Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-20 / 169. szám
t feffiaJ 1968. .Július 29, szombat Megnyílt a CSKP KP plénuma Péntek délelőtt Prágában Oldrich Cemiknek, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tag járnak elnökletével megkezdődött a központi bizottság plénuma. Az ülésszakon jelen van Ludvik Svoboda államelnök, valamint a szeptemberben ösz- szeülő rendkívüli, XIV. kongresszusra megválasztott ötvenöt küldött is. Az elnökség megbízásából Alexander Dubcek, a központi bizottság első titkára tart beszámolót. A plenum napirendjén szerepel az elnökség állásÜnnepi est Prágában Ä Nemzeti Pront Központi Bizottsága csütörtökön ünnepi estet rendezett Prágában a csehszlovák—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelentek Cemik miniszterelnök, Hájek külügyminiszter és Ciasar, a CSKP Központi Bizottságának titkára. Vlasak miniszter, az állami tervbizottság elnöke mondott ünnepi beszédet, majd szavaira Obradovici román nagykövet válaszolt (MTI) foglalásának megvitatása a varsói tanácskozáson részt vett öt kommunista és munkáspárt levelével kapcsolatban. (MTI) Augusztusban összeül a Szlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresszusa POZSONY A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma pénteken folytatta munkáját. A plénumon elhatározták, hogy a Szlovák Kommunista Párt rendkívüli kongresz- szusát augusztus 26-ra hívják össze. (MTI) Találkozót javasol az SZKP Politikai Bizottsága Levél a CSKP KB elnökségéhez Ismeretessé vált hogy az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága július 19-én levelet intézett a CSKP Központi Bizottságának elnökségéhez, s ebben javasolta: tartsanak kétoldalú elvtársi találkozót. A tevéi egyebek között megállapítja. hogy az SZKP Központi Bizottsága júniusban és július első felében — a szocialista országok testvérpártjai vezetőinek varsói találkozója előtt — több ízben javasolta. hogy a két párt küldöttségei tartsanak kétoldalú találkozót. Az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának levele rámutat arra, hogy az SZKP Központi Bizottsága nagy jelentőséget tulajdonít a kétoldalúi találkozónak, s a levél javasolja, hogy a találkozót a legmagasabb szinten — Ray már Amerikában van LONDON A Reuter és az AP jelentése szerint James Bari Ray-t, Martin Luther King néger polgárjogi vezető feltételezett gyilkosát kiadták az Egyesült Államoknak és csütörtökön az éjszaka lepte alatt már el is szállították Angliából. Ray elszállítása a legnagyobb titokban történt. A repülőgép egy meg nem nevezett repülőtérről szállt fel. Az angol hatóságoktól az amerikai FBI ügynökei vették át Ray-t. Arthur J. Ham.es, Ray védőügyvédje pénteken reggel megdöbbentőn panaszkodott az újságíróknak, mert nem kapott értesítést arról, hogy kliensét hazaszállítják. Rayt a Tennessee állambeli Memphisben állítják gyilkosság vádjával bíróság elé. (MTI) az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának és a CSKP Központi Bizottsága elnökségének minden tagja részvételével tartsák meg, vagy, ha a csehszlovák eLvtárs&k valamilyen okból ezt nem tartják lehetségesnek, akkor a két párt vezetőségének a lehetőség szerint minél szélesebb összetételű küldöttsége találkozzék. Az SZKP Politikai Bizottsága javasolja, hogy a találkozót ez év július 22- én vagy 23-án tartsák meg Moszkvában, vagy ameny- nyiben a csehszlovák elvtársaknak megfelelőbb, akkor Kiievben vagy Lvovban. (MTI1 r Uj párt Marokkóban Ali Jata, ismert marokkói haladó politikai személyiség csütörtökön nyilatkozatot adott át a sajtónak, amely közli a „Felszabadulás és Szocializmus Pártja” nevű politikai párt megalapítását Marokkóban. Az új párt — hangzik a nyilatkozat — „a szocializmus tudományos felfogására alapozza tevékenységét. Kijelenti szilárd hűségét a marokkói nép forradalmi hagyományaihoz”. A párt célja Marokkó végleges politikai és gazdasági felszabadítása, a néptömegek mozgósítása útján, hogy az országot nemzeti úton a szocializmushoz vezessék. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a párt nem különíti el tevékenységét a népeknek az imperializmus, a kapitalizmus és a reakció ellen folytatott világméretű harcától, részt vesz ebben a harcban az összes néppel és különösen a testvéri arab népekkel együtt. Szolidáris a nemzetközi munkásmozgalommal, minden erővel, amely a szabadságra, a demokráciára, a békére és a szocializmusra törekszik. (MTI) Fock Jenő fogadta dr. Ludwig Weiss minisztert Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke pénteken fogadta a Magyarországon tartózkodó dr. Ludwig Weisst, az osztrák szövetségi közlekedésügyi és az államosított ipar miniszterét. Ezt követően Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke Cseterki Lajosnak, az Elnöki Tanács titkárának jelenlétében fogadta a minisztert. Dr. Ludwig Weisst látogatásaira elkísérte dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint dr. Kurt Enderl, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Dr. Ludwig Weiss felkereste hivatalában dr. Csanádi Györgyöt és kollégájával, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisz. térum vezetőivel megbeszéléseket folytatott. (MTI) Apró Antal hazaérkezett Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken hazaérkezett Moszkvából, ahol a magyar delegáció élén részt vett a KGST Végrehajtó Bizottságának 35. ülésszakán. Fogadására megjelent a Ferihegyi repülőtéren Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Ott volt Sz. Sz. Szatucsin, a szovjet nagykövetség tanácsosa. Johnson és Thieu Honoluluban HONOLULU Pénteken — magyar idő szerint — a hajnali órákban lassan összeverődött a Hawai-szigeteken megtartandó amerikai—dél-vietMegalakult az új iraki kormány Csütörtökön este Bagdadban bejelentették az új iraki kormány megalakítását. Miniszterelnök Abdel Razak El-Naef lett, aki a politikai életben eddig még nem játszott szerepet. A UPI értesülése szerint feltételezhető, hogy ő is a Baath-párt mérsékelt szárnyához tartozik. Múltjáról az AP annyit tud, hogy az iraki katonai hírszerzésnek dolgozott, és kedden aktív szerepe volt Aref elnök rendszerének megdöntésében. Az új kormány megalakulása után Abdel Razak El-Naef miniszterelnök rövid rádió- és televízióbeszédet mondott. Kijelentette, hogy az új kormány törekedni fog az iraki nemzeti egység megszilárdítására, és a kurd kérdés megoldására. Az új kormány minden erővel törekszik a többi arab országgal fenntartott kapcsolatok elmélyítésére, fáradozik a gazdasági helyzet megszilárdításán és az élet- színvonal emelésén. (MTI) nami csúcsértekezlet részt vevő gárdája. Először külügyminiszterének kíséretében Johnson elnök lépett ki a honolului repülőtér betonjára, majd a saigoni rezsim államfője érkezett meg. Az amerikai elnököt már várta Clifford hadügyminiszter, Wheeler, a vezérkari főnökök egyesitett bb zottságámak elnöke, Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete és Richard Helms, az amerikai hírszerző iroda, a CIA főnöke, akinek jelenlétét az utolsó percekig titokban tartották. A később Honoluluba érkezett Thieu elnököt Johnson fogadta, s már első szavaival arról biztosította vendégét, hogy a Párizsban folyó előzetes tárgyalásokon az Egyesült Államok „nem tesz semmi olyat, ami hátrányosan érintené Dél-Vietnamot”. Ki szabotálta a Vietnammal kapcsolatos 1954- es Genfi Egyezményt* Részlet Xuan Thuy miniszter Párizsban elmondott beszédéből AZ 1954-ES Genfi Egyezi mény a vietnami nép és Indokína többi népének nagy győzelme, amit a gyarmatosítás elleni több tízévi harc után ért el, és nagy veresége az amerikai háborúpártiaknak, akik akkor igyekeztek meghosz- szabbítani és kiterjeszteni az indokínai háborút. Ez az oka annak, hogy az Egyesült Államok kezdettől fogva nem becsülte ezeket az egyezményeket és nem volt hajlandó azokat aláírni. 1954. július 21-én a Genfi Egyezmény aláírásának másnapján, Eisenhower úr, jaz Egyesült Államok akkori elnöke kijelentette, hogy „az Egyesült Államokat nem kötik a genfi egyezmények, mert nem írta alá azokat.” Az 1954-es Genfi Egyezmény alapvető elve Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlenségének, szuverenitásának, egységének és területi integritásának a tiszteletben tartása és a be nem avatkozás ezen országok belügyeibe. Ami Vietnamot illeti, az 1954-es Genfi Egyezmény előírja, hogy a 17. szélességi fok csak ideiglenes katonai demarkációs vonal, amely megkönnyíti az ellenségeskedések megszüntetését, a hadiállapot felszámolását és a francia expe- diciós hadtest hazaszállítását. VIETNAMOT majd újjáegyesíteni kell általános, szabad választások után, melyeket 1956 júliusában kellett volna megtartani. Ezek az egyezmények az ideiglenesen kettészakított északi és déli részre osztott zónák hatóságainak megtiltják, a külföldi csapatok és katonai személyek behozását, a katonai szövetségekben való részvételt, valamint azt, hogy a feleknek kijelölt zónákat az ellenségeskedések újrakezdésére, vagy agresszív politika céljára használják fel. Az Egyesült Államok a Genfi Egyezmény alapvető kikötéseivel ellenkezően cselekedett. Alig írták alá a Genfi Egyezményt, az Egyesült Államok létrehozta az úgynevezett délkeletázsiai védelmi blokkot, (a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezetét, a SEATO-t), amely valójában agresszív csoportosulás. Saját elhatározásuk alapján, Dél-Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát a blokk védelmi zónájába helyezték. Az USA-ban tartalékban levő Ngo Dinh Diemet az Egyesült Államok kormánya Saigonba küldte az állítólagos „Vietnami Köztársaság” létrehozására, s így azzal, hogy a 17. szélességi fokot, az ideiglenes katonai demarkációs vonalat állandó politikai határrá változtatták, szentesítették a mesterségesen létrehozott két Vietnamot. Vietnam kettéosztottságának állandósítása érdekében az Egyesült Államok parancsot adott Ngo Dinh Di- emnek, hogy utasítsa visz- sza a tanácskozásokat Észak-Vietnam hatóságaival, amelyeken Vietnam egész területén megtartandó általános, szabad választások körülményeit kellett volna megbeszélni. Majd, hogy elősegítsék Ngo Dinh Diem harcát a vietnami nép ellen, az Egyesült Államok megszervezte zsoldos hadseregét. A francia expedíciós hadtest mellett működő amerikai katonai tanácsadók missziója (M. A. A. G.), amelynek az előbbivel egy- időben kellett volna Dél- Vietnamot elhagynia, nemcsak, hogy nem volt hajlandó kivonulni, de állandóan növelte személyzetét és mindig jelentősebb fegyvermennyiséget hozatott be Dél-Vietnamba. Később aztán az Egyesült Államok agressziós és háborús politikájának szolgálatában kiépítette Dél-Vietnamban a katonai bázisok egész rendszerét. 1954-től 1960-ig Dél-Vi- etnam népe csak politikai síkon folytatott harcot az 1954-es Genfi Egyezmény megvalósításáért, a tanácskozó megbeszélések és a Vietnam újraegyesítését célzó szabad választások megtartásáért. Az amerikaiak és a diemisták azonban kegyetlen megtorló fasiszta politikát alkalmaztak a lakosság ellen: napirenden voltak a tömeges bebörtönzések, vérfürdők, ß olyan középkori kínzások, mint például: a foglyokat élve eltemették, élve elégették, felhasították hasukat és kivették a májukat, és más borzalmas bűntett. ILYEN helyzetben a délvietnami nép előtt nem volt más út, hogy megvédje magát, minthogy újból fegyvert ragadjon és a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Frontban egyesülve, harcoljon az amerikai agresszorok és lakájaik ellen. 1961-ben az Egyesült Államok kirobbantotta Dél- Vietnamban a különleges háborút, amelyben a bábcsapatok oldalán több tízezer amerikai tanácsadó és katonai személy vett részt. Amerikai katonai parancsnokságot létesítettek Saigonban a különleges háború lefolytatására, P. Harkins tábornokkal az élen, majd később maga Taylor tábornok vette át személyesen a parancsnokság vezetését. 1965-ben, miután Dél- Vietnamban a különleges háborúja kudarcot vallott, az Egyesült Államok kirobbantotta helyi háborúját, tömegesen partraszál- lítva csapatait, "amelyeknek létszáma az 1965 eleji 30 ezerről 550 ezerre emelkedett. Az Egyesült Államok az 1964—1965-ös években légi- és tengeri erejével romboló háborút indított a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az amerikai fél azt állítja, hogy az amerikai csapatok csak a Dél elleni állítólagos északi agresszió után szálltak partra Dél- Vietnamban. Az általam ismertetett folyamat velejéig megcáfolja az Egyesült Államok valamennyi képtelen érvelését. Bármivel is próbálja igazolni magát, bármivel is védekezik, az Egyesült Államok nem vonhatja ki magát annak felelőssége alól, hogy szabotálta az 1954-es Genfi Egyezményt és az agresszió bűnét követte el Vietnam ellen. •1954. JÜLIUS 20-ANGcnf- ben aláírt egyezmény ve- tett véget az indokínai háborúnak. Elismerte az addig francia uralom alatt álló Kambodzsa, Laosz és Vietnam függetlenségét. — Vietnamban a tizenhetedik szélességi fok mentén ideiglenes demarkációs vonalat állapítottak meg, amelytől északra kellett összevonni a Vietnami Demokratikus Köztársaság fegyveres erőit, délre pedig a francia csa-* patokat. A genfi egyezmények értelmében 1956. július 20-ig szabad összviet-* nami választásokat kellett volna tartani, de ezt a franciák helyébe lépő amerikaiak és dél-vietnami szövetségeseik elszabotálták.
