Petőfi Népe, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

Központi téma: az öltözködés A szőlő és a must tartósítása A SZŐLŐ ELTARTÁSA nem. ördöngösség. Azt azonban jó tudni, hogy nem minden sző­lőfajta tartósítható. Elsősor­ban az Afuz Ali, az Itália, a Hamburgi muskotály, a Kecs- kecsöcsű, a SaszLa, a Csiri- csuri, a Vörös dinka, az Izsá­ki sárfehér és az Otelló külö­nösen alkalmas az eltartásra. A túlérett fürtöket azonban semmiképpen sem érdemes tartósításra félre tenni, erre inkább a teljes érési fokot el nem ért fürtöket válogassuk ki. Eltevésre szőlőt csak ak­kor szedjünk, ha az teljesen száraz, mert a harmattól és esőtől nedves fürtök gyorsan rothadásnak indulnak. Ha a fürtön hibás szemek vannak, azokat ollóval csípjük le. Az eltartás sikere nagymértékben függ a kamra, illetve padlás hőmérsékletétől és páratartal­mától. A legkedvezőbb hő­mérséklet a plusz 2, plusz 10 Celsius-fok között van, a pá­ratartalom optimális mennyi­sége pedig 80—85 százalék. A helyiséget az eltartási időszak előtt meszeljük ki 2—3 száza­lék rézgáliccal vegyített mész- tejjel, a penészgombákat pe­dig kénezéssel pusztítsuk el. Rendkívül fontos, hogy a für­tök ne érjenek egymáshoz. Ezt legkönnyebben úgy érjük el, ha a fürtöket a helyiség­ben kifeszített dróthuzalra ke­resztbe vetve aggatjuk fel. A MUST tartósítása is sok lehetőséget nyit a téli cseme­gekészlet bővítésére. Erre a célra teljesen friss, még erje­désnek nem indult mustot használjunk fel. A friss must­hoz az erjedés meggátlására literenként fél gramm benzol­savas nátriumot és ugyaneny- nyi szalicilt adjunk. Ha a mustot meleg helyen tároljuk benzolsavból és szalicilból is dupla adagot kell a tartósítás­hoz számítani. Az így eltett must 10—14 nap alatt teljesen letisztul és seprőjétől lefejtve jól lezárt, teletöltött üvegek­ben /bármeddig eltartható. A SZŐLŐÍZ készítése sem jelent különösképpen nehéz feladatot a háziasszonyoknak. Feketeszőlőből az alábbiak szerint készítsünk szőlőlek­várt. A lebogyózott szőlőt ösz- szezúzzuk, a magvakat áttör­jük, s a péphez ízesítőnek a szőlő levét, húsát és héját használjuk fel. Kitűnő ízt köl­csönöz a szőlőlekvárnak, ha birsalmát is reszelünk a pép­be. A keveréket kellő sűrűre befűzzük, cukrot nem adunk hozzá. A sűrített must elkészítése sem igényel különösebb fel­készülést. A sűrítés megkez­dése előtt a mustba literen­ként 2—3 gramm borkezelés­hez használatos szénsavas me- szét szórunk és lassú keverés közben literenként borkénnel leülepítjük. A főzéshez rozs­damentes acél, vagy zomán­cozott üst a legalkalmasabb, mert a vas üst rontja a sű­rítmény ízét. A mustot 40 szá­zalékra a leghelyesebb besű­ríteni, azaz egy tízliteres fa­zék tartalmát négy literre pá­rologtassuk el és utána zárt üvegekben tároljuk. D. J. Családi „ökonómia" E z a görög szó: öko­nómia a gazdálko­dás tanának összefoglaló neve, a gazdaságtan tu­dományos elnevezése. Ahogyan azonban a Köz- gazdasági ABC meghatá­rozza, a családban is van. S mi most éppen azzal szeretnénk foglalkozni, hogy a család gazdasági életében hogyan vehet és hogyan vegyen részt a gyermek. Sok családban hat ugya­nis az a káros szemlélet, hogy a gyermek úgysem érti a család gondjait, a beosztás művészetét. Ne is terheljük vele. Hiszen, ha ezt tennénk, „ellop­nánk” a gyermekkorát... Megfigyelhettük, hogy azok a szülők, akik rosz- szul értelmezett gyermek­szeretetük következmé­nyeként ezt vállalják, gyakran keresik fel azzal a panasszal a pedagógust, hogy a gyermek követe­lődző. — Hiába adok meg mindent, ami az anyagi te­hetségemből telik — mond­ják rendszerint — nem elég neki. Ha nem ve­szem meg neki amit kér — amire nincs is feltét­lenül szüksége — ha nem adok neki folyton pénzt, bizony az is előfordul, hogy csinál magának. El­ad apróságokat, benyúl a pénztárcába. A pénz fogalmának megismertetésében általá­ban két szélsőséges forma szokásos. Az egyik az, amikor minden különö­sebb meggondolás nélkül adjuk a gyermek kezébe a forintokat, cukorra, cso­koládéra, fagylaltra, já­tékra. A másik, amikor — még mielőtt kialakultak volna a gyermekben a számfogalmak, a munka fogalma, már arról beszé­lünk neki, hogy — azért az egy-két forintért meny­nyit kell dolgozni... Az első esetben semmit sem tettünó azért, hogy a gyermek megismer je, meg­tanulja azt, hogy nálunk a pénz a végzett munka ellenértéke. A második esetben: — különösen, ha a „mennyit kell dolgozni” félmondatokat komor te­kintettel mondjuk — akarva-ak,arattam a mun­kától irtóztatujk el a gyer­meket. A helyes út ebben az " esetben is a két szélső között helyezkedik el. Meg kell ós meg le­het találni a gyermek életkorának megfelelő arany középutat, amely­nek az első irányjelző tábláján az áll: a pénz nem a fán terem. Az édesapa, az édesanya dol­gozik érte. A második táblán pe­dig az, hogy a pénzért nemcsak cukrot, fagyit já­tékot lehet venni — sőt nem elsősorban — hanem kenyeret, húst, ruhát, bú­tort járművet stb. Ezzel kialakíthatjuk a gyermek­ben az első, a másod-, s a harmadrendű életszük­ségletek fogalmát. Napjaink család-neve­lési szemléletében egyre elterjedtebb az a gyakor­lat, hogy a 12—14 éves gyermek tudja: mennyi a család jövedelme. Sőt szá­mos olyan jó példát is felsorolhatnánk, hogy a nagyobbacska fiú, vagy leány „besegít” a háztar­tási könyv vezetésébe. A gyermek könyvel, számol a könyv bevétel, kiadás rovataiban. Ismerek olyan esetet is, hogy a gyermek „javaslatára” vettek mo­sógépet, porszívót olyan áron, hogy kis „segéd­könyvelő” jobban vigyá­zott a cipőjére, ruhájára. | ám a család ökonó- ■* mia kapcsán elju­tunk a takarékosságig, ami napjainkban nem azonos a szájtól falatot megvonó „spórolással”, ami már maga „ökonó­mia” is. Dr. K. Gy. Nyilvánvaló, hogy az Őszi Vásár látogatód kö­zül azok járnak a legjob­ban, akik elsősorban ru­házati cikkek, cipők, tex­Halványzöld, csipkével dí. szített hálóruhák. t^ruk iránt érdeklődnek. Noha nem /végeztünk sta­tisztikai pontosságú fel­mérést, de mintegy fél­száz országos cég, taná­csi vállalat, kisipari és há­ziipari szövetkezet nevé­vel találkozhatunk, ame­lyek mind az öltözködést szolgálják, s a kiállító kis­iparosok harmada is ezek­ben a szakmákban dolgo­zik. Hadd tegyük nyom­ban hozzá, hogy a hely­színen árusító Centrum Áruházak, valamint a be­mutatott egyes divatcik­keket eladásra kínáló Szivárvány Áruház, s szö­vetkezeti kereskedelem is túlnyomóan ruházati hol­mikat ajánl a közönség­nek. A vásár divat-központ­jának, a jólismert köny- nyűipari pavilonnak „öl­tözködés — divat 68—69”. Találni itt szép számmal már beszerezhető ruhá­kat, cipőket, fehérneműt, egyéb divatcikkeket, va­lamint olyan modelleket, mintadarabokat, amelyek­nek gyártása még az idén, vagy a jövő évben vállal­kozik a szóbanforgó vál­lalat, ha a kereskedelem is úgy akarja, azaz ren­del. Ez utóbbit szolgálják a kiállított áruk mellé he­lyezett felhívások, közöl­vén a cég adott célra rendelkezésre álló gyártó- kapacitását (ennyi és eny- nyi ezer darab, méter, Zalaegerszegi kamaszöltönyök A ruhagyárak közül az állandó filmbemuta­tót is rendező „Május 1.’’ kelti talán a legnagyobb figyelmet. A szó szoros ér­telmében megbámulja s nőközömség a Pest me­gyei Kézműipari Vállalai horgolt kabátjait, ruháit, pulóvereit, nem kis rész­ben a magas árak miatt is. Férficipők őszre — télre (Pásztor Zoltán felvételei) stb.), a szállítás lohetsé- — ges időszakát, és többnyi­re az iráinvárat :­Minddbben világosan kifejeződik a — bizonyos értelemben még kísérleti — őszi Vásár kettős jel­lege és ebben rejlő prob­lematikája is. Az neveze­tesen, hogy a kiállítók itt egyszerre, mintegy pár­huzamosan fordulnak egy­részt a vásárlóközönség, másrészt a kereskedelem felé, jelezvén: ezt meg ezt jelenleg is gyártom és szállítom a kereskedelem- -hek, ezt meg ezt pedig a negyedik negyedben, vagy a jövő év első, illetve má- so'djik felében elvállalom gyártásra, ha megegye­zünk, árban, és így to­vább. Nem feladatunk ezúttal elemezni, mennyiben szük­ségszerű ez a kettősség, de tény, hogy a vásárol­ni szándékozókat némi­képp zavarja a kétfajta áru teljes keveredése. Annál is inkább, mert az esetek többségében mód lenne félreérthetetlenebb különválasztásukra. Az Űj Élet Ktsz ajánlata fiataloknak. A habszi­vaccsal bélelt, pelerines pepita teenager kosztüm­ből — ára 420 forint — 20 ezer készül az idén Ezek előrebocsátása után, legalább ízelítőképpen, vessünk egy-egy pillan­tást a felvonuló vállala­tokra és áruikra, ame­Kezdjük a cipőkkel. A kiállító, neves gyárak és kisebb vállalatok, szövet­keztek közül kiemeljük a Duna Cipőgyár igen tet­Férfiruházatban a Vö­rös Október formatartó öltönyeit, zakóit emeljük ki, azzal a megjegyzéssel, hogy a férfidivat némileg háttérbe szorul a vásáron. Annál több figyelemmel fordulnak a gyárak a ser­dülőkornak, a teemagerek felé igen sokféle, illen­dően, merész, színes hol­mit kínálva. Az Űj Élet Ktsz például egész kiállí­tását, a legújabb divat szerint szabott nadrágjait, ruháit, szoknyáit, short- jait a bakfis- és a „nagy- kamasz”-közönségnek ajánlja, és bizonyos, hogy nem eredménytelenül. Hasonló úton jár a Za­laegerszegi Ruhagyár és több más vállalat is. Mit említsünk még a gazdag választékból? A Habselyem Kötöttárugyár női hálóruháiról semmi­képp sem feledkezhetünk meg, említést érdemel a Budapesti Harisnyagyár „Elastic” gyógyharisnyá- ja ós fennhangon, több tucat színben beszerez- hetőnek ígért férfizokni­ja — különösen, ha nem puszta ígéretről van szó. A Kézműipari Vállalat kézzel horgolt ruhái lyeknek sokrétűsége, új­szerűsége, amúgy sem te­szi lehetővé az akárcsak megközelítően teljeskörű beszámolást. szetős (és főleg olcsónak ígérkező!) női divatcsiz- máit, amelyeket, a 200— 300 forint közötti árak realitásának reményében, ugyancsak mustrálhat a hölgyközönség. Szemre- való, divatos férficipőket mutat be a Bonyhádi Ci­pőgyár; érdekes új fazo­nokat a szombathelyi gyár, és — legyünk igaz­ságosak —, az olyan ki­csiny cégek is, mint pél­dául a Nyíregyházi Cipő­ipari Vállalat, felveszi a versenyt a leghíresebb ki­állítókkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom