Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

I: oldal 1968. Július 10. szerda 4 Bohémélet a felvilágosodás korában /t felvilágosodás korának kora kezdetétől mindig akadt Kecskeméten is bajnoka a korszerű hala­dásnak. A kristályosodási gócok voltak az iskolák, ame­lyeknek tanári karában olyan személyiségeit is voltak, akiknek érdemeivel ma is foglalkozik az irodalomtör­ténet. Egy ideig itt élt a magyar történeti nyelvtudo­mány megalapítója Révai Miklós (1749—1807), aki piarista tanár volt, Kecskeméten is tanított. 1781-ben kilépett a rendből és a bizonytalan szabad életet válasz­totta a zárda falai nyújtotta biztonság helyett. Ezeknek az évtizedeknek úgy lehet mondani szinte szellemi sarkpontja volt Kecskeméten Mátyási József (1765—1849), aki bár Izsákon született, életének nagyobb részét Kecskeméten töltötte, mint diák, majd ügyvéd. Emlékét a Megyei Bíróság falán márványtábla hirdeti rajta jövendőlésszerű két verssora. Ha fenn marad a Nép s Magyarul szól szája, Emlékezetben él annak poétája., j JLW átyási költészete eleinte a klaszicizálás felé haj- ’L M lőtt. Később egyre inkább a nép száján élő dalok hatása alá kerül és számos dalából népdal válik. Kevés módosítással — ahogy az a szájról szájra adott népda­lok pályafutásában szokásos — ma is közismert több verse. Külföldet is járt, nyelveket is tudott Kapcsolata volt a kecskeméti születésű Kelemen László (1762—1811) színigazgatóval, akinek első műsorai számára Goldoni: „A gavallér és a dáma” 3 felvonásos vígjátékát fordí­totta le. A magyarországi hivatásos színészet megalapí­tójának társulati tagjai közül a kecskemétiekkel Nemes Andrással (1760—1841) és Szomor Mátéval (?—1810) holtig tartó baráti kapcsolatban állt. Mint alkalmi költő név- és születésnapok, keresztelők és last not least, disznótorok rigmusainak alkotója, jó barátait sem hagy­ta ki a verses üdvözlésből. A kecskeméti Állami Le­véltárban kéziratos másolat van egy Szomor Mátéhoz írt verséről. Szomor Máté, aki akkoriban már Kecske­mét föfiskálisa volt — a leendő későbbi főfiskális. Ka­tona József még csak piarista diák — hivatalos úton volt, amikor a köszöntő társaság felkereste. Mátyási Jó­zsefet megihlette az eset. Hosszú verset írt róla és azt otthagyta Szomor asztalán. A versből csak egy szakaszt idézek, azt amelyikből kitűnik, hogy egy színésznek ab­ban az időben mihez kellett értenie, még akkor is ha később főfiskálissá választották. De a versből kitetszik az is, hogy Szomor magas tisztségében sem felejtette el, amit színész korában tudott. Mikor Ketskemétit, kinek prímájával Kevély Pest, segíti Szomor Secundával, Jablontzai pedig mormol a’ brátsával. Mintha három Orfeus ülne Karikában s hegedülne. Azoknak a’kik hallgatják, Testit lelkit megmozgatják. 3GT etskeméti a hírős városból való prímás volt és Pesten hegedülgetett. De úgylátszik időnként tolt módja rá, hogy Szomorral kamaramuzsikálhasson. Egyébként ez a volt színészekből kerülközött bohém társaság segítette Kelerűen Lászlót, hogy a fővárosi anyagi bukás után maradék társulatával itt Kecske­méten hosszabb időt tölthessen. Ok tették lehetővé, hogy a Cserepes kocsiszínében ácsolt deszkákon társulatával előadásokat tarthasson. Napóleoni háborúk. Jó konjuktúra a kecskeméti tő- zséreknelc. Az inflációs csász. kir. bankókból sok ömlik ide. Természetesen azokhoz, akik közel állnak a tűzhöz. A népség-katonaság csak messziről szagolja a dínpm- dánomok pecsenye és borital illatát. Versfaragás, mó- kázás révén legfeljebb a bohémek egyike-másika jut közelebb a dévajabb összejövetelekhez. Ilyenek pedig voltak. Három egymással versengő mulatozó társaság volt akkoriban Kecskeméten. A Kanalas Társaság — elnökének jelvényéről, a kézbén tartott nagykanálról kapta nevét, a Júlia Társaság — egyik szépasszony tag­járól átvett névvel, az Arany Társaság — tagjainak dús ékszerkincseire utaló elnevezéssel. Sok fura dolog esett ezekben a társaságokban. Hornyik szerint olyik-másik dáridósabb találkozás még válásokat is eredményezett. A Kanalas Társaságnak Nemes András volt az elnöke, abban az időben, amikor Katona József Pesten a Hac- ker-szálában színészkedett. Nemes András nem afféle tedd ide, tedd oda díszelnök volt, hanem a lelke, fő tréfamestere társaságának. Az egyik ref. lelkész meg­sokallta a zajos házi mulatságokat. Mivel szószékről el­hangzó figyelmeztetései süket fülekre találtak, feljelen­tést tett a helytartótanácsnál. Titkos társaságot említett a feljelentés. Több se kellett a Bécsett szolgáló helytar­tótanácsnak. Párizsi, no meg Martinovics-féle összees­küvést szimatolt a „titkos” szó mögött. Teleki László jött le, mint királyi biztos vizsgálatot tartani. A tanács is részt vett a vizsgálaton. Teleki látta, hogy itt — bár bizonyos szempontból nem ártatlan de mégis csak házi mulatságról van szó. Nemes Andrást, mint elnököt lete­remtette, vén komédiásnak nevezte. Ezt haláláig fájlal­ta úttörő színészetünk első harcosainak egyike. Ám, mit tehetett volna a teljhatalmú királyi bizos ellen! örülnie kellett neki is, meg a társaság többi tagjának is, hogy amennyire felnagyította a feljelentő a dolgot, úgy elba­gatellizálta azt a vizsgálati jegyzőkönyv. A hosszú időn át tartó vizsgálat izgalmain kívül, nem is lett semmi következménye a titkos kanálazgatásndk. y§ kik ma is várják még végezetül a költői igazság- szolgálatást. megsúghatom, hogy nem maradt el. A feljelentőnek hamarosan távoznia kellett Kecskemét­ről. i Joós Ferenc T ojástánc Bővítik a kerekdombi strandfürdőt A tiszakécskel Oj Elet kerekdombi majorjában 1964 óta van üzemben a 33 fokos kénes-jódos gyógy­hatású strandfürdő. Kutat fúrattak a tsz udvarán annak idején és fúrás köz­ben gyógyvíz tört fel. A termelőszövetkezet vezető­sége rájött: fantázia van a meleg vízben, rögtön épí­tett hát egy 30x20 méteres medencét A medence azonban szűknek bizonyult. Mint Hangyásl Mihály gondnok elmondta, naponta átlag 950—1000 vendég látogatja a fürdőt, ezért szükségessé vált annak bővítése. A mostani medence mellé újabbat — uszoda meden­cét — építenek, sőt el­kezdték egy gyermekme­dence építését is. Azon­kívül parkosítják a terüle­tet És mivel a fürdés köz­ben erőt vesz az emberen az éhség, a jelenlegi fala­tozót birkacsárdává fej­lesztik, ami nemcsak a fürdőzők kényelmét szol­gálja, hanem azokét is, akik a kécskei úton átuta­zóban vannak. És még egy érdekesség: kuglipálya is épül hamarosan a meden­cék mellé. A reumatikus és ízületi bántalmakba®. szenvedők messzi vidékről is felkere­sik a fürdőt A kincset jelentő alföldi termálvízkészletből már a jövő szezonban a jelen­leginél: háromszorosa jut a kerekdombi strandra, az építkezéseket ugyanis ak­korára befejezik. B. J. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, az Országos Anyag és Arhi- vatal elnökével egyetértés­ben rendeletet adott ki a kenyérgabona és liszt cse­réjéről. A miniszteri rendelet az 1962-ben kiadott intézke­dést módosítja. Leglénye­gesebb változás, hogy a 15 százalékos „őrlési díjat” 8 százalékra csökkentették. A malmok és a lisztcsere­telepek ezentúl egy mázsa kenyérgabonáért nem 85 kiló, hanem 92 kiló búza­őrleményt adnak. Egy má­zsa rozs ellenében is 92 kiló rozsőrlemény jár. A rendelet intézkedik arról Nem az olasz népi tán­cot akarjuk most ismertet­ni olvasóinkkal. Az ügy, amelyről szólunk, szeren­csére nem nevezhető nép­szokásnak, bár találko­zunk ehhez hasonló esetek­kel. Tojástánc ez mégis, azzal az eltéréssel, hogy sokkal bonyolultabb a „ko­reográfiája”, amelynek végleges kibogozásán, el­rendezésén hetekig számos szakember fáradozott. A Bajai Baromfikeltető Állo­más két vezetője: Mohácsi József igazgató és helyet­tese, Bemáth Mihály, a kezdet kezdetén, amikor megindult közöttük az el­lenségeskedés, a féltékeny­ség, még talán nem is lát­ták, milyen következmé­nyekkel járhat a viszály­kodás. jelzések 1962 óta Az első írott anyag, ami­vel a megyei tanács vb tit­kárságán levő vaskos kö- tegben találkozhatunk, s amely az üggyel függ ösz- sze, még 1964. május 19-én kelt, s ebben Mohácsi fi­gyelmezteti helyettesét: „A szaktanácsadók beosz­tásával kapcsolatos visz- szaélések elhallgatása miatt szóbeli figyelmeztetésben részesítem, egyben felhí­vom figyelmét, hogy a jö­vőben fokozottabban vé­gezze munkáját...” Hangsúlyozzuk, ez az el­ső írott anyag. Évek­kel korábban azonban — pontosabban 1962 óta fut­nak be olyan jelzések a járási népi ellenőrzéshez, is, hogy ha a termelőszö­vetkezetek a tagság ke­nyérgabona fejadagját egy­ben, nagy tételben viszik cserére, a beszállításért fu­vardíjat kapnak. Az őrle­ményt viszont a cseréltető saját költségén szállíttatja el a malomból vagy a cse­retelepről. A miniszteri rendelet elő­írja: a vegyszerekkel ke­zelt, csávázott kenyérga­bonát lisztcserére felaján­lani tilos. A rendelet mel­lékletként közli a lisztcse­rére átadható kenyérgabo­na minőségi előírásait, s az eltérés esetén a minőségi különbségek elszámolásá­nak szabályait. módját. hogy valami nincs rendben a keltető állomáson. Addig azonban senki nem tett semmit, amíg „kézzel fog- hatóan” ki nem lehetett mutatni, hogy mi nincs rendben. Az igazgató és helyettese közti áldatlan állapot nemcsak az állo­máson, hanem a városban is beszédtéma volt. Ezt bi­zonyítják a NEB-hez be­futott jelzések. Érdemtelenné vált Miből fakadt ez a félté­kenykedés? Ezt így, több év távlatából egyértel­műen nehéz lenne megál­lapítani. Leginkább az lát­szik valószínűnek, hogy szubjektív okai vannak. De megengedhető-e az a „fényűzés”, hogy egy több százezer forint értékkel gazdálkodó, felelősségteljes munkát végző vállalat két vezetője ennyire elragad­tassa magát, ennyire en­gedjen szubjektív érzései­nek? Nem sokkal később — a NEB-hez érkezett jel­zéseket követően — 1964- ben már odáig mérgesedett a két ember közötti vi­szony, hogy szinte kizáró­lag levélben váltottak szót egymással. Iktatták, sza­bályszerű, hivatalos külső­vel látták el az egymásnak címzett dörgedelmeket. A levelek jobb sarkán olvas­ható: Tárgy: Figyelmezte­tés — ezt küldte Mohácsi József, a válaszon: Tárgy: Figyelmeztetés visszautasí­tása — ezt küldte Bernáth Mihály. Az említett leveleket ol­vasgatva az a gyanúja tá­mad az embernek — s nem Is egészen alaptala­nul —, hogy a két ember csupán egymást figyelte és arra összpontosította ener­giáját, hogy minden hibát, vagy annak vélt mozzana­tot észrevegyen a másik munkájában, s azt kifogá­solja. Mohácsinak erre több lehetősége volt. Háromszor adott helyettesének írásbeli figyelmeztetést, s az utol­sót követően ezt írta Ber- náthnak: „...a figyelmez­tetések alapján érdemte lenné vált a keltető állo­máson történő állás be­töltésére. Az 1966. március 14-én kelt figyelmeztetés során felületes munkájá­val a keltető állomásnak több mint 100 ezer forint anyagi kárt okozott... A fentieket rossz irányban befolyásolja legutóbbi idő­ben tanúsított cinikus, fe­lületes viselkedése is...” Fegyelmi elbocsátás Százezer forint hatalmas összeg. Ha az igazgató meg volt győződve állítása va­lódiságáról, kötelessége lett volna feljelentést tenni he­lyettese ellen. Figyeljük azonban a levél folytatá­sát. Kiderül, hogy ez a 100 forint csak amilyon ijeszt­getés volt és Mohácsi Jó­zsef elsősorban azt szerette volna elérni, hogy Bemáth Mihályt kívül tudja a ka­pun. Így folytatódik a levél: „Bár a keltető állomásnak okozott anyagi kárért bí­rósági és fegyelmi eljárást kellene indítanom, azon­ban tekintettel anyagi és családi helyzetére, etiől tartózkodom. Felhívom fi­gyelmét, hogy a lehető leg­rövidebb időn belül helyez­kedjék el, mert munkájá­ra igényt nem tartunk...” Ez a levél 1967. június 1-én kelt. Bemáth Mihály maradt. Nem helyezkedett el, ha­nem válaszolt az igazgató*' nak: jelentse fel, ha igaz a 100 ezer forintos károko­zás. Mohácsi József azon­ban. ettől „tartózkodott”-, bár ha állítása igaz, köte­lessége lett volna feljelen­tést tenni. Ellenkező eset­ben sorai rágalmazásnak minősülnek. Ne menjünk azonban ilyen messze, ne folyamod­junk feltételezésekhez ak­kor, amikor bizonyítékaink is vannak — Mohácsi el­len. Nem sokkal a fenti le­vél keltezését követően, a járási NEB vizsgálatot tar­tott a keltető állomáson. Kiderült, hogy az igazgató az akkoriban vásárolt két új szőnyeg egyikét haza­vitte a lakására és egy használtat hozott be he­lyette 1 Indoklásképpen azt mondta, hogy a cserét azért bonyolította le, „mert a vá­sárlás idején nem tudott megfelelő színű szőnyeget találni”. Tegyük azonbap félre á „ki a bűnösebb” keresgé­lését, hiszen mindketten felelősek azért, hogy mi­alatt torzsalkodtak, elha­nyagolták az állomás ve­zetését, irányítását. Ennek súlyos következménye lett. A megyei tanács vb pénz­ügyi osztálya a? évi reví­ziós vizsgálat során olyan állapotokat talált, ami enyhén szólva tűrhetetlen. Teljesen összekavart nyil­vántartás, fiktív nevek, ké­tes üzletek stb. Fegyelmi eljárás indult Mohácsi Jó­zsef, Bemáth Mihály, Ga- lántai Ferenc pénzügyi elő­adó, Báldi Jánosné raktá­ros és Balesz Éva admi­nisztrátor ellen. Valameny- nyiüket fegyelmileg elbo­csátotta a megyei tanács vb és a határozat jogerőre emelkedett Ide vezetett a rosszízű személyeskedés. Ha a két vezető az egymással tör­tént levelezgetésre pazarolt energiát a munkára fordít­ja, azt tartja szem előtt, hogy pontosan, jól működ­jön a ríjuk bízott állo­más, ma is a helyükön le­hetnének. Az indulat rossz tanácsadó. Gál Sándor Megfúrt propaganda Hogy ki fúrta meg? Maga az érdekelt! Az a vállalat, amely sokat remélt tőle, ezért áldozott is a propagandára, s amely mellesleg, sajtótájékoz* tatóin igen meggyőzően bizo­nyította az általa kezdeménye­zett akció népgazdasági hasz* nát. jelentőségét. ,,Minden 10 kg vashulladé­kért ajándék-sorsjegyet is ad a MÉH!’» — jelent meg szinte naponta a vállalat rajzos hir* detése a napilapokban a vas* gyűjtő hetek alatt. És ahogyan tettekre, a kallódó vashulladék összegyűjtésére, értékesítésére ösztönzött a nyeremény lehe­tőségével is kecsegtető felhí­vás, éppúgy lelohadt, sőt bősz* szúsággal váltódott fel a lel­kesedésük mindazoknak, akik a gyakran mázsán felüli vas­hulladékot a kis gyűjtő tele* pékén adták el. Mert nem kap­tak sorsjegyet, mégha igazu­kat keresve a kivágott újság- hirdetéssel kocogtak is vissza! A kis átvevő telepek ugyanis — a vállalati központ utasítá* sára — nem kaptak erre jogot, lehetőséget. Hogy miért? Mert valaha, egy telepen valaki, va­lamilyen módon visszaélt a sorsjegyekkel. Fonák okosko­dás ezért a gyűjtőket büntet* ni, ugyanis visszaüthet. •. Értesüléseink szerint ezúttal is sikerre! zárultak a vasgvűj- tő hetek. De vajon mit ered­ményez majd a legközelebbi ilyen akció? Mert, akit egy­szer becsaptak — s ezúttal so­kan vannak ilyenek —ugyan­csak meggondolja, higgyen-e a propaganda kecsegtetésének. e, I. Kora reggel a strandfürdőn. Rendelet a kenyérgabona és liszt cseréjéről Nyolc százalék az őrlési díj Nem adnak lisztet a vegyszerekkel kezelt és csávázott gabonáért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom