Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-12 / 162. szám

Megkezdte tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) meghaladó nyereségrészese­dést ért el az iparvállala­tok egynegyede és a mező- gazdasági üzemeknek csak­nem egyharmada; ezek a vállalatok 1968-ra tartalé­kot képezhettek. A költségvetés kiadásai 3 százalékkal voltak maga­sabbak az előirányzottnál. A kiadások növekedésének kétharmad részét a beru­házásokra fordítottuk. A vállalatok támogatásá­ra 34,5 milliárd forintot fordítottunk. A tanácsok költségvetése a végrehajtás során 3 mil­liárd forinttal, kereken 15 százalékkal bővült. arra fog törekedni, hogy jobban bevonja a vállala­tok és szövetkezetek fej­lesztési eszközeit a beru­házási tevékenység finan­szírozásába. Tisztában kell lenni az­zal, hogy a jelenlegi beru­Hogyan működik az új mechanizmus? Napjaink sokat vitatott kérdése, hogyan működik a gazdaságirányítás új rend­je? A gazdasági reform ta­pasztalatairól mindent át­fogó, végleges következte­tést levonni ma még ko­rai lenne. A reform új szemléletmódot formál, amely természetesen csak lassan jut kifejezésre. Mindenekelőtt röviden szeretnék szólni az állami költségvetés pozíciójáról. A vállalatok —különböző címeken összesen — az el­ső öt hónapban az éves elő­irányzatnak csaknem 40 százalékát fizették be a költségvetésbe. Számításaink szerint ez év hátralevő részében a nyereségek előreláthatólag mintegy 1—2 milliárd fo­rinttal meghaladják majd az előirányzott összeget. Az 1968. év első felében a költségvetési szervek ki­adásai lényegében a ter­veknek megfelelően ala­kultak. Május végéig elő­irányzataik mintegy 42 szá­zalékát használták fel, ami valamivel magasabb az idő­arányos hányadnál. A tanácsi pénzgazdálko­dás az év első öt hónapjá­ban kiegyensúlyozott volt. Köztudott, hogy gazda­sági fejlődésünk kulcsa a beruházások alakulása. Az 1968. évi költségvetés ki­adásainak csaknem egyne­gyedét fordítjuk erre a cél­ra. Jelenleg ez népgazdasá­gunknak az a területe, ahol nagyobb aránytalanságok vannak. A beruházások nö­vekedési üteme az elmúlt években meghaladta a nép­gazdaság általános fejlődé­sének és a nemzeti jöve­delem emelkedésének mér­tékét. A beruházási javak iránti kereslet tartósan na­gyobb, mint a kínálat. Az ez évi tapasztalatok is arra mutatnak, hogy az 1968. évi tervben szereplő 57 milliárd forint beruhá­zási előirányzat is jelentő­sen túlteljesül. 1968 első öt hónapjában már mint­egy 6—8 százalékkal ma­gasabb volt az építési be­ruházások volumene a ta­valyi év megfelelő időszaká­nál. Az előre látható beruhá­zási túlteljesítés okai kö­zött első helyen szerepel, hogy a beruházási célokra rendelkezésre álló fizető­képes vásárlóerő maga­sabb annál, mint amivel számoltunk. A vártnál na­gyobb vállalati és tanácsi alapok képződtek. A jelenlegi túlságosan felfokozott beruházási te­vékenységnek máris van egy kézzel fogható negatív ha­tása. Míg a fogyasztási cikkek piacán általában egyensúly, helyenként eny­he túlkínálat van, a beru­házási javaknál, főként építőanyagoknál, hengerelt acélnál, fánál, építési mun­káknál, importgépeknél a kereslet jelentősen meg­haladja a kínálatot. Ennek egyenes következménye az. hogy a beruházási javak­nál az utóbbi hónapokban nem elhanyagolható ár­emelkedés figyelhető meg. Beruházási hitelek Kérdés tehát, mi a to­vábbi teendő a beruházá­sok terén? Abból kell kiindulni, hogy a gazdasági egyen­súlyt veszélyezteti a beru­házási piacon kialakult nyomás'. Ha reális lehetősé­geinken felül beruházási kiadásokat vállalnánk, az nagyon érzékenyen és kedvezőtlenül befolyásolná a nemzeti jövedelem elő­állításának és felhasználá­sának egyensúlyát. A hitelkereteken belül kielégíthető beruházási hi­teligények körülbelül 60 százalékát a folyamatban levő beruházások kötik le. A fennmaradó 40 százalé­kot lehet tehát az új beru­házásokhoz felhasználni. A bő vállalati hiteligények is lehetővé teszik a hitelpoli­tika szelektív hatásának érvényesítését, vagyis csak a gazdaságosabb, gyorsab­ban megtérülő, a külkeres­kedelmi célokat is szolgáló hiteligényeket elégítjük ki. Határozott álláspontunk, hogy a beruházási piac egyensúlya' érdekében a megállapított hitelkontin­genseken felül beruházási hiteleket nem bocsátunk ki. A kormány intenciói alapján a bankszervezet Vályi Péter pénzügyminiszter házási problémák megol­dása az új beruházási rend­szerben is több évet vesz igénybe. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági mechaniz­mus reformjának első évét a vállalatok felkészülten kezdhették meg. Egymás közötti kapcso­lataikban keresik az újsze­rű, helyes formákat, növe­kedett a kezdeményező készség. A hiánycikkek kö­rének szűkítésére és az áru- választék növelésére szá­mos helyen létrejött a kis­kereskedelmi vállalatok és a termelők közvetlen kap­csolata. Valamelyest foko­zódott a verseny, s ennek már gazdasági előnyei is megmutatkoznak. Ugyanakkor tapasztalha­tók kedvezőtlen jelenségek is. Egyes vállalatok — régi kapcsolataikat és a nagy keresletet kihasználva — monopolhelyzet biztosítá­sára, illetve kihasználásá­ra törekednek. A vártnál jobban nőttek az építőipari árak a már előzőekben el­mondott beruházási túlke- reslet miatt. Nyereségérdekeltségi rendszerünk új alapjai Január 1-én új jövede­lemszabályozási rendszert vezettünk be, új alapokra helyeztük nyereségérde­keltségi rendszerünket. A személyi jövedelem növelé­sére szolgáló nyereségrészt progresszíven adóztatjuk. Ezzel az esetleges túlzott jövedelemkülönbségek ki­alakulását kívántuk elke­rülni. Adózási rendszerünket a várható gazdasági, pénz­ügyi helyzethez igyekez­tünk igazítani. Eddigi is­mereteink szerint jól mér­tük fel a gazdasági tenden­ciákat, mert a vállalati nyereségek és a nyereség­adó befizetések első öthavi alakulásából látható, hogy a nyereségek a népgazda­ság összességében elérik a tervezett szintet, sőt, a számítottat meghaladó nyereség képződésére is le­het számítani. A vállalatok létszámgaz­dálkodása az előző éveké­hez hasonló képet mutat. Az állami ipar létszám- növekedése az első öt hó­napban azonos volt a múlt év megfelelő időszakának emelkedésével. Az ipari összlétszám bővülése — a kisipari szövetkezetek na­gyobb létszámfelfutása miatt — kis mértékben meghaladja az előző évek ütemét. A vállalatok még nem kezdeményeznek erőteljes munkaerőmozgást, nem folytatnak elég hatékony munkaerőgazdálkodást. A vállalatok a tavalyi bérszínvonalhoz képest ál­talában 2 százalékos bér­emelést terveztek. Ez, a várható nyereséggel össze­függő részesedési alapok­kal együtt, a tervezett sze­mélyi jövedelemnövelést eredményezi majd. 1968. első öt hónapjában a készletek mintegy 5—6 milliárd forinttal nőttek. Ez arra mutat, hogy még nem tudtuk felszámolni a piaci igényekkel nem eléggé alá­támasztott termelést. A hitelezési gyakorlat az a terület, ahol a népgazda­sági és vállalati érdek köz­vetlenül érintkezik és nem egyszer ütközik. A bankok szelektív hite­lezési gyakorlatot folytat­nak, vagyis előnyben ré­szesítik a kedvezőbb felté­teleket kínáló, jól jövedel­mező tevékenységet és el­sősorban arra adnak köl­csönt. Hitelszerződéseket a ban­kok olyan hitelképes válla­latokkal kötöttek, amelyek­nek pénzügyi helyzete, vár­ható termelési és értékesí­tési tevékenysége alapján a hitel határidőben történő visszafizetése biztosítottnak látszik. Az állami költségvetés­ből a vállalatok támogatá­sára összesen 42 milliárd forintot fordítunk, ami igen jelentős összeg. A támoga­tások egy része automati­kusan következik bizonyos központi elhatározásokból, például egyes fogyasztási cikkek árának alacsony szinten tartásából, vagy a külkereskedelmi árszorzó átlagos szintjéből. Köztudott, hogy a dotá­ciókat és árkiegészítéseket olyan időpontban kellett megállapítanunk, amikor még nem volt ismeretes, hogy a vállalatok az új vi­szonyok között milyen ered­ményt érhetnek el. Így természetesen lesznek olyan tevékenységek is, amelyek­ről kiderül, gazdaságosab­bak, mint ahogy számítot­tuk. Ezeknél a támogatás belátható időn belül csök­kenthető lesz. A kedvező exportstruk­túrának való nyugodt átál­lás érdekében a vállalatok állami visszatérítést kap­nák. A visszatérítés egy részét évenként csökkenő mértékben állapítottuk meg. A mezőgazdasági nagy­üzemeknek nyújtott dotá­ciók jelentős mértékben a kedvezőtlen természeti adottságokból eredő vesz­teséges gazdálkodással függnek össze. Ezeknek az adottságoknak a befolyá­solása hosszantartó folya­mat. A mezőgazdasági üze­meknek kitartó erőfeszíté­seket kell tenniük a ter­mészeti adottságokhoz iga­zodó termelési szerkezet kialakítására és a mező- gazdasági termelés olyan­irányú fejlesztésére, amely biztosítja a dotáció fokoza­tos csökkentését. Gazdaságirányítási rend­szerünk átalakításának egyik fő célja a gazdálko­dás hatékonyságának javí­tása. E céllal csak átme­netileg egyeztethető össze az állami támogatások ilyen rendkívül nagy mértéke. Azokon a területeken és abban az ütemben, ahogy azt a zavartalan termelés és forgalom lehetővé teszi, a gazdasági egységeknek fel kell készülniük az állami támogatások folyamatos, jelentős csökkenésére. Ugyanakkor az is ta­pasztalható, hogy egyes vál­lalatok az általános adózá­si vagy egyéb jövedelem­befizetési rendszer alóli ki­vételek szerzésével, kedvez­mények, állami támogatás elérésével kívánják nyere­ségüket növelni. A nép­gazdaság vállalatai közül — az építőipart nem számol­va —, minden tizedik va­lamilyen kedvezményt él­vez. Export — import Tisztelt Országgyűlés! Az új gazdaságirányítá­si rendszerben megváltozik a külkereskedelmi tevé­kenység is. A termelő vál­lalatok közvetlenül érzik a külső piacok igényeit és értékítéleteit. A külső és belső piacok közvetlenebb kapcsolata megfontolásra és a külkereskedelem ha­tékonyságának javítására készteti a vállalatokat. 1968. első öt hónapjában a kivitel 9 százalékkal ma­gasabb volt a tavalyi ha­sonló időszaknál. Ezen be­lül a rubel elszámolású ex­port az össz-exportnál gyorsabban nőtt. Ä szocia­lista országokba irányuló export struktúrája kedve­zően alakult, s a gazdasá­gosabb termékek irányában tolódott el. Részben ennek következménye, hogy a for­galom növekedésénél jó­val lassabban nőtt a fo­lyósított állami visszatérí­tés összege. A tőkés orszá­gokba irányuló kivitel kis­mértékben magasabb a ta­valyi azonos időszakénál. Az összes behozatal ez év május végén azonos volt a tavalyival, vagyis a vártnál alacsonyabb. A továbbiak­ban számolni lehet a beho­zatal fokozódásával, sőt esetleg a tervezetet megha­ladó színvonalával is. Az új vámrendszer eddi­gi tapasztalataink szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nagyon fontos, hogy a vállalatok jól használják ki a népgazdaság devizalehe­tőségeit és azokat a termé­keket, gépeket és berende­zéseket, amelyeket baráti viszonylatból éppen olyan jó minőségben be lehet sze­rezni, mint máshonnan, szo­cialista relációból importál­ják. Nagyon fontos feladatunk, hogy a következő időszak­ban tovább fokozzuk gaz­daságunknak a nemzetközi munkamegosztásba való be­kapcsolódását. Az e szem­pontból szükséges változá­sokat össze kell hangolni gazdasági adottságainkkal és a külső piacok követel­ményeivel. Életszínvonal Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági reform elő­készítésének időszakában az is célunk volt, hogy az élet- színvonal továbbra is fo­lyamatosan nőjön és a fo­gyasztói piacon nyugodt, jó a jövedelmekkel egyensúly­ban levő ellátást biztosít­sunk. Erre kedvező alapot teremtett az 1967-es év. A lakosság pénzbevételei a múlt évben a tervezettet meghaladó mértékben nö­vekedtek. A nagy termelés- és forgalomnövekedés kö­vetkeztében a foglalkozta­tottak száma és átlagkere­setük színvonala a számí­tottnál gyorsabban emelke­dett a jó mezőgazdasági ter­méseredmények és a terve­zetten felüli értékesítés je­lentősen növelte a paraszti jövedelmeket 1967-ben a lakossági jövedelmek fel- használásában az a tenden­cia alakult ki, hogy az áru­vásárlásra fordított hányad nőtt a pénzkészletnövekedés rovására. Az áruvásárlások növekedését lehetővé tette a bőséges, struktúrájában is kedvező belkereskedelmi árualap. így elmondható, hogy a lakossági piacon a múlt évben néhány ismert hiánycikktől eltekintve, ál­talában egyensúly volt. A pénzmegtakarítások 3,2 mil­liárd forinttal gyarapodtak, de ezen belül nőtt a bank­jegyállomány aránya, ami a múlt év végi, a pénztartalé­kok könnyű mozgósítható- ságára irányuló időleges tö­rekvésekkel hozható össze­függésbe. A lakossági össz-pénzbe- vételek 1968. első öt hó­napjában 10 százalékkal voltak nagyobbak, mint 1967. első öt hónapjában. Munkabérekre 5,5 százalék­kal többet fizettek ki, mint a tavalyi év megfelelő idő­szakában. Az egyéb’ bérjel­legű kifizetések — elsősor­ban a nagy nyereségrésze­sedések miatt — 19 száza­lékkal voltak magasabbak. A termelőszövetkezeti tagok pénzbeli részesedése ugyan­ilyen arányban nőtt, az ön­ellátás további lassú mér­séklődése mellett. A növe­kedésben nagy szerepe volt a felvásárlási árak emelke­désének, ami mind a nö­vénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, jelentő­sen megnövelte a termelési kedvet. Ez évben a pénzjövedel- mek felhasználásával válto­zás következett be. Lassab­ban nőttek az áruvásárlá­sok, viszont a lakossági ta­karékbetétek 1968. május 31-ig 3,3 milliárd forinttal emelkedtek. Ebben közre­játszottak — a városi la­kosság betételhelyezése mel­lett — a múlt évit jóval meghaladó paraszti megta­karítások is. Ez is bizonyít­ja, hogy a lakosságnak az új mechanizmusba vetett bi­zalma megerősödött, hogy a fogyasztási javak piacán nyugalom van. A jelentős takarékbetétnövekedés a fogyasztói piacra kedvezően hat és jelzi, van mire és miből takarékoskodnia az ország népének, de felhívja a figyelmet arra is, hogy az árualapok bővítésénél mi­lyen irányba menjünk. A lakosság adóbefizetési kötelezettségének rendsze­resen eleget tesz. A jövedelmek alakulását szabályozó adóztatási rend. szer fontos elve, hogy biz­tosítsa az anyagi érdekelt­séget, a munkakedvet és a jó értelemben vett vállalko­zó kedvet. Helyesnek tart­juk a személyi jövedelmek differenciálódását, de azt — szocialista társadalmi rend­szerünk követelményeinek megfelelően — korlátok között fogjuk tartani. Ebből természetesen következik az is, hogy az átlagosnál nagyobb jövedelemmel ren­delkezőknek nagyobb mér­tékben kell hozzájárulniuk a közös terhek viseléséhez is. A kiskereskedelmi áru­forgalom az első öt hónap­ban összehasonlítható ár- szinten kb 8—9 százalékkal volt magasabb a tavalyinál. Kereskedelmünk jól felké­szült a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésére. A lakosság élelmiszerellátá­sa kielégítő volt, amit elő­segített a mezőgazdasági felhozatal megélénkülése. Sajnos, a rendkívüli időjá­rást megérzi a kertészeti termesztés és ezért a zöld­ség és gyümölcs piaci ára az előző évieknél magasabb szinten alakul. Az új gazdaságirányítási rendszer első tapasztalatai azt mutatják, hogy jól ké­szültünk fel erre az eszten­dőre. Vályi Péter nagy tapssal fogadott beszéde után szü­net következett. A szünet után Vass Istvánná, az or­szággyűlés alelnöke látta el az elnöki teendőket. Virizlay Gyula, a SZOT titkára, a törvényjavaslat előadója szólalt fel ezután,- s az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága^ valamint a maga nevében a költségvetés végrehajtá­sáról szóló törvényjavasla­tot elfogadta. Jedlicska Gyula, Nógrád megye 3-as választókerületének kép­viselője, a megyei pártbi­zottság első titkára volt a törvényjavaslat vitájának első felszólalója. Majd Gócza József tsz-elnök, Szolnok megyei képviselő ás Kemenczés Sándorné budapesti képviselő felszó­lalása után ebédszünet kö­vetkezett. A délutáni ülést Apró Antalnak, a Miniszterta­nács elnökhelyettesének nagy beszéde nyitotta meg. Apró elvtárs a kormány nevében kérte az 1967. évi költségvetés végrehajtásá­ról szóló törvényjavaslat elfogadását. Ezután így következtek a felszólalók: Bartha István, Hajdú-Bihar megye; Szvi- ridov Ivánná, Szabol cs­Szatmár megye;. Vida Miklós, Budapest; Valter Imre, Somogy megye; Bata János, Pest megye. Az országgyűlés ma folytatja a munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom