Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

1968. augusztus 8. csütörtök =g=^— ----------- -------------------- S. oldal f lbraktakarmány vásárolható a központi készletből A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter most megjelent rendeleté értel­mében a mezőgazdasági szövetkezetek, a háztáji és egyéni gazdák minden vem­hes tehén és üsző után köz­ponti készletből, állami áron 3 mázsa abraktakar- mányt vásárolhatnak. Eb­ből a mennyiségből 2 má­zsát a vemhes ség igazolása után, egy mázsát pedig a borjú megszületése után lehet igénybe venni. Az iga­zolásokat a mesterséges termékenyítő állomások, vagy a hatósági állatorvo­sok állítják ki. Az a tehéntartó, aki te­henére vágómarha-értéke­sítési szerződést kötött, a szerződést jogi következ­mények nélkül felbonthat­ja és az állat vemhessége esetén ugyancsak jogosult az abraktakarmány vásár­lására. A takarmányt a Gabona- felvásárló és Feldolgozó Vállalat legközelebbi kör­zeti üzeme, kirendeltsége a hatósági ár megfizetése ellenében adja ki. (MTI) Kecskéi tapasztalatok alapján Országosan csökkentik a munkaidőt a baromfifeldolgozó iparban Krími tájakon Vili. A meseparkban A feldolgozó gépsor mel­lett derűs arcú asszonyse­reg dolgozik Gömöri Meny- hértnét kérdezem, hogyan vált be a csökkentett mun­kaidő? — Alig várjuk a szabad szombatot — válaszolja. — Ilyenkor végezzük el a házi munkát és vasárnap pihen­hetünk, amit azelőtt nem tehettünk meg. Én különö­sen annak örülök, hogy többet lehetek unokáim kö­rében. — Én minden szombaton Cserkeszőlőre megyek a szüleimmel és vasárnap es­te jövünk vissza — mondja Sajtos Ida. — De voltam már a vállalattal egy szom­bathelyi kiránduláson is. Szabad szombat nélkül mindez elképzelhetetlen lenne. — Nekem a gyermekeim­mel való foglalkozásra jut több időm — meséli Gál Dánielné. — Én is voltam már közös üzemi kirándu­láson Aggteleken, s a leg- közelebbire, a balatoni kör­útra is elmegyünk. Egyéb­ként színházba is gyakrab­ban járunk, mint azelőtt Megtárgyalták jelentésünket Kritika — vagy önálló vélemény? A pártdemokráciával azoknak kell elhatározásra kapcsolatos közvéle- jutniok, végrehajtanak, ménykutatás kérdései kö- akik közvetlenül érdekel- zött olyan is szerepel, hogy tek. Így tehermentesítik a milyen a szervezetnél a felsőbb vezetést a részmun- kritika, önkritika? káktól. Zick Márton, elvtárssal, a Bajai Kismotor és Gépgyár ■ 1 két ember miatt párttitkárával éppen a párt- akadozik a munka, az itte- tagok aktivitásáról, a meg- ni elvtársak érezzék első­növekedett felelősségérzet­ről beszélgettünk, mikor eszébe jutott ez a kérdés. — Kritika, önkritika? — mondotta kérdő hangsúl­lyal, majd hozzátette. — Én inkább úgy fogalmaz­nám meg: van-e az elvtár­saiknak önálló véleménye? ,.. Mert ha ez megvan, ak­kor a kritika-önkritikával sincs baj. Aki véleményt mond valamiről, akkor már állást is foglalt: bírál, ha azt mondja — ezt jobban, illetve így is lehetne; ön­kritikát gyakorol, ha beis­meri, ebben vagy abban té­vedett, illetve nem ítélt helyesen. Aki csak hallgat, akinek nincs mondanivalója a dol­gok menetéről — nincs vé­leménye —, azt majdnem falra hányt borsó bírálat­ra, önbírálatra buzdítani. — Természetesen ösztö­kélni, nevelni is kell az em­bereket az önálló gondol­kodásra, véleményalkotás­ra. Ez nem automatikus fo­lyamat — jegyeztük meg. — így igaz... Az önálló­ságra nevelés ezer útja kö­zött egyik fontos eszköz például a pártmunka. Fel­adattal bízni meg az elv­társakat, és annak elvégzé­sét számon is kérni. A kö­zösség előtt. Beszélünk ar­ról, hogy a gazdaságirányí­tás új rendszere a gazda­ságirányítás decentralizá­ciója is. Így van ez a poli­tikai vezetésben is. A rész­feladatokat a pártmunká- ban is ott kell elvégezni, ahol azok felmerülnek, Tóth István H a egy brigádban egy­pmhpr sorban a felelősséget, hogy a helyzet megváltozzék. Ne hunyják be a szemüket, ne dugják be a fülüket, ha­nem tegyenek már ők va­lamit, hogy jobb belátásra térjenek a fegyelmetlenek, a selejtgyártök, vagy lógó- sok. Ne várják, hogy majd a „felsőség” intézkedik Merjenek nyílt véleményt mondani, bátran állást fog­lalni... — No és az is igen fon­tos — ha nyíltságra, szó­kimondásra neveljük az embereket — hangsúlyozta a párttitkár —, hogy ne féljünk az elvtársak elé tárni a kényes kérdéseket. Mérjük véleményüket kér­ni, ha mondjuk éppen a fő­könyvelőről, vagy netán az igazgatóról is van szó... Mert ugye, ha tagadjuk, ha nem, fennáll a paradoxon például az én esetemben is. Párttitkár vagyok, de vég­eredményben szakmai be­osztásomnál fogva felette­sem az igazgató... De el­tűnik ez a paradoxon, ami­kor mint kommunisták va­gyunk együtt, mondjuk a taggyűlésen. Ott elvtársak­ként mindannyian a k ö­zösségnek tartozunk felelősséggel. Ha számon- kérni való van akár a fő­mérnök, akár a párttitkár munkáját illetően — azt az egyszerű párttag is teljes joggal teheti. Kötelessége P hhez önálló véle­™ rnény, önálló gon­dolkodás kell, s akkor a báü'’-c-« is megvan... — Az idén már négy tár­sasutazást szerveztünk — sorolja Király Margit, BOV kecskeméti gyáregy­ségének szb-titkára. — Igen örvendetes, hogy ezeken olyan fizikai dolgozók vet­tek részt, akik szabad szom­bat nélkül életük végéig sem szánták volna rá ma­gukat ilyen kirándulásra. Növekedett ezenkívül a kulturális igény is. Tavaly egész évben 1045, az idén fél év alatt már 636 szán házjegyet vettek a közön­ségszervezőnél dolgozóink. Szavakkal nehéz elmon­dani, milyen sokat jelent dolgozóinknak a munkaidő csökkentés. Emellett el­mondhatom azt iS; — erre büszkék vagyunk —, hogy az iparágban országo­san a mi tapasztalataink figyelembevételével vezetik be 1960. január 1-től a csökkentett munkaidőt — Részletesebben is el­mondaná ennek történetét? _ kérdezem az szb-titkárt. __A napokban a Barom­fiipari Országos Vállalat szakszervezeti bizottsága kibővített ülésen megtár­gyalta jelentésünket a mun­kaidő-csökkentésről, és ja­vasolta, hogy a kecskeméti tapasztalatok alapján mind a 14 baromfifeldolgozó gyárban álljanak át a 44 órás munkahétre. T ermészetesen, nem volt könnyű a 44 órás munka­idő megszervezése. A dol­gozók fegyelmezett munká­ja és a vezetőkkel való együttműködés azonban megteremtette gyümölcsét. A gazdasági vezetőknek például igen nagy felada­tot jelentett úgy szervezni a munkát, az áruk fogadá­sát, az energiaellátást, a gépkarbantartást, hogy ugyanannyit termelhes­sünk, mint 48 óra alatt. Csizmadia István, a gyár­egység igazgatója — aki ugyancsak részt vett a nagyvállalati szakszervezeti bizottság kibővített ülésén _, így összegezte a munka­idő-csökkentés megvalósí­tását: V oltak nehézségeink —■ Gyáregységünket kí­sérleti jelleggel kijelölték a 44 órás munkaidő beveze­tésére. A baromfiipar idényjellege sók speciális problémát vetett fel. Vala­mennyi szempont figyelem- bevételével alakult ki az­után az a rendszer, hogy az első negyedévben 40, a má­sodik és harmadikban 44, a negyedik negyedévben 40 órás munkahetet szabtunk meg. Januártól március vé­géig valamennyi szombat, áprilistól szeptember vé­géig minden második szom­bat szabad, októbertől de­cember végéig a szombatok is munkanapok. Üzemen belül nem volt nrobléma, bár többen nem rtették, hogy az első ne­gyedévben miért csökken a kereset annak ellenére, r e rendelkezések ki- a 44 órás mun- Vphei-ü a dolgozók jöve­delmének csökkenése nél­kül kell megvalósítani. Ezek a dolgozók is hamar meg­értették azonban, hogy az első negyedévben nem 44, hanem csak 40 órát dol­goznak, míg a negyedik ne­gyedévben a 48 órás mun­kahéten pótlódik az év ele­jén elmaradt kereset. Sokkal több probléma akadt üzemen kívül, ahol a gazdaságokkal kellett összehangolni a baromfi­keltetést, nevelést és be­szállítást a feldolgozással. A szállításokat például úgy kellett ütemeztetni a mező­gazdasági üzemekkel, hogy pénteken már csak ponto­san annyi árut küldjenek, amit aznap még fel tudnak dolgozni a szabad szombat miatt. Ez bizony kezdetben nem ment zökkenőmente­sen. Az idei előirányzat Szimferopollal, a krími ! terület székhelyével való ^'ismerkedésünk tulajdon­képpen az úttörök parkjá­korral és szívélyes köszön­téssel vártak bennünket. S két kis idegenvezetőnk, Ira és Lena először is az úttö­Gyáregységünk azonban . azért kapta a megbízást a I °an> ühogy mi elneveztük: Az úttörő hősök szobrainál. munkaidő-csökkentési kí­sérletre, mert a kecskemé­ti üzem minden olyan ter­mékféleség feldolgozásával foglalkozik, ami megtalál­ható a baromfiiparban, a meseparkban kezdődött. A 14 hektár területen el­terülő parkban minden meg­található, ami a gyermekek szórakozásához és érdeklő­désük felkeltéséhez szüksé Emellett — mint ismeretes ?eS- minden őket szolgál­nálunk nagyarányú üzemkorszerűsítés folyik, ami tapasztalatszerzés szempontjából azért jelen­tős, mert a vállalat többi üzeménél is hasonló épít­kezések folynak vagy kez­dődnek rövidesen. Jóleső érzéssel mondha­tom, hogy dolgozóín^: mun- kakedve tovább növekedett csökkentett munkaidő bevezetése óta, sőt ők ma- j guk tesznek javaslatokat a munkaidő jobb kihasználó Sára. Ezt igazolják az év első hat hónapjának terme­lési eredményei is: felvá­sárlási és feldolgozási elő­irányzatunkat időarányosan] teljesítettük. Tapasztala-, taink tehát azt igazolják; hogy érdemes bevezetni a 44 órás munkahetet, s ha az eddigi lendülettel fo­lyik tovább a munka, éves termelési célkitűzéseinket is teljesíteni fogjuk. A BOV kecskeméti gyár­egysége sikerrel végezte el a rábízott feladatot. Ez el­sősorban a dolgozók és a vezetők összefogásának, az üzemi párt- és tömegszer­vezetek jól előkészített po­litikai munkájának köszön­hető. Most nemcsak azért lehetnek elégedettek, hogy az üzem dolgozói több sza­bad idővel rendelkeznek, hanem azért is, hogy az iparágban országosan ők voltak sikeres úttörői az új munkarendszemek. Nagy Ottó ja, de nem tétlenség árán. Több mint háromezer gyű_ mölcsfa található a kert­ben, melyet a főkertész irányításával gondoznak, ők ápolják a két hektár virágoskertet is. Talán mondanom sem kell, hogy itt is virágcso­rőhősök szobraihoz vezettek bennünket. Nagy kegyelet­tel ápolják a második vU lágháborúban elesett, való. ban hősi tetteket végrehaj­tó pajtások emlékét. A 12 éves Valja Kotin, a Szov­jetunió Hőse emlékét, aki hat vasúti szerelvényt rob­bantott fel társaival, Volo- gya Dubinyin emlékét, akit halála után Vörös Zászló érdemrenddel tüntettek ki. (Élt: 1930—1942!) A tíz szo­bor előtt nem lehet meg-* hatódás és megrendülés nélkül elhaladni. Japánakác- bimbók Tekintélyes mennyiségű, 20 000 kilónyi japánakác- bimbőt vásároltak fel az idén a megye általános fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezetei. Az időiárás ked­vezett a rügyek kifejlődé­sének. A szakemberek sze­rint öt évente egyszer ta­karítanak be ilyen bő ho­zamot az értékes nyers­anyagból, amelyből a ma­gas vérnyomás elleni gyógyszereket készítik. A legtöbb iapánakácbimbót í Eügac és Kerekegyháza ha- | tárában, gyűjtötték össze. A képzeletet megmozgató mesealakok. De utána már a vidám­ság következik. A megele■* venedő mesevilág. Puskin mesealakjai életnagyságban. A pádon a gyermekeknek egy nyugdíjas tanító néni a Ruszlán és Ludmilla tör­ténetét meséli. Sétánk ezután egy kis állatkerthez vezet, ahol ugyanúgy a pónifogat a kedvenc, mint nálunk a fő­városi állatkertben. A ta­von hattyúk úsznak, s odébb kering a forgó, leng a hinta, s minket is invi­tálnak egy kis önfeledt szórakozásra. De az idő sürget, még sok a látnivaló. Benézünk az „elvarázsolt kastélyba”, s élvezzük a torzító tükrök mulatságos figuráit, önmagunkat. Büsz­kén mutatják a gyermekek számára épült obszervató­riumot, a kis kézikönyv­tárat, s megkínálnak az itt termett gyümölcsökkel. Ütünk végén a gyermek­park bejáratánál, Revkin elvtárs, a városi pártbi­zottság első titkára várt bennünket. Mint mondta, most ő lesz az idegenveze­tőnk, megmutatja nekünk a várost. Beszállt az autó­buszba és máris lelkesen magyarázott. Alig győzték tolmácsolni a szavait. (Folytatjuk.) F. TÖTH PÁL Egy hosszúra nyúlt fotóri­porter az elvarázsolt kastély tükre előtt. (Tóth Sándor felvételei.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom