Petőfi Népe, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

Z. oldal 1968. aug. 1. csütörtök Deportálás és tűzpárbaj Drámai helyzet a jordániai Husszein-hídnál Könyv Moszkvában Kennedy elnökről KAIRÓ (MTI) A kairói lapok tudósítá­sai szerint a jordániai Husz- szein-hídnál drámai ese­mények zajlottak le. A hi­dat a j ordán hatóságok le­zárták, hogy megakadá­lyozzák tízezer Palesztinái menekült deportálását Az izraeli megszálló hatóságok módszeresen eltávolítják a Palesztinái menekülteket a gázai övezetből és elhatá­rozták 50 ezer palesztinai kitelepítését a Jordán folyó keleti partjára. Az arab ál­lamok U Thant közbenjá­rását kérték a deportálás megakadályozására, de Iz­rael ennek ellenére meg­kezdte az 50 ezer paleszti­nai elhurcolását Az első tízezer menekültet egy Je­rikó mellett felállított tá­borba szállították. Az el­lenállás leküzdésére az iz­raeliek tankokat vetettek be. Tankok kísérték azokat az autóbuszokat is, ame­lyeken a palesztinaiakat a Jerikó-táborból a Jordán hídjához szállították. A Jor- dán-őrség azonban lezárta a hidat. Az izraeli erők megtorlásul tüzet nyitottak a Jordán állásokra. A tűz­párbaj órákon át tartott, s ez alatt az autóbuszok visz- szavitték a menekülteket a jerikói táborba. A kairói lapok szerint az arab álla­mok nevében háromtagú delegáció kereste fel az ENSZ-ben U Thant főtit­kárt és a Husszein-hídnál lezajlott események kap­csán ismét kérte, hogy az ENSZ küldjön haladéktala­nul megfigyelőket a hely­színre a deportálások ügyé­nek kivizsgálására. Az A lí­rám szerint minden eszközt A sivatag újabb „hajótöröttjei" KAIRÓ (MTI) A sivatagban eltévedt or­voscsoport esete után újabb dráma foglalkoztatja az egyiptomi sajtót: az egész­ségügyi minisztérium egyik missziójának története. A minisztériumból ötta­gú csoport indult Alexand­riába, majd a tengerparti Marsza-Matruhba, hogy on­nan Szíva-oázisba látogas­son. A sivatagi úton a rómaiak által épített témákból vízmintákat kel­lett venniök, hogy lapíthassák, alkalmas-e ivó­víz tárolására. A csoport egy orvosból, egy mérnök­ből, egy technikusból, egv gépkocsivezetőből és egy helyismerettel rendelkező vezetőből állott. A misszi­ót sikeresen végrehajtották, majd a Szíva-oázisból el­indultak a sivatagon át Marsza-Matruh felé. Itt út nincs. A sofőr kevésbé kö­ves és kátyús csapást ke­resve letért az ösvényről és eltávolodott a távíróoszlo­pok sorától. Több kilomé- terrre a járt csapástól a kocsi két kereke defektet szerencséjükre az utolsó pil­lanatban megtalálta és Marsza-Matruhba szállítot­ta egy autó. (MTI) igénybe kell venni az iz­raeli terv keresztülhúzása érdekében. Az Akhbar vezércikke felhívja a palesztinaiakat, ha kell, életük árán is fejt­senek ki ellenállást az iz­raeli deportálásokkal szem­ben. „Kennedy elnök 1036 nap­ja” címmel könyv jelent meg Moszkvában John Kennedy elnökösködéséről. A könyv főként az Egye­sült Államok külpolitikájá­val foglalkozik a Kennedy- kormányzat idején. Szerző­je Anatolij Gromiko, a jog­tudományok kandidátusa. Eredményes volt W az „Égi pajzs J9 MOSZKVA (TASZSZ) A szovjet légvédelmi csa­patok „Égi pajzs” elneve­zésű hadgyakorlata befeje­ződött. A több napos gyakor­latokat nagy területen, kü­lönböző fegyvernemek rész­vételével bonyolították le. A gyakorlatok célja an­nak megállapítása volt, hogy a csapatok képesek-e korszerű feltételek között hadműveleteket folytatni, megsemmisíteni egy techni­kailag jól felszerelt ellen­séget. Pável Batyickij marsall, a légvédelmi csapatok fő­parancsnoka a Krasznaja Zvezda munkatársának ki­jelentette; „A csapatok tel­jesítették az eléjük állított feladatokat. A parancsno­kok és a törzsek magasfo­kú hadműveleti-harcászati felkészültségről tettek ta­núságot és megmutatták, hogy képesek irányítani a csapatokat a korszerű harc nehéz körülményei között, a hadtudomány és hadi­technika legújabb vívmá­nyainak felhasználása alap­ján. A hadgyakorlatok meg­mutatták a csapatok ma­gasfokú harckészültségét.” A hadgyakorlatokat irá­nyító törzset meglátogatta Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Sajtószabadság és felelősség Aki a napi híreket, tudósí­tásokat figyelmesen olvassa, észreveheti, hogy a csehszlo­vákiai belső fejlődés egyik rendkívül ellentmondásos — és tegyük hozzá: nyugtalanító — mozzanata az a mód, ahogyan egyes ottani sajtóorgánumok visszaélnek a szocialista de­mokrácia által biztosított sza­badságjogokkal. A sok közül talán egyetlen példa is világosan szemlélteti, hogy mire gondolunk. Két új­ság, a smena és a Mlada Fronta, arra a napra, ame­lyen a szovjet és a csehszlo- vák pártközi megbeszélések el­kezdődtek, ötperces országos tüntető munkabeszüntetést ja­vasolt. Könnyű belátni, hogy egy ilyen indítvány, amelyet a csehszlovák vezetők visszauta­sítottak, sok mindent szolgál­hat, csak egyet nem: azt, hogy segítse a szovjet—csehszlovák pártközi tárgyalások kedvező légkörének kialakítását. Már pedig nyilvánvaló, hogy egy olyan történelmi pillanat­ban, amely mind az ország belső helyzete, mind pedig a többi szocialista országhoz fű­ződő kapcsolatok szempontjá­ból rendkívül felelősségteljes, legalábbis elvárható lenne, hogy azok, akiknek szava a modern technika jóvoltából egyszerre tíz- és százezrekhez jut el, felmérjék egy-egy ilyen felhívás várható visszhangját, hatását. Semmiképpen sem ve- zethez jóra az, ha a csehszlo­vák újságok (vagy sok közü­lük) nem veszik kellőképpen figyelembe a sajtószabadság­nak a másik oldalát is: az írástudók, a sajtó felelősségét. Hadd tegyük hozzá, hogy erre a felelősségre nálunk sokan nagyon szomorú történelmi ta­pasztalat árán ébredtek rá. Mondhatná valaki azt is: tő­lünk, innen a szomszédból ne­héz megítélni, hogy egy-egy, hatásában provokatív csehszlo­vákiai sajtóhangot milyen szándék vezérelt. De, ha fel­tételezzük is az indítékok jó­hiszeműségét, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy hatás és kö­vetkezmény soha nem csupán a szándékon múlik. Kivált így van ez a sajtó esetében, ahol a leírt szó — a modern tudo- dományos kutatások tanúsága szerint —• szinte annyiféle ha­tással lehet, ahányan olvassák. Amikor hetekkel ezelőtt nap­világot látott a Kétezer szó cí­mű felhívás, éppen az egyik csehszlovák vezető, Jósét Smrkovsky figyelmeztette en­nek, a véleményünk szerint — ezerkiiencszázötvenhatos ízű iratnak a szerzőit, hogy az emberek szemét nem az álta­lános és hangzatos csengésű elvi megfogalmazások ragad­ják meg, kétezer vagy akár több ezer szóból sem, hanem — az a néhány, amely „kézzel fogható’» dolgokat mond: sztrájkra, tüntetésre, bojkottra agitál. mozgósít. Korántsem mindegy tehát, hogy a sajtó, a rádió, a televízió milyen irányban hangolja — és szer* vezi — a közvéleményt. A szenvedélyek felkorbácsolása pedig beláthatatlan következ­ményekkel járhat. A sajtószabadság — éppen a fent vázolt felelősség miatt — semmi esetre sem jelenthet szabadosságot. Emberileg lehet érthető — különösen ott, ahol sokáig más volt a gyakorlat — a szókimondás mámora, de társadalmi tényezőként a má- mór, a bódulat veszedelmes dolog. Hajlamossá teheti az embert, hogy megfeledkezzék arról az alapvető igazságról, hogy sem a demokrácia, sem az általa biztosított sajtósza- badság nem elvont fogalom, hanem társadalmilag, osztály­érdekek révén, tartalmát és célját tekintve nagyon is meg­határozott dolog. A csehszlo­vák sajtó egy részében ez a feledékenység odáig fajul, hogy egyik-másik lap szerkesztősége tág teret ad az állítólag egyé­ni véleményt képviselő jobb­oldali, objektíve a szocialista társadalmi rend ellen izgató fellépéseknek, de nem talál he­lyet a szocializmus mellett egyértelműen fellépő cikkírók véleményének publikálására. Különös, fejtetőre állított sajtó, szabadság az ilyen! Arról nem is szólva, hogy ha a csehszlo­vákiai megújhodási folyamat résztvevői komolyan veszik azt, amit emberségről és erkölcsről mondanak, akkor joggal tehet­jük fel a kérdést, hogy vajon az-e a tisztességes — és tegyük hozzá: bátor — kiállás, ha va­laki kényelmesen együttúszik az árral, vagy pedig az, ha állampolgári és újságírói fele­lősségét felismerve vállalja a kockázatot, hogy teljesítse kül­detését akkor is, ha annak nem egyértelmű taps a jutal­ma. A mi felfogásunk szerint az a szocialista demokrácia, az a szocialista sajtószabadság, ami a dolgozó emberek boldogulá­sát, vagyis — ahogy mondani szoktuk a szocializmus épí­tését a legjobban szolgálja. Ez természetesen korántsem azt jelenti, hogy nem lehet vita, ellenvélemény. Csupán azokra a termékenyítő eszniécSerékre hivatkozunk, amelyek a hazai, napi- és hetilapokban, vagy méginkább az elmélyültebb elemzésre, vitára „alkatilag” alkalmasabb, nagyobb terjedel­mű, folyóiratok hasábjain gya­korlatilag napirenden vannak, sokszor „kényesnek” tartott témákról is. Szerintünk a sajtószabadság­nak ez a felelős, az ország, az emberek holnapja iránt elkö­telezett felfogása a helyes. S miután volt részünk az ellen­kező előjelű, vagdalkozó „saj­tószabadságból” is — és lát­tuk, hogy mire vezetett, ért­hető, ha aggodalommal fogad­juk, amikor egy baráti, szocia­lista országban ilyen „tegnapi*? sajtó-szabadosság bontakozik Cierna (Ágcsernyő), Csehszlovákia: kép a CSKP KB elnökségének és az SZKP Politikai Bizottságának küldöttsége közötti pártközi tárgyalásokról. Az asztal bal oldalán a szovjet, a másik oldalán a csehszlovák delegáció tagjai. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) flitibusz-barikádsk, szuronyok, benzines palackok Megmerevedett USA-külpolitika kapott. A szétszakadt ab­roncsok egyikét tudták csak pótolni, a másikat megpróbálták ruhadarabok­kal kitömni, de hiába: a kocsi a homokban elakadt. Amikor a csoport vize és élelme is elfogyott, az el­tévedt utasok helyzete vál­ságossá vált. A vezető gya­log elindult, hogy segítsé­get hozzon. Mire rátalál­tak az eltűntek keresésére küldött autósok, nyelve megdagadt, szája kisebese­dett, lábai felmondták a szolgálatot és meghalt, anél­kül, hogy megjelölhette volna társainak tartózkodá­si helyét. Huszonegy autó és három repülőgép ke­reste az eltűnteket... Köz­ben négy nap telt el, a meg­rekedt kocsi négy utasát Román jegyzék Lengyelországnak A román sajtó szerdán közölte a román kormány­nak a lengyel kormányhoz intézett jegyzékét, amely szerint Lengyelországban az utóbbi időben elferdítve mutatják be Romániának a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontját, MEXICO (MTI) A mexikói fővárosban kedd délután nagyobb diákcsoport szállta meg azt a körzetet, ahol a mexikói belügyminisztérium van. A diákok a fontosabb útvona­lakat felborított autóbu­szokkal torlaszolták eL A szétoszlatásukra kivezé­nyelt katonák szuronyos puskákkal és könnyfakasz­tó gránátokkal kezdték el a „tisztogatást”. Ennek kö­vetkeztében nyolc diák meghalt. A diákok a kato­nák szuronyrohamát ben­zines üvegekkel próbálták visszaszorítani. Ekkor a rendőrök nagynyomású tűzoltófecskgndőkkel osz­latták szét a tömeget. Egyes jelentések szerint néhány tanintézményt, amelyet kedden reggel megszállt a katonaság, kiürítettek. A mexikói oktatásügyi mi­niszter elrendelte, hogy a műszaki egyetemhez tar­tozó összes intézmény mun­káját azonnal beszünteti. A Viliahermosaban, Ta­basco állam fővárosában szintén tüntetésekre került sor, amikor a rendőrség összecsapott háromezer fő­nyi diákkal. Montevideoból, Uruguay fővárosából is diáktünteté­sekről érkezett hír. A ka­tonaság rátámadt a tüntető diákokra és brutális ke­gyetlenséggel verte szét őket. Az argentínai Rosario városban Ongania elnök el­len rendeztek tüntetést. A rendőrség letartóztatta a diákok vezetőit. Hasszán al Bakr, iraki elnök kedden elhangzott rádióbeszédében kijelen­tette: „A forradalmi pa­rancsnokság tanácsa úgy határozott, hogy meg kell teremteni Irakban a de­mokratikus nemzeti egység­kormányt. Meg fogjuk va­lósítani az iraki és az arab nemzet minden reményét, független olajpolitikát dol­gozunk ki és nem fogunk meghajolni a nemzetközi olaj monopóliumok előtt” Kis Csaba, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Rusk amerikai külügymi­niszter keddi nyilatkozatát az Egyesült Államok viet­nami politikája megmere­vedésének értelmezik az amerikai fővárosban. A ho­nolului értekezletet köve­— hangsúlyozta az elnök. Az elnök végül megálla­pította: Őszintén törek­szünk az arab egység lét­rejöttére, s előkészítjük fegyveres erőinket Palesz­tina felszabadítására.” A Bagdadból érkezett legfrissebb jelentések sze­rint a keddi „új állam­csíny’’ végrehajtásában az elnök legfőbb támogatója El-Takriti tábornok, a fegy­veres erők vezérkari főnö­ke volt tőén Washington most újabb tanúj elét adta an­nak, hogy nem hajlandó lé­nyeges és fontos lépéseket tenni a vietnami háború beszüntetése érdekében — állapította meg az első tv­és rádiókommentárok jó­része. Az amerikai külügymi­niszter elutasította azt a véleményt is, amely sze­rint a Dél-Vietnamban fo­lyó hadműveletek szintjé­nek legutóbbi csökkenése a felszabadító erők jószándé- kának bizonyítéka és elő­segítheti a párizsi előzetes tárgyalásokat. A szerdai atnerikai lapok egy része Utal arra, hogy az amerikai hadvezetés minden eszköz­zel igyekszik elutasítani ezt a véleményt, s a Viszony­lagos csendet „átcsoporto­sítással” magyarázza, azt állítva, hogy a szabadság- harcosok „új, nagyszabású offenzívára” készülnek. A hadvezetés ezzel akarja be­folyásolni a közvéleményt, amely a tárgyalások meg­gyorsítását követeli. Irak Palesztina felszabadítására készül

Next

/
Oldalképek
Tartalom