Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-22 / 196. szám

1968. augusztus 22. csütörtök 5. oldal Tanév előtt Ahol a napközisek ebédje készül így utólag már nem is értem, miért izgultam any- nyira... Pedig még most is elfo­gódoitt, ahogy visszagondol az egyetemi felvételi vizs­gára. Csinoska lány, az idén érettségizett a Kecskeméti Katona József Gimnázium­ban. most benevezett, hogy beszámoljon volt ta- tanárainak a sikerről. Mester Barna igazgató mosolyog. — örülök. És megmond­hattam volna előre, hogy magának biztosan sikerül­ni fog... ... A jelenet jellemző. Nem mindegyik diák ra­gaszkodik ennyire az isko­lájához, ez érthető. De na­gyon sokan szívesen visz- szatémek. Tudják, hogy itt örülnek nekik és szívesen meghallgatják őket A hátrányos helyzetűek A Katona Gimnázium nagy iskola. Húsz osztály, 650 tanuló, kis híján negy­ventagú tantestület. Az új ‘ tanév terveiről érdeklő-, döm az igazgatótól. — Kecskemét iskolái túl zsúfoltak. Mi sem vagyunk kivétel — mondja. — Még­is, lényegesen javult a helyzet az utóbbi négy év­ben. Amióta válogatunk, és egyre jobb tanulókat ve­szünk fél, gyakorlatilag nincs lemorzsolódás. Ez annak is köszönhető, hogy gondosan ügyelnek a hátrányos helyzetű ta­nulókra. —• Tanulóinknak csak­nem fele fizikai dolgozó gyereke, sok közülük falu­ról, tanyáról kerül hoz­zánk. Tanulmányi eredmé­nyük azonban az iskola át­laga körül mozog, s van olyan osztály is, ahol ma­gasabb. A hátrányos helyzet megállapításánál ugyanis nem a szülők foglalkozá­sából, jövedelméből indul­tak ki. Mindenkit egyéni­leg bíráltak el. S kiderült, hogy nagyon, sok jómódú, nem egy értelmiségi szülő gyereke is valójában hát­rányos helyzetben van. — Az egyik helyen két kocsi áll az udvaron. De a házban nincs könyv... Szerintünk tehát mindenki rászorul a segítségre, aki otthon nem kapja meg. A tanárok legtöbbje sok szabad idejét áldozza a Katona Gimnáziumban a gyengébbek tanítására. S itt egy nagyon lényeges mozzanatot szeretnék kü­lön is aláhúzni: Óvakodnak tőle. hogy a fizikai munkások hátrányos helyzetben levő gyerekeit külön korrepetálják. Ez a legrosszabb módszer, mert kisebbségi érzéseket kelt­het. Ehelyett közösségeket alakítanak, vegyesen mun­kás és értelmiségi gyere­kekből, s így adják meg a szükséges segítséget. Tagozatos osztályok Az új tanév egy fontos kísérlet kezdete lesz: — Háromtagozatos osz­tályt indítunk ... Előbb talán a két nyelvi tagozat­ról: mind az orosz, mind pedig az angol osztály he­ti két óra idegenvezetői gyakorlatban részesül. _ A tanult nyelven. Az első év­ben a várost, a másodikban a megyét, a továbbiakban pedig a fővárost és az or­szágot ismerik majd meg behatóbban. Szükség lesz ennyi ide­genvezetőre? — Nem. ezt mi is tud­juk. A cél nem is ez. De így tanulhatják meg leg­könnyebben az élő nyelvet, ma már mód van rá. Ügy véljük, ez a tanulók szá­mára is a legvonzóbb mód­ja a nyelv elsajátításának. A harmadik tagozatos osatály: matematika—fizi­ka. — Ezt is igyekszünk majd gyakorlatiassá tenni. Az alkalmazott matemati­kát szeretnénk megismer­tetni a tanulókkal, hiszen az iparosodó Kecskeméten ma már mód van rá. Ügiy tervezzük, hogy az utolsó évben-még ketté is választ­juk az osztályt, külön ma­tematikus és fizikus cso­portra. Megemlítem, hogy a ta­gozatos osztályokban gyak­ran túlságosan sokat köve­telnek a tanárok — min­den tárgyból. Hiszen csupa jó tanulóval van dolguk. Mester Barna igazgató. —- Eleinte nálunk is így volt. Ez feleslegles túlterhe­lést jelentett. Ma már na­gyon szigorúan ügyelünk rá, hogy csak a speciális tárgyakból emeljék a ta­nárok a mércét A humán tagozatban nem követelhet többet a tantervben előírt­nál, mondjuk a biológia ta­nára, a matematika tago­zatban sem követelhet töb­bet a történelem, vagy a nyelvtanár. A fegyelem Hatszázötven gyereket oktatni, nevelni, ellenőriz­ni nagy feladat. Elkerülhe­tetlen, hogy ne akadjanak rendbontók. — Elkerülhetetlen? Min­den esetre sokkal kevesebb volna a hiba, ha egyszer végre jobban megértenénk egymást minden szülővel. Mi sohasem mondjuk, hogy „a szülő” és „a gyerek”. Mindegyik szülő és mind­egyik gyerek más. A szü­lőkön is múlik, hogy mivé lesz a gyerekük. Mert este 11 órakor már csakis ők vállalhatnak értük felelős­ségiét. mi nem. Az igazgató két szélsősé­ges példát mond: Az egyik tanuló apját már jónéhányadszor behí­vatták, amikor közölték ve­le, hogy a fiát legjobb lesz kivennie az iskolából. Az apa össze volt törve. Ez a hála? Hát nem kaptál tő­lünk meg mindent? — kér­dezte a konokul ácsorgó fiatalembertől? Azért vagy az apóm! — ennyi volt a válasz. Nem is volt hajlan­dó tovább tanulni. A másdkí Egy bejáró cigánygyerek sorozatosan mulasztott. Hi­vatták az apát. Felelősség- revonás. A gyerek azzal védekezett, hogy itt lenéz­ték mert cigány. Kapott egy akkora pofont ott, az igazgató szeme előtt... Az a cigány — kiabált az ap­ja — aki így viselkedik, nem aki annak született. Azzal vitte is a fiát Pest­re szállítómunkásnak a TÜSPED-hez: A következő ősszel je­lentkezett a gyerek: Igaz­gató úr, Visszajönnék, de lehessek kollégista, nem bejáró. Eelvették, jóren- dűen érttségizett. Világos a tanulság, fe­lesleges volna bármit is hozzátenni. Bár minden szülő megértené. M. L. A téren lárma, de a ked- vesebbjéből. Gyerekek ját­szanak, száll a labda, sü­vít a szó: — Gó-ó-ól! Amott a pad mellett tanító néni mesél, körülötte a ki­sebbek, akik most pihen­nek, az előbb még ők za­varták, dobták a labdát. Csodálatos szép idő, szívet simogató. Így telik a vakáció a napköziben. Dél közeledtén tapsra ve­rődik a tanító néni tenye­re: — Sorakozó! Nem kell kétszer monda­ni, hiszen tudják a gyere­kek a célt És az egyéb­ként is jelt adó gyomrocs- kák tudatják: közeleg a dél. Mit esznek a napközisek, óvodások így nyáron? Felkerestük a megyeszék­hely napközis konyháit, ahol vakáció idején sem szünetel a munka. Sistereg a tűz a katlanok alatt és a kondérokban rotyog a le­ves, sül a hús. Ínycsiklan­dozó illatok, ld bírna en­nek ellenállni! — Mi a mai menü? — Hosszú hónapokig, sót jósze­rivel egész esztendőn át ké­szültek rá százak és ezrek. Az elődöntőt, majd a döntőt az ország érdeklődése kísérte. Egyet száz ellen: amikor a dalok „mentek" a képernyőn és a hangszórókon, rekordkö­zönség ült a tv-k és rádiók előtt. Lezajlott a nagy ese­mény, a táncdalíesztivál. És ha lehet, most még nagyobb a zaj, mint annak előtte. Most már ugyanis éneklik a győztes dalokat utcán és la­kásokban, hivatalokban és műhelyekben. Még az erdők­ben is süvíti a táskarádió Miért pihenhessenek elvégre a kirándulók ... Am félre a nyers maUciá- val, jegyezzük fel noteszunk lapjára: ml is hát a tanulság? Mert van tanulság, kétségte­len, sót talán sok is akad be­lőle. Néhányat csak. Milyen volt a közhangulat? Nos, három féle embertípus létezett ezekben a napokban- hetekben országszerte. Egy: aki lelkesedett. Kettő: aki nem lelkesedett. Három: aki le­gyintett. Hogyan lehetett Ilyen min­dent felbolygató országos ügyet csinálni ebből a tánc­dalfesztiválból? Ezt kérdezik azok, akik nem szeretik a kérdezzük Vecsei Lajost, az általános iskolák köz­ponti konyhájának helyet­tes vezetőjét. — Almaleves, rántotthal modern zenét. Hogyan? Vi­lágjelenség, nemcsak nálunk csinálják és ml tagadás: elég sokan lelkesednek érte. Kik vannak többen: a legyintők vagy a lelkesedök, nehéz el­dönteni. Mindenesetre egy bi­zonyos: nyugalmuk meghábo- rításakor jogosan méltatlan- kodnak a táskarádió sivítá- sán, akik pihenni szeretnének. De hát... Kinek van tulaj­donképpen igaza? Hogy a táncdalíesztivál mi­lyen eredményt hozott, szak­mai szempontból a zsűri — különösen a tárgyilagosan bí­ráskodó nemzetközi bíráló bi­zottság — eldöntötte azt. Az országos vélemény kialakítá­sában közreműködött a közön­ség is, az a több százezer sza­vazólap nem véletlenül jutott el a zsűrihez. Indulatok és ellenvélemé­nyéit csaptak össze, szöveg­írók, énekesek és zeneszerzők légiója alkotott és várt izga­tottan. Az egész ország szóra­kozott, bosszankodott. Ez mind hozzátartozott a hatalmas megmozduláshoz. Lezajlott hát a fesztivál... Es máris készülnek a követ­kezőre. Egy év múlva — fel a fejjel! — ismét izgulhatunk és bosszankodhatunk.. . B. J, krumplival. Uzsonnára óriáskifli. — Hány kosztosuk van most nyáron? — Összesen 333 óvodás és napközis. Év közben há^ romszoros a létszám. Je­lenleg öt iskolát és ugyan-, ennyi óvodát élelmezünk. A Horog utcai konyhá­ban dr. Bruncsák András- né konyhavezető elmondja: ők 273 gyerek részére íőzj nek látogatásunk napján, tanév közben pedig 1600 részére. A mai menü: pa­radicsomleves, marhapör­költ tarhonyával és ubor­kasaláta. Uzsonna: kalács és körte. A patikatisztaságú konys hában fehérbe öltözött asz- szonyok szorgoskodnak a hatalmas kondérok mellett. Sietni kell, mert az éhes szájak időben várják az ételt. Pontosan tíz órakor elő­áll a mikrobusz, berakják az ételhordókat és fél óra sem telik bele, már eljut­nak rendeltetési helyükre. Az adagok nagysága felől érdeklődünk. — Bőségesek az adagok. Általában — a húsadag kis vételével — mindenből van repeta. A minőség? Leg­jobb, ha megkóstolja. Megkóstoltuk. Otthon is szívesen látnánk az aszta­lunkon. Balogh József TY-NOTESZ Lezajlott... Mesterdetektív nnyit mozgolódtam a koppenhágai repülő­gép ülésén, hogy leejtettem azt a budapesti irodalmi folyóiratot. Szomszédom, őszhajú, nyúzottarcú férfiú, lehajolt érte. Nyújtotta fe­lém, miközben megpróbálta elolvasni a lap címét. Az­tán rámmeresztette kidül­ledt, vizenyős szemét és angolul kérdezte: — Ezt milyen nyelven ír* ták? — Magyar újság ez, Uram. Az undor hulláma futott végig az unott, beteges ar­con. A szomszéd úgy ejtet­te ujjai közül az ölembe a lapot, mintha visszataszító csúszó-mászó féregtől sza­badulna meg; — Brrrl — Na, de uram, miért haragszik ránk ennyire? Én is magyar vagyok... Volt már Magyarorszá­gon ...? — Soha ... de nem is le­szek, Ne haragudjon rám, ön igen rokonszenves gént­lemannak látszik, biztosan vannak ilyenek a honfitár­sai között is... De ha a maga életét úgy elrontotta volna egy magyar... ho­gyan is mondjam, nő ... ak­kor maga is kémé a kor­mányt, hogy tiltsa meg olyan repülőgép landolását, amelyen ilyen nő tartózko­dik ... Legyintett egyet és va­dul szívni próbálta a pipá­ját, ami közben kialudt. — Nem kételkedem, hogy szerencsétlenségére olyan emberrel találkozott, aki kárt és gondot okozott ön­nek Mister... A karfára csapott, félig felemelkedett az ülésből és teljes arccal felém fordult: — Kár? Gond? Tönkre­tette az életemet... Negy­venötéves vagyok, uram és nézzen csak rám, ugye, hogy maga is hetven évre tak­sál. Egy ránc nem volt az arcomon, egy ősz hajszál se ... — megragadta a mel­lényét és rángatni kezdte. — Látja, hány kiló hiány­zik innét? Húsz. Ezt mind az a fúria rabolta el, az ön honfitársa. — Mit tehetek én arról, hogy akármelyik más ma­gyar, hogy az a rémes nő szintén Magyarországon született. Dehát mi is tör­tént tulajdonképpen? Mond­ja el uram, talán meg­könnyebbül, ha így kiadja a mérgét. Legyintett — Nem szeretek beszél­ni róla, minden idegem táncol, ha csak emlékezem rá... És sajnos, emlékez­nem kell, mert... Bocsá­nat, mi az ön foglalkozása? — Író vagyok, uram. — Ügy? Na jól van, hát akkor elmesélem. Tehát. Egy nagyon derék chicagói üzletember, mondjuk Joe Smith, egy bárban megis­merkedett egy nagyon csi­nos harmincéves nővel. Ki­derült, hogy a nő Magyar- országról menekült. Smith nem törődött a részletek­kel, EIly csinos volt, csá­bító, beleszeretett, elvette feleségül. Smith kereskedel­mi utazó lévén, egy nagy cég megbízásából kellett minduntalan az Államok különböző városaiban fel­keresni a vevőket. Néha négy-öt napig néha egy hé­tig is távol volt. Alig né­hány hónapja házasodott, máris érkeztek a névtelen levelek, a telefonfelhívá­sok, hogy távollétében El­ly igen jól elszórakozik. Mr. Smith nem vette ko­molyan a dolgot, arra gon­dolt, megirigyelték boldog­ságát, köpött az egészre. Ellynek nem említette, mi­nek bÚ8ítsa a fiatal asz- szonyt. Aztán egy nap, hir­telen hazatérte után, fur­csa zavart észlelt a felesé­gén, a hamutartóban két Szivarvéget talált, márpe­dig ő csak pipázott. Egy magánnyomozó iro­dához fordult, a legügye­sebbhez. Ott az esetet a leggyakorlottabb, legered. ményesebb nyomozónak adták át, James Chase- nak. Talán ön is ismeri... hírből. Nno! Fess fiatal ember volt akkor ez a Chase, több mint száz ügy­felét hozzásegítette már a válóperhez szükséges bizo­nyítékokhoz. Most is bí­zott a sikerben. Megismer­kedett Ellyvel, megszerez­te a lakás kulcsának má­solatát A párocska pász­toróráján az elrejtőzött Chase különleges fényké­pezőgéppel két felvétel is készített. A turbékoló sze­relmesek felriadtak, a lo­vag — miután szemrevéte­lezte, hogy a nyomozó sok­kal izmosabb, mint 6, a filmtekercset tehát nem bírja elvenni tőle — kap­kodva felöltözött és odébb- állt. Elly azonban nem ad­ta fel a harcot, sírt, kö- nyörgött, hízelgett. A fel­vételek végül mégsem ke­rültek a válóperes bíró asztalára ... Hajaj! Négy éve annak. Átkozott a nap, amikor az történt! — Szóval, Mr. Smith, önnek nem sikerült elvál­nia? P okolba Mr. Smith- szel! Már hogyne sikerült volna ... Egyéb bizonyítékok alapján. Nem érti? Én nem vagyok Smith, én Mr. Chase va­gyok, James Chase, a mes­terdetektív, aki tettenérte a bűnöst, aztán a drágalá. tos hölgy csapdájába esett és a végén őmiatta vált el az a Smith a feleségétől és nekem kellett elvenni azt a bestiát. Nádass József

Next

/
Oldalképek
Tartalom