Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-19 / 168. szám

1968. július 19, pénteS S. oldal MAJAKOVSZKIJ Vlagyimir Vlagyimiro- vics Majakovszkij hetvenöt évvel ezelőtt, 1893-ban szü­letett Grúziában, Bagdagyi nevű faluban, amely ma a költő nevét viseli. Kortársaitól tudjuk, hogy már életében két táborra oszlottak ismerői: értőkre és nem értőkre, barátokra és ellenségekre. Voltak el­lenfelei (Kogantól Alekszej Tolsztojig) és voltak látha­tatlan ellenségei: felinge­relt kispolgárok. Egyesek máig sem tudták meg­emészteni bonyolult és gaz­dag ritmusrendszerét Re­pin, a nagy festő Mu­szorgszkijhoz hasonlította; mikor Gorkij meghallotta, hogy Majakovszkij meg­halt, öklével az asztalra csapott és sírva fakadt... A neves rendező és szí­nész, Mejerhold szerint, ha Majakovszkij életben ma­rad, a kor első drámaírója lett volna. Krupszkájátöl tudjuk, hogy Lenin külön­bözőképpen vélekedett ver. seiről. Egyik 1919-ben írott verse nem tetszett neki, de később „megenyhült a köl­tő Iránt". 1922-ben az „Ön- agyonülésezők” című ver­séről, melyben a bürokra­tákat gúnyolja ki, az ossz- oroszországi vasmunkás A KISZ-munka jutalma Á Szófiába utazó magyar ifjúsági küldöttség tagjai között a fegyveres erők KlSZ-fiataljai is ott tesz­nek. Néphadseregünket hú­szán képviselik majd Szó­fiában a IX. Világifjúsági Találkozón. Négyein közü­lük tagjai a KISZ hivata­los delegációjának, a töb­biek KISZ-munkájuk ju­talmaként utaznak a fesz­tiválra. „Visszafelé“ folyik a Tisza Az 1940-ben mért 290 centiméternél is két centi­méterrel alacsonyabb a Tisza vízállása Mindszent­nél. Hasonlóan alacsony vízállás nem szerepel a fel­jegyzésekben. Ilyen körül­mények között csak a leg­nagyobb erőfeszítéssel tud­ják ellátni az állami és szövetkezeti gazdaságokat, továbbá a halastavakat vízzel. Ä Körös torkolatá­nál állomásozó úszó vízki­vételi mű már csak úgy tud dolgozni, hogy mélyí­tik, kotorják a Körös med­rét ezen a szakaszon. Emi­att az a példátlan helyzet állt elő, hogy egy 500 mé­teres szakaszon visszafelé — a Tiszából a nagyon cse­kély vízhozamú Körösbe — áramlik a víz, emlékezete kongresszuson azt mondta: „... már régen nem érez­tem ilyen örömet. Maja­kovszkij ebben a versében kegyetlenül kigúnyolja az ülésezöket és azokat a kommunistákat, akik foly­vást üléseznek és egyre csak üléseznek. Nem tu­dom, költői szempontból milyen a vers, de arról ke­zeskedem, hogy politikai szempontból tökéletes". Voltak, nem is kevesen, akik érthetetlennek tar­tották verseit, azzal vá­dolták a költőt, hogy nem értik meg az egyszerű em­berek. Valójában — kortársai visszaemlékezéseit olvasva — rendkívül finom érzés- világú, vívódó művész volt. Vele kapcsolatban még sok a megválaszolatlan kérdés: a futurizmushoz való vi­szonya; versei szerkezeti elemeinek, ritmikájának problémái, egész költői stí­lusának leglényegesebb je­gyei, szóalkotásai. Vala­hogy úgy kellene újra fel­fedeznünk, olyan szeretet­tel, gyöngédséggel, aho­gyan halála egyéves év­fordulóján Lunacsarszkij szólt róla: .. .nem mind­nyájan értettük meg azt sem, hogy Majakovszkijnak mennyire kellett a gyön­gédség, hogy a költőnek olykor semmi sem hiány­zik annyira, mint a meg­értő szó** D. Zs. Kalocsa előtt — Cottbusban Gyermekszívekben virágzik a barátság A kalocsai úttörők várják német pajtásaikat Ugyanúgy, mint Kalo- szóló beszámolómba hang­osán, a Német Demokra- súlyoztam: A népek barát- tikus Köztársaság-beli Cott- ságának nagyszerű meg- busban is sok fiú és lány nyilvánulása volt a talál- készül ezekben a hetekben kozó, A magyarokon kívül a Dunai Folklórfesztiválra, eljöttek szovjet, csehszlo- Örömteli viszontlátás lesz vák és lengyel gyermek­augusztus 19-e és 20-a, hi- csoportok is. Összesen 4200 szén a cottbusi zeneiskola résztvevője volt ennek a növendékei és a Néphad- nagyszabású seregszemlé- sereg Háza gyermektánc nek, együttesének tagjai már is- Nagyon örülök, hogy la­merik a kalocsai úttörőket, pom tudósítójaként ott le­hettem a magyar úttörők Egy éve tart) ez a barát­ság. Most júniusban sze. miuouaii otc. séeben mélyesen is találkozhattak voslt k’ijelölve a szállásuk. fogadásánál. Egy kis hely- Oberpreilippben a német és a magyar gyer­mekművészek. A cottbusiak meghívták kalocsai pajtá­saikat a hagyományos né- ^eTeHárták" a met tánc- es zenefesztival- ra, amit a Saale menti Ru- dolstadtban, a festői thü A cottbusiak ugyanitt kap­tak helyet és a falucska lakosaival együtt nagy sze- kalocsai gyerekeket. Este hat órára jelezték ringiai hegyek lábánál tar- az érkezést. Mindenki na­gyon elszomorodott arra a a evermektáne hírre’ hogy a vendégek 3 késnek, s valószínűleg éj­jel 11-kor futnak be. De csak a kicsiket parancsol­ták ágyba, a nagyobbak tottak. Az idén jegyében zajlott le ez a színpompás ünnepségsom zat. A művészi eredménye. ken kívül rengeteg élményt kivétel^en fennmaradhat­ta 9T y^re S°; tak, s örömteli „Hallóval” káig emlékeznek még mind kös’zöntötték nehezen várt “ p*1*“ között, az a viharos ün- Öröm volt látni, hogy a neplés, amelyben a sok nyelvi nehézségek ellenére ezer fős közönség részesí- is hány kedves barátság tette a cottbusi és a kalo­csai gyerekeket. Szeretném itt is megis­mételni, amit a fesztiválról szövődött. A gyerekek em­léktárgyakat, fényképet és címet cseréltek. Másnap Kriston Ferenc kalocsai tanácselnök Kari Langebach rudolstadti polgármesterrel és feleségével. Jobb szélen Török János tolmács. Háttérben a Heidecksburg kas­tély, a 32 ezer lakosú Rudolstadt egyik legszebb tör* ténelmi emléke, Ünnepi kiállításokra készülnek a múzeumok A múzeumok Ír bekap­csolódnak az 1918-as pol­gári demokratikus forra­dalom. a KMP megalaku­lása és a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása 50. évfordulójának ünnepség- sorozatába. A Nemzeti Mú­zeum a polgári demokra­tikus forradalom 50. évfor­dulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum már­ványtermében rendez em­lékkiállítást, A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum újjárendezi a KMP Viseg­rádi utcai emlékmúzeumát. A budavári palotában nyí­lik reprezentatív központi kiállítás a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának félévszá­zadom jubileumán. Terve­zik, hogy Kaposvárott meg­nyitják a Latlnka Sándor emlékmúzeum új, állandó kiállítását, és Szolnok me­gyében is rendeznek kiállí­tást az évfordulóra. legtöbb idejét a gyere- fényképezzen Te magyaf már mindegyiküknek volt kekkel töltötte. Nem győ- barátnőmmel, Erikával! barátja a másik csoportból, zött eleget tenni az olyan Ami azonban engem és Érdekes itt megemlíteni, kéréseknek, mint a cott- sokunkat, akik ott voltunk, hogy mindkét együttes ki- husi Marianne Küsteré, aki legjobban megragadott: —. vánságára fotoriportertink kérve kérte: Legyen szíves Ezeket a gyerekeket senk* s^m szólította fed, hogy b:u ' ^^ ' a Volkswacht című kerületi lap szer- . kesztője Jobb szélen Erika, Kalocsáról, mellette a cottbusi Marianne Küsten, 47. Jana hallgatott és las­san, mintha csak ezért jött volna, sétált az orvosi szo­bában levő üvegszekrény elé. Szemügyre vette a kü­lönféle és ezüstösen csillo­gó műszereket, végül ki­nyitotta a szekrényt és egy injekciós tűt emelt ki be­lőle. Gömöry érezte, hogy pá­nik vesz erőt rajta. Nem tudta, kivel áll szemben. Túlságosan kevés idő telt el — véleménye szerint — ahhoz, hogy bűntársának ßz újságban közzétett hir­detése után valaki már az ODESSZÁTÓL Pestre ér­kezzen. Hasztalan próbál­ta a beállott csendben ma­gát arról meggyőzni, hogy Jana a bécsi főnökségtől érkezett. Mind erősebb lett benne a meggyőződés: a magyar elhárítás már a nyomára bukkant és az asszony azért kereste fel őt, hogy a letartóztatásához szükséges bizonyítékokat megszerezze. Idáig jutott gondolatai­ban, amikor Jana hirtelen megfordult és kezében az injekciós tűvel, szorosan az orvos elé állott — Varsóban — mondot­ta —, az ottani koncentrá­ciós tábor felszámolása idején a munkára képtelen foglyokat levegőnek a vé­nába juttatásával tették el láb alól. Az ODESSZA nyilvántartása szerint a likvidálásban részt vevő SS-hadosztály orvosa egy bizonyos von Gemner volt. Sajátos rekordot állított fel ez az orvos, kétezer em­bert nem egészen hét óra alatt tett el láb alól. — Fantasztikus, hogy mik vannak — mondta Gömöry-Gemner és leült az asztal melé. — A Kárpátok északi lej­tői előtt vívott védelmi harc idején két orvos va­dászaton vett részt. Egyi­kük meghalt. A közelben állomásozó SS-hadosztály orvosát von Gemnemek, a halottat Gömöry doktornak hívták. — A Gömöry név Ma­gyarországon eléggé gya­kori. — Valóban gyakori — mondta Jana —, van tele­fonja? Gömöry némán és kín- zottan mutatott a szoba sarkában álló készülék felé. — Ha kívánja — mond­ta Jana, miközben a ké­szülékig lépett —, most felhívom a magyar bel­ügyminisztériumot, úgy tudom, ők foglalkoznak bi­zonyos eltűnt személyek ügyeivel. Nekem tudniillik az a benyomásom, hogy ön doktor Gömöry, azonos az­zal a Gemnetrel, aki Var­sóban is, a Kárpátoknál is olyan ügyes volt, aki Schlrmbaum volt SS-kato­nát rejtegette, iratokhoz juttatta, és aki a Magyar- országon élő Wocheek pro­fesszor elleni merénylet értelmi szerzője és végre­hajtója, Jana mindezt a társasá­gi asszony csevegő hang­ján közölte és szavainak kérő hangsúlya volt, sok­kal, inkább, mint fenyegető. Gömöry felállt, egy po­hárba a szifonból vizet freccsentett. Kiitta. — Rendelkezésére állok — mondta csendesen. Jana egy doboz ameri­kai cigarettát vett elő tás­kájából és barátságosan az orvos felé kínálta. — Megértem az óvatos­ságát — mondta csendesen mosolyogva —, és helyes­lem a bizalmatlanságát is. Rendkívüli a helyzet, az idő rövidsége miatt nem tudtuk a találkozót kellő­képpen előkészíteni. Hchirmbaum hirdetése úgy ért bennünket, mint derült égből a villámcsapás. Soha nem gondoltuk volna, hogy két ilyen tapasztalt embe­rünk ennyire súlyos hibát vétsen. — Mi sem értjük a dol­got. Nagynehezen kidért tettük, hol van ez a Wo- check, a Schirmbaum által hozott adatok szerint öreg ember — és amikor az ak­ciót végre akarjuk hajta­ni... kiderül, hogy egy díjbirkózó jelenik meg he­lyette. — Az a baj —■ mondta Jana szemrehányóan —, hogy túlságosan is elbízták magukat — Saját szememmel lát­tam. Ott voltam a presszó­ban, amikor teázott — Wocheek soha nem teázott a maga presszójá­ban, azt hiszi, hogy ezek a magyarok fejre estek? Nem számolnak azzal, hogy Wo- cheekért harc fog folyni? Azt hiszem, lebecsülték el­lenfeleiket. Lépne mentek. Felbukkant egy Wocheek, mindenki láthatta őt, mint ahogy minden hal láthatja a folyóba dobott horog vé­gén a csalétket. De hát mi nem vagyunk halak. Meg­győződésem, hogy tervük elkészítésekor nem a tény­ből, hanem a látszatból in­dultak ki... (,Folytatjukj

Next

/
Oldalképek
Tartalom