Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-22 / 196. szám
1968. augusztus 22. csütörtök 5. oldal Tanév előtt Ahol a napközisek ebédje készül így utólag már nem is értem, miért izgultam any- nyira... Pedig még most is elfogódoitt, ahogy visszagondol az egyetemi felvételi vizsgára. Csinoska lány, az idén érettségizett a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban. most benevezett, hogy beszámoljon volt ta- tanárainak a sikerről. Mester Barna igazgató mosolyog. — örülök. És megmondhattam volna előre, hogy magának biztosan sikerülni fog... ... A jelenet jellemző. Nem mindegyik diák ragaszkodik ennyire az iskolájához, ez érthető. De nagyon sokan szívesen visz- szatémek. Tudják, hogy itt örülnek nekik és szívesen meghallgatják őket A hátrányos helyzetűek A Katona Gimnázium nagy iskola. Húsz osztály, 650 tanuló, kis híján negyventagú tantestület. Az új ‘ tanév terveiről érdeklő-, döm az igazgatótól. — Kecskemét iskolái túl zsúfoltak. Mi sem vagyunk kivétel — mondja. — Mégis, lényegesen javult a helyzet az utóbbi négy évben. Amióta válogatunk, és egyre jobb tanulókat veszünk fél, gyakorlatilag nincs lemorzsolódás. Ez annak is köszönhető, hogy gondosan ügyelnek a hátrányos helyzetű tanulókra. —• Tanulóinknak csaknem fele fizikai dolgozó gyereke, sok közülük faluról, tanyáról kerül hozzánk. Tanulmányi eredményük azonban az iskola átlaga körül mozog, s van olyan osztály is, ahol magasabb. A hátrányos helyzet megállapításánál ugyanis nem a szülők foglalkozásából, jövedelméből indultak ki. Mindenkit egyénileg bíráltak el. S kiderült, hogy nagyon, sok jómódú, nem egy értelmiségi szülő gyereke is valójában hátrányos helyzetben van. — Az egyik helyen két kocsi áll az udvaron. De a házban nincs könyv... Szerintünk tehát mindenki rászorul a segítségre, aki otthon nem kapja meg. A tanárok legtöbbje sok szabad idejét áldozza a Katona Gimnáziumban a gyengébbek tanítására. S itt egy nagyon lényeges mozzanatot szeretnék külön is aláhúzni: Óvakodnak tőle. hogy a fizikai munkások hátrányos helyzetben levő gyerekeit külön korrepetálják. Ez a legrosszabb módszer, mert kisebbségi érzéseket kelthet. Ehelyett közösségeket alakítanak, vegyesen munkás és értelmiségi gyerekekből, s így adják meg a szükséges segítséget. Tagozatos osztályok Az új tanév egy fontos kísérlet kezdete lesz: — Háromtagozatos osztályt indítunk ... Előbb talán a két nyelvi tagozatról: mind az orosz, mind pedig az angol osztály heti két óra idegenvezetői gyakorlatban részesül. _ A tanult nyelven. Az első évben a várost, a másodikban a megyét, a továbbiakban pedig a fővárost és az országot ismerik majd meg behatóbban. Szükség lesz ennyi idegenvezetőre? — Nem. ezt mi is tudjuk. A cél nem is ez. De így tanulhatják meg legkönnyebben az élő nyelvet, ma már mód van rá. Ügy véljük, ez a tanulók számára is a legvonzóbb módja a nyelv elsajátításának. A harmadik tagozatos osatály: matematika—fizika. — Ezt is igyekszünk majd gyakorlatiassá tenni. Az alkalmazott matematikát szeretnénk megismertetni a tanulókkal, hiszen az iparosodó Kecskeméten ma már mód van rá. Ügiy tervezzük, hogy az utolsó évben-még ketté is választjuk az osztályt, külön matematikus és fizikus csoportra. Megemlítem, hogy a tagozatos osztályokban gyakran túlságosan sokat követelnek a tanárok — minden tárgyból. Hiszen csupa jó tanulóval van dolguk. Mester Barna igazgató. —- Eleinte nálunk is így volt. Ez feleslegles túlterhelést jelentett. Ma már nagyon szigorúan ügyelünk rá, hogy csak a speciális tárgyakból emeljék a tanárok a mércét A humán tagozatban nem követelhet többet a tantervben előírtnál, mondjuk a biológia tanára, a matematika tagozatban sem követelhet többet a történelem, vagy a nyelvtanár. A fegyelem Hatszázötven gyereket oktatni, nevelni, ellenőrizni nagy feladat. Elkerülhetetlen, hogy ne akadjanak rendbontók. — Elkerülhetetlen? Minden esetre sokkal kevesebb volna a hiba, ha egyszer végre jobban megértenénk egymást minden szülővel. Mi sohasem mondjuk, hogy „a szülő” és „a gyerek”. Mindegyik szülő és mindegyik gyerek más. A szülőkön is múlik, hogy mivé lesz a gyerekük. Mert este 11 órakor már csakis ők vállalhatnak értük felelősségiét. mi nem. Az igazgató két szélsőséges példát mond: Az egyik tanuló apját már jónéhányadszor behívatták, amikor közölték vele, hogy a fiát legjobb lesz kivennie az iskolából. Az apa össze volt törve. Ez a hála? Hát nem kaptál tőlünk meg mindent? — kérdezte a konokul ácsorgó fiatalembertől? Azért vagy az apóm! — ennyi volt a válasz. Nem is volt hajlandó tovább tanulni. A másdkí Egy bejáró cigánygyerek sorozatosan mulasztott. Hivatták az apát. Felelősség- revonás. A gyerek azzal védekezett, hogy itt lenézték mert cigány. Kapott egy akkora pofont ott, az igazgató szeme előtt... Az a cigány — kiabált az apja — aki így viselkedik, nem aki annak született. Azzal vitte is a fiát Pestre szállítómunkásnak a TÜSPED-hez: A következő ősszel jelentkezett a gyerek: Igazgató úr, Visszajönnék, de lehessek kollégista, nem bejáró. Eelvették, jóren- dűen érttségizett. Világos a tanulság, felesleges volna bármit is hozzátenni. Bár minden szülő megértené. M. L. A téren lárma, de a ked- vesebbjéből. Gyerekek játszanak, száll a labda, süvít a szó: — Gó-ó-ól! Amott a pad mellett tanító néni mesél, körülötte a kisebbek, akik most pihennek, az előbb még ők zavarták, dobták a labdát. Csodálatos szép idő, szívet simogató. Így telik a vakáció a napköziben. Dél közeledtén tapsra verődik a tanító néni tenyere: — Sorakozó! Nem kell kétszer mondani, hiszen tudják a gyerekek a célt És az egyébként is jelt adó gyomrocs- kák tudatják: közeleg a dél. Mit esznek a napközisek, óvodások így nyáron? Felkerestük a megyeszékhely napközis konyháit, ahol vakáció idején sem szünetel a munka. Sistereg a tűz a katlanok alatt és a kondérokban rotyog a leves, sül a hús. Ínycsiklandozó illatok, ld bírna ennek ellenállni! — Mi a mai menü? — Hosszú hónapokig, sót jószerivel egész esztendőn át készültek rá százak és ezrek. Az elődöntőt, majd a döntőt az ország érdeklődése kísérte. Egyet száz ellen: amikor a dalok „mentek" a képernyőn és a hangszórókon, rekordközönség ült a tv-k és rádiók előtt. Lezajlott a nagy esemény, a táncdalíesztivál. És ha lehet, most még nagyobb a zaj, mint annak előtte. Most már ugyanis éneklik a győztes dalokat utcán és lakásokban, hivatalokban és műhelyekben. Még az erdőkben is süvíti a táskarádió Miért pihenhessenek elvégre a kirándulók ... Am félre a nyers maUciá- val, jegyezzük fel noteszunk lapjára: ml is hát a tanulság? Mert van tanulság, kétségtelen, sót talán sok is akad belőle. Néhányat csak. Milyen volt a közhangulat? Nos, három féle embertípus létezett ezekben a napokban- hetekben országszerte. Egy: aki lelkesedett. Kettő: aki nem lelkesedett. Három: aki legyintett. Hogyan lehetett Ilyen mindent felbolygató országos ügyet csinálni ebből a táncdalfesztiválból? Ezt kérdezik azok, akik nem szeretik a kérdezzük Vecsei Lajost, az általános iskolák központi konyhájának helyettes vezetőjét. — Almaleves, rántotthal modern zenét. Hogyan? Világjelenség, nemcsak nálunk csinálják és ml tagadás: elég sokan lelkesednek érte. Kik vannak többen: a legyintők vagy a lelkesedök, nehéz eldönteni. Mindenesetre egy bizonyos: nyugalmuk meghábo- rításakor jogosan méltatlan- kodnak a táskarádió sivítá- sán, akik pihenni szeretnének. De hát... Kinek van tulajdonképpen igaza? Hogy a táncdalíesztivál milyen eredményt hozott, szakmai szempontból a zsűri — különösen a tárgyilagosan bíráskodó nemzetközi bíráló bizottság — eldöntötte azt. Az országos vélemény kialakításában közreműködött a közönség is, az a több százezer szavazólap nem véletlenül jutott el a zsűrihez. Indulatok és ellenvéleményéit csaptak össze, szövegírók, énekesek és zeneszerzők légiója alkotott és várt izgatottan. Az egész ország szórakozott, bosszankodott. Ez mind hozzátartozott a hatalmas megmozduláshoz. Lezajlott hát a fesztivál... Es máris készülnek a következőre. Egy év múlva — fel a fejjel! — ismét izgulhatunk és bosszankodhatunk.. . B. J, krumplival. Uzsonnára óriáskifli. — Hány kosztosuk van most nyáron? — Összesen 333 óvodás és napközis. Év közben há^ romszoros a létszám. Jelenleg öt iskolát és ugyan-, ennyi óvodát élelmezünk. A Horog utcai konyhában dr. Bruncsák András- né konyhavezető elmondja: ők 273 gyerek részére íőzj nek látogatásunk napján, tanév közben pedig 1600 részére. A mai menü: paradicsomleves, marhapörkölt tarhonyával és uborkasaláta. Uzsonna: kalács és körte. A patikatisztaságú konys hában fehérbe öltözött asz- szonyok szorgoskodnak a hatalmas kondérok mellett. Sietni kell, mert az éhes szájak időben várják az ételt. Pontosan tíz órakor előáll a mikrobusz, berakják az ételhordókat és fél óra sem telik bele, már eljutnak rendeltetési helyükre. Az adagok nagysága felől érdeklődünk. — Bőségesek az adagok. Általában — a húsadag kis vételével — mindenből van repeta. A minőség? Legjobb, ha megkóstolja. Megkóstoltuk. Otthon is szívesen látnánk az asztalunkon. Balogh József TY-NOTESZ Lezajlott... Mesterdetektív nnyit mozgolódtam a koppenhágai repülőgép ülésén, hogy leejtettem azt a budapesti irodalmi folyóiratot. Szomszédom, őszhajú, nyúzottarcú férfiú, lehajolt érte. Nyújtotta felém, miközben megpróbálta elolvasni a lap címét. Aztán rámmeresztette kidülledt, vizenyős szemét és angolul kérdezte: — Ezt milyen nyelven ír* ták? — Magyar újság ez, Uram. Az undor hulláma futott végig az unott, beteges arcon. A szomszéd úgy ejtette ujjai közül az ölembe a lapot, mintha visszataszító csúszó-mászó féregtől szabadulna meg; — Brrrl — Na, de uram, miért haragszik ránk ennyire? Én is magyar vagyok... Volt már Magyarországon ...? — Soha ... de nem is leszek, Ne haragudjon rám, ön igen rokonszenves géntlemannak látszik, biztosan vannak ilyenek a honfitársai között is... De ha a maga életét úgy elrontotta volna egy magyar... hogyan is mondjam, nő ... akkor maga is kémé a kormányt, hogy tiltsa meg olyan repülőgép landolását, amelyen ilyen nő tartózkodik ... Legyintett egyet és vadul szívni próbálta a pipáját, ami közben kialudt. — Nem kételkedem, hogy szerencsétlenségére olyan emberrel találkozott, aki kárt és gondot okozott önnek Mister... A karfára csapott, félig felemelkedett az ülésből és teljes arccal felém fordult: — Kár? Gond? Tönkretette az életemet... Negyvenötéves vagyok, uram és nézzen csak rám, ugye, hogy maga is hetven évre taksál. Egy ránc nem volt az arcomon, egy ősz hajszál se ... — megragadta a mellényét és rángatni kezdte. — Látja, hány kiló hiányzik innét? Húsz. Ezt mind az a fúria rabolta el, az ön honfitársa. — Mit tehetek én arról, hogy akármelyik más magyar, hogy az a rémes nő szintén Magyarországon született. Dehát mi is történt tulajdonképpen? Mondja el uram, talán megkönnyebbül, ha így kiadja a mérgét. Legyintett — Nem szeretek beszélni róla, minden idegem táncol, ha csak emlékezem rá... És sajnos, emlékeznem kell, mert... Bocsánat, mi az ön foglalkozása? — Író vagyok, uram. — Ügy? Na jól van, hát akkor elmesélem. Tehát. Egy nagyon derék chicagói üzletember, mondjuk Joe Smith, egy bárban megismerkedett egy nagyon csinos harmincéves nővel. Kiderült, hogy a nő Magyar- országról menekült. Smith nem törődött a részletekkel, EIly csinos volt, csábító, beleszeretett, elvette feleségül. Smith kereskedelmi utazó lévén, egy nagy cég megbízásából kellett minduntalan az Államok különböző városaiban felkeresni a vevőket. Néha négy-öt napig néha egy hétig is távol volt. Alig néhány hónapja házasodott, máris érkeztek a névtelen levelek, a telefonfelhívások, hogy távollétében Elly igen jól elszórakozik. Mr. Smith nem vette komolyan a dolgot, arra gondolt, megirigyelték boldogságát, köpött az egészre. Ellynek nem említette, minek bÚ8ítsa a fiatal asz- szonyt. Aztán egy nap, hirtelen hazatérte után, furcsa zavart észlelt a feleségén, a hamutartóban két Szivarvéget talált, márpedig ő csak pipázott. Egy magánnyomozó irodához fordult, a legügyesebbhez. Ott az esetet a leggyakorlottabb, legered. ményesebb nyomozónak adták át, James Chase- nak. Talán ön is ismeri... hírből. Nno! Fess fiatal ember volt akkor ez a Chase, több mint száz ügyfelét hozzásegítette már a válóperhez szükséges bizonyítékokhoz. Most is bízott a sikerben. Megismerkedett Ellyvel, megszerezte a lakás kulcsának másolatát A párocska pásztoróráján az elrejtőzött Chase különleges fényképezőgéppel két felvétel is készített. A turbékoló szerelmesek felriadtak, a lovag — miután szemrevételezte, hogy a nyomozó sokkal izmosabb, mint 6, a filmtekercset tehát nem bírja elvenni tőle — kapkodva felöltözött és odébb- állt. Elly azonban nem adta fel a harcot, sírt, kö- nyörgött, hízelgett. A felvételek végül mégsem kerültek a válóperes bíró asztalára ... Hajaj! Négy éve annak. Átkozott a nap, amikor az történt! — Szóval, Mr. Smith, önnek nem sikerült elválnia? P okolba Mr. Smith- szel! Már hogyne sikerült volna ... Egyéb bizonyítékok alapján. Nem érti? Én nem vagyok Smith, én Mr. Chase vagyok, James Chase, a mesterdetektív, aki tettenérte a bűnöst, aztán a drágalá. tos hölgy csapdájába esett és a végén őmiatta vált el az a Smith a feleségétől és nekem kellett elvenni azt a bestiát. Nádass József
