Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-28 / 201. szám
1968. augusztus 28, szerda S. oldal Kincsek a domb mélyén Az Iskolatelevízó ötödik tanéve Nem szűnő érdeklődéssel szemlélik hetek óta a mélykúti Béke Termelőszövetkezet központi majorjában dolgozók a földet egyengető dózerék munkáját. Néhány évvel ezelőtt mái hét hunikor! sírt találtak a terep közvetlen szomszédságában a bajai múzeum régészed. Most, amikor nagyszabású építkezéseikbe kezdett a termelőszövetkezet, első dolga volt, hogy a dózerek megérkezése után figyelmeztette a munkagépek kezelőit a történelemkutatás szempontjából nagy jelentőségű újabb sírok felbukkanásának lehetőségére A bajai múzeum munkatársad elmondották, hogy sajnos, ma még elég gyakran elmulasztják az építz öregember kibújt a kis szobából, szinte húzta maga után a pipa- füstöt. Óvatosan megnyúj- tóztatta reumás tagjait. Apró lépésekkel indult, fél órába is beletelik, amíg a telepet körbejárja. A magas oszlopon függő lámpák halvány foltokat vetítettek a földre Máskülönben sötétség gomolygott, köddel keveredve. Megnyúltak az állások oszlopai, furcsa szögleteket rajzoltak a téglarakások. Odaverte a lépést, ahogy még katonáéknál tanulta, amikor őrjáratba cirkáltak. Bátrabb lett, ha hallotta a saját lépteit. Megkerülte az egyik épületet, s kifelé kanyarodott. Egyszerre szokatlan zajt hallott. Megmerevedett, szorosabbra markolta a botját. Jól kivehette az egymáshoz koccanó téglák tompa csengését. Elöntötte a verejték. Az iroda messze van, amíg a telefonhoz elér, minden baj megeshet. Ügy gondolta, az lenne a legjobb, ha ott, helyben kezesek megkezdése után az előkerült sírok, történelmi múltú maradványok bejelentését. A Béke Termelő- szövetkezet vezetőinek és tagságának tájékoztatását ták. Gyenge megtartású, valószínűleg békés körülmények között eltemetett csontvázak fekszenek a több méteres domb eltávolítása után, alig néhány deciméter magas földréteggel fedett sírvermekben. Az előkerült mellékletek arra mutatnak, hogy hun- kori temető feltárására lesz lehetőségük a régészeknek. A tetemek mellől, a térd közeiében, majd mindenilc sírból állatcsontot is kiástak, valószínűleg a halottak mellé elhelyezett húsételek maradványait. A női maradna és nem mozdulna. Aztán az jutott eszébe: micsoda ember lenne ő, ha ezt tenné? Nem rábízták-e a telepet, s nem megjárta-e a frontokat is? Lekoppan- totta a botját, s közelebb ment. Ahogy a szeme megszokta a sötétet, kivette a kiskocsi körvonalait, s a hajladozó embert is meglátta. Ütemes mozdulata is elárulta, hogy a téglát rakja. Az öregember megállt, s megköszörülte a torkát. A sötétben hajlongó alak abbahagyta a rakodást, felegyenesedett. — Maga az, István bácsi? — kérdezte. — Nem vagyok István — mondta az őr. — Ki van ott? — kérdezte meghökkenve a hang. — Az éjjeliőr — mondta az öregember. — De maga kicsoda, és mit akar itt? A másik nem válaszolt. Hideg csendesség szorult közéjük. Az öregember félt. Éjszakázott 6 már két háború frontjain, nem először találkozott a szoroncsontvázak mellett egy-két, vékony, szerény kivitelű ezüst fülkarikát is találtak, a férfi sírokból díszítés nélküli, fém szíjvégek kerültek elő. A termelőszövetkezet nagy szolgálatot tett a régészeknek a leletek bejelentésével és azzal, hogy több méteres kutatóárkok helyett, a település temetőjét rejtő damB felszínének eltakarítása után, jelentéktelen költségeket igénylő ásatásokkal is feltárhatják a hunkori temetőt Képünkön a termelőszövetkezet dolgozói nagy érdeklődéssel nézik a feltárásiban részt vevő múzeumi dolgozókat (Pásztor Zoltán felvétele.) gató éjszakai ijedtséggel. Ügy érezte magát, mintha egy lőszerraktár mellett állna őrséget, s odabent már az ellenség motozna... De az állását is féltette. Nehezen jutott be, s még az este azt tervezték az asszonnyal, mennyit javít majd a sorsukon a jobb kereset. féglarakás felől kop- ■ panás, csoszogás hallatszott. Az öregember látta, hogy a másik megkerülte a depóniát, s közelebb jött. „Most már a libegősét is hallom!” — gondolta az őr. Nagyokat lökött a szíve. „Nem ilyen rokkant embernek való ez a szolgálat!” Erélyesen rá- ripakodott a közeledőre. — Maradjon veszteg! — úgy tartotta a botját, hogy fegyvernek is nézhették a sötétben. — Ne bolondozzunk egymással! — mondta a hang. — Hol van István bácsi? — Kórházban. Az idegen elnevette magát. — De gyenge a hangja! Csak nem fél tőlem? — Menjen szépszerével, vagy fellármázom a rendőrséget — mondta szilárdan az őr. Valljuk meg őszintén: a nyári hónapokban valami hiányzott a televízió műsorából. Magunk sem tudtuk ezt bizonyossággal, csak úgy vettük észre, hogy hiányérzetünk reklamált: hol vannak a hangulatos és tanulságos kömyezetismereti kirándulások, a dramatizált történelmi részletek, a kedvesen oktató kémiai órák? Igen. Pihent az Iskolate- vízió. De ez a pihenés egyben felkészülés volt, most ismét kezünkben a félévi programot tartalmazó plakát és itt vannak az órák summáját tartalmazó füzetek is. Szeptember elsejétől már ismét eljárhatunk a televízió iskolájába. Nem túlozunk, ha azt mondjuk: ez a műsorfajta a televízióban ma már nemcsak a gyerekeket, az iskolásokat érdekli. Odaül a felnőtt is a képernyő elé, ha teheti és szívesen megnézi, hogyan olvasztják a vasát, hogyan készül a kerékpár és mennyi munkát fektetnek bele egy-egy autóbuszba, traktorba. Vagy megnézi Könyves Kálmán istenítéleteinek barbarizmusát, esetleg szívesen utazik egyet az ország bármelyik táján. Tantárgyak az Iskolatelevízió adósai? Igen, azok; csakhogy egy egészen új fajta iskolatípus tantárgyai, amelynek óráit valósággal lesik a tanulók. És az iskolától immár mész- sze eltávolodott felnőttek is. Ez az ország legnagyobb létszámú iskolája. Mit kapunk ebben a félévben a képernyőn elénk lépő pedagógusoktól? A napi ismétléseket is beleszámítva 277 órája lesz az első félévben az Iskolatelevíziónak. Talán nem haszontalan, ha röviden felsoroljuk az egyes tantárgyakat óraszámaikkal. Számtan-mértan 24, orosz 46, környezetismeret, olvasás, rajz, 42, fizika 26, tör— Na, lassabban! — Az idegen még közelebb lépett. Az őr láthatta nyúlánk, sovány alakját. Két karját fenyegetően lóbázta. — István bácsi tudja, hogy jövök. — Nem igaz! — mondta keményen az öregember. — Micsoda? •— kérdezte a másik. — Az, hogy István, meg maga, cinkosok! — Mindnyájan becsületesek vagyunk, papa! — mondta a másik, és nevetett. — Azért, mert elviszek egy kiskocsi téglát? — Rögtön rakodja vissza! — Csak nem? — húzta el a szót gúnyosan a másik. — István bácsival szót értettünk! Nem járt erre ilyenkor, nem látott semmit! — Hazudik! — mondta haragosan az öregember. A másik hirtelen lehajolt, s egy letört darab téglát emelt a markába: — Tisztuljon innen, öreg, amíg nem visz a bajba! — Ha elmegyek, értesítem a rendőrséget! Az idegen káromkodott. Felemelte a tégladarabot és elhajította az őr felé. Az öregember későn vette észre, amúgy sem volt már ténelem 16, kémia 16, filmesztétika 3, földrajz 24, magyar irodalom ás nyelvtan 32, élővilág 16, angol nyelv 16 és francia nyelv 16 órában kerül a képernyőre. A vasárnap reggelente vetítésre kerülő felsőfokú matematika és ábrázoló geometria 10 alkalommal, és 8—8 esetben tartanak órát vasárnap angolból, oroszból és franciából is. A francia egyébként új tantárgy az Iskolatelevízióban. A történelemórák dramatizált anyaga rendkívül nagy érdeklődést váltott ki a televízió nézői körében, ezért a szerkesztőség úgy határozott, hogy az órák anyagát az adást követő vasárnap délután megismétlik, így a felnőttek is láthatják azokat. A nagy népszerűségnek örvendő Pedagógusok fóruma ebben az évben is folytatódik és a nevelők továbbképzését szolgálja. Az adás jellegzetessége, hogy a következő heti műsorokból részleteket mutat be és A témájához képest meglehetősen komor című film a Baatles-együttes életének néhány derűs epizódját fogképes hirtelen mozdulatokra. A tégla erősen mellbevágta, s lehuppant a földre. A másik látta, aztán, hogy nem mozdult, közelebb lépett hozzá, s lehajolt. — Hé öreg! — rázta meg a vállát. Az éjjeliőr hallgatott. Az idegen szorongva állt mellette, majd egyszerre megfordult, elbotladozott a kocsijáig, egy mozdulattal leborította a rakományt és futni kezdett,_ maga után vonszolva a kiskocsit. Egy darabig még hallatszott a kerekek zötyögése, aztán megint szétterült a csend. Az öregember sokára eszmélt fel. Sajgott a melle, minden tagját áthűtöt- te a hideg föld. Megkereste a botját, nehézkesen elindult. Váratlanul eszébe jutott István. Megállt, döbbenten nézett maga elé. „Nem igaz!” — gondolta rémülten. D eért a szobájába, ® megpiszkálta a tüzet. Sürgetve motoszkált benne, hogy telefonálni kellene, meg feljegyezni, mikor történt az eset. Ám dermedten ült a széken, módszertani tanácsokat nyújt azok felhasználásához. Tájékoztatást ad továbbá a nyári pedagógiai rendezvényekről és egyes tanítási órákról mutat be részleteket, azok didaktikai elemzésével. A „Szülők, nevelők egymást közt” havonta egyszer jelentkezik majd és ez a műsorszám a serdülőkor problémáival foglalkozik. Az Iskolatelevízió szerkesztősége az idén immár másodszor jelentette meg „Tévépedagógia” című kiadványát, amelyben olyan tanulmányok olvashatók, amelyek az Iskolatelevízió sokrétű tevékenységét tükrözik és a különböző területen dolgozó pedagógusoknak segítséget, ötletet adnak. Ötödik tanévét kezdi el az Iskolatelevízió az idén. Már kilépett a kísérletezés állapotából és a legjobb úton van afelé, hogy az iskolai nevelés és oktatás pótolhatatlan része legyen. Balogh József lalja össze szórakoztató, zenés filmmé. A csábítás trükkje című pompás víg játékával időközben már camines-i nagydíjat nyert rendezőnek, Richard Lestemek, ez volt első önálló alkotása, s már ebből kitűnik, hogy rendkívüli érzékkel tudja kiszűrni az élet leghétköznapibb jelenségeiből a komikumot. A nevetés forrása mindig ugyanaz: A négy fiatal, liverpooli zenész életkorának és temperamentumának megfelelő természetességgel viselkedik mindenféle helyzetben, akár a hisztérikusan kitörő népszerűséggel, akár a hivatásos jnűvészet szakmai nagyképűségével, akár az angol társadalmi élet mulatságosan merev illemszabályaival kerülnek szembe. A film részben dokumentum jellegű, hiszen va- lószínűtlenül humoros helyzetek ellenére is hitelesen ábrázolja az együttes egyik koncertútját, természetesen reklámszerű is, de any- nyira finoman, ízlésesen, hogy nem is tűnik annak. Könnyed, változatos élcelődésével és a négy évvel ezelőtti híres beat-számok- ból összeállított zenéjével megfelel a színvonalas szórakoztató műfaj követelményeinek. A Beatles-együttes tagjai, különösen Ringó Star, akinek arcjátéka a néma saira emlékeztet, már csak azt várta, hogy I ként is kitűnően megállj világosodjék. (helyüket. Sz. J tehát nagy örömmel fogadóimon Emil s Éjszaka Egy nehéz nap éjszakája
