Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-09 / 159. szám

1968. július 9. kedd 8. oldal gt ii^pjaäsHä^gst; A riporterek gyöngye Ülésezett a KISZ megyei vb Tegnap Kecskeméten ülést tartott a KISZ me­gyei végrehajtó bizottsága. A jelenlevők megvitatták a megyében folyó 1967/68. évi KISZ-oktatás tapasztala­tait, s az 1968/69-es okta­tási évvel kapcsolatos fel­adatokat. Jelentés hang­zott el az ülésen a kiskun- halasi járási és városi KISZ-bizottság agitáció® és propagandamunkájáról, vé­gül a KISZ megyei bizott­ságának és a KISZ megyei vb idei második félévi munkatervét fogadták el a megjelentek. Nyaralótelep a Szelidi-tónál Évről évre fokozódik a kirándulók, a turisták ér­deklődése a hangulatos Szelidi-tó iránt. Ez idáig több százan építettek, illet­ve építenek hétvégi ví- kendházakat a kellemes ki­rándulóhelyen. Mondhatni— hagyomány] már megyénkben az a, I szintén Bács-Kiskunban út­jára indult kezdeményezés, hogy a nagyobb párt-, ta­nácsi rendezvényeket, egy- egy átfogóbb kérdés meg­vitatására, a területen, minél közelebb a gyakor­lati élethez — tartják. Rendszerint abban a hely­ségben, amely abban az időszakban kiemelkedő eredményeket mutat fel a napirenden levő feladatok megoldásában. Ilyen értelemben adha­tunk hírt a Hazafias Nép­front bajai járási elnöksé­gének e hó 2-án tartott üléséről. Ennek megrende­zésére ezúttal Garán, az ot­tani népfrontklubban ke­rült sor. Éppen azért esett erre a községre a válasz­tás, mert a járás népfront- klub-mozgalmának kibonta­koztatásában az itteni bi­zottság mutat fel máris szép eredményeket Termé­szetes tehát, hogy a klub­mozgalom támogatásának feladatait, módszereit na­gyobb hatásfokkal lehetett számba venni, meghányni- vetni, miután ennek a na­pirendnek az előadója Mé­száros Antal, a garai nép­front elnöke volt. öt egé­szítette ki Horváth Ferenc járási népfronttitkár a más községekben szerzett ta­pasztalatokkal. A garai népfrontklub ez év eleje óta funkcionál. Társadalmi összefogással hozták létre — majdnem százezer forintból. A két termelőszövetkezet, az ál­lami gazdaság, a ktsz-ek, s a tanács egyaránt letette a maga „obulusait”, hogy a pártszékházban — klubot alakítsanak 3 nagyobb he­lyiségből. A klub berende­zése — szőnyegtől függö­nyig — tiszta új. Van le­mezjátszó, hangerősítő be­rendezés, kártya, sakk, pingpong, továbbá lapokat, folyóiratokat olvashatnak a látogatók. Eddig százhar­minc tagja van, akik — például télen — hetenként három napon tölthetik itt kellemesen szabad Idejü­ket. — Huszonötezer fo­rintot adtunk tavaly is, az idén is a művelődési ház­nak. Ügy gondoljuk, jobb helye van ott ennek a pénznek. S azt is megmagyarázzák mindjárt, hogy miért... A dunapataji Űj Élet Tsz három vezetőjétől — Bé- várdi Pál elnökhelyettestől, Papp István főagronómus- tól és Illés György fő­könyvelőtől — érdeklődöm a kulturális alap felhasz­nálásáról. Erről ugyanis nagyon sok vita folyt az idén, amikor az új rendel­kezések értelmében a ko­rábban együtt kezelt kul­turális és szociális alap he­lyett külön kulturális ala­pot kell képezni. S a ren­delet nem határozza meg az összeg nagyságát, hanem a termelőszövetkezetek tag­ságának és vezetőségének megítélésére bízza. Sok he­lyen ezt úgy értelmezik, hogy „lefaragják” a lehető legkisebbre a művelődésre szánt összeget. De nem mindenütt. Éppen ezért jó Miként Horváth Ferenc, járási népfronttitkár jelle­mezte, az is érdekes sajá­tossága a klubnak, hogy — úgy mond — általános. Nem egy társadalmi ré­teg, szakmai csoport alkot­ja a tagságot, hanem fizi­kai munkás, értelmiségi, tsz-gazda, vagy ktsz-tag egyaránt megtalálja itt a társadalmi érintkezés köz­vetlen alkalmait. A garai népfrontklub­ban tervezik — kísérlet­képpen — olyan fórum megteremtését is, melyen a járás képzőművészei be­mutathatják műveiket. Bi­zonyára sikere lesz majd ezeknek az egyéni, kis be­mutató kiállításoknak, s azok folytathatják útjukat a járás többi klubjába is. 38. A beteg karján felvonta a pizsamát. Az éles fehér fényben megvillant az in­jekciós tű üvegtartálya. — De hisz ez üres, dok­tor úr! Gömöry-Gamner nem vá­laszolt. Ezerszer gyakorlott mozdulattal döfte a tűt a bőrön át a beteg vénájába. Azután ujjának erőteljes és határozott mozdulatával levegőt fecskendezett az erébe. A beteg hörgött és elcsen­desedett. — Embólia — mondta példa a dunapataji, érde­mes felfigyelni rá. Tavaly 146 ezer forint volt a kulturális és szociá­lis alapunk — mondja a főkönyvelő — ebből 40 ez­ret tett ki a kulturális ki­adások összege. Az idén összesen 11 ezer forinttal többet szántunk ilyen cé­lokra, de . a szociális kiadá­saink csökkennek, s a mű­velődésre 18 ezer forinttal több jut. Vagyis 58 ezer forint. Mint az imént hallottuk, ebből 25 ezret adnak a művelődési háznak. S a többi? Az elnökhelyettes válaszol: — Hétezer forintot szán­tunk a községi sportpálya építésére. Ennyit pénzben, s amellett még ingyenszál­lítást is. Huszonhatezer fo­rintot pedig utazásra ter­veztünk. A Szegedi Szabad­téri Játékokra például két autóbusz indul. Emellett tapasztalatcsere-látogatáso­kat és tsz-támogatással ki­rándulásokat is szervezünk. Térjünk vissza a műve­lődési háznak adott 25 ezer forintra. Az imént azt mondták: jobb helye van ott ennek a pénznek. — Igen. Dunapataj nagy község, tanyavilága viszont nincs. A mi tsz-ünk terü­letén van ugyan két tanya- központ: örjeg és Böd- puszta, ott amennyire lehe­tett, segítettünk már eddig is. Tagjaink többsége vi­szont bent lakik a faluban. Itt felépült ez a szép nagy művelődési ház. Sokat ál­doztunk rá anyagiakat, tár­sadalmi munkát. Mi szük­ség volna rá, hogy most külön klubszobát építsünk, felszereljük, előadásokat szervezzünk, és így tovább, és így tovább ... Odaadjuk a pénzt a művelődési ház­nak, s ezzel szemben el­várjuk, hogy ők gondos­kodjanak az egész lakos­ság, tehát a mi tagjaink szórakoztatásáról, művelő­déséről is. S elégedettek-e azzal, amit a művelődési ház nyújt? — Erre csak később tud­nék felelni. Voltak zökke­nők, leváltották a régi igazgatót, eddig tehát nem ment minden jóL Ami a Gömöry. Felhúzta a beteg szemhéját és az üvegesedő szembe tekintett. — Vertig ;— mondta, mikor kiment a folyosóra. Azon az úton, amelyen jöttek, elhagyták a kórház épületét. Senkivel nem ta­lálkoztak ... • A kivizsgálásra váró be­tegek ápolónője frissen mosdva, tiszta köpenyben és derűsen lépett a helyi­ségbe. — Ébresztő! — mondta vidáman és felhúzta a re­dőnyt __k___ s zórakozást illeti, arra megvannak már a lehető­ségek, az új igazgatótól pe­dig majd igyekszünk mi is tartalmasabb munkát kö­vetelni. Csupán egyetlen kérdést1 még: Nem érzik-e szüksé­gét, hogy társadalmi ösz- töndíiial gondoskodjanak a jövőről, a szakember-után­pótlásról? — Huszonháromezer fo­rinton felül volt az egy tagra jutó jövedelem a múlt évben — mondja a főagronómus. — Jó a ke­reset könnyen kapunk szakembert. így hát nincs szükségünk rá, hogy ilyen módon kössük magunkhoz a fiatalokat Természetesen ha saját tagjaink valame­lyikének jó fejű gyereke rászorul a támogatásra, szí­vesen segítjük. * «Józan, értelmes érvek. Dunapataj on már megér­tették, hogy a művelődés­re szánt összeg is befekte­tés, nem az ablakon kido­bott pénz. Ügy kell tehát elhelyezni, hogy a lehető legtöbbet kamatozzon. Ha­sonló módon gondolkodnak a község másik tsz-ében is. A Petőfi ugyanis 20 ezer forintot ad évente a műve­lődési háznak. Zlatics Jánosnétól, a ta­nács vb-elnökhelyettesétől érdeklődtünk a művelődési ház anyagi helyzetéről. — A két termelőszövet­kezet megértő segítsége na­gyon sokat lendít a mun­kán. Bár a két üzemtől is megkapnánk ugyanezt, a létszám arányában. De a paprikaüzem és a mű­anyaggyár csak afféle fiók­vállalat, s a központ, bár több százan dolgoznak itt, nem adja ide a rájuk eső részt a kulturális alapból. Igen, ez mindenütt így van, s igen vitatható, hogy helyes-e. Ahogyan egyre több üzem létesít telepeket a községekben, mind gyak­rabban vetődik fel: a hely­ben dolgozók ne csupán a bérüket kapják meg az ál­taluk előállított termelési értékből, hanem joguk van a rájuk eső részre a szo­ciális és kulturális juttatá­sokból is. Mester László Az arca elé kapta a ke­zét és károhant. Az ügye­letes orvos Is megtekintet­te a holttestet, a sztetosz­kóp hallgatóját a férfi szí­vére helyezte, azután meg­szólalt: — Embólia. Egy pillanat alatt végzett vele. Klinikai eset. Értesítsék a hozzátar­tozóit. Két óra múltán az ügye­letes orvost az irodából ke­resték. — A boncolás után a te* metésről is nekünk kell gondoskodnunk — közölte az adminisztráció —, Szá­lai Jánosnak ugyanis nin­csenek hozzátartozói... * A szállodában egy­szerű öltözetű, vörös hajú, tagbaszakadt, negyvenéves férfi vett ki szobát. A be­jelentőt rendkívül alaposan töltötte ki, csak a személyi igazolvány számát nézte meg az irataiban. Az éjsza­kai portás udvariasan nyúj­totta felé a kulcsot. — Szalai úr... reggelre ébresztést kíván? — Hat órára kérem.' Szalai felment a szobá­jába, majd amikor meggyő­ződött arról, hogy a folyo­són senki sem tartózkodik, a mellette nvflő lakosztály­ba osont, Gömöry doktor­Angol film vígjáték. Az emlékeket meglehetősen nagyjázva kétféle alaptípus juthat eszünkbe. De a klasszikus angol filmvígjáték szereplői, a viccekből is jól ismert My­lord, aki majdnem össze- roggyan már, mert csak a nemes rozsda tartja szikár előkelőségben, hasonlókép­pen unokafivére, a nagyon katonás, csúzban, agylágyu­lásban, lóverseny-, viszki- és nőimádatban parádézó ad­mirális, vagy az Ameriká­ból visszatért milliomos, aki dagadó zsebét hiszi agyve­lejének. Ezek az urak és hölgyeik, majdnem összes tulajdonságaikat az életből hozták, amit mi sem bizo­nyít jobban, mint hogy az igazán klasszikus irodalom fogalmazta meg ókét elő­ször. A másik fajta angol film­vígjáték ugyanez, fejjel le­felé. Nevezzük hippinek, hogy korszerűek, pontosab­ban napilapszerűek le­gyünk. Ennek a filmkomé- diának a hősei ugyanazt nem csinálják, amit a klasz- szikus hősök csinálnak. Te­hát nincs előkelőségük, nincs tartásuk, mivel még nem volt idejük megöre­gedni, csúzuk sincs. Kita­gadták őket vagy ők önma­gukat, pénzük sincs, de nem hoz. A két férfi az erké­lyen foglalt helyet, és hogy ébren voltak, arról csak felparázsló cigarettájuk tűzparazsa adott jelt. Vár­tak. Most vizsgázott a sze­mélyi igazolvány. Ha a rendőrség gyanút fog, a Szalai-féle lakosztályba az éjszaka folyamán bekopog­nak. Az éjszaka azonban za­vartalanul telt. Háromne­gyed hatkor Schirmbaum visszament a szobájába. Hatkor ébresztették. Fél nyolcra már mindketten a fővárosban voltak... ... — Hát akkor... üd­vözlöm Szalai úr — neve­tett Gömöry diadalittasan. — Meg van elégedve ve­lem? — Most már csak Wo- checket kell megtalálnunk. A harmadik napnál tar­tunk, holnapután hajnal­ban vár bennünket a ha­tár. — Még mindig nem mondhatod el, hogyan visz- szük ki? — Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Kivisszük és kész. Gömöry délelőtt az egye­tem közelében levő presz- szóba ült le kávézni. Tud­ta, a mérnöki elöltek szá- montartják tudósukat. Nem csalódott. Beszélgetők el* is járnak se lóversenyre, se Monte Carlóba, se sztriptiz- bárba. Sehova. A nők után nem bolondulnak, mert a nőik se nagyon különböz­nek tőlük, s ha netán a megmaradt jelentéktelen különbségből kiindulva mégis történik köztük vala­mi, az épp olyan, mintha semmi sem történt volna. Melyik tábor a rokon­szenvesebb? Egyik sem. Az előkelőség csődje a hippi. A polgár a kényelmet ke­resi, a hippi lemond róla saját kényelme kedvéért. Ugyanazt csinálják. Minde­nütt. Csak néhol erősebbek és mélyebbek a különböző­ségükben azonos magatar, tások gyökerei, másutt ke­vésbé, megint másutt nin­csenek is gyökerek. Vagy olyan nincs, hogy ne len­nének? Robert Asher rendező ér­dekes kísérletet tett Angus' McGil könyve alapján, hogy egyesítse a fanyar, klasszi­kus angol vígjátékot a té- bolyítóan rögtönző hippi ko­médiával. Hogy a kísérlet sikerült félig-meddig, az fő­ként a kettős szerepet ját­szó Norman Wisdon érde­me. Egyszemélyben ő a nyugalmazott miniszter és elfajzott unokája is. Mint a valóságban. újságolták egymásnak, hogy némely dolgozaton K.- H. W. szignót találtak, következésképpen Wocheck az egyetemen dolgozik. Ezután Gömöry besétált a pirostéglás épületbe. Az egyik pedellust állította meg. és elmondta neki, hogy disszertációja ügyében Wocheck professzorral kel­lenne beszélnie. — Nézze öregem — mondta dr. Gömöry, és egy húszast csúsztatott az al­tiszt kezébe —, a dolgoza­tomban hibát vétettem. Fel szeretném hívni erre Wo­check professzor úr figyel­mét, és meg akarom őt kér­ni arra, adjon módot, hogy kijavítsam. Az altiszt a fejét vakar­ta. Azután eltűnt, hogy kis­vártatva egy cédulával tér, jen vissza. — Én nem mondtam semmit — suttogta —, de a tanulmányi osztály ezen a számon szokta a profesz- szor urat felhívni. Gömöry az első telefon- fülkéből a szám szerinti tudakozót hívta. — Megmondaná kérem, kié ez a telefonszám? — Egy pillanat türelmet kérek... — szólt a tuda­kozó, majd egy budai cí­met diktált... (Folytatjuk.) Népfrontklub — Garán Itt tartották a járási népfrontelnökségi ülést

Next

/
Oldalképek
Tartalom