Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-18 / 219. szám
1968. szeptember 18. szerda 6. oldal Uj tantárgy — a honvédelmi ismeretek Az iskolák é együttműködése Az MSZMP Politikai Bizottsága és a kormány határozata értelmében az idei tanévben megkezdik az iskolákban a honvédelmi ismeretek oktatását. Az oktatás célja a tanulóifjúság helytállásra, áldozatkészségre nevelése, felkészítésük a haza iránti kötelesség teljesítésére. Az idei tanév kísérleti jellegű. Nemcsak az oktatásban kell tapasztalatokat szerezni, a végleges tanterv kialakítása érdekében, hanem azoknak az új kapcsolatoknak a kiépítésében is, amelyek az oktatás elengedhetetlen feltételei. A KISZ-en kívül itt elsősorban a Magyar Honvédelmi Szövetségre gondolunk, amely a legtöbb segítséget nyújthatja az iskoláknak, hiszen rendelkezik a szükséges technikai eszközökkel és a honvédelmi propagandában, a fiataloknak a katonai szolgálatra való felkészítésében kétévtizedes tapasztalatai vannak. Az új tantárgy bevezetésének előkészületeiről beszélgettünk Balabán Sándor alezredessel, az MHSZ megyei titkárával. — Szövetségünk megyei vezetősége — mondotta — a nyáron az MHSZ-titkárok számára megtartott értekezleteken és módszertani felkészítésen foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyek a Politikai Bizottság és a kormány határozata értelmében, ettől a tanévtől a klubokra és a helyi szervezetekre hárulnak. El kell itt mondanám, hogy szövetségünk tagjai egyértelműen helyeselték a határozatokat és nagy felelősséggel, a legapróbb részletekig felkészültek a munkára. Mi tudjuk mennyire időszerű ez a határozat. Az öntudatos fiatalok eddig is kötelsségüknek érezték, hogy részt vegyenek a szövetség munkájában. De nem juthattunk el mindenkihez. Pedig bizonyos, hogy a honvédelmi nevelés ki- terjesztésére szükség van. Az értekezletek, után megindult a kapcsolatok kiépítése az együttműködő szervekkel: a KISZ-szel, az Űttörőszövetséggel és az MTS-sel. Közös intézkedési tervet dolgozott ki az MHSZ az oktatás előkészítésére a megyei tanács művelődési osztályával. Mit tartalmaz ez az A száraz, kényszerű előadásokkal nem érnénk el célun. kát: ahelyett, hogy beláttat- nánk a fiatalokkal a honvédelemre való felkészülés szükségességét, elvennénk a kedvüket a tanulástól és a szövetség klubjában való munkától. — A honvédelmi Ismeretek című tantárgy ugyanis önmagában kevés ahhoz, hogy megfelelő előkészítést adjon a katonai szolgálatra. Az általános iskolákban például mindössze 6 óra keretében foglalkoznak vele, s ezenkívül két honvédelmi napot tartanak a tavasszal. Azonfelül most csupán az általános iskola hetedik és a középiskola első osztályába vezetik be. Mi azon igyekszünk, hogy megteremtsük a lehetőségeket, a pedagógusokkal egyetértésben, a szélesebb körű foglalkoztatásra. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a nevelők ne csak a honvédelmi órákon beszéljenek az MHSZ klubjaiban folyó munkáról. Ismerjék meg a fiatalok érdeklődését és segítsenek nekik abban, hogy részt vehessenek a rádiózásban, modellezésben, légpuskalövészetben. Számítunk a művelődési osztályok és a tanácsok segítségére is, hiszen egyrészt erkölcsileg támogathatják a fiatalok előképzését, másrészt nagyon sok múlik rajtuk az anyagi feltételek megteremtésében. Ez az utóbbi igen fontos feladat lesz a következő két-három évben, mert az eddigiekhez képest most egyszerre erősen megnövekszik a honvédelmi előképzésben részt vevő fiatalok száma. Az MHSZ megyei titkára végül néhány jó példát említett annak bizonyságául, hogy milyen sok múlik a feladat megértésén és az egyéni kezdeményezésen. A Kecskeméti Óvónőképzőben a végzős hallgatók a második félévet gyakorlati munkán töltik. Ezért öntevékenyen már az első félévben megtartják az előírt foglalkozásokat. Az új ipa- ritanuló-intézetben is már októberben megkezdik az oktatást A tantervben előírt anyagnál bővebb körben foglalkoznak a honvédelemmel és megismertetik a tanulókat olyan sportokkal, mint a lövészet, a járőrverseny stb. Azt akarják tehát elérni, ami ennek n tantárgynak a lényege: a fiatalok szívesen, élmény- szerűen ismerkedjenek meg a honvédelem alapfogalmaival (egyebekben ezért nem is osztályozzák ezt a tantárgyat), s úgy fogják fel a foglalkozásokat, mint a szabad idő hasznos, érdekes kitöltését. M. L. Feltárták a aquincumi iparnegyedet Eredményes volt a nemzetközi táborozás Aquincum, az egykori Alsó-Paimónia fővárosa még mindig sok titkot rejteget. Vallatása lassan már több minit egy évszázada folyik. Egyre több kincsét tárja szemünk elé. Nevét szerte a világon ismerik, pedig a IV. században két évszázad szarmata, majd hun támadásai következtében elnéptelenedett, gyakori tűzvész pusztította, házai beomlottak, közművei tönkrementek. Megmunkált köveit széthurcolták, a nevét szinte teljesen elfelejtették. Földtakaró alá került. A XVIII. század második félében ásták ki a nagy katonai fürdő maradványait, a Flórián téren. De az igazi módszeres feltárás csak a későbbi években kezdődött — és kisebb-na- gyobb megszakításokkal napjainkban is tart. Az amfiteátrum mögötti faházakfoan már harmadik éve a nemzetközi nyári tábor működik. Lakód újabb és újabb feltárásokat végeznek. A Budapesti Történeti Múzeum és az Interstudex szervezésében működő nemzetközi régésztábor az idén is sikerrel zárult. A jugoszláv, bolgár, lengyel és magyar harmadik-negyedik éves építészhallgatók már harmadik éve „vallatják” az aquincumi polgárvárossal Családi ágy szemben a HÉV jobb oldalán levő területet, a polgárváros nyugati részét. A feltárási munkát a M űszaki Egyetem Építészet-történeti Tanszék docense, dr. Hajnóczi Gyula és dr. Ist- vánffy Gyula, valamint a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa, dr. Pó- czy Klára vezette. Az idén újabb nagy épületkomplexumokat sikerült feltárniuk. A leletek azt bizomyftják, — a polgárváros ipame- gyedére bukkantak. Rengeteg malomkő került elő, szegkovácsműhelyre valló maradványokat találtak: fémolvadékot, öntőkanalakat. Gazdagon, festményekkel díszített épületet is fedeztek fel, hajtűk, csattok sokasága bizonyítja — csontmegmunkáló műhelyben jár a kutató. Széles^ rendezett utcák szelték át ezt a negyedet is, persze nem hiányoznak a lakóházak, sőt szentélyre, oltárkőre is bukkantak. Ez utóbbin kivehető egy szó: Victor. Az már puszta véletlen, hogy egy jugoszláv Viktor nevű táborlakó talált rá erre a kőre. Falfestmények töredékei is előkerültek, mintájuk egyszerű, geometrikus. Edénymaradványok — házi kerámia, fazék, táltöredékek, domborműves és dísztelen cserepek, üvegedény-maradványok utal- aak a kerámia- és üvegipari műhelyek létezésére. Egy egész fazekas kemen- oerendszer is előkerült, amely szintén edénytöredékeket, gyantagyöngyöt, bronzérmet rejtett. Ugyanakkor importüveg-csere- pekre is ráakadtak. Az egykori Aquincum-nak. élénk kereskedelmi, gazdasági kapcsolata volt nyugattal, kelettel egyaránt. Fontos vízdútja, a Duna. összekötötte Galliával, ahol már fejlettebb kézműipar virágzott. Az edénytöredékekből megállapítható, hogy nem egy mester, hanem edénykereskedő raktárából kerültek elő. Így jutottak el Aquincumba az iparosok árui. Nemcsak a Duna, de a híres, ősrégi Borostyán út bécsi ágán is eljutottak Aquincumba Észak-Itália termékei. Ezeket később kiszorították a délnyugati üvegedények és a bronzmű- vesék gyártmányai. A Duna legyőzte az országutat — olcsó közlekedési út volt, különösen a törékeny üvegárunak kedvezett. Rajta nemcsak lefelé, de kelet felől is érkeztek Aquincumba különböző termékek, élefántcsont-faragvá- nyok, ezüstlemezek. A jelenlegi feltárások másik nagy feladata a további falkutatás volt. A polgárvárosi amfiteátrum környékén már voltak ilyen feltárások. A mostani ásatás nagy eredménye, hogy megtalálták a város délnyugati határát. Nemcsak falmaradványokat, hanem több bástyát, egy kerék sarokbástyát is sikerült feltárniuk az ásatás résztvevőinek. Már megállapítható, hogy a város északi— déli határa az esztergomi vasúttól a Zámolyi utcáig a kelet—nyugati pedig a Dunától a nyugati falig terjedt. Jelenleg a magyar építészhallgatók a feltárt falak térképezését végzik, a régészek pedig a leletek tisztításával, osztályozásával foglalkoznak. A nemzetközi tábor lakói már hazautaztak, jövőre azonban újra benépesül a tábor, sok nyelvű lakói folytatják a poraiból feltámasztott város „vallatását”. Még sok-sok évre lesz itt munkájuk. Kezük nyomán lassan feltárul az egész zárt római kori település, az utókor képet kaphat majd egy élénk kereskedő-, iparosváros életéről, építészeti történetéről, kincseiről. vissza kell érnünk ide és intézkedési terv? — Röviden: részletesen meghatározza mindazokat a feladatokat, amelyek szükségesek a nagy tömegeket átfogó politikai munkákhoz. Az egyik legfontosabb pont a tantestületek vezetőinek felelősségéről szól. Ök, akik első számú felelősei az iskolai munkának, legyenek tisztában a feladat hordere- jével. A legrátermettebb nevelőket válasszák ki a tantestületből a tantárgy oktatására. Az oktatás most első ízben nem a tanév elején indul, hanem januárban. A hátralevő három hónap alatt tehát van idő arra, hogy minden feltételről megfelelően gondoskodjanak az iskolák. Mik ezek a feltételek? — Az imént említettem a pedagógusok kiválasztását. Számukra decemberben tartunk módszertani felkészítést. Ezt az Idszakot azonban fel kell használni arra is, hogy helyi erőforrásokból gondoskodjanak az oktatás anyagi feltételeiről. Szerezzék be és készítsék el a megfelelő szemléltető eszközöket, szakköri anyagokat, filmeket. A honvédelmi Ismeretek című tantárgy oktatásánál ugyanis különösen ügyelni kell arra, hogy a foglalkozások érdekesek legyenek. 9. — Egyszóval — mondta* — pitymallatkor indulunk. Az út többnapos és nehéz: oda-vissza hétszáz kilométer van előttünk. Északkeletnek megyünk, átvágjuk a Főhegygerinc három ol- dalnyulványát és kiérünk egy magaslatra, a Szala- han-Csdntaj fennsíkra ... Nevezetes fennsík! Megvizsgáljuk a hegyi kőzeteket a folyók felső folyásánál és megnézzük, mi terem és teremhet > a völgyekben. Felhívom a figyelmeteket, hogy ez a hely egyike a Föld utolsó „fehér foltjainak”. Remélem, ritka fémekre is bukkanunk, meg legelőkre, s találunk olyan helyet, ahol a káposzta megterem, esetleg a krumpli meg még egyéb is. Most pedig még annyit, hogy időnk kevés van, október közepére remélem, Szemjomics... • A sofőr bólintott: — Feltétlenül várni fogok. Legyen nyugodt... Csak egy rádi grammot kérek, nyomban eléjük megyek. — Nagyszerű! Még egy pár szót: a lovak gondozása, az ellátás, a gazdálkodás Luka Lukicsra hárul. De nekünk is a segítségére kell lennünk. Van fegyverünk, tehát vaddal kell táplálkozunk. A konzerve- ket a végső esetre tartalékoljuk! „Lám, ez helyes — gondolta Pétya, kezében szorongatva flintáját. — Még hogy konzervek! Medvehús, vadliba — ez a taj- gaiak tápláléka!...” — Most tehát — folytatta a geológus, — pihenjetek le, barátaim, holnap pedig pirkadatkor talpra. A nap vége felé járt. Észrevétlenül bealkonyodott. A völgy fölött sűrűsödtek az árnyékok, hallani lehetett a víz csobogását. Ködbe veszett az erdő és beköszöntött a rövid északi éjszaka, amely néma és furcsán áttetsző. Az ember azt hiszi, hogy csak az imént aludt el, s máris fel kell kelni... Borisz megbökte Pétyát, kinyújtózott, aztán nyomban elindult a kialvatlan ember elgyengült járásával a folyóhoz. Bágyadtan letérdelt, s a két tenyerével kimert hideg vízzel megmosta arcát és mellét. Kipirosodva, frissen tért visz- sza, és mohón nekifogott a munkának. A hajnali ködben némán nyergelték fel a lovakat. Az állatok nagyokat fújtak, ki-kirúgtak és farkukkal csapkodtak, amikor Luka Lukics és Ljubimov túlságosan feszesen húzták meg rajtuk a málhaszíjakat. Végre elkészültek. A málháslovakat hosszú kötőfékre kötették, a hátaslovakat pedig a már korábban megállapított rendbe állították. Elöl: Ljubimov és Uszkov. Mögöttük bizonyos távolságra — Borisz. Luka Lukics a karaván közepe táján. A végén: Pétya és a sort záró Orocsko. Így rendelkezett Ljubimov. — No, szorongatta Uszkov Szemjonics kezét. — Mi akkor indulunk. Viszontlátásra, pajtás... Megölelték egymást. A geológust követték a többiek. Szemjonics sűrűn pislogott a meghatódottságtól. Pétya utolsónak búcsúzott el a sofőrtől, méghozzá elég bátortalanul. Szemjonics erősen magához szorította és a fülébe súgta: — Vigyázz magadra, fiú! Elvégre nem tréfadolog ez... S elfordult. A lovak hosszú libasorban elindultak felfelé a folyó mentén. Már éppen beértek a tajgába, amikor, Pétya mégegyszer megfor---' dúlt és a szíve hirtelen elszorult. Csak a sofőr állt az elnéptelenedett parton. — Ég magával, Szemjonics! — kiáltott feléje a fiú, s hangja elcsuklott. A sofőr összezárta két tenyerét és a feje fölött üdvözlésképpen meglengette. Egy kanyar, majd egy másik és előbbi tanyájuk eltűnt a szemük elől. A karaván belevette magát a tajgába. III. FEJEZET Az expediócíó első kalandjai. — Furcsa tavak. — A hiúz ugráshoz készülődik. Még elképzelni is nehéz, milyen óriási, milyen végtelen a mi hazánk! Harmadik napja megy már a geológiai osztag. Felérnek egy magaslatra és körülnéznek: amerre a szem ellát, alacsony kerek vulkánkúpok húzódnak, mint holt tenger, dermedt hullámai. Hol szürke kőgörgeteg veszi körül őket, hol ritkás sötétszürke törpeerdő pikkelyezi, hol meg élénkzöld cédrusfolyondárok borítják sűrűn. A természet nem szereti az egyhangúságot. Itt-ott hegyge- "rincek törnek a magasba. Fekete sziklatömegként választják ketté a felföldet, büszkén tűnnek el a látóhatár mögött, s alpesi csúcsaikat a fehér felhőkbe fúrják. Az emberek leereszkednek a hegyekből, aztán ismét lépésben haladnak a vulkánkúpok omlásain és lejtőm, mennek egy, két, három nap. (Folytatjuk)
