Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-11 / 161. szám

1968. július 11. csütörtök’ S. oldal Hatodik államvizsga Bács-Kiskun megye vá­rosainak, falvainak jubile­umi ünnepségeit méltatja Felvidéki István, a Bajai Hírlap legutóbbi számában, s megjegyzi, hogy Baja, e honfoglaláskori emlékeket is őrző Duna menti város, már csaknem háromnegyed évezrede ezt a nevet vise­li, egykori földesuráról Ba­jai Bálintról. 1222-t írnak ekkor, s a város mint fontos közleke­dési és kereskedelmi cso­mópont, még kétszáz esz­tendeig a Bajai család bir­tokában marad. A tudósok még ma is kutatják a vá­ros alapításának pontos év­számát, a köztudatban azonban az 1222-es eszten­dő, az Aranybulla kiadásá­nak éve szerepelt. Eszerint tehát négy esz­tendő múlva, 1972-ben lesz 750 éve a város megalapí­tásának, annak a Duna menti városnak, amely ma is igen fontos szerepet tölt be a Duna—Tisza közének iparában, mezőgazdaságá­ban, kereskedelmében, tár­sadalmi és kulturális életé­ben. Ez az árvizektől és más természeti csapásoktól oly gyakran sújtott ősi telepü­lés, a vízgazdálkodás, a ha­lászat, valamint a vízügyi szakemberképzés egyik fel­legvára. Felsőfokú vízgaz­dálkodási technikumában, amely egyetlen ilyen tan­intézete hazánknak, ezek­ben a napokban államvizs­gázik az intézet most vég­zett hetven hallgatója. Ez a hatodik államvizsga az is­kola fennállása óta. K. A. Rádióműsor Bajáról A Magyar Rádió pécsi Stúdiójának munkatársai július 10-én, szerdán befe­jezték Baján 75 perces ri­portműsoruk felvételeit. Az érdekes összeállítás sokol­dalúan tükrözi a bácskai város gazdasági, társadalmi problémáit, kulturális éle­tét. A műsor közvetítésére rövidesen sor kerül. Bakay Mária 45 esztendeje — A munka nekem a legnemesebb szórakozás. Bakay Mária akasztói ta­nítónő mondja ezt, aki ed­dig negyvenöt éven át több generációt oktatott az írás­olvasás tudományára, s még mennyi minden jóra, szépre, hasznosra a köz­ségben. Micsoda munka, micsoda ,,szórakozás”! A lakásán meséli regény­be illő életét* s bennem minduntalan felbúgnak Ady Endrének a század ele­jén írt „A magyar tanítók­hoz’’ című költeményének sorai: „Ott, hol Sötét ül várost és falut — S hol eped fényért cellák millió­ja, — Magyar sivatag ma­gyar tanítója — Habok kö­zött rabként senyvedt, aludt.” Az utosó szó kivételével mennyire illik a megálla­pítás reá is. Munkásságá­nak csaknem a fele idején, 22 esztendőn át rabként senyvedt, miként a népe is — de nem, sohasem aludt az ügy szolgálatában, ame­lyet hivatásául választott. Miért választotta? Ta­lán pedagógusdinasztia sarja. Nem. Magyarkani- zsán kötélgyártók voltak az ősei, édesapja is hajó­vontató kötelet vert. De a század elején egyre inkább feleslegessé vált a vontató­kötél, azzá a készítése is. A hat Bakay gyermek kö­zül három a tanítói pályát választotta. Nézem a szülők ereklye­ként őrzött fényképeit a falon, s a pillanatot rögzí­tő fotográfiák értelmet su­gárzó tekinteteket, intelli­genciát árulnak el. Az ott­honi környezet, légkör adta tehát az ösztönzést, hogy hároman elmenjenek — a nemzet napszámosának. • — Elsősorban Gyulának köszönhetek mindent. Meg­szállóba volt a népnevelés­nek — t úgy beszél test­vérbátyjáról, mint akinél különb példaképet nem­csak a családi, de tágabb körben sem találhatott volna. Ő a húszas évek ele­jén került Akasztóra igaz­gató-tanítónak, s Mária 1923-ban követte. Teréz nővére szintén, aki kinn, a döbrögeci pusztán taní­tott hosszú évekig, a nyu­galomba vonulásáig. Bejön a szobába ő is, és kiszá­rai tja: hárman együtt ösz- szesen 125. Akasztón pedig kerek száz esztendőn át ta­nítottak. Volt úgy, hogy egy osztályba 95 nebuló járt, de átlaglétszámuk sohasem volt kevesebb 60 —65-nél. Hazánk felsza­badulásáig. S ők mi mindent művel­tek addig az iskolafalakon kívül is. Mert az első világhá­ború alatt nagyon sokan nem járhattak iskolába, analfabéta-tanfolyamokat szerveztek. Meg főző-, var- rótanfolyamot. A fiatalok­ból színjátszó csoportot alakítottak. A fizetség? Az éhenha- láshoz sok, a megélhetés­hez kevés. Kezdetben, az infláció idején, kevéske természetbeni juttatásban részesültek. Mire valahogy lábra álltak, a 30-as évek elején kirobbant gazdasági válság őket is sújtotta, akárcsak az akasztói pa­rasztságot. De munkájuk ellenértékét nem anyagiak­kal mérték. Az a tudat elégítette ki őket, hogy a legszentebb ügy, a nép ne­velésének szolgálatában eredményeket értek el. An­nak ellenére is, hogy a falu akkori urai, a jegyző és társai, nem jó szemmel nézték, ha csak lehetett, akadályozták ténykedésü­ket. A felszabadulás után az azóta már elhunyt Bakay Gyula volt a község első kommunista párttitká­ra — s az akkor negyven­éves Mária szinte szárnya­kat kapott az általuk is annyira áhított új társa­dalmi rendszer építéséhez. Nem volt, s ma is alig van olyan tömegszervezet, amelyben ne tevékenyke­dett volna, ne lenne ott, az élvonalban. A járás ve­zetői a nőmozgalom, a Vö­röskereszt, a tanács, a földművesszövetkezet leg­jobb aktivistái közt tart­ják számon. Maradéktalanul élt és él az ő nagy családjának. És boldog, mert az egyik mintatanításán valamelyik felettese ezt mondta a ta­nulóknak: „Tanítónőjük szellemét vigyék magukkal az életbe!” Akire büszke: Gyula bátyja fia, Bakay Kornél, a híres régész, aki­nek nemrég a Szovjetunió­ban is kiadták egyik köny­vét. Arról szerényen hallgat, hogy rendszerünkben mennyi kitüntetésben ré­szesült. Faggatni kell egy- egy oklevél, érem felől. Akkor elérzékenyül, ami­kor megmutatja a Munka Érdemrend arany fokozatát, amelyet két esztendeje Do­bi elvtárs, az Elnöki Ta­nács azóta nyugalomba vo­nult elnöke nyújtott át neki. A kimagaslóan jó munkájáért. Kevésnek érzi a 45 esztendő munkáját. Leg­hőbb vágya, hogy még öt éven át taníthasson. Fél évszázad után, hatvannyolc évesen szeretne nyugalom­ba vonulni. Szívből kívánom? sike­rüljön neki! Tarján István Bóma a színhelye Gina Lollobrigida új filmjének, amelynek főszerepét ebben a nem mindennapi ruhában alakítja. (Telefoto —AP—CPj A műszaki könyvkiadás újdonságai A múlt hetekben sok# ér­deklődésre számottartó művel jelentkezett a könyvpiacon a Műszaki Könyvkiadó. A gaz­dag termés igyekszik jól tol­mácsolni a legfrissebb ismere­teket; több olyan könyvet ta­lálunk az újdonságok között, amelyek egyes szakágak leg­újabb eredményeit összegezik. Ugyanakkor egyre nagyobb azoknak a kiadványoknak a száma Is, amelyek a kedvte­lésből, hobbyból tevékenyke­dők útbaigazítását, szakmai gazdagodását szolgálják. A fotózás szerelmeseinek szánt újdonság, Sárközi—Sev- csik: Fotoamatőr zsebkönyv című munkája. A szerzők mindazt összefoglalják, amit a kezdő fotózőnak tudnia, is­mernie kell. Részletesen elem­zik a különböző géptípusok előnyeit és hátrányait, teljesí­tőképességüket, majd a fotó­anyagokkal foglalkoznak. A könyv második részében a fel- vételkészltés alapvető követel­ményeit ismertetik, s tábláza­tok sokaságával adnak segít­séget a jó beállításhoz. A be­fejező rész az előhívás, s ál­talában a laborálás amatőr­szintű tudnivalóinak tárháza. Ugyancsak a képtechnika a té­mája Raffay Anna: Keskeny- filmező című könyvének. Azok­nak szól, akik már nem csu­pán Időtöltésből forgatnak, hanem filmjüknek mondaniva­lót is szánnak. Hasznos taná­csokat olvashatunk a könyv­ben a forgatás előkészítéséről, a technikai feltételekről, majd a felvételek készítésének mű szaki körülményeiről, s végül a filmösszeállltásról. Gyorsan gyarapodó táborhoz, rádióamatőrök seregéhez kíván szólni K. H. Schubert: Rádióamatőrök mű­helykönyve. A szerző ismer­teti a felhasználható anyago­kat, a rádiókészülék-építés, szerelési munkáit, az elektron­csöves és tranzisztoros kapcso lásokat ábrákkal és tábláza­tokkal. Hasonló alaposság jel­lemzi a kiadó másik újdonsá­gát, T. Surina: Tranzisztortech­nika című könyvét. A mű mindazt összefoglalja, amit a 40. £ifelé menet az utcasarki ipát egy kődarabbal le­ltté és úgy gondolta, jy ezzel a terepet már lóképpen elő is készítet­dásnap reggel — ez volt akció lebonyolítására gszabott utolsó nap — lirmbaum korán ébredt, gynehezen életet vert möry doktorba és azon- ! haditervük elkészítésé- i láttak. Emikor beesteledett, a Ikswagent, amellyel a lyszínre mentek, a kis utca elején leállították. Ez­után gyalO'gszerrel, Wo- eheck háza elé osontak. Tíz óra lehetett, amikor Schirmbaum átugrott a ke­rítésen. Jól emlékezett a profesz- szort ábrázoló fényképre, amelyből néhány darabot most is magával hordott. A szobából kiszűrődő fényben a vacsorázó professzort a fényképen látható személy- lyel azonosította és meg­állapította, hogy ezt a sze­mélyt keresi. Ezután a bokrok mögé, a sötétbe húzódott. Ólomlábon jártak a per­cek és doktor Wocheok egyelőre semmiféle hajlan­dóságot nem mutatott arra, hogy elhagyja a szobát. Schirmbaum kínjában a te­nyerébe mélyesztette kör­meit, hiszen a késedelem végzetes következmények­kel járhat, a teherautó egy percig sem vár, ők pedig egy ájult emberrel a kar­jukban az országúton ma­radnak. Ráadásul azt sem tudják, mit csináljanak Wo- check-kal. Az ütés — mert egy pillanatig sem kétel­kedett abban, hogy le kell a professzort ütnie — ilyen idős korban végzetes kö­vetkezményekkel is járhat. A bécsi klinikán az orvo­sok megfelelő berendezések birtokában, minden való­színűség szerint életre tud­nák a tudóst kelteni. De Itt, Pesten, a Gömöry-féle lakásban még egyszerű lé­legeztető berendezés sem áll a rendelkezésükre. Schirmbaum pedig elhatá­rozta, hogy a lehetőség sze­rint nem követ el több gyilkosságot. Huszonkét óra negyvenöt perckor a professzor végre felemelkedett székéről. A volt SS-legény látta, ahogy szobáról szobára vonult, az­után lassú és nyugodt lép­tekkel a betonúton a nyári lak felé indult. Schirm­baum előreosont és úgy he­lyezkedett, hogy abban a pillanatban, amidőn a pro­fesszor eltűnik a ház Ab­lakainak látómezejéből, egyetlen, a tarkójára mért ütéssel elkábítja, s a ker­ten át a kerítéshez viszi. A professzor lassan, ki­mért léptekkel közeledett a kritikus pont felé. Ami­dőn elhaladt az SS-legény előtt, Schirmbaum is a be­tonra lépett. Tornacipőjé­ben hangtalanul mozgott előre, majd felemelte ösz- szekulcsolt kezét és hatal­mas erővel a professzor fe­lé sújtott Ebben a pillanatban mintha acélkapcsok ragad­ták volna meg összekul­csolt kezeit, hatalmas rán­tást érzett és a professzor vállán keresztül a bokrok közé zuhant. Felugrott és vérbeborult szemmel az öreg tudósnak rontott Hangtalan küzdelem vet­te kezdetét. Schirmbaum soha nem volt gyakorlott verekedő, csak a katonai közelharc mozdulataira em­lékezett a régi időkből. Már a második ütésnél megértette, hogy végzetes tévedés áldozata lett. Ez az ember nem Wocheck pro­fesszor. És abban a pilla­natban, hogy ezt felismerte* mér fel is rémlett előtte egy akasztófa. Pillanatig sem tétovázott, hátat for­dított „Wochecknak” és hanyatt-homlok menekült. Gömöry egy pillanat alatt felismerte a helyzetet. A talaj dobogott futó lábaik alatt, végre elérték a gép­kocsit, beültek, és elszágul­dottak. Áthaladva a hídon, Gömöry a belváros felé vet­te útját. A szálló előtt a parkolóhelyen megállította a kocsiját. — Most kiszállsz — mondta —, és eltűnsz. Soha többé nem akarlak látni. Ilyen balekkal, mint te vagy, nem lehet együtt dol­gozni. Schirmbaum arra gon­dolt, hogy pillanatok alatt kézre kerítik. — Nem hagyhatsz ma­gamra — mondta Gömöry- nek. — Nekem nincs vesz­tenivalóm. Én nem öltem meg senkit a Kárpátokban, és nem volt soha Gemner a nevem. Nem is akarok hozzád menni. Add ide a víkendházad kulcsát. És ha meglátlak a ház körül, úgy lelőlek, mint egy kutyát, Gömöry elővette kulcs­csomóját, kiválasztott egyet és Schirmbaum kezébe nyomta. íFolytatjuk.j tranzisztorok gyakorlati fel­használásáról tudni kell: a tranzisztorok alkalmazási te­rületeit a rádiótechnikában és az elektronikában, a legújabb félvezetőket, a Tunnel-dlódák- tól a termisztorokig. A gépkocsik számának ro­hamos emelkedése a karban­tartást is előtérbe állítja. A tervszerű karbantartáshoz ad A gépjárműmotorok műszeres vizsgálata címmel megjelent kötet hass» nos tanácsokat. A vákuumel-t lenőrzéstől a gyújtáskapcsolá- son át az optikai diagnózis ké­szítéséig minden olyan teen­dővel foglalkoznak a kötet összeállítói, melyek a motor biztonságos működéséhez szük­ségesek. A kötet aktualitását aláhúzza az Is, hogy hazánk­ban éppen a közelmúltban rendelték el a gépjárművek időszaki kötelező műszaki vizs­gálatát — Az újdonságok kö­zül végül két olyan kötetet említünk, amelyek az Iparban dolgozó szakembereknek nyúj­tanak fontos Ismereteket. A korrózióvédelem című sorozat új kötete a — szerző: Székely Levente — részletesen tárgyal­ja a vasalapú ötvözetek, a színesfémek és ötvözeteik, va­lamint a könnyűfém ötvözetek tulajdonságait, s ezek korró­ziós károsodását, illetve a ká­rosodás elleni védekezés mód­jait. A gyakorlat megfogalmaz­ta kérdésekre ad választ az építőipari anyagmozgatással foglalkozó kötet Is. A rakodás és szállítás gépesítése az épí­tőiparban című könyv szerzői jelentős segítséget adnak az építőipari anyagmozgatás kor­szerűsítéséhez, szervezési mód­szerek Ismertetésével és a gé­pészeti lehetőségek összefogla­lásával. Különösen nagy fi­gyelmet szentelnek a cement és kötőanyagok szállítása, elő­regyártott vasbetonelemek mozgatása komplex gépesíté­sének. ismertetik azokat a gé­peket, amelyek emberi kéz be­avatkozása nélkül, teljesen automatikusan oldják meg az anyag keverését, helyszínre szállítását, feldolgozását. Tiltott helyen fiirödtek Ercsi határában a Duná* ban tilos helyen fürdött Várad! József 9 éves ta­nuló és a vízbe fulladt. Virág Tivadar 12 éves ta­nuló Győrladaanérnél ugyancsak tiltott helyen fürdött, s életét vesztette. Batyk község határában a Zala folyóban fürdött ti­los helyen Horváth Mária Magdolna 18 éves leány és a vízbe fulladt. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom