Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
1968. an?. 1. csütörtök 5. oldal Szégyen a bukás de hasznos a segítség Két c§engoszó kozott Ha az idegen bizonyos napjain elsétál déltájban a bajai József At_ tila Művelődési Ház előtt, támadhat olyan ötlete, hogy a Bácskai városban vagy már elkezdték az új tanévet, vagy még be sem fejezték a régit. Gyerekek rajzanak ki a kapun iskolatáskával, vagy a hónuk alá csapott könyvekkel, füzetekkel, s ugyanolyan jó- kedvűek, zajosak, mint évközben. Némi szerénység ugyan illendőbb volna részükről, de ha már megesett a hiba, jobb vidáman kijavítani. Nyolc éves szokás már Baján, hogy azok az általános iskolás tanulók, akik egy vagy két tantárgyból elégtelenre végzik az évet, ezen a kellemetlen értesítésen kívül még egy levelet és egy csekket találnak a bizonyítványukban. A levél arról tudatja a kedves szülőket, hogy a művelődési ház minden tantárgyból megszervezi a bukott tanulók javítóvizsgára való felkészítését. A hathetes tanfolyamon heti három alkalommal szaktanárok veszik át az évi anyagot a gyengébb felfogású vagy hanyagabb, csintalanabb gyerekekkel. A részvételi díj 80 forint tantárgyként — ezt kell befizetni a csekken. Nem kell sokat magyarázni, miért és kiknek hasznos az elmulasztott tudás pótlásának ez a módszere. Akiknek kevés volt a tanév, annak nyilván a nyár sem lesz elég, ha magukra hagyják. A szülők sem valószínű, hogy sokkal több segítséget adnak a vakációban, ha akkor nem tudtak vagy nem volt rá idejük, amikor kellett volna. Ha magántanárt fogadnak, ritkán kevesebb egy óra díja 15—20 forintnál. Arról nem is beszélve, hogy a kis haszontalanok, mármint a bukattak, mennyivel könnyeb. ben teszik túl magukat a kudarcon sorstársaikkal közösségben. Egymás előtt a hét nincs mit szégyellniük, az ‘ ' órarend szerinti tanítás, a pedagógiai felügyelet, az állandó számonkérés pedig meglehetősen kordában tartja őket. A pótvizsga-tanfolyamban bíznak a bajai szülők. Mintegy száz gyerek vesz részt rajta az idén — a bukottak 80 százaléka. Az eddigi hét év tapasztalatai szerint majdnem mindegyiket sikerül megmenteni az évismétléstől. Most kilenc tantárgy szerepel a programon. A „favorit” ezúttal is a számtan, de nincs sokkal mögötte a történelem és az orosz sem. (Kuriózumként egy énekből szerzett elégtelen is akad!) A művelődési ház, amellett, hogy igen fontos feladatot teljesít, anyagilag sem fizet rá az akcióra. Üdvös lenne, ha minél több város és nagyközség követné >a jól bevált bajai pél. dát, mert a hátrányos helyzetű tanulók segítése sok kívánnivalót hagy még maga után mindenütt. Sz. J. Nincs még két hónapja, hogy elhagyták a kunszent- miklósj központi általános iskola diákjai az iskolapo- dokat, de aligha akadna közöttük olyan, aki most megtalálná régi osztályát. Amint elhalt a csengőszó, kőművesek foglalták el az iskolát, hogy a szündő két hónapja alatt átépítsék a régi épületet, korszerű, tágas, világos tantermeket varázsoljanak a régiek helyébe. Bucsi Szabó Gyula igazgató elmondotta, hogy a most folyó munkálatok az egymillió forintra tervezett felújítás utolsó mozzanatai. Egyéves tudományos továbbképzés a legjobb végzős hallgatóknak A művelődésügyi miniszter augusztus 1-én hatályba lépő utasítása értelmében az egyetemeken és az egyetemi jellegű főiskolákon egy éves tudományos továbbképzést vezetnek be a legjobb végzős hallgatók számára. A továbbképzés célja, hogy elősegítse az egyetemeken az oktató- és tudományos munkaerő utánpótlást. A tudományos továbbképzésre a pályázatot az illetékes felsőfokú intézmények rektora hirdeti meg. Politikailag megfelelő — és tudományos téren fejlődésre alkalmas fiatalokat vesznek fel, s velük egy éves időtartamra kötnek szerződést. A szerződés tartalmazza a pontos munkaidőt és munkahelyet, továbbá a havi munkabért. Az alapbér havi ezerháromszáz forintnál nem lehet kevesebb, 1000 forintnál nem lehet több. Indokolt esetben — a jogszabályokban előírt — pótlékot is meg lehet állapítani. A munkát a Kunszentmik- lósi Vegyesipari Ktsz Erdei Sándor építőbrigádja végzi gyorsított ütemben. A szeptemberi átadás után a járás egyik legkorszerűbb általános iskolájába csengetnek majd be a kis diákoknak. Egy szobor eladó Már második alkalom- tőfi nem csak átutazott mai olvosom, hogy a neves Kecskeméten, de hosszabb. Kossuth-díjas művész, Kis. rövidebb itt tartózkodása so- faludy Strobl Zsigmond egy rán sok olyan emlékkel Petőfi-szobron dolgozik, gazdagította a várost, mely Mint mondotta, nem kapott méltó a megörökítésre. Csak erre megrendelést, de ré- éppen szobra nincs még gén él már benne Petőfi Kecskeméten. A megyében alakja, s most elhatározta, született, s a megyeszék* hogy megmintázza a gya- hely is büszkén hirdethet- logló Petőfit. Fényképet is né ezt jelképesen egy Pe- közölt róla az egyik újság, tőfi-szoborral. igazán érdekesnek igérke- Most itt is volna rá az zik ez az alkotás. alkalom. ^ Tán soha vissza Ez jutott eszembe, ami- nem térő, de az is lehet, kor a napokban olvastam hogy már elszalasztott állapunkban Joós Ferenc kálóm. Mert ilyen Petőfí- helytörténészünk sorozatá. szobor, ilyen ihletett és éU ban, a Petőfi lépteinek nyo- ményteli realista alkotás mában című írás bevezető* biztosan nem születik egy* jében ezt a mondatot: „Ha hamar a nagy magyar poé- szobra még nincs is, de a tárói. De jó is lenne, ha városban több emléktábla Kecskemét lehetne a bir- is figyelmezteti a halandó tokosa! Ha másként nem, emberiséget, hogy egy hal- hát közadakozásból. Tudom hatatlannak, Petőfi Sándor- nincs erre példa mostaná- nak a nyomán lépked.” S ban, de miért ne lehetne! ez után a megállapítás után A szép és nemes cél érde- gazdag felsorolás követke- kében, zik, bizonyítva., hogy Pe- T. P. „Szüret az Aranyhomokon” Az „Én vagyok a kunsági fi” dallamára nyúlánk férfi táncol a kecskeméti művelődési ház dobogóján. Ingujjban, félcipőben, kicsit visszafojtott mozdulatokkal, de feszesen, pontosan. Érezni lehet rajta a csizmát, az ünnepi köntöst. Értő szemek figyelik a nézőtérről. A megye legjobb csoportjainak oktatói ülnek a széksorokban. A pódiumon pedig Vásárhelyi László, az országosan ismert koreográfus. Az őszi szüreti ünnepség előkészítésére gyűltek össze a 600 esztendős városban. Elhalkul a zene, fordítani kell a magnetofon-szalagot. A szusszanásnyi pihenőt felhasználva tájékoztatást kértünk a koreográfia szerzőjétől, a Népművelési Intézet munkatársától. Magyarok, kunok, sokácok — Gyakran és örömmel látjuk megyénkben. Minek tulajdonítható érdeklődése? — Etnikailag, folklór- szempontból változatos, gazdag ez a vidék — mondja Vásárhelyi László. — Magyarok, sokácok, svábok, cigányok, kúnok élnek itt. Ahány népcsoport, annyiféle hagyomány, annyi szín. A megye és egyes járások, városok, sőt falvak vezetői az utóbb években értően, felelősséggel őrzik, gazdagítják a pompás örökséget. Nemcsak tanítani járok ide, magam is sokat tanulok. Kicsordul a must — Mit várhatunk az idei szüreti ünnepségtől? — A stadionban szeptember 15-én sorra kerülő 90 perces táncbemutató különleges élménynek ígérkezik. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy 1963-ban a Kecskemétre utazó csoportok afféle „népviseleti ruhabemutatót” tartottak. Két esztendeje, a III. szüreti ünnepségen már ezer táncos összehangolt, szervesen illeszkedő táncokból álló, elsősorban téralakzataival, tömegével ható műsorában gyönyörködhettek a nézők. Az idén még merészebb bek terveink. — Még többen lépnek fel a stadionban? — Nem, most is ezren szerepelnek. Túlnyomó többségük gyakorlott jó táncos. A lovasbemutatót színes felvonulás követi, majd a drágszéliek igazi lakodalmat varázsolnak a stadion gyepére, vőlegényes és me- asszonyi, valamint tanácsházzal. A szüret, a nótával ellentétben, csak ezután kezdődik. Egységes koreográfia alapján a szüret jellegzetes mozzanatait idézi fel hatszáz lány és asszony, négyszáz férfi, fiú. A szőlőhordás, a taposás után a hatalmas kádakból kicsordul a must: hatvan vörös fátyolba burkolt lány. Majd száz vidám legény görget maga előtt egy-egy jókora hordót. Csak azért, hogy a pálya közepén felpattanjanak rájuk egy friss verbunkosra ... 58. — Holnapra minden kiderül — mondta a „Páter5’. — Holnap sokkal tisztábban látunk majd. Megérkezik a teherautó és visszatér Jana... * ... A magyar elhárító szolgálat irodáiban szünet nélkül folyt a két elfogott személy kihallgatása. Schirmbaum habozás nélkül vallott, mert tudta, hogy csak így számíthat — esetleg — könyörületre. Gömöry-Gemner kezdetben nyugtalan volt, de amikor észrevette, hogy utolsó gyilkosságáról, amikor is Schirmbaum iratát megszerezte — itt nem tudnak, egyszeriben bizakodóvá vált. Gömöry-Gemner nemcsak idősebb és műveltebb, de okosabb is volt Schirm- baumnál, így tudni vélte, hogyan és miképp védekezzen és milyen módon viselkedjen, hogy ne ítéljék halála. Wochecknak hajaszála sem görbült meg és Gö- möry úgy határozott, hogy az akcióért a felelősséget Schirmbaumra hárítja, és Janira akiről természetesen tudta, hogy a szomszéd szobában hallgatják ki. Néha, ha nyitották az ajtót, még hallotta is az asszony csendes és szépen csengő hangját — mert nagyon jó magnetofonnal készült az a felvétel, amelyet a másik szobában szünet nélkül forgattak. — Nézzék uraim — mondta végül —, én nem vagyok mai gyerek. Tudom, hogy két alternatíva között választhatok. Az egyik: tíz-tizenöt év a börtönben, a másik pedig a szabadság. Rám számíthatnak. Ha önök engem szabadon engednek, megszolgálom a bizalmukat. Ismerek címeket és jelszavakat. Ismerek kódokat és hullám- hosszokat. Kössünk egyezséget. Én mindenről beszámolok önöknek, utána veszem a kalapomat és visszatérek a kórházba. — Erről majd később — vélte a kihallgató. — ön még fiatalember. Mit tud a mi szakmánkról? — fölényeskedett az orvos. — A hírszerzés olyan, mint a művészet. Arra születni kell. Én megmondhatom, kisujjamban van az egész. Ha egy hozzám hasonlóan képzett emberre akarnak szert tenni, évekig taníthatják, képezhetik, beleölnek egy vagyont és az első feladatnál lebukik. Miért nem tanulnak Schirmbaum esetéből? Engem uraim meg lehet venni. Mondhatnám: itt ül önök előtt egy alkalmi vétel. — Arra kérem, doktor úr, hogy saját feladatairól beszéljen, és arról, milyen szerepe volt a Wocheck elleni két merényletben. — Én nem beszélnék Wocheck elleni merényletekről. A professzor életét, de még személyes szabadságát sem fenyegette semmi. Amikor először megláttam a presszóban, rögtön láttam, kivel van dolgom. Azonnal tudtam, hogy önök jelennek meg a professzor személyében. Jó — gondoltam — jött ez a Schirmbaum, pisztollyal fenyegetett, most majd lebukik. Azt hiszik, hogy olyan zöldfülű vagyok, akit ilyen trükkel a falhoz lehet állítani?! Tudtam én kérem, mindent előre tudtam. Arra gondoltam, menjen csak éz a Schirmbaum, támadja meg csak az önök emberét, majd móresre tanítják. De önök uraim, szinten kezdővel végeztették ezt a fontos munkát... Nem tudták elí mi, pedig ott volt a markukban, csak az uj jai- kat kellett volna szorosra zárni. Ha én itt dolgoznék, ilyen baklövést soha nem követnének el többé, Gömöry kis szünetet tartott, majd folytatta az „előadását”: — Azután kérem, az a második akció, Berenden... Tudom én kérem, hogy a professzor, mármint az igazi, nem Berenden dolgozik, majd éppen őt helyezik le oda az isten háta mögé, abba a porfészekbe, ahol egy jóravaló vacsorát sem lehet kapni... És éppen Wocheck az, aki lemegy oda. Ilyen hibát vétettek önök, uraum. Már azon voltam, hogy bejelentem önöknek Schirmbaum újabb terveit, amikor befutott ez a Jana, ez a bécsi ügynök, ez a másik kezdő, aki egyszerre két pisztolyt szegez az embernek, mint egy vadnyugati cowboy, és figyelmezteti, hogyha nem engedelmeskedik, azonnal lő. Én kérem, orvos vagyok, sebész, van fogalmuk önöknek, milyen idegfeszültségben él egy sebészorvos? Akinek a kezében a kés, életeket menthet, vagy olthat ki egyetlen mozdulattal? IFolytatjuk.) Ilyen még nem volt... — Hol rendeztek hasonló jellegű és méretű népi játékot? — Tudomásom szerint egyedülálló kezdeményezés tanúja lesz a városi stadion remélhetően 18 000 főnyi közönsége. A Népstadionban néhány éve láttam egy fesztivált, félezer táncos közreműködésével. De ők sem tematikus koreográfiát mutattak be. — Bízik a sikerben? — Igen, Nézzen ezekre az emberekre — és a jegyzeteiket tanulmányozó oktatók felé intett — fiatalok és idősek egyaránt azon töprengenek, miként tudják csoportjaikat a legjobban felkészíteni. Kitűnő szakemberek a segítőtársaim. A zenét, a táj népdalkincsének felhasználásával Sáro- si Bálint szerezte, a betanításban a Vincze házaspár segít és a csoportoknál H. Béres Erzsébet, Pécsi Fe- rencné, Grétsi László, Aga- tics János, Beros Ferenc és sok gyakorlott oktató szorgoskodik. A rövid pihenő lejárt, kezdődik a próba, kezdődik a tánc... H. N.
