Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-05 / 156. szám

ÍM8. Július Sí péntek S. oldal Finis Kiskőrösön A nemzetközi szövetkezeti nap előtt Vasárnap az ország öt városában rendezik meg a nemzetközi szövetkezeti nap eseményeit: Gyulán, Tapol­cám, Győrben, Sopronban és a 250 éves Kiskőrösön. Az előkészületeket végző munkabizottság a napok­ban tartotta utolsó megbe­szélését A megbízottak be­számoltak arról, hogy a rendezvény színhelye, a ré­gi sportpálya lesz; bejára­tának a közelében jelölték ki a parkolóhelyeket Mint­egy 300 méterrel meghosz- szabbították és elágaztatták a vízvezetéket a vendéglátó egységek pavilonjaihoz. Szerdán kezdték el a 8X12 méteres színpad felállítását. Ezekben a napokban a me­gyei szövetkezetek tíz gra­fikusa és kirakatrendezője dolgozik a dekoráción. ’A program reggel zenés iftnesltővei kezdődik. A tíz órakor sorra kerülő ünnepi nagygyűlést térzene és a szövetkezeti kultúrcsopor- tok műsora előzi meg, illet­ve követi. Erre az alkalom­ra,- mint már beszámoltunk rébt több kiállítás nyűik. A helyi fmsz 14 féle cuk­rászipar! ínyencséget vonul­tat fél, a szakszövetkezetek borkóstolóval „szerepel­nek”. Néhány napja a me­gye! MHSZ Is felajánlotta, hogy modellező bemutatót tart a községben. Délután divatbemutatóra kerül sor, és négy tánczenekar fellé­pése teszi színesebbé a na­pot. A rendezvény a Kis­kőrös—Soltvadkert labda­rúgócsapatok közti barát­ságos mérkőzéssel folytató­dik, majd szabadtéri tánc­cal fejeződik be. A vendéglátást a Kiskő­rös és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet vállalta magára. Bürgés Sándor, a kereske­delmi főosztály vezetője úgy nyilatkozott, hogy föl­készültek a 8—10 ezer részt­vevő fogadására. Megfér mellettük a jánoshalmi tsz- közi vállalkozás lacikony­hája is. A vasútállomáson mint­egy húsz busz várja fel­váltva az érkezőket. Húsgomdok helyett - szakmunkásgondok Statisztikai Időszaki Közlemények Mennyivel növekedett a földgáztermelés? A Statisztikai Időszaki Közlemények 8. számú ki­adványa az 1968. első ne­gyedévi ipari adatokról ad részletes tájékoztatót. A ki­adványból megismerhetjük a termelés indexszámait, valamint az értékesítés ala­kulására, a fontosabb alap­anyagok termelésére, a ter­melékenységre, a foglalkoz­tatottságra, az átlagkerese­tekre, a rendelésállomány­ra, az árak alakulására, stb-re vonatkozó adatokat. A közleményekből meg­tudjuk például, hogy 31,7 százalékkal növekedett egy év alatt a földgáztermelés. A lakosság ez idő alatt 29,4 százalékkal több földgázt fogyasztott, mint korábban. Motorbenzint 13,2 száza­lékkal vásároltak többet a lakosság köréből, ami nyil­ván a magán személygép­kocsik számának növeke­désével magyarázható. A munkások átlagkeresete 1967. első negyedévéhez vi­szonyítva az idei esztendő első három hónapjában 2— 4 százalékkal emelkedett. A közleményeknek ez a köte­te végül nemzetközi ipari termelési adatokat ismertet. — írják meg telexen, hogy nem tudjuk vállalni az egészet — adja ki az utasítást Bartucz Sándor, a Bács megyei Húsipari Vál­lalat főmérnöke, majd is­mét hozzám fordul. — Ép­pen arról beszélgettünk, hogy milyen gondokkal küzdünk, s íme, itt a bizo­nyíték. A Húsipari Tröszt az előbb adta le a jövő heti feladatot: 1880 sertést, 426 szarvasmarhát és valószí­nűleg 300—600 bárányt kell vágnunk. A tervet túlteljesítettük — Kivel? — tárja szét a karját. — Szinte hihetetle­nül nagy létszámproblé­máink nem engedik meg az ilyen vállalásokat. Jelenlegi kapacitásunkat figyelembe véve, naponta csak ezer­kétszáz sertés feldolgozásá­ra vagyunk képesek. Hiába jól gépesített az üzem, számtalan olyan részmunka van, aminek elvégzéséhez feltétlenül szükségünk van begyakorlott szakmunká­sokra — vagy legalább be­tanított munkásokra. — Nincs jelentkező? — Sajnos. Pedig mun­kánk lenne bőven. Innen, Kiskunfélegyházáról látjuk el hússal és különböző ké­szítményekkel az egész me­gyét, de ezenkívül jelentős az exporttevékenységünk is. Naponta tizennégy zárt gépkocsink hordja-viszi áz árut a megye több mint PALACKOK a rajtnál fénycső ÉS GYERTYA Eleve valótlant állítanék, ha így kez­deném a tudósítást: zajlik az orszá­gos borverseny. Meglehetősen nagy csendben dolgozik a két zsűri; tag­jaik mindegyike külön padnál ül; előttük apró poha­rakban az évtized magyar borai — az 1960-as évjárat­tól kezdve a múlt évi szüretig bezárólag mindegyik esz­tendő termése megtalálható itt —, mellettük a bádogvö­dör ... Érettségiznek a borok, fehérek és vörösek, hegy­vidékiek és alföldiek. Mint megtudom, a csend és a nyugalom a hely kiválasztásában is nagy szerepet ját­szott; a SZÖVOSZ-kollégium környéke mentes a gépjár­műforgalomtól, a hatalmas ablakok előtti nyárfalombok egyenletessé szűrik a fényt. Mert fény is kell ide, jóko­ra, a boron — a szó szoros értelmében — át kell látni. S fényes nappal is égnek a fénycsövek. Kedden délelőtt az egyik vibrálni kezdett — kicserélték. S ha vörös bor „áll a rajthoz”, még ez sem elég, a zsűritagok gyertyát gyújtanak, így vizslatják a szín tisztaságát. A borok származását, azaz termőhe­lyét „hétpecsétes” titok őrzi — a bírálat befejeztéig. Amikor megér­keztek, a palackról lekaparták az eredetre utaló címkét, helyette az iktatószémot ragasz­tották fel. Aztán az üvegeket ládákba rakták, besorol­ták, s közvetlenül a bírálat előtt újabb, úgynevezett „rajtszámokat” ragasztottak rájuk. A tálcákat felhordó lányok csupán ezt közük a zsűri tagjaival! Ez a kódolá­si rendszer végképp lehetetlenné teszi az esetleges rész­rehajlást. Milyenek a versenyző borok? Dr. Szegedi Sándor, a katona­telepi szőlészkutató a szünet­ben így válaszol: — Az alföldi boroknak nem kell szégyenkezniük, fel­veszik a versenyt a hegyvidékiekkel. Párszor odasandí­IKTATÄS ÉS KÓDOLÁS kétszáz boltjába. Minden problémánk ellenére, meg­feszített napi tizenkét órai munkával a múlt évben is jelentősen teljesítettük a tervünket, a tervezett nyolcmillió forintos nyere­ség helyett elértük a tizen­kétmilliót. Tizenkilenc na­pi keresetnek megfelelő összegű nyereségrészesedést fizettünk. Az idén minden jel arra mutat, hogy még ennél is több lesz. Néhány évvel ezelőtt még a húsellátás volt a problé­ma, nem volt elegendő vágni való állat, most meg a „húsosokkal” van gond. Negyven-ötven szakmun­kásnak és legalább harminc segédmunkásnak tudnánk azonnal munkát adni. A boltokat is korszerűsítsék — Gondolom, az üzem vezetősége nem várja ölhe­tett kézzel a munkaerők je­lentkezését. — Ez csak természetes, hiszen nekünk sem közöm­bös, hogy milyen a tervtel­jesítésünk és ezzel együtt a jó hírünk. — Ezzel kapcsolatban ne­kem is van megjegyezni valóm — szól közbe Gom­bos Aladár igazgató, aki ebben a pillanatban tért vissza üzemi körútjáról. — Sajnos, az utóbbi időben áruink ellen volt minőségi kifogás is. Elismerjük, né­ha előfordulhat ilyen is, nem utolsósorban a munka­erőhiány hatásaként. Több­ször kiderült azonban, hogy a kifogásolt húst nem is mi, hanem valamelyik ál­talános fogyasztási szövet­kezet szállította.,.. V.élerné; nyem szerint, a kiskereske­delem is nagyobb gondot fordíthatna a boltok kor­szerűsítésére, illetve meg­felelő hűtőberendezésekkel való ellátására. Az igazgatót tovább szó­lítja a munkája, folytatjuk a munkaerőgondokról kez­dett beszélgetést. — Néhány héttel ezelőtt elhatároztuk, hogy nőket al­kalmazunk egyes munka­fázisok elvégzésére. Har­minc új nődolgozó kezdte meg a tanulást. Technikusok is kellenének — Valószínű, hogy nem­csak ez jelenti az utánpót­lást? — Hat évvel ezelőtt kez­dődött a szakmában na­gyobb ütemben a szakmun­kásnevelés. Sajnos, csak Szegeden van húsipari szakiskola és innen nagyon kevesen vállalták az ottani tanulást. Két évvel ezelőtt viszont kihelyezett osztályt indítottak a városban, hu­szonkét tanuló részvételé­vel. Sajnos, csak tizenöten vannak már belőlük, re­mélhetőleg mindnyájan megszerzik jövőre a szak­munkásbizonyítványt. Az elsőévesek létszáma tizen­három. Hamarosan meg­kezdjük az újakkal a szer­ződéskötést, tizennyolc fiú és az idén először kilenc lány kezd az ősszel a tanu­lásihoz. Utánpótlást jelentenek a fiatalkorúak is, akikből je­lenleg harmincnégyen dol­goznak az üzemben. Az idén először szeretnénk munkát adni a szünidejü­ket töltő diákoknak. Nehogy elfeledkezzünk a műszaki szakemberekről — mondja végezetül a főmér­nök. — Hiszen belőlük is nagy. a fyiány. fibúc " búcsúzunk, a főmérnök siet egy szakmai értekez­letre. ahol többek között a prunke jghjnlegi körülmé­nyek közötti szervezéséről is szó lesz. — Bár arról kellene be­szélnem néhány perc múl­va a résztvevőknek, hogy milyen segítséget nyújtsa­nak új dolgozóinknak a kezdésnél — mondja bú­csúzóul. Opauszky László n szakszervezeti bizottság értékelte az oktatási évail eredményeit HOMOKIAK ÉS HEGYVIDÉKIEK Nádas András, kecskeméti pincészetvezető elégedett a rizling színével. MINŐSÉG ÉS FOGYASZTÁS Tóth Mihály, a MÉM kertészeti osztályának borásza vállalta a mostanival együtt mind a 11 or­szágos borverseny főrendezői tottam a hegyvidéki kollégák értékelésére, amikor a ho- tisztjét. Akkor, 1955-ben 50-nél alig több bor rajtolt; a moki nedűket ízlelték, s láttam, nem fukarkodtak a gazdaságokat közvetlenül kérték fel a minták megküldé- pontok adásával. sére, járási és megyei selejtező nem volt. A mostani 804 Nádas András’ a Kecskemét máriavárosi állami pin- minta önmagában is jelzi: szőlőtermesztésünk és borá- cészet vezetője a mostanit megelőző, 1955-ben kezdődött szatunk nagy utat tett meg. valamennyi országos borversenyen részt vett. Mi a mos- — Az utóbbi években elterjedt önálló palackozás a tani tapasztalata? gazdaságokban nagyban ösztönzött a minőség fokozásá­— Az, hogy zömmel színvonalas, jól kezelt italok „in- ra — hangoztatja. — Eljutottunk oda, hogy a jó borok dúltak”. Számuk szerint meg is említhetnénk egy párat: nemcsak a borversenyeken, hanem az üzletek pultjain a 317-es, a 318-as és a 393-as. is fellelhetők. Elég csak a Szikrai Állami Gazdaságból A táblán az összesített zsürieredmény. A 317-es a származó, meg a vaskúti díjnyertes borokat említenem... maximális 20-hoz közelálló, 19,12-es pontszámot kapott. Remélhetőleg a közeljövőben újabb márkás borok ke- Megkérderr a borászt, sejtése szerint melyik vidékről rülnek a fogyasztók asztalára. Erről is dönt az országos jött ez a bor. A válasz: Kecskemét környékéről. S még borverseny, s hogy milyen eredménnyel, az már pénte- a község nevét is említi. ken délután kiderül. H. d, A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szak- szervezeti bizottsága a na­pokban tartott ülésén rész­letesen értékelte az oktatá­si és kulturális tevékeny­séget. Megállapították, hogy az elmúlt oktatási évadban a Társadalmunk időszerű kérdései című, munkahelyi szakszervezeti oktatásban 34 csoportban 785 dolgozó vett részt. Az előadások színvonala kifogástalan volt, de az szb javasolta, hogy a propagandisták a következő évben a mosta­ninál több szemléltető esz­közt használjanak. A továbbiakban sző esett arról, hogy a vállalati üzemi akadémia tanfolya­mainak alapfokú tagoza­tain (kőműves, darukezelő, gépkezelő stb.) 436-an vet­tek részt, a középfokú tan­folyamokon pedig (műve­zetőképző, technikus to­vábbképző stb.) 252-en ta­nultak. A felsőfokú tagoza­ton 55-en gyarapították tu­dásukat. Kilencvenöt hall­gatója volt a felnőtt okta­tásnak, közülük huszonhe­ten végezték el a dolgozók általános iskoláját, többen különböző technikumokban és egyetemeken szereztek képesítést. A munkásakadé­mia egy-egy előadásán át­lag százan vettek részt, a nőknek tartott egészségügyi előadások látogatottsága vi­szont nem volt kielégítő. Ugyancsak kevesen látogat­ták a központi munkásszál­láson szervezett egészség- ügyi előadásokat. U Thant üzenete a VIT részvevőihez SZÓFIA U Thant ENSZ-főtitkár a Szófiában megrendezésre kerülő IX. Világifjúsági és Diáktalálkozó résztvevői­hez intézett üzenetében hangoztatja, hogy a feszti­vál legfontosabb célja a I béke és a népek közötti barátság fényes eszméinek további erősítése. „Ügy vé­lem, hogy mindez megfelel az ENSZ alapokmányában lefektetett elveknek” — ír­ja U Thant és befejezésül sók_ sikert kíván a bolgár fővárosban összesereglő fia­taloknak. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom