Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-28 / 201. szám

1968. augusztus 28, szerda S. oldal Kincsek a domb mélyén Az Iskolatelevízó ötödik tanéve Nem szűnő érdeklődéssel szemlélik hetek óta a mély­kúti Béke Termelőszövet­kezet központi majorjában dolgozók a földet egyenge­tő dózerék munkáját. Néhány évvel ezelőtt mái hét hunikor! sírt találtak a terep közvetlen szomszéd­ságában a bajai múzeum régészed. Most, amikor nagyszabású építkezéseikbe kezdett a termelőszövetke­zet, első dolga volt, hogy a dózerek megérkezése után figyelmeztette a mun­kagépek kezelőit a történe­lemkutatás szempontjából nagy jelentőségű újabb sí­rok felbukkanásának lehe­tőségére A bajai múzeum munka­társad elmondották, hogy sajnos, ma még elég gyak­ran elmulasztják az épít­z öregember kibújt a kis szobából, szinte húzta maga után a pipa- füstöt. Óvatosan megnyúj- tóztatta reumás tagjait. Ap­ró lépésekkel indult, fél órába is beletelik, amíg a telepet körbejárja. A ma­gas oszlopon függő lámpák halvány foltokat vetítettek a földre Máskülönben sö­tétség gomolygott, köddel keveredve. Megnyúltak az állások oszlopai, furcsa szögleteket rajzoltak a tég­larakások. Odaverte a lépést, ahogy még katonáéknál tanulta, amikor őrjáratba cirkál­tak. Bátrabb lett, ha hal­lotta a saját lépteit. Meg­kerülte az egyik épületet, s kifelé kanyarodott. Egy­szerre szokatlan zajt hal­lott. Megmerevedett, szo­rosabbra markolta a botját. Jól kivehette az egymás­hoz koccanó téglák tompa csengését. Elöntötte a ve­rejték. Az iroda messze van, amíg a telefonhoz el­ér, minden baj megeshet. Ügy gondolta, az lenne a legjobb, ha ott, helyben kezesek megkezdése után az előkerült sírok, történelmi múltú maradványok beje­lentését. A Béke Termelő- szövetkezet vezetőinek és tagságának tájékoztatását ták. Gyenge megtartású, va­lószínűleg békés körülmé­nyek között eltemetett csontvázak fekszenek a több méteres domb eltá­volítása után, alig néhány deciméter magas földréteg­gel fedett sírvermekben. Az előkerült mellékletek arra mutatnak, hogy hun- kori temető feltárására lesz lehetőségük a régészeknek. A tetemek mellől, a térd közeiében, majd mindenilc sírból állatcsontot is kiás­tak, valószínűleg a halot­tak mellé elhelyezett hús­ételek maradványait. A női maradna és nem mozdul­na. Aztán az jutott eszébe: micsoda ember lenne ő, ha ezt tenné? Nem rábízták-e a telepet, s nem megjárta-e a frontokat is? Lekoppan- totta a botját, s közelebb ment. Ahogy a szeme meg­szokta a sötétet, kivette a kiskocsi körvonalait, s a hajladozó embert is meg­látta. Ütemes mozdulata is elárulta, hogy a téglát rak­ja. Az öregember megállt, s megköszörülte a torkát. A sötétben hajlongó alak abbahagyta a rakodást, fel­egyenesedett. — Maga az, István bácsi? — kérdezte. — Nem vagyok István — mondta az őr. — Ki van ott? — kérdez­te meghökkenve a hang. — Az éjjeliőr — mondta az öregember. — De maga kicsoda, és mit akar itt? A másik nem válaszolt. Hideg csendesség szorult közéjük. Az öregember félt. Éjszakázott 6 már két há­ború frontjain, nem elő­ször találkozott a szoron­csontvázak mellett egy-két, vékony, szerény kivitelű ezüst fülkarikát is találtak, a férfi sírokból díszítés nélküli, fém szíjvégek ke­rültek elő. A termelőszövetkezet nagy szolgálatot tett a ré­gészeknek a leletek beje­lentésével és azzal, hogy több méteres kutatóárkok helyett, a település teme­tőjét rejtő damB felszíné­nek eltakarítása után, je­lentéktelen költségeket igénylő ásatásokkal is fel­tárhatják a hunkori teme­tőt Képünkön a termelőszö­vetkezet dolgozói nagy ér­deklődéssel nézik a feltá­rásiban részt vevő múzeumi dolgozókat (Pásztor Zoltán felvétele.) gató éjszakai ijedtséggel. Ügy érezte magát, mintha egy lőszerraktár mellett állna őrséget, s odabent már az ellenség motozna... De az állását is féltette. Nehezen jutott be, s még az este azt tervezték az asszonnyal, mennyit javít majd a sorsukon a jobb ke­reset. féglarakás felől kop- ■ panás, csoszogás hallatszott. Az öregember látta, hogy a másik meg­kerülte a depóniát, s köze­lebb jött. „Most már a li­begősét is hallom!” — gon­dolta az őr. Nagyokat lö­kött a szíve. „Nem ilyen rokkant embernek való ez a szolgálat!” Erélyesen rá- ripakodott a közeledőre. — Maradjon veszteg! — úgy tartotta a botját, hogy fegyvernek is nézhették a sötétben. — Ne bolondozzunk egy­mással! — mondta a hang. — Hol van István bácsi? — Kórházban. Az idegen elnevette ma­gát. — De gyenge a hangja! Csak nem fél tőlem? — Menjen szépszerével, vagy fellármázom a rend­őrséget — mondta szilár­dan az őr. Valljuk meg őszintén: a nyári hónapokban va­lami hiányzott a televí­zió műsorából. Magunk sem tudtuk ezt bizonyos­sággal, csak úgy vettük észre, hogy hiányérzetünk reklamált: hol vannak a hangulatos és tanulságos kömyezetismereti kirándu­lások, a dramatizált törté­nelmi részletek, a kedve­sen oktató kémiai órák? Igen. Pihent az Iskolate- vízió. De ez a pihenés egy­ben felkészülés volt, most ismét kezünkben a félévi programot tartalma­zó plakát és itt vannak az órák summáját tartalmazó füzetek is. Szeptember el­sejétől már ismét eljárha­tunk a televízió iskolájá­ba. Nem túlozunk, ha azt mondjuk: ez a műsorfajta a televízióban ma már nemcsak a gyerekeket, az iskolásokat érdekli. Odaül a felnőtt is a képernyő elé, ha teheti és szívesen meg­nézi, hogyan olvasztják a vasát, hogyan készül a ke­rékpár és mennyi munkát fektetnek bele egy-egy au­tóbuszba, traktorba. Vagy megnézi Könyves Kálmán istenítéleteinek barbariz­musát, esetleg szívesen uta­zik egyet az ország bárme­lyik táján. Tantárgyak az Iskolatele­vízió adósai? Igen, azok; csakhogy egy egészen új fajta iskolatípus tantár­gyai, amelynek óráit való­sággal lesik a tanulók. És az iskolától immár mész- sze eltávolodott felnőttek is. Ez az ország legnagyobb létszámú iskolája. Mit kapunk ebben a fél­évben a képernyőn elénk lépő pedagógusoktól? A napi ismétléseket is beleszámítva 277 órája lesz az első félévben az Iskola­televíziónak. Talán nem haszontalan, ha röviden felsoroljuk az egyes tan­tárgyakat óraszámaikkal. Számtan-mértan 24, orosz 46, környezetismeret, olva­sás, rajz, 42, fizika 26, tör­— Na, lassabban! — Az idegen még közelebb lépett. Az őr láthatta nyúlánk, sovány alakját. Két karját fenyegetően lóbázta. — Ist­ván bácsi tudja, hogy jö­vök. — Nem igaz! — mondta keményen az öregember. — Micsoda? •— kérdezte a másik. — Az, hogy István, meg maga, cinkosok! — Mindnyájan becsüle­tesek vagyunk, papa! — mondta a másik, és neve­tett. — Azért, mert elviszek egy kiskocsi téglát? — Rögtön rakodja vissza! — Csak nem? — húzta el a szót gúnyosan a má­sik. — István bácsival szót értettünk! Nem járt erre ilyenkor, nem látott sem­mit! — Hazudik! — mondta haragosan az öregember. A másik hirtelen leha­jolt, s egy letört darab tég­lát emelt a markába: — Tisztuljon innen, öreg, amíg nem visz a bajba! — Ha elmegyek, értesí­tem a rendőrséget! Az idegen káromkodott. Felemelte a tégladarabot és elhajította az őr felé. Az öregember későn vette ész­re, amúgy sem volt már ténelem 16, kémia 16, film­esztétika 3, földrajz 24, magyar irodalom ás nyelv­tan 32, élővilág 16, angol nyelv 16 és francia nyelv 16 órában kerül a képer­nyőre. A vasárnap regge­lente vetítésre kerülő fel­sőfokú matematika és áb­rázoló geometria 10 alka­lommal, és 8—8 esetben tar­tanak órát vasárnap an­golból, oroszból és franciá­ból is. A francia egyébként új tantárgy az Iskolateleví­zióban. A történelemórák dra­matizált anyaga rendkívül nagy érdeklődést váltott ki a televízió nézői körében, ezért a szerkesztőség úgy határozott, hogy az órák anyagát az adást követő vasárnap délután megis­métlik, így a felnőttek is láthatják azokat. A nagy népszerűségnek örvendő Pedagógusok fóru­ma ebben az évben is foly­tatódik és a nevelők to­vábbképzését szolgálja. Az adás jellegzetessége, hogy a következő heti műsorok­ból részleteket mutat be és A témájához képest meg­lehetősen komor című film a Baatles-együttes életének néhány derűs epizódját fog­képes hirtelen mozdulatok­ra. A tégla erősen mellbe­vágta, s lehuppant a földre. A másik látta, aztán, hogy nem mozdult, köze­lebb lépett hozzá, s leha­jolt. — Hé öreg! — rázta meg a vállát. Az éjjeliőr hallgatott. Az idegen szorongva állt mel­lette, majd egyszerre meg­fordult, elbotladozott a ko­csijáig, egy mozdulattal le­borította a rakományt és futni kezdett,_ maga után vonszolva a kiskocsit. Egy darabig még hallatszott a kerekek zötyögése, aztán megint szétterült a csend. Az öregember sokára eszmélt fel. Sajgott a mel­le, minden tagját áthűtöt- te a hideg föld. Megkereste a botját, nehézkesen elin­dult. Váratlanul eszébe ju­tott István. Megállt, döb­benten nézett maga elé. „Nem igaz!” — gondolta rémülten. D eért a szobájába, ® megpiszkálta a tü­zet. Sürgetve motoszkált benne, hogy telefonálni kellene, meg feljegyezni, mikor történt az eset. Ám dermedten ült a széken, módszertani tanácsokat nyújt azok felhasználásá­hoz. Tájékoztatást ad to­vábbá a nyári pedagógiai rendezvényekről és egyes tanítási órákról mutat be részleteket, azok didaktikai elemzésével. A „Szülők, nevelők egy­mást közt” havonta egyszer jelentkezik majd és ez a műsorszám a serdülőkor problémáival foglalkozik. Az Iskolatelevízió szer­kesztősége az idén immár másodszor jelentette meg „Tévépedagógia” című ki­adványát, amelyben olyan tanulmányok olvashatók, amelyek az Iskolatelevízió sokrétű tevékenységét tük­rözik és a különböző terü­leten dolgozó pedagógusok­nak segítséget, ötletet ad­nak. Ötödik tanévét kezdi el az Iskolatelevízió az idén. Már kilépett a kísér­letezés állapotából és a legjobb úton van afelé, hogy az iskolai nevelés és oktatás pótolhatatlan ré­sze legyen. Balogh József lalja össze szórakoztató, zenés filmmé. A csábítás trükkje című pompás víg játékával idő­közben már camines-i nagy­díjat nyert rendezőnek, Ri­chard Lestemek, ez volt első önálló alkotása, s már ebből kitűnik, hogy rend­kívüli érzékkel tudja ki­szűrni az élet leghétköz­napibb jelenségeiből a ko­mikumot. A nevetés forrá­sa mindig ugyanaz: A négy fiatal, liverpooli zenész életkorának és tempera­mentumának megfelelő ter­mészetességgel viselkedik mindenféle helyzetben, akár a hisztérikusan kitörő népszerűséggel, akár a hi­vatásos jnűvészet szakmai nagyképűségével, akár az angol társadalmi élet mu­latságosan merev illemsza­bályaival kerülnek szembe. A film részben doku­mentum jellegű, hiszen va- lószínűtlenül humoros hely­zetek ellenére is hitelesen ábrázolja az együttes egyik koncertútját, természete­sen reklámszerű is, de any- nyira finoman, ízlésesen, hogy nem is tűnik annak. Könnyed, változatos élce­lődésével és a négy évvel ezelőtti híres beat-számok- ból összeállított zenéjével megfelel a színvonalas szó­rakoztató műfaj követel­ményeinek. A Beatles-együttes tag­jai, különösen Ringó Star, akinek arcjátéka a néma saira emlékeztet, már csak azt várta, hogy I ként is kitűnően megállj világosodjék. (helyüket. Sz. J tehát nagy örömmel fogad­óimon Emil s Éjszaka Egy nehéz nap éjszakája

Next

/
Oldalképek
Tartalom