezések rend­szerét, a csökkent munka­képességűek foglalkoztatá­sát. Ezen kívül, hogy mi­lyen igény jelentkezik a szociális otthonokban való elhelyezkedésre, s ezeket hogyan lehetne kielégítem. Ól szárítóberendezések Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat Kecskemé­ti Parkettagyárában négy­millió forintos költséggel új szárítóberendezést helyez­tek üzembe. A négy egy­ségből álló berendezésben egyszerre 35—40 köbméter faanyagot tudnak szárítani. Képünkön a rakodó lapokon beszállított parkettafrizt a szárítóba rakják. (Pásztor Zoltán felvétele.) Egyhetes előny az őszi munkáknál Hétfőn a MÉM-ben Mé­száros István termelésfel­ügyeleti osztályvezető saj­tótájékoztatót tartott az őszi mezőgazdasági mun­kák állásáról. Elmondotta, Képviselet — a Garay téren A fővárosban vala­mikor nemcsak híres, de hírhedt is volt a Garay té­ri piac. A kétes üzleti fo­gásokat alkalmazó kofák, nyerészkedő feketézők mi­att vált azzá, meg azért is, mert a Ksebmetszők, a VII. kerület „pesti Csikágó”- ként emlegetett alvilágának lovagjai sem hiányoztak a nyüzsgő sokaságból. Minderre ma már csak az idősebbek emlékeznek — a csarnokkal, bódékkal beépített, s elárusító asztal­kákkal teli piactéren kultu­rált körülmények közt fo­lyik az adás-vétel. Van még Intő statisztika A Bács-Kiskun megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál 1968 első nyolc hónapjában 27-tel volt több az üzemi balese­tek és 790-nel a táppénzes napok száma, mint a múlt év hasonló időszakában. A balesetek többsége anyag- mozgatás, rakodás közben történik, s nem kevésbé súlyos kimenetelűek. Augusztus 23-án példá­ul 700 kg súlyú üvegeslá­dákat raktak le a gépko­csiról targoncára. A ládák hátradőlése ellen nem vol­tak biztosítva, ezért két ember sérült meg súlyo­san. Hornyák József csigo­lyatörést, Szabó Ferenc mindkét karján zúzódást szenvedett. Sorolhatnánk a példákat, a balesetek oka valamennyi esetben az, hogy az óvórendszabályo­kat nem tartották be. Jegy­zőkönyv szerint a dolgo­zók részesültek balesetvé­delmi oktatásban, így a vállalat vezetőit nem ter­heli büntetőjogi felelősség Kérdés azonban, s ez nemcsak a gépjavító vál­lalatnak, hanem vala­mennyi munkahelynek és dolgozónak szól: Mit ta­nultak az intő példákból? K. K. jó néhány maszek kofa is, ám nem az ő árujuk, üz­letelésük dominál már, ha­nem az fmsz-ek mellett 13 termelőszövetkezeté és egy állami gazdaságé. Számunkra ez nem jelen­tene témát, ha a tsz-ek bó­déi között nem volna ott a jánoshalmi Üj Alkotmányé is —, az egyetlen állami mezőgazdasági nagyüzemet pedig nem így hívnák: Vá­rosföldi Állami Gazdaság. (Cégtábláján a „Kecskemé­ti” jelző is szerepel, mert a nevét nemegyszer elnéz­ték, a telefonban elhallot­ták a Dunántúlon levő, köz­ismert ,,Városlődi”-nek.) Megyénk szocialista szektorai kedvező arányá­nak ismeretében némi lo- kálpatriotikus büszkeség tölti el az embert, de nyom­ban az izgalom is úrrá lesz rajta: megfelelő minőségű, s Hegendő árut kínálnak-e a jókora kerület és környé­ke háziasszonyainak? A piactér egyik sarkán álló jánoshalmi bódé előtt öt asszony nem sokat vá­logat, még kevésbé alku­szik, ami jó jel: arra utal, hogy a vásárlók törzsgár­dájához tartoznak. Nyilván megszokták, tudják, hogy itt jó árut kapnak. — Igen, én már négy-öt éve rendszeresen itt szer­zem be a konyháravalót —, mondja egyikük. — A vevőt csak kifogás­talan áruval lehet megtar­tani, mert mindössze négy­öt méterrel odább van a konkurrencia — így Czagá- nyi Gábor, az elárusítóhely vezetője, akivel a bódé iro­dahelyiségében folytatjuk a diskurzust. — Nem panasz­kodhatunk, 0z Üj Alkot­mány Tsz-ből mindig jó minőségű zöldség- és gyü­mölcsféléket küldenek. Pe­dig nem egyszerű dolog ez, hiszen Jánoshalma 170 ki­lométerre van tőlünk, s bi­zony, termelőszövetkeze­tünk tehergépkocsijának éj­szaka kell indulni, hogy hajnalra megérkezzék, s piacnyitástól, reggel hattól már árusíthassuk a szállít­mányt. Elmondja, hogy a bó­déban öt állandó társ-tsz terményeit is árusítják, s alkalomszerűen még töb­bét is. Az áru 60 százaléka azonban az Üj Alkotmányé. S hogy ez mekkora bevételt jelent megyénk tsz-ének? Könnyű kiszámítani: az el­árusítóhely havonta mint­egy 300 ezer forint értékű árut forgalmaz. A piac közepén, a csar­nok kőépületének bejárati részét bérli a Városföldi Állami Gazdaság. Elárusí­tóhelye modem, belül csem- pézett. Hűtőszekrény is van a raktárhelyiségében. Kell is, mert nemcsak gyümölcs- zöldségféléket, tojást, pa­lackozott bort kínálnak itt a vevőknek, hanem a gaz­daság kecskeméti üzemé­ben. készített húsárut is. Látogatásunkkor éppen hétfő van, a takarítás, ren­dezgetés napja, árusítás nincs — az ízléses kirakat azonban megállásra késztet számos vásárolni akarót. S némelyik megjegyzi: más­nap visszatér. — Legyen szerencsénk — válaszol a vérbeli kereske­dő hangján Takács Jenőné, az üzletvezető felesége, aki a férjét helyettesíti. Az utóbbinak ugyanis van dol­ga elég, mivel a gazdaság­nak még két elárusítóhelye van a fővárosban, a Tol- buhin körúti vásárcsar­nokban. — Mind a kettő forgal­masabb ennél — tájékoztat az asszony —, de nem pa­naszkodhatunk az itteni ke­resletre sem. Havi átlagban másfél millió forint értékű árut adunk el a Garay tér környékén lakóknak. Ám vannak törzsvendégeink még Óbudáról is. Nem saj­nálják a fáradságot példá­ul a szalonnáért, kolbá­szért. Kiderül, hogy más ál­lami gazdaságoktól is át­vesznek eladásra különbö­ző áruféléket, s az Erdei Termék Vállalat somszörp­je is kapható itt. Az áru zöme azonban Városföldről származik. Nem naponta történik a szállítás, mente­sítik ettől a gazdaságot a korszerű tárolás helyi le­hetőségei : a hűtőszekrény, s a Tolbuhin körúton bé­relt pince. Tarján István hogy ebben az időszakban négymillió holdról takarít­ják be a kapásnövényeket, 3,3—3,5 millió holdas terü­let vár őszi vetésre. Hét­százezer holdra kell kihor­dani és alászántani az is­tállótrágyát és négymillió holdon kerül sor mélyszán­tásra. Azt, hogy a mező- gazdasági munkák dandárja valóban az őszi hónapokra esik, bizonyítja még, hogy 350 000 holdról szüretelik le a szőlőt és 1,2 millió ton­nányi gyümölcs, valamint zöldség betakarítását, fel­vásárlását, szállítását és tárolását kell megoldani. Idén a gazdaságok korábban végeztek a nyári munkák­kal, ami egyhetes előnyt jelent. Nagy kérdés azon­ban, hogy az időjárás a to­vábbiakban mennyire ked­vez az őszi munkáknak, az esőzések miatt nem szű­nik-e majd meg ez az előny. Ami ezekben a napokban a betakarítás helyzetét il­leti: a napraforgót eddig 35 000 holdról gyűjtötték be és a burgonyaterület felé­ről takarították be a gu­mókat. Megkezdték a cu­korrépaszedést és hozzálát­tak a kukorica töréséhez is. Országosan általános a sző­lőszüret — amit idén a rot­hadás is siettet — s a pi­ros téli almák szedése is nagy területeken kezdődött meg. örömteli gondot je­lent az idei őszön, hogy a vörösherét harmadszor, a lucernát negyedszer, és a csapadékos időjárás hatásá­ra a sarjúszénát is újra ka­szálhatják. 425—430 ezer holdon jó termést ígérnek a másodvetemények, ame­lyekkel jelentős mértékben pótolni lehet a nyári szá­las takarmány terméski­esést. Minden kommunistávai szót érteni A partéi ft I „nerv Bizonyara sok nasznos A PARTELET J nagy javasiattal, jogos észrevé­eseménye, a vezetőségek újjáválasztásának előké­szítése a legjelentősebb szakaszához ért. E hónap 20-ig a megye pártalap- szervezeteinek 90 százalé­kában lezajlottak már a vezetőségválasztás munka- bizottságait megválasztó taggyűlések. Feltétlenül említésre kívánkozik az ezeken megnyilvánult fe­lelősségérzet, mely a tag­gyűlési részvétel népessé­géből, s az ott tanúsított aktivitásból egyaránt le­mérhető. Nem egy alapszervezet­ben módosítottan fogadták el a vezetőségnek a jelö. lő bizottság tagjaira tett ja. vaslatát. Több tsz-alap- szervezetben például fizi­kai munkát végző pártta­got választottak a jelölő bizottságba az irodai dol­gozó, vagy éppen mező­gazdász ellenében. Előfor­dult, hogy nem járult hoz­zá a taggyűlés — nagyon helyesen —, a jelölő bi­zottságba való megválasz­tásához annak a párttag­nak, akivel szemben né­hány hónappal ezelőtt fe­gyelmi büntetést szabott ki a kommunista közös­ség. | ÖNMAGUKBAN | e taggyűlési tapasztalatok is jó útravalóul szolgálnak felelősségteljes megbízatá­sukhoz a megválasztott különböző munkabizottsá­goknak, s elsőként főleg a jelölő bizottságnak. Hi­szen az elkövetkező napok­ban, hetekben mintegy hatezer kommunista lát munkához, hogy a párt­élet demokratizmusa je­gyében az alapszervezethez tartozó minden egyes párt­taggal elbeszélgessen és szót értsen a vezetőség új- jáválasztását illetően. De tulajdonképpen miről is zajlik ez a nagy be­szélgetés? Először is véle­ményt kémek a jelölő bi­zottságok tagjai az eddigi pártvezetőség munkájáról, melynek megítéséséhez a IX. pártkongresszus hatá­rozatai, a folyamatban le­vő ötéves terv, az új gaz­daságirányítási rendszer követelményei szolgálják a kiindulási alapot. Annál is inkább, mert az ez évi pártvezetőségi választások­ra való felkészülés és le­bonyolítása része a kong­resszus határozatainak va- lóraváltásáért, a reform további sikeres megvaló­sításáért folyó politikai munkának. téliéi, és kritikai megjegy­zéssel is talákoznak a je­lölő bizottságok tagjai. Na­gyon fontos, hogy mind­ezeket gondosan vegyék számba, szépítgetés nélkül, nyíltan, őszintén továbbít­sák a vezetőségnek. Elő­fordulhat, hogy egyik-má­sik észrevétel nyomán szükséges, illetve hasznos azonnal intézkedni. Vagy a jelzésre esetleg már me­netközben várják a választ a kommunisták. Másrészt a tagság véleménye a ve­zetőség munkájáról jól ki­egészítheti, igazán kollek­tívvá teheti a taggyűlési beszámolót. S ha a jelölő bizottságok tagjai a kriti­kai megjegyzéseket nem oldják fel az ,,általában” fogalmában^ hanem sze­mélyre szólóan továbbítják azt, ez is biztatást adhat majd a taggyűlés résztve- vőinek a bátor; hasonló­szellemű megnyilatkozá­sokhoz. A MÄR elmondottak­ból is kitűnik, hogy a vég­zett munka tükrében kerül szóba a párttagság véle­ménye a személyi kérdé­sekben. Bizonyára tovább­ra is a vezetőségben kí­vánják látni mindazokat a kommunistákat; akik az el­múlt két évben becsület­tel helytálltak, az előlege­zett bizalomnak megfe­lelően látták el a párt- szervezet vezetésében rá­juk háruló felelősségteljes munkát. Valószínű azon­ban, sok űj név is szóba kerül'. Olyan kommunisták nevei, akik edddigi mun­kájukkal, magatartásuk­kal, áldozatkészségükkel bizonyították rátermettsé­güket a vezetésre. S itt hadd jegyezzük meg: a jelölő bizottságok és a párttagság számára egyaránt nélkülözhetetlen, hogy jól ismerjék a Po­litikai Bizottság káder­munkáról szóló határoza­tát. Ennek szem előtt tar­tásával terjedjen ki a fi­gyelmük a munkában helytálló, magánéletben példaadó, pártonkívüli tár­sai előtt is tiszteletnek ör­vendő, s vezetésre alkal­mas fiatalokra és nőkre. RENDKÍVÜL | jelentős az egész párttagságot át­fogó nagy_ beszélgetés, kollektív véleményalkotás.' Hiszen a további munka egyik nagyon jelentős té-' nyezője az, hogy az újabb két évre kiket választ meg a tagság a vezetőség­be. P. I. Hetvenmilliós termelési terv Kiskunmajsa egyik üzemében — Huszonegy évvel ez­előtt tizennégyen kezdtük itt a munkát — mondja Boldog István csoportveze­tő, amikor felkerestük a Kiskunmajsai Gépjavító Vállalatot. Ma a létszám 450, de két év múlva eléri a hétszázat. S ha most 70 millió a termelési tervük, két év múlva a százat is meghaladja. A „gépjavító” meghatá­rozás már nem is fedi a valóságot, mert — igaz, hogy tehergépjárművek, traktorok, pótkocsik, autó-, buszok javításával, felújí­tásával is foglalkoznak — kapacitásuk nagy részét új termék előállítására fordít­ják: szalagon készítik a Csepel autócsalád vezető­fülkéit. Harmadik ténykedésük az egész megyére kiterjedő vevőszolgálati és garanciá­lis ellátás, valamennyi új mezőgazdasági gép garan­ciális javítását elvégzik. Buzek Béla, a fiatal mű­vezető kalauzol az üzemen végig, mutatja a saját erő­ből épített munkacsarnoko­kat, az udvaron felsorakoz­tatott, exportra gyártott ve­zetőfülkéket. Farkas István raktárostól megtudtuk, hogy egy ilyen vezetőfülke kb. 1700 darab alkatrészből áll. Nem feledkeznek meg a szakmunkás-utánpótlásról sem, mert tudják, hogy ez üzemük továbbfejlesztésé­nek egyik alapja. A jól fel­szerelt tanműhelyben Kuk- lis Antal oktató hatvan fia­talt avat be a szép szakma titkaiba. T. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom